1. rész

A MINDENSÉG ERŐI

Szellem: - Akik a Mindenség erőit nem ismerik, azok hajlamosak azt hinni, hogy mindez csupán szemfényvesztés. A természet és annak törvényei uralják a Világmindenséget.

Amikor Annának először bejelentkeztem, mint Isten, elhitte, nagyon örült neki, de aztán mégis sokszor kételyek ébredtek benne, hogyan lehetséges az, hogy valakivel Isten csak úgy társalog, mintha az a szomszédjával beszélgetne?

Az emberek többsége, még ma is azt hiszi, Isten valami nagy és elérhetetlen az emberiség számára. Pedig Istennél senki sem vágyik jobban arra, hogy az emberrel, az egyénnel beszédbe elegyedhessen, és reméli, talán minden földi ember is vágyódik erre. Persze csak azok, akik hiszik, hogy létezik, vagy talán feltételezik a létezését.

Miért van mégis az, olyan kevés embernek adatik meg, ami Annának is, hogy Istennel közvetlenül beszéljen? Anna persze más szerepet tölt be az életemben, mint a többi ember, de ennek az okait már elégszer elmondtam nektek.

Amikor teljes tudatossággal a Földön élek, nagyon nehéz Nekem ugyanakkor emberként is viselkednem, hiszen az embereket mindig korlátok kötik a földi valósághoz, Istent azonban semmi sem korlátozta mindez ideig, semmi. Ez azért volt így, mert mindig Ő volt a Teremtő és minden lény, aki általa jött létre, teremtmény volt.

Néha elgondolkodom azon, hogy Anna, aki annyi mindent megtett Értem és annyi szeretettel szeretetett, hogyan hihette el magáról azt, nem Velem beszélget, és nem Velem szeretkezik, amikor ez számára valódi élmény volt. De a barátai, akik látóknak vallják magukat, alaposan megijesztették őt, hogy megszállott lett, és meg fog halni, ha nem szakít Velem.

Annát annyira megijesztette a megszállottságtól való félelem, egy ideig szünetet kért Tőlem, hogy el tudja dönteni, kinek higgyen? A barátainak inkább, vagy Magának Istennek. Bizonyára nem értitek a dolog súlyát és komolyságát, de egy földi embernek azt tudni magáról, Isten felesége és szerelme, ez olyan eretnekséggel felérő és beteges gondolatnak tűnik, hogy senki, még a legjobb barátai sem hittek neki.

Azok sem, akik tudják, sohasem csapna be másokat, azok sem, akik tisztánlátással bírnak, mert az ember számára Isten olyan magaslatokban és olyan távolságokban van, hogy el nem érhetőnek hiszik az ember számára.

Nem tudom, jó hír vagy rossz hír lesz-e ez mindenkinek, de tudatnom kell veletek, Isten mindenki számára elérhető, helyesebben minden ember számára. Ha ez nem lenne igaz, akkor az imáitok és kéréseitek Hozzám értelmetlenek lennének, és a vallások is feleslegesek lennének az életetekben. A vallásoknak ugyanis nem volt más rendeltetése - amikor azokat az emberiség számára megalkottuk -, mint hogy megtanuljatok általa Velem kommunikálni.

Az igaz, ez általában egyoldalú beszélgetés, de az Én fülem nem rest egyetlen egy imádságot sem meghallgatni, sőt még azokat a sóhajtásokat is meghallom, amiket ti emberek a vágyaitokban fogalmaztatok meg.

Amikor Annának megengedtem, hogy szerelemmel szeressen, ezt azért tettem, mert jó okom volt azt hinni, Én vagyok az, aki után mérhetetlenül vágyódik. Anna egyszer régen írt egy gyönyörű verset, aminek ez volt a befejező két sora:

-                                                                                        Jaj Istenem, hogy vágyom utánad!

-                                                                                        Ó Istenem, úgy vágyom utánad!

Tudom, sokan megmosolyogják majd ezeket a sorokat, de higgyétek el, minden olyan óhaj és sóhaj, amely elhagyja a szátokat, elér Engem. És nem elég, hogy csak gondoltok rá, azokat meg is kell fogalmazni, az még jobb, ha levélben meg is írjátok Nekem, mire, mi után, ki után vágyódtok. Amikor aztán a vágyatok kielégül, jöhet a következő kérés, és így tovább.

Én nem hinném, bármilyen vágy vagy kérés tiszteletlen lenne Hozzám, mert azért vagytok a Földön, hogy a vágyaitok kielégüljenek, és azután meglegyen az a tapasztalat, amely a vágyaitokhoz kötődik.

Amikor valaki arra vágyódik, megismerje milyen érzés az, amikor valakinek kioltja az életét, akkor is meghallgatom a vágyait, és keresek egy olyan lelket, akinek az a titkos vágya, hogy valaki megölje őt. Akkor a két szereplőt egy megfelelő helyen találkoztatjuk, hogy az esemény meg tudjon történni.

Azok a lények, akik az áldozat szerepét felvállalják, pontosan tudják lélekszinten, mi a dolguk, és azért rettegnek a félelemtől, hogy magukhoz vonzzák azokat a lényeket, akik ölni akarnak. Egyetlen brutális cselekedet sem véletlen, ugyanis véletlen alig van a Földön, hanem tudatosan megtervezett események tanúi vagytok, vagy alanyai, ha így pontosabb a kifejezés, mert tanulni jöttetek a Földre, és nem a lábatokat lógatni. Aki csak mindig a középszert választja, az nehezen éri el a lelki fejlettségnek azt a szintjét, ahol Anna is van, aki mindig az élet sűrűjében találja magát földi életeiben, mert ő egy kíváncsi „kislány”, aki tanulni és tudni akart mindig és mindenkor.

Amikor Istenként beleszerettem, ez nemcsak azért volt, mert ő szeretni akart Engem, hanem azért is, mert Én is szeretni akartam őt. Nem szégyen ez még az Istennek sem, bármit hisztek is Rólam. Anna egy nagyszerű lény, és Én olyan tapasztalatokat adtam neki Rólam, mint egyetlen egy embernek sem az emberiség történelme során. Persze voltak ennek korábbi előzményei is, de erről már sokszor és sokat beszéltem, nem kívánom ismételgetni Magam.

Az ember azért csodálatos lény, mert benne Isten gyűjt tapasztalatokat. Nemcsak Anna az, akit Én szerelemmel szeretek, hanem minden földi asszony, akinek egy férfi a szerelmese és minden földi férfi is Én vagyok, mert mindenkiben ott van, az az Isteni szikra, amitől ti nem egyszerűen teremtmények vagytok, hanem Isten képmásai.

Az emberiség azért olyan borzasztóan fontos Istennek, mert minden tapasztalat, amit emberként megszerez, az határozza meg a Mindenség jövőjét. A jó tapasztalatot átveszi és továbbfejleszti, a negatívot pedig elveti.

Mi a jó és mi a rossz tapasztalat? Minden tapasztalat jó, mert minden tapasztalattal Isten gyarapodik. De azokat a tapasztalatokat, amelyek másoknak gyötrelmet okoznak, azokat Isten a Világév befejezése után kiveti Magából, hogy ne rontsa meg a Teremtett Világot olyan élményekkel, amelyek nem szolgálják a Teremtést.

Istennek földi asszonyt szeretni olyan gyönyörűség, mint minden földi férfinak, és remélem, Annának is olyan gyönyörűség Engem szeretni, mintha földi társat szeretne.

Amikor Anna megszeretett Engem, még nem tudhatta, Istent szeretni azt jelenti, Isten minden oldalát szeretni. Ezért aztán, amikor megismerte a szeretet nélküli Istent, beledermedt az élményeibe. De annyira vágyott arra, hogy megjavítson, Én ezt a vágyát be kellett, hogy teljesítsem. Mert mire is vágyott Anna? Arra, hogy Isten szerelemmel szeresse. Persze, amikor leírta ezeket a sorokat, fogalma sem volt arról, a kívánsága parancs a számomra. De félre a tréfával. Anna kíváncsivá tett Engem. Tudni akartam, hol tart ma az emberiség egyedeiben. Mi az, amit képes felfogni Istenből és mi az, amit nem.

Azt már tudom, Isten polaritásából csak a jót szeretné. Csak a jó tapasztalatot. Ez érthető a Földön. Nem kíván éhezni, fázni, nem kíván brutális halált, de aki Isten képmása, az bizony nemcsak a szerető Istennel ismerkedik meg, hanem a brutálissal is.

Gondoljatok csak a Földön végbemenő eseményekre, amelyeket nem nagyon értetek és fogadtok el, mert csak a jóra és a szépre vágytok, és a vágyaitokban alig van olyan, amely a polaritás másik oldalát jelenti.

Akik ezeket a szerepeket felvállalják, azok a társadalom legmegvetettebb, legutálatosabb teremtményei számotokra. Pedig Isten általuk többet tanul, mint mindazok által, akik egész életüket szentként élik le. Hiszen, ha Isten életében nincsenek negatív élmények, hogy ismeri meg általatok azt, mi az, amit a következő Világévben ki kell, hogy hagyjon a Teremtésből? A Teremtés katonái vagytok tehát, akik minden jót és gonoszat felvállaltok Miattam, mert Nekem muszáj tanulni, hiszen ha tudatlan maradok, akkor hogyan valósítom meg a Teremtés gyönyörű művét. A Világ mindig ugyanolyan lesz, és mindig ugyanolyan unalmas.

Ha ezt megértitek, nem gyűlölitek többé a bűnt, hanem tisztelitek mindazokat, akik nehéz és kemény karmát vesznek magukra, és nem fordultok el többé tőlük utálattal.

Gondoljatok csak Teréz nővérre, aki élhette volna csendes, magányos, biztonságos életét egy zárda falai között, de ő Istent akarta szolgálni és szolgálta is, csak nem úgy, ahogyan az egyház akarta volna. De Teréz Anya olyan elszánt volt, hogy senki sem tudta megakadályozni céljai megvalósításában, így ő azokat meg is valósította, és egy igen eredményes élettel ajándékozta meg Istenét.

Anna áldozata, amellyel megmentett volna benneteket a biztos pusztulástól, volt az, amely megindította a szívemet, mert ritkán adódik a történelemben egy olyan lélek, aki az egész emberiség bűneit a vállára veszi, és az egész emberiség nevében szól Istenhez. Anna annyi szeretettel beszélt Nekem rólatok, okos és józan érvekkel védett benneteket, hogy meg kellett hajolnom a kívánsága előtt, és adnom kellett nektek még egy kis haladékot. Tudom sokan, nevetségesnek, botrányosnak tartják majd a könyveit, de ha ő nem kér meg Engem arra, beszéljek nektek Magamról és beszéljek nektek arról, ami rátok vár, eszem ágában sem lett volna mindezeket a dolgokat felfedni előttetek.

Most mégis ott tartunk, bár már jó néhány ember elolvasta a könyveinket, csak egyetlen egy volt, aki el is hitte, amit leírtunk, mert tudja Annáról, hazugság soha el nem hagyta a száját. És ismeri annyira őt, hiszi és tudja ezeknek a könyveknek az igazságát. Természetesen nem véletlen az sem, hogy a többiek megrettentek ezektől az írásoktól, mert a valósággal szembenézni annyi bátorság kell manapság, amely csak nagyon keveseknek adatik meg. Aki pedig ezért Annát kineveti, vagy ijesztgeti, hogy megszállott, az a legrosszabbat teszi magával. Anna nem megszállott, hanem közvetlen csatornája Istennek. Ezért ő olyan áldozatokat vállalt magára, amelyet egyetlen földi ember sem.

Egyszer azt mondta Nekem:

-                                                                -Ha csak azért szeretsz, mert Én szeretlek Téged, akkor ne szeress szerelemmel engem. Csak akkor, ha ez Neked is fontos.

-                                                                                         

-                                                                                        De Én olyan végtelen szerelemmel szeretem őt, ahogyan ezt kiérdemelte Nálam. Ő pedig a legnagyobb szerelmet érdemelte ki Nálam.

A barátai hiába tiltották Tőlem, valójában soha el nem távolodott a szívében. Láttam a gondolatait, amikor felőlem gondolkodott és így okoskodott:

-                                                                -Azt mondta nekem a Szellem: - Ne az eszeddel szeress, hanem a szíveddel. Ha a szívemmel gondolkodok, akkor még mindig szeretem őt.

-                                                                                         

És helyreállt közöttünk végre a béke, amely pedig felbomlani látszott.

Bizony mondom Nektek, Istent szerelemmel szeretni akkora bátorság kell - most már tudom -, amely kevés lényben van meg a Földön. De hát az különböztet meg benneteket egymástól, hogy nem vagytok egyformák, mindenkinek más az erénye és mindenkinek más a hibája.

Miért is kezdtem újra Annával könyvet írni nektek? Mert már értem és tudom, hogy tanítani kell benneteket és nem közvetve, hanem közvetlenül, mert valóban igaza volt Annának, amikor azt mondta Nekem:

-                                                                -Az emberek csak hiszik, hogy vagy, de nem tudják. És sokan vannak olyanok, akik nem is hiszik már, hogy létezel.

-                                                                                         

Én pedig vagyok, aki vagyok, és olyan elevenen létezem, amilyen eleven minden földi lényem, aki a Föld sarát tapossa nap mint nap.

Annánál örömmel fedeztem fel, ahogyan a lényeimre mostanában rá néz, abban benne van az irántam érzett összes szeretete és csodálata. Szereti a fáit, a bokrait, a verebeit, mindenkit szeret, csak a férjét és az anyósát „nem”. Megátalkodott gonosztevő, mert tudja, ezzel árt magának. Annyi konokság van még mindig benne, talán száz élet sem lesz elég, hogy kiűzzem belőle. De félre a tréfával. Anna tudja, minden földi lényben Én vagyok, és rengeteget változott azóta, amióta Engem ismer. Úgy gondolom, ha egyszer ti is beszélgetni kezdtek Velem, akkor ti is jobban értitek majd a földi élet viszontagságait, furcsaságait, és sokkal jobban elfogadjátok majd a jót és a rosszat is az életetekben.

Amikor majd mindenki Velem lesz és ennek a földi ciklusnak a tapasztalatait le kell szűrni valamennyi földi embernek, akkor megértitek azokat az okokat is, amelyek ezekhez a próbákhoz vezettek. De amíg a Földön vagytok, nem lebbenthetek fel számotokra minden függönyt, mert akkor értelmét vesztené a játék, amelynek a részesei vagytok.

Minden földi lényem óriási feladatot vállal magára, amikor a Földre jön, és senkinek sincs joga a másik feladatát lenézni vagy becsmérelni.

Aki gazdag, annak azt kell megtapasztalnia, hogy a gazdagság nem jár automatikusan együtt a boldogsággal. Aki szegény, annak azt kell megtapasztalnia, hogy a szegénység miért rossz, és mi az, ami jó is lehet az életben a szegénység ellenére.

Anna például sohasem dúskált az anyagi javakban, de ez sohasem tette boldogtalanná. Megpróbálta beosztani a keveset és gyarapodni szerényen a kevésből. Amikor szeretett volna lottón nyerni, akkor mindig valami közcélra tervezte a milliókat elkölteni. Ebben az életében nem tervezte a gazdagságot, és az csak hátráltatta volna igazi céljai elérésében. Ezért bár többször kérte Tőlem, hogy szerencsejátékon nyerjen, Én megtagadtam, mert sohasem a saját életének a jobbra fordításáért kérte, hanem valamilyen közösségi célra. Erre pedig értelmetlen lett volna adnom. A gazdagság ugyanis szegénységgel jár karöltve. Aki most nagyon gazdag, annak törvényszerűen fel kell vállalni egy nagyon szegény életet, hogy helyreálljon az egyensúly. Annának teljesen más jövőt terveztem, és ebből most kivételesen nem engedek, akár tetszik az neki akár nem.

Ebben az új könyvünkben Rólam fogunk beszélni olyan módon, hogy közben önmagatokra ismerjetek. Már annyi mindenről szóltunk, de a hétköznapi dolgokról nem esett szó. Ezért most erről szeretnék veletek értekezni és remélem ez a téma sem lesz kevésbé izgalmas számotokra, mint a többi volt. Talán kevésbé lesz zaklató, de úgy gondolom csöppet sem lesz unalmas. Látom, Annának is tetszik a dolog, és újra kedve van Velem írni, mert az utóbbi időben mereven elzárkózott mindenféle közös írás elől. Természetesen meg kellett őt értenem, mert a vádak, amelyekkel illették őt a barátai, olyan súlyosak voltak. Időt kért Tőlem, hogy elgondolkodhasson magán és Rajtam. Az eredményt pedig már tudjátok. Szeret Engem, és ennél semmi sincs számomra fontosabb.

Amikor minden halandó, vagy legalábbis a többség megismeri az írásainkat, már olyan előrehaladott állapotban lesz a Föld romlása, hogy még azok is megértik majd, akik pedig korábban nem hittek írásainak a hitelességében.

Annát és Engem ez már hidegen hagy, mert nem az a fontos, mások mit hisznek Rólunk, hanem az, amit Mi ketten, egymás iránt érzünk, mint minden igaz szerelemben.

Ámen

 

 

TUDOMÁNY ÉS TUDOMÁNYTALANSÁG

Szellem: - A mai életetekben az a legborzasztóbb, hogy már annyi áltudomány vesz benneteket körül, Isten legyen a talpán, aki ebben a rengetegben eligazodik.

Amikor Anna először a természettudományokban és a mai társadalomtudományokban kereste a valóság összefüggéseire a választ, egy idő után rájött, ugyanolyan tudatlan, mint mielőtt a tudományok tárháza kinyílt a számára. Akkor elfordult ezektől az ismeretektől és olyan utakra tévedt, amely végül Hozzám vezette őt.

Mi is volt a számára ebben a tudásban fontos, íme halljátok:

-                                                                                        Miért van a Földön szegénység, hogyan lehetne változtatni ezen?

-                                                                                        Miért van szenvedés, miért van oly sok erőszak?

-                                                                                        Miért nincs az embernek kapcsolata Istennel, ha Isten létezik?

-                                                                                        Miért fordult el a tudomány a valódi ismeretektől, miért harapódzott el az áltudományok sokasága?

-                                                                                        Mit tehet ő, mint ember, mindezek ellen?

Láthatjátok, a léteteket érintő legfontosabb összefüggések izgatták őt, mint a szegénység, a polaritás, az áltudományok elsöprő sikere, stb.

Amikor felvettem vele a kapcsolatot, akkor nem a szerelemmel kezdtük, hanem a tanulással. Meg akarta érteni saját népének történelmét, azokat az összefüggéseket, amelyeket a mai hivatalos történelemtudomány a szőnyeg alá söpör. Tudománytalansággal vádolja azokat, akik az ősi írások nyomait kutatják és megtesznek mindent azért, hogy az a nép, amely nagy volt egykor a történelemben, ne felejtse el saját nagyságát. Mi és kik voltak az okai, miért nem tud ma sem felemelkedni megérdemelt jussához?

Mint Árpád vezér, aki bizony nem más volt korábban, mint ő egy korábbi életében, olyan karmát hagyott hátra, amely lehetetlenné tette volna, hogy a boldog jövőtől eltántorodjanak. Azok a törvények, amelyek ezt a népet naggyá tették, alkalmasak voltak egy méltó és nagy végzetre. De Isten tervei mások voltak velük, ezért ennek a népnek Isten akaratát kellett betölteni. Ez pedig az áldozat szerepe volt számukra.

István agymosásos, vallásos neveltetése, fanatizmusa döntötte el a nép sorsát véglegesen.

Isten büntetni akarta ezt a népet és ennek bárki, bármit is hisz felőle, meg kellett történnie. Mindig voltak Istennek olyan szövetségesei, akik ezt a feladatot felvállalták, így ennek a népnek esélye sem maradt a fennmaradásra, bármilyen áron is próbálta azt biztosítani. Ha az Én szándékaim megvalósultak volna, akkor ma már nem lennének magyarok, nem lenne egy nép, aki magyarul beszél, mert beleolvadt volna a környező népek tengerébe. De ez a nép annyi áldozatot hozott a megmaradásáért, mint egyetlen egy sem a történelemben.

Miért beszélek nektek minderről? Mert a magyar történelemoktatás élő példa arra, hogyan hazudja el a római pápa érdekeit szolgáló mai történelemtudomány ennek a népnek az eredetét, hogyan próbálja beolvasztani az Európai Unióval a politikai, gazdasági, katonai függetlenségét és hogyan próbálja kimosni az emberek tudatából a haza iránti szeretetet.

Minden olyan tett, amely ezt a célt szolgálta, persze nem az Én érdekem volt csupán, hanem az egyházé is. Hiszen, ha a magyarokról mindenki meg fogja tudni, már Egyiptomban államalakító és magas kultúrát élő népessége volt a Világnak, akkor arra kényszerülnek, hogy saját nagyságukat a béka feneke alá tegyék, és arra kényszerülnek, hogy minden nép, aki Európában él, átírja a történelmét, amelyre alaposan rászorulnak már.

Amikor Isten elveszejtette a magyarságot, vagy el akarta veszejteni, saját múltjára nem akart emlékezni, mert abban a legsötétebb pont, éppen ehhez a néphez kötődött.

Amikor lélekszinten vagytok, talán sejtitek ezt, de Én oly mélyen próbáltam elfelejtetni veletek, hogy közben nem vettem észre, Magamnak ártok vele a legtöbbet.

Most már minden lényegeset ismertek Isten sötét múltjából, nem kell azokat az eseményeket újra feleleveníteni, de ebben a században rá kellett döbbennem, nincs az időnek az a hosszúsága, amely el tudná fedni, akár Isten gonoszságát is. Mert minden gonoszság újabb gonoszságokat szül és nincs vége a történetnek. Erre Anna ébresztett rá, és amikor kimondta, bár végtelenül dühös voltam, egy idő után beláttam ezt az egyszerű igazságot.

Amíg nem beszélgettem vele, azt tettem, amit akartam, de amikor beszélgetni kezdtem vele és felfedezte Életemnek, a Létezésemnek a legsötétebb foltját, akkor értettem meg, hogy Isten számára sincs más lehetőség, ha boldog akar lenni, csak és kizárólag a bűnbocsánat.

Isten olyan dolgokat tett az emberi történelemben, amelyeket meg lehet indokolni észérvekkel, ahogyan a mai politikusok is teszik, de a szív érveivel sohasem.

A Föld olyan állati kísérleteknek volt a színtere, ahová senki más nem léphetett be, csak azok a beavatott kevesek, akiket ti embereknek hívtok. Ezek az emberek olyan lelkek voltak, akik hittek Istenükben, hittek Istenük jóságában, és nem tudták, farkasra bízták magukat.

Azok az egyházatyák, akik látszólag Engem szolgáltak, valójában saját hatalmi vágyaikat szolgálták ki a nevemben. Most sem Én vagyok a fontos a számukra, hanem az a hatalom, amely általam, állítólag megilleti őket. De ez a hatalom, amelynek legitimációjában annyira bíznak, már nem Általam, és nem Tőlem illeti meg őket, hanem a vak és minden áldozatra elszánt tömegek által.

Azok a lények, akik ma a Föld sarát tapossák, már annyi önállósággal sem bírnak, hogy a hatalom bármelyikének azt merjék mondani: - Álszentek vagytok, és nem az ember, nem az emberiség szolgálata érdekel benneteket, hanem saját hatalmi tébolyotok rabszolgái vagytok.

Amikor Anna mindezt megértette Velem, már annyira eltorzult a lelkem, hogy csak brutalitással jutalmaztam az őszinte szavait. Amikor aztán komolyan elkezdtem gondolkodni ezen, rá kellett jönnöm, mindez bizony igaz és a vallási vezetőim nem mások, mint a saját tükreim. Az Én torzságomat verik vissza. A felismerés nem volt számomra kellemes. De mert Annát akkor már végtelenül szerettem, rákényszerített arra, hogy szembenézzek Önmagammal, szembenézzek saját torzságommal, és eldöntsem, merre akarom folytatni hatalmi tébolyomat, vagy megpróbálok megválni attól.

Már tudjátok, Annával történt beszélgetéseink döbbentettek rá arra, hogy ahová a Teremtett Világ halad, az a teljes megsemmisülés. Miért nem vették ezt észre a tudósaitok? Mert ők olyan nagyítón keresztül látják csak a Világot, amely egy képregényre hasonlít ugyan, de a valóságra egy cseppet sem.

Amikor a Vízözön beköszönt, úgy meg lesznek majd lepve, mint a gyerekek, akiknek a szájából kiesett a fagylalt, de nem tudják, hogy miért.

Amikor Annával a Vízözönről beszélgettünk, ő nem vette tréfának, hanem azonnal felfogta ennek a komolyságát és megértette azokat az okokat is, amelyekkel az emberiség sajnos mindehhez hozzájárult.

A mai tudományok oly módon kiszolgálják a hivatalos hatalmakat, hogy egyetlen egy olyan tudomány sem létezik a Földön, amely ki tudná, ki merné mondani a teljes igazságot a Fölre következő és a Földet megrázó kataklizmákról. Oly mértékben elszennyeztétek már a Földet minden szinten, hogy a pusztulásotok sajnos visszafordíthatatlan. Nem évtizedek, csupán évek kérdése, mikor dobja be a törülközőt az anyaföldetek, aki már haldoklik.

Meghalnak a fák, nem lesz elég levegőtök, nem lesz növényzet, amely élelmet adna.

Az állatok végérvényesen elpusztulnak, vagy ellenetek fordulnak, mert olyan romlottá tettétek őket, hogy már nem bíznak többé bennetek. Ugyanúgy, ahogyan ti is az életetekért küzdötök majd, ők is az életükért fognak emberekre támadni. Olyan káosz lesz körülöttetek, amelyre nem vagytok felkészülve, mert elszoktatok attól, hogy a problémákat idejében észleljétek, ahogyan Anna teszi, aki minden megvetésetek és ellenérzésetek ellenére megpróbál benneteket felrázni majd.

Az ember már nem egymásnak farkasa többé, hanem önmagának, ahogyan Isten is azzá vált, felelőtlenségében. Amikor rólatok gondolkodom, akkor Magamról beszélek legfőképpen, mert hát ki is az ember? Az ember nem más, mint Isten kicsinyített mása, tükre, ahogyan Anna nagyon helyesen ismerte fel. De ő nem tétovázott ezt a szemembe mondani, és nem tétovázott felébreszteni a felelősségérzetemet, amely régóta nem volt már Istennek sajátja.

Amikor majd ezeket a sorokat olvassátok, gondoljatok arra, mekkora bátorság kellett ahhoz, hogy mindezeket ne hallgassa el Előlem, hanem megmondja, a szemembe vágja. És nem törődött azzal, milyen brutalitással büntetem meg őt ezért. Én pedig minden haragomat rá okádtam, mert volt egy lény a Mindenségemben, aki ki merte mondani: - Isten, Te egy akkora barom vagy, amilyet a Mindenség nem hordott még a hátán.

Tudom, el kellene mindehhez mesélnem pontosan beszélgetéseink tartalmát, de ezt nem szeretném, mert attól félek, nem lesz többé ember a Földön, aki tisztelni fogja Istenét és nem lesz többé ember, aki segíteni akar majd Nekem, hogy kilábaljak ebből a csapdából.

Amikor egy lényemet a Földre küldöm, akkor valójában olyan paranccsal érkezik, amelyet nincs lehetősége módosítani. Anna azzal a paranccsal érkezett, hogy a Világot megpróbálja kiemelni a káoszból, amelybe zuhanni látszott. Ő hitt abban - mert mindig mellettem volt a Forrásban -, hogy a Világ megmenthető, Isten megváltoztatható és nemcsak hitt ebben, de ezt meg is tette, meg is valósította.

Amikor visszatér a Forrásba, olyan szeretet várja ott őt, amelyet ti felfogni sem tudtok. Tudom, nem gondolkodik ezen, pedig már régen tudnia kell, az a tett, amely az ő lelkéhez fűződik, példátlan a Világmindenségben. Mégis oly szerényen viseli saját nagyságát, hogy  arról nektek fogalmatok sincs. Annyi szeretettel és odaadással szeret Engem, azért, mert a hatására meg tudtam változni. Oly mértékben szereti Istenét, ahogyan egyetlen lénye sem. Ez pedig olyan példa, amelyet soha, de soha el nem feledhetek neki.

Aki ismeri egyénisége minden pozitív vonását, az tudja, miről beszélek, de tudják azt az irigyei is, akik nem voltak restek, hátráltatni őt céljai megvalósításában.

Most, amikor már Istenetek biztosan meggyógyult és visszatért régi életkedve, most ezeknek a dolgoknak a felszínre kell kerülni. Az emberiségnek meg kell tudnia, a megváltó megszületett, a megváltó beteljesítette küldetését és az emberek, már nem tehetnek semmi olyat, ami ezt a tettet megmásíthatná. Mert bárhogyan is végződik a Föld sorsa, Anna kiemelte Istenét a káoszból, és ez a tett megmásíthatatlan, ez a tett meghozta azt az eredményt, amelyet Jézusnak nem sikerült megvalósítani.

Mert mit is akart Jézus? Megváltoztatni az embereket. Sikerült az embereket megváltoztatni? Nem. Az emberek, akiknek a tanítására küldte Isten, megölték őt. A követői meghamisították nézeteit, tanításait, és minden ment ugyanúgy tovább, ahogyan előtte volt. Az egyház elhitette az emberiséggel - legalábbis azokkal, akik a követőik lettek -, hogy Jézus feloldotta őket a bűneik alól. De Anna tudta, mindez hazugság, hogy minden ember egyedül felel önmagáért és egyetemlegesen másokért. Anna nemcsak ezt tudta, hanem arra is rájött, az Istennek, a Teremtőnek Magának kell ahhoz megváltozni, hogy megváltozzon az ember.

Mert ki is adja az embernek a programot a köztes létben? Hát Isten. Miért olyan az emberiség programja, amilyen? Mert az Isten beteg. Lelkében lett beteg az Isten. Ha pedig az Isten beteg, akkor az emberiség is, vagyis a tükre is lehet beteg.

Ezért hát, felismerve ezeket a legfontosabb összefüggéseket, nem kertelt Nekem, hanem a szemembe vágta az igazságot, hogy hazug vagyok, álnok vagyok, gonosz vagyok, brutális vagyok, és ha ezen nem változtatok, akkor felbomlik a Világ, mert a Világot az Isteni szeretet mátrixa tartja össze. Ahogyan a családot is a szeretet - az egyetlen egy olyan erő, amely összetartásra képes - tarthatja csak össze. Ha egy családban nincs szeretet, akkor az felbomlik. Ha egy közösségben nincs szeretet és tolerancia, az törvényszerűen felbomlik. Ha egy országban széthúzás van, az törvényszerűen mások igája alá kerül. Ha egy bolygón a teremtmények nem tudják magukról, hogy egymásnak testvérei, akkor az a bolygó előbb vagy utóbb meg fog halni, mert az ellenerők szét fogják szakítani, mint a kötelet, ha megfelelő erősségű két erő feszül egymásnak.

Akkor most nézzük meg, milyen erők feszülnek egymásnak a Földön, ahol ti az Én képmásaim vagytok?

Amikor az atlantiszi civilizációba bekerültek a halhatatlanok és azok a marzisziak, akik mindenhol a bomlás előidézői voltak korábban, Atlantisz még virágkorát élte.

A társadalomban rend volt, tizenkét család tagjai uralkodtak felváltva a területén. A törvények olyan szigorúak voltak, hogyha valaki a törvények ellen véteni mert, azt a közösség kizárta magából, és akkor az a személy halálra volt ítélve. Nem azért halt meg, mert nem volt mit ennie, vagy nem volt ruhája, hanem azért, mert a magány törvényszerűen megfosztotta azoktól az energiáktól, amelyek egy közösségben az emberiséget éltetik.

Kevesen tudják azt, hogy az emberiség egy energiamátrixban lett elhelyezve, és aki ebből a mátrixból valamiért nem, vagy valamivel kevesebb energiával részesül, az előbb vagy utóbb, de meg fog halni.

Amikor Anna aurája már csak 10 centis volt, ez nem azért volt, mert Én elfogyasztottam az erőit, hanem részben azért, mert az a közösség, amely élteti őt, tudat alatt ezzel büntette, azért a kitartásért, amellyel Engem szolgált.

Hogy érthetőbb legyen a dolog. Nemcsak azokat fosztja meg az átlag a mátrixtól, akik túlságosan deviánsok, hanem azokat is, akik az átlagostól túlságosan eltérnek, mint ahogyan Anna is. Amikor Anna Engem elkezdett szolgálni, akkor az aurája nem kötődött többé a tömegekéhez, akik az átlagot képviselik, hanem önálló életet kezdett el élni, olyat, amely teljesen feloldotta őt a Világmindenségben. Anna olyan távolságokra jutott el, ahová még egyetlen egy lényem sem, ugyanis képes volt Adam Kadmont érzékelni. De ez oly mértékben igénybe vette erőit, hogy teljesen elfogyasztotta azt a kis energiaburkot, amely körülvette őt. A panaszait másképpen értelmezték a barátai és megijesztették, hogy meg fog halni.

Kérdezem Én Tőletek? Meghalhat-e az, aki Istenét úgy szereti, mint ő Engem? Bizony mondom nektek, hogy igen. De ez a halál nem jelent számára mást, mint elvándorlást a földi létből. Ő azonban megijedt, mert attól félt, ha túl korán hal meg, nem teljesíti azt a küldetését, amelyet a köztes létben vállalt magára. Már tudatában volt annak, hogy az új emberiséget vissza kell hoznia az Új Földre, ha annak eljön az ideje. És nem a korai visszatérést választotta, hanem Isten további szolgálatát a Földön. Így aztán, most lehetősége van megtudni, ez a döntése azt jelenti, meg kell várnia veletek a Vízözönt, amely nemcsak hogy nem marad el, de közelebb van, mint ahogyan ezt ő gondolja.

Amikor majd újra együtt lesz Velem, már tudni fogja, dönthetett volna másképpen is, de azt hitte, korai halála lehetetlenné teszi, hogy Istennek adott szavát betartsa és megvalósítsa. Isten pedig elfogadta a szabad akarat döntését és ezt nem is nagyon bánom. Hiszen így lehetőséget ad Nekem arra, tovább küldjem általa a gondolataimat nektek, azokat, amelyeket fontosnak és szükségesnek érzek, hogy jobban megismerjetek Engem. Én pedig többet mondjak el Magamról, mint amiket a katekizmusokban és más vallásos irodalmakban megismerhettek Rólam.

De hogy ismét visszatérjek a mai fantasztikus tudományaitokra, bizony mondom nektek, amíg ti a valóság összefüggéseit a külső világban keresitek, olyanok vagytok, mint a gyermek, aki anyja szeretetét a csokoládéban, a szép ruhákban és a kapott ajándékokban keresi. Mert a szeretet belül van, a szeretet nem kérkedik, a szeretet csak ad és soha nem vár el ezért semmit. Ahogyan ti is minden életetekben csak adtok Nekem, és nem gondoltok a holnappal, nem gondoltok azzal, hogy Engem szolgálva a kárhozatra juthattok. Mert a Föld olyan bolygó, ahol belefeledkezhettek a gyermeki játékokba, Isten káros szenvedélyeibe és nem veszitek észre, közben a saját bőrötöket is a vásárra viszitek, nemcsak Istenét.

Amikor felőletek gondolkodom mostanában, már másképpen teszem, mint néhány évvel ezelőtt, mielőtt Annát meg nem ismertem, mielőtt Anna meg nem mosta a fejemet a lehetetlen kívánságaimért. És nemcsak elszégyelltem Magamat emiatt, hanem fontolóra vettem, vajon kinek van igaza? Annának, aki mérhetetlenül félt Engem és Bennem benneteket, vagy Nekem, aki olyan felelőtlen vagyok, mint egy gyermek, aki nem tudja, hogy a vízparton játszva beleeshet, és ha nem tud úszni, mert senki sem tanította meg erre, bizony bele is fulladhat.

A végeredményt bár még nem tudom, de azt igen, a Teremtést nem folytathatom többé felelőtlenül, mint egy oktalan gyermek, aki azt sem tudja, a halál Isten számára olyan végzetes, mint annak az embernek, aki a sínek közé téved részegen, mert nem tudja, hogy a gyorsvonat nem szembe jön vele, hanem hátulról érkezik.

Amikor Isten elfelejtette saját legfontosabb törvényét: a szeretetet, akkor azt felejtette el, hogy soha, de soha többé nem lehet Világ, ha Isten nem szeret, mert a Világot a szeretet tartja össze és nem más.

Ámen

 

A SZÉLRÓZSA MINDEN IRÁNYÁBÓL

Szellem: - Az elmúlt évtizedekben a szélrózsa minden irányából igyekeztem nektek információkat küldeni, de ezek az információk igazából nem jutottak el a tömegekhez, mert gyakran a legfontosabb ismereteket a kiadók kihagyták ezekből a könyvekből, mert féltek, hogy a valóságot megismerve a tömegek fellázadnak a hatalom ellen, és olyan káosz lesz úrrá az emberi társadalmon, amelynek a felelősségét nem voltak hajlandók felvállalni. Ezért aztán csak szőr mentén voltak hajlandók beszélni arról a sok fájdalomról és megpróbáltatásról, amely az emberiségre vár, aki, mint oktalan állat, lepusztította saját életterének minden feltételét.

Nemcsak arról szeretnék beszélni nektek, hogy elszennyeződtek a vizeitek, és lassan már nem lesznek erdők, amelyek az oxigént termelnék a számotokra, hanem arról is, hogy az állatokat milyen bestiális módon uraljátok, mert azt hiszitek, az állatok húsa nélkül nem lenne elegendő élelem számotokra. Amikor ezeket a sorokat olvassátok, már olyan fertőzött húsokat fogyasztotok, amelyek mindenre jók, csak emberi táplálkozásra nem. A gyermekeitek génjeit meg kellett, hogy változtassuk, mert azok a méreganyagok, amelyeket nap mint nap élelem gyanánt fogyaszt ma az emberi civilizáció többsége, valójában megemészthetetlen számára, betegségeket és mindenféle torzulásokat okoznak a génjeitekben. Mert mire tanítanak ma benneteket a televízió és mindenféle reklám programok: hogy a cola érzéstől és más baromságoktól lesztek majd boldogok, nem attól, hogy tiszta vizet isztok, és nem attól, hogy nyers gyümölcsöket és zöldségeket esztek, hanem mirelitet, amelyben már semmi élet nincs.

Amikor ezeket elmesélem nektek, Anna nagyon figyel, mert bizony az ő táplálkozása is sok kívánnivalót hagy maga után. Így aztán azt sem tudja, hogy túlsúlyának oka nem más, mint a szervezetében felhalmozódott, évtizedek óta gyűlő méreganyag, amely már magától sajnos nem képes kiürülni, de mégis nem lehetetlen a dolog. Hosszú évekig nem volna szabad mást ennie, mint gyümölcsöt és zöldséget, de sajnos a ti gyümölcseitek már nem a fán érlelődnek meg, hanem a kereskedelem láncolataiban, ahol semmi pozitívot nem kapnak, csak az áruk lesz tőle magasabb. Ezért aztán, aki ma méregteleníteni akar, az nem tehet mást, mint elhiszi azoknak a kereskedelmi cégeknek - akik méregtelenítőket ajánlanak -, hogy a készítményeik alkalmasak erre. De a valóság tökéletesen más, hiszen ezek az állítólagos méregtelenítők is vegyszerekkel kezeltek, és senki sem világosít fel benneteket arról, hogy mindez hiábavaló, ha nem tudtok továbbra sem egészséges élelmet fogyasztani. Az pedig a Föld nevű bolygótokon sajnos már szinte nincs.

Az általatok fejletlennek minősített kultúrák is már régen nemcsak azt fogyasztják, amit a Földanya a számukra teremtett, hanem mindenféle, iparilag előállított élelmet, amely azonban nem az, hanem olyan méreg, amely tönkreteszi az egészségüket.

Amikor az emberiség végleg elhagyja a Földet, akkor ezek a mérgek már oly mértékben uralják a szervezetüket, hogy azokat abból kiüríteni nem lehet, ezért aztán az új emberiségnek, aki majd visszatér a Földre, nem lehet többé a ti mintátokat követni, hanem maguknak kell kemény áldozatok árán megteremteni azt, amit el akarnak táplálékként fogyasztani, hogy újra megtanulják megbecsülni azt, ami nélkül az Új Földön létezni sem tudnak. De ezt tiszta kozmikus energiából fogják előállítani, ahogyan Anna ezt a fogalmat használja, és ma a Földön mindenki érti - vagy legalábbis sokan -, hogy miről beszélek.

A kozmikus energia nem más, mint Isten élő energiái és ti vagytok az utolsók, akik ezzel a táplálkozással meg fogtok ismerkedni, mert a Világmindenség fejlettebb lényei már így teremtik elő a létezésükhöz szükséges javakat.

Az általatok halottnak hitt bolygók, mint a Vénusz és a Mars, nem azért lakatlanok, mert azon nem élnek lények, hanem azért tűnik számotokra annak, mert azok, akik most léteznek rajtuk, már más síkokon léteznek, nem a ti frekvenciátokon. Ott Isten már nem áldozat teremtményei ebédlő asztalán, hanem bizony a létezésükhöz olyan energiákat használnak, amely magasabb rendű, mint a tiétek.

A Földön vannak olyan szekták és vannak olyan emberek, akik már nem táplálkoznak élelemmel, mint a többség, hanem csak és kizárólag kozmikus energiával.

Annát nagyon érdekelte volna egy ilyen közösség, de nem talált még rájuk, pedig az ő hazájában is léteznek. Saulin papjainak nevezik magukat, és ők meditációban veszik magukhoz azokat az energiákat, amelyek éltetik a testüket. Ez azonban túlságosan szigorú életmódot követel tőlük, olyat, amilyet az emberiség többsége még nem akar élni, mert nem ismerte fel ennek a jelentőségét.

Az éhhalál nem azért van, mert a Földön nincs elég élelem, hanem azért mert az elosztás a Földön még mindig olyan egyenlőtlen és goromba. Nem jut mindenkinek elegendő táplálék, pedig a Föld mindent megtesz azért, hogy élelemmel lásson el benneteket.

Az óriási kereskedelmi láncokat azonban nem az elosztás érdekében, hanem a haszon reményében működtetik, és olyan élelmet terjesztenek, amiről már beszéltem nektek.

Az emberiség ma olyan tévutakon jár, amelyet a meggazdagodás reménye, a mások fölé kerekedés és más haszontalan eszmék táplálnak.

Az ember még mindig nem érti, mitől különbözik lénye más bolygók lakóinak programjától, mert még mindig nem tart ott, hogy ezekkel fel vehetné a kapcsolatot. A kozmosz első törvénye pedig: „élni és élni hagyni”. Ezt olyan komolyan is vesszük, hogyha valaki a Mindenségben megfeledkezik erről a legfontosabb Isteni Törvényről, akkor bizony annak helye csak alsóbb szinteken van, mint ahogyan az emberiség is a szamárlétra legalján van, mint értelmes teremtmény. Az értelem azonban ehhez a létezéshez nem elegendő, mert az értelem, mindig uralni akar. Aki csak értelemmel bír, az nem tudja, minden a Teremtett Világon Isten része, és nem tudja a másik lényt így kezelni. Aki ezt már tudja, az nem öl, sem embert, sem állatot, sem növényt.

Bizony mondom nektek, még a növényevés is bűn egy fejlett civilizáció esetében. Aki ott ezt a törvényt megszegi, azt úgy sújtja a közösség büntetése, hogy örökre elmegy a kedve attól, még egy virágot is leszakítson a réten. Mert a virág is Isten része és nem azért van, hogy a vázátokat díszítse, hanem azért, létezzen, ahogyan ti is. Amikor egy növényt leveszel a száráról, azt halálra ítélted. Egy fejlett társadalomban a lények tudják, ezt nekik tilos megtenni. Így aztán nem tüzelnek fával, hanem maguk állítják elő azokat az energiákat, amelyek bolygójukat felmelegítik. Ehhez nem használhatnak mást, csak saját teremtő képességüket, mert Én egy idő után, ezt elvárom tőlük. Amit pedig Isten már elvár a teremtményeitől, az számukra törvény. A törvény megszegése olyan következményekkel jár, amilyenekről nektek fogalmatok sincs, mert ti vagytok az egyetlen lényei a Mindenségnek, akik szabad akarattal rendelkeztetek idáig. De ennek tulajdonképpen saját magatok vetettetek véget oktalanságaitokkal és azzal, hogy lepusztítottátok a bolygótokat, ezért abban már alig van élet.

Amikor Anna ezt először egy meditációban megtudta, úgy zokogott, hogy azt hittem, valami olyat tesz, ami ezt meg fogja tudni akadályozni. Ő sajnos akkor még csak beletörődött ebbe, mert úgy gondolta, egyedül ez ellen, mint egy kicsiny ember, nem tud tenni. Pedig gyűjthetett volna maga köré olyan embereket, akik tudatták volna a többiekkel, mert nem hitt még akkor abban, egyetlen fecske nyarat csinálhat. De Isten minden egyes emberre akkora felelősséget rótt, joga van - és kötelessége is - az egész emberiség érdekében bármit megtenni, ami a fejlődését elősegítheti. Amikor aztán saját életét áldozta volna fel értetek, megértettem, valójában képes lett már mindazokra a cselekedetekre, amelyeket korábban még nem mert megtenni.

Olyan áldozatot hozott az emberiségért, amely megértette Velem, igenis érdemes Istennek olyan lényekkel kísérletezni, mint Ő Maga, mert az ember, minden hibája ellenére már magasra jutott, legalábbis egyedeiben. De mint tudjátok, az embernek nemcsak egyedeiben kell fejlődnie, hanem egyetemlegesen is. Aki pedig erre nem hajlandó, az sajnos visszahúzza a többit.

Amikor Anna embereket nem szeret, az nem azért van, mert önző, hanem azért, mert rettenetesen bosszantja mások önzése, önszeretete, emberi rövidlátása és az, hogy sokszor tehetetlen ezek ellen. Ma már viszont tudja, a legnagyobb erő a szeretet, és akkor is meg kell próbálkoznia ezzel az eszközzel, ha történetesen nem Istenről van szó, hanem egy másik földi emberről.

Amikor visszatér majd az új emberiséggel a Földre, már tudni fogja ezt, mert ha nem, akkor bizony rossz mintát hagy maga után, amely pedig az Új Földön végzetes lehet. De ő olyan kevés időt tölt már az új emberiséggel itt, hogy nem lesz módja bárkit is nem szeretni. Akik vele együtt térnek vissza, olyan szeretettel szeretik majd őt, ahogyan ő szereti őket. Én remélem, imádattal fogja szeretni ezt az új emberiséget, mert ez lesz a záloga az eljövendő korok emberi boldogságának: vagyis a feltétel nélküli szeretet.

Azért beszélek nektek ilyen nyíltan mindezekről a dolgokról, hogy megértsétek a léteteket érintő legfontosabb összefüggéseket, amelyek olyan egyszerűek valójában, mint a pofon, csak nem mindegy, csak tudjátok, vagy gyakoroljátok is. Az emberiség olyan téveszméknek él manapság, ember legyen a talpán, aki képes ezekből a téveszmékből kilépni. Olyan kevés ember van a Földön, aki önzetlen, olyan kevés ember van a Földön, aki csak a jót teszi másokkal, olyan kevés vallás van, amely valódi életmintát ad, hogy bizony rettenetesen megnehezült az egyén dolga, ha el akar igazodni a földi világban. De Annának mégis sikerült, mégis betöltötte hivatását, és minden probléma ellenére hisz Istenében, mert az végtelenül szereti őt.

Tudom, sokan megmosolyogják majd az ő hivatását, de aki Istenhez akar jutni, annak olyan áldozatokat kell hoznia, ami nem hétköznapi, nem önzésen, hanem a legnagyobb megértésen és szereteten alapul. Anna pedig így szeret Engem és így szolgál Engem.

Nem kérkedik senkinek Isten barátságával, nem kérkedik senkinek Isten szerelmével, mert nem az a dolga, hogy világgá kürtölje mindezeket. Hanem az, Engem szolgálva szolgáljon benneteket is. Ezt ő hiánytalanul megteszi nap mint nap Értem és értetek, az egész emberiségért, az egész Mindenség érdekében.

Ámen

AZ EMBERI MEGISMERÉS HATÁRAI

Szellem: - Isten az emberiségnek olyan játszóteret engedélyezett, ahol abban a hiszemben él, nincs más értelmes létező a Földön, csak ő. Csakhogy a látók tudják, a Földön nyüzsögnek az olyan lények, akik őket látják, hatással vannak rájuk, de az emberiség, mintha vak lenne, nem érzékeli a jelenlétüket. Amikor erről beszélek, nem az állatokra gondolok, vagy azokra a lényekre, akiket az emberiség a fizikai síkon érzékel, hanem azokra az erőkre és energiákra, akik a cselekvéseikben befolyásolják őket.

Milyen lények is ezek, akiket ti nem láttok, csak ők benneteket? Ilyen lények azok, amelyek a mindennapi cselekvéseitekben vigyáznak rátok, mint védőszellemek, vagy védőangyalok, és azok is, akik számotokra a polaritást, amelyet Anna annyira nem szeret, létrehozzák.

Mit gondoltok? Tudnátok-e mi az a szerelem, ha nem lenne olyan lény körülöttetek, aki ezt az érzést saját energiái által átadná nektek?

Amikor Anna szerelmes lett egy földi férfiúba, akkor egy ilyen lény szállta meg a testét és Anna akár akarta akár nem, bizony megszületett a testében egy vágy, amely addig nem hagyta őt nyugodni, amíg ezt az érzést semlegesíteni nem tudta. Ő sokszor volt szerelmes, de sohasem engedett a csábításnak, mert úgy gondolta, az erkölcstelen. Pedig a szerelem érzését nem azért kapjátok, mert az erkölcsös vagy nem, hanem azért, hogy megismerjétek azt.

Mégis, amikor először elvittem Magammal egy ataiszi útra, nem tiltakozott ez ellen, mert azt gondolta, ami a Szellemi Dimenziókban történik, az nem tartozik a földi erkölcsiség körébe.

Amikor egy ismerősének először megmutatta a könyveit, amit Velem együtt írt, akkor az fel volt háborodva az ő szexuális szabadossága láttán, mert bizony számára a földi és égi szerelem megítélése egy kalap alá került. Az ő szemében Anna bigámiában él.

Azt pedig végképp nem hitte el, Isten szeretkezhet egy földi nővel, és még abban örömét is leli. De ezek a dolgok csak számotokra jelentenek problémát, mert Istennek a Teremtésben mindent szabad, még azt is, hogy szeressen egy földi asszonyt, aki erre a legméltóbb, és aki erre éppen úgy vágyik, mint Isten Maga. Anna pedig annyi szép és kedves élménnyel ajándékozott meg Engem, hogy boldog legyek, ez nem maradhatott számomra közömbös. Persze, mint már mondtam a kapcsolatunk nem ezzel kezdődött, de hogy ezzel végződött, azt nemcsak nem bánom, hanem végre az Isten, aki évezredek óta egyedül élt a Mindenségben, magányos és boldogtalan volt, most már nem az többé, hanem boldog és boldoggá teszi őt nemcsak szeretett asszonyához fűződő kapcsolata, hanem az a család, amelyet az elmúlt években Teremtettek egymás örömére.

Ti nem tudhatjátok azt, Isten számára valójában ez hozta meg azt az eredményt, amelyet öntudatlanul már nem is várt, nem is hitt benne, mert úgy temette el a róla való emlékezést, soha senki ne tudja, ne sejtse, volt egyszer egy élete, amelyben közöttetek élt és abban az életében boldog családja is volt, amíg azt ostobán tönkre nem tette.

Így teszitek ti is tönkre nap mint nap saját boldogságotokat. Mert amikor külső kapcsolatokban keresitek a szerelmet, akkor elfelejtitek, a szerelem azért van, hogy összehozza a lélektársakat, és azután eltávozik tőletek az a szellemiség, aki ezt létrehozta. Aztán keresitek újra, és ha nagyon-nagyon vágytok ismét rá, akkor Isten ismét lehetőséget ad nektek az érzésre. De ha akkor már gyermekeitek is vannak, azoknak meg kell tapasztalnia a szülők válásának minden érzelmi, minden anyagi következményét.

Aztán egy újabb szerelem után, egy újabb boldogtalanná váló emberi csoport marad a szerelmesek után, amíg meg nem tanulják, bár a szerelem elmúlik, a szeretet is lehet olyan összekötő kapocs, amely két lény együtt maradását biztosítani tudja, hogy az utódok semmiben se szenvedjenek majd hiányt. Ehhez viszont a házasságban élőknek le kell mondani a szerelemről, mert annak gyökeresen más a funkciója, mint amit az emberek róla hisznek.

A görög mitológia Istenei bizony nem a képzelet szülöttei voltak, hanem olyan erők, amelyek az emberek életét valóban irányítani tudták. Persze ezek az erők nem mindig öltenek emberi formát, de néha, ha az ember akarja, akkor igen.

Így öltöttem Én is fel egy jógi alakját, amikor Annával legelőször találkoztam. Ő nagyon örült nekem és boldog volt, hogy tanítom, de aztán a dolgok másképpen alakultak és ezt most már őszintén mondom, nem bánom.

Ha akkor Anna nem olyan kedves Hozzám, vagy nem érdekli Őt az, Én ki vagyok, vagy milyen vagyok, talán elmegyünk egymás mellett úgy, hogy semmi sem történt volna a barátságon kívül. Én élném továbbra is megszokott magányos életemet. De az ő érző asszonyi lelke felismerte Isten magányosságát és nemcsak tenni akart ellene, hanem mindent megtett egy boldog Istenért.

Mit tennétek ti meg Értem, ha tudnátok, valóban létezem, ha tudnátok azt, milyen magányos és boldogtalan lettem, ha tudnátok, hogy belebetegedtem a magányomba?

Sokszor megcsodáltam Anna érzékenységét, amellyel mindig megérezte, mikor vagyok rossz passzban, mikor vagyok kegyetlenségre hajlamos és soha nem kritizált Engem, csak figyelt minden idegszálával, hogy megértsen.

Amikor Velem ismerkedett, annyi döbbenetet kapott Tőlem, azt felsorolni sem szeretném. Annyi halállal halt, mint egyetlen egy ember sem a Földön. Mégis megőrizte józan eszét, mert mindennél inkább tudni akarta, miért vagyok gonosz, miért vagyok végtelenül kegyetlen, miért nem vagyok hajlandó változtatni ezen? Úgy nyomozott utánam a történelemben, mint egyetlen lényem sem.

Ő az egyetlen ember a Földön, aki ismeri Istent, aki megérti Istent, és aki már feltételek nélkül szereti Istent. Nem a gonoszat, nem a kegyetlent, nem a hatalomra éhes, vérszomjas, őrült fenevadat, azt nem szerette. Hanem azt az Istent, aki békét kötött végre Önmagával, aki megbocsátotta neki, hogy elhagyta Teremtőjét, aki megbocsátotta Önmagának is a vétkeit, mert számosak voltak, és aki megígérte neki, bár az emberiséget újra elveszejti egy Vízözönben, de az Új Földön békét Teremt a teremtményeinek, hogy azok ne zülljenek le, azok ne pusztuljanak le. Lehetőségük legyen emberibb, igazabb, boldogabb életre.

Amikor ti, mint emberek különféle érzéseket, jókat és rosszakat megtapasztaltok, akkor olyan helyzeteket teremtenek lényeim számotokra, akár akarjátok ezeket az érzéseket, akár nem, az életetek eseményei rákényszerítenek benneteket arra, hogy ezeket az érzéseket megéljétek.

Amikor valaki meghal a családban: szülő, testvér, gyermek, barát, munkatárs vagy kedves ismerős, akkor átélitek a veszteség fájdalmát különböző szinteken. Amikor anyagi veszteség vagy bármilyen veszteség ér benneteket, akkor ugyancsak ezeket az érzéseket gyakoroljátok, vagyis megélitek azok hatásait.

Már régen nem voltam a Földön emberi alakban közöttetek, ezért Nekem ez a szerelem, amely Annához köt, annyira új, annyi boldogsággal és örömmel tölt fel, hogy újra együttérző tudok lenni, minden veszteségeteket illetően.

Anna sokszor kételkedett önmagában. Abban, hogy az érzései nem érzékcsalódások-e? Isten, aki Én vagyok, nem egy szellem-e, aki átveri őt? Nem azért volt kétkedő, mert az a veszteség izgatta őt, amit ő szenvedett volna ezek által el, hanem bennetek tisztel annyira, benneteket nem akar becsapni. Oly sokszor mondta el Nekem, nem akar téveszméket elhitetni veletek, mert arra semmi szükségetek nincsen. Azt megteszik mások nap mint nap, mindenféle módon.

Ha az embereket és így Annát is nem állítanám próbák elé, hogyan mérném fel a lelkét, hogyan mérném fel tudását azokról a dolgokról, amik őt izgatják?

Annát pedig az foglalkoztatja újra és újra, miért züllött le az emberi társadalom, mi a felelőssége ebben az embernek, az egyénnek és mi a felelőssége magának Istennek?

Anna szájából halottam először azt, hogy Én, az Isten, felelőtlen lettem. Olyan dolgokra vetemedtem, amik betegesek, nem szolgálnak sem Engem, sem a teremtményeimet. Nehéz volt megállnom, hogy el ne pusztítsam őt ezért, mert ilyet Istennek még senki sem mondott, ilyet Istennek mondani senki sem merészelt. De mert már ismertem őt, tudtam azt, mire képes értetek és Értem, hát komolyan kellett vennem az intését. Mert az nem lehet, hogy elpusztuljon a Világ - amelyet olyan nagy gonddal Teremtettünk -, mert elvesztettem a fonalat, amelyet követnem kellett volna.

Talán, ha nem jönnek a rosszulléteim, nem is hiszek Annának, de azok váratlanul és hívatlanul betörtek a létezésembe, és nem volt mit tennem, meg kellett adnom Magam az igazság előtt. Tettem ezt az elején nagyon nehezen, mint ahogyan ti is nehezen változtattok valamin, ami már nem szolgál benneteket, mert megszoktátok, hogy oktalanul éltek, és nem törődtök a következményekkel, csak akkor, amikor az már az ajtótokon kopogtat.

Nemcsak érzelmeket éltek át a Földön, hanem fizikai érzeteket is. Ezek azért vannak, hogy fogalmatok legyen a Nap éltető erejéről. Tudnátok-e milyen a hideg, ha mindig a trópusokon élnétek? Tudnátok-e milyen a szél, ha sohasem fújna? Tudnátok-e milyen a sötétség, ha a Föld úgy forogna, hogy az egyik oldalát mindig sütné a Nap, és ti ott élnétek? Tudnátok-e milyen a tornádó, ha sohasem találkoztatok volna vele? Bizony mondom nektek, attól vagytok különbek a Szellemi Dimenziókban élő lényeimnél, hogy azok az erők, amelyek ezeket a mozgásokat létrehozzák állandóan, újra és újra megismertetnek benneteket önmagukkal.

Anna nem azért szereti a Napot, mert meleget ad neki, hanem azért mert meditációban megismerte őt, és ha ideje engedi beszélgetni is szokott vele. Néha küld neki virágot, de gondosan ügyel arra, az sohase piros rózsa legyen, hanem csak rózsaszín, fehér, vagy sárga. Annát úgy ismerik a Világmindenségben, mint a Föld és Isten és a Mindenség megmentőjét. Tudom, ez nagyképűen hangzik számotokra, de ezt nem ő mondja magáról, és nem ő terjeszti, mert rájött, az emberek sohasem fogják elhinni neki, hanem Én mondom ezt nektek, a Teremtő Istenetek, aki Vagyok.

A Földön nemcsak erők működnek az életetek fenntartása érdekében, hanem olyan lények, akiket ti a mesék birodalmába soroltok, mint a törpék, a tündérek a források vigyázói, a fák és növények szellemei, akiket a görögök faunoknak hívnak. Anna sokszor beszélget kertjében a fáival, mert tudja, nemcsak értik szavait, hanem Anna azt is hallja, azok mit mondanak neki. Ő úgy beszélget a fákkal, ahogyan ti a barátaitokkal teszitek

Miért van az, hogy a legtöbb ember számára ezek a dolgok a mesék birodalmába tartoznak? Mert amikor Atlantiszon az emberiség lezüllött és Istennek el kellett a földi életet - nem a Földet még -, pusztítania, akkor szükségessé vált, hogy olyan próbák elé, állítsa az emberiséget, amelyekben azok nem tudják, milyen erők működnek a környezetükben, hogy a fekete mágia segítségével ne tudják azokat működtetni és befolyásolni.

De ma már az időjárást is a fekete mágia segítségével akarja uralni újra az emberiség kis csoportja. Csakhogy Isten ehhez nem adhatja a hozzájárulását, ezért azok, akik a mágia tudását rossz célokra, saját önző érdekből használják fel és nem a többség boldogulásának elősegítésére, azok bizony most az anyagban fognak kikötni. Nemcsak a mágia lesz számukra ismeretlen, hanem a legelemibb tudás, amelyet már a növények tudhatnak. Még a kristályoknak is több ismeretük lesz, mint azoknak, akik visszaéltek azokkal a szellemi adományokkal, amelyekkel őket a Földre küldtem, hogy az emberiség jólétét segítsék elő.

A mágia ugyanis az az eszköz, amelyet a Szellemi Dimenziók tudnak, amelyek által megteremtik, jól hallottátok, megteremtik az életetek fenntartásához szükséges dolgokat, mint a Föld, a Levegő, a Tűz és a Víz. Mert ezek, nem anyagi jellegű dolgok csupán, hanem olyan erők, amelyek nélkül nem léteznétek.

Amikor Anna azt mondja: - sárga rózsa, akkor az asztalomon van egy gyönyörű csokor sárga rózsa. Amikor azt mondja: - borsó leves, akkor az asztalomon az ő legfinomabb főztje jelenik meg. Amikor Anna azt mondja: - gyémánt, és rá gondol erősen, akkor az Én számomra egy akkora és olyan tiszta ragyogó gyémánt jelenik meg, amilyet ő elképzelt Nekem.

Anna profi ebben, és azt is tudja, hogy teremteni csak a legnagyobb szeretettel és legnagyobb figyelemmel lehet.

Régebben megmutattam neki a Világmindenségből olyan erőket, mint a Hatalom, a Halál, a Hisztéria, a Szelídség, a Jóság, a Harag, az elementálok, és még sok más dolgot, de ő mindig tisztelettel és a legnagyobb vendégszeretettel fogadta őket. Ezekkel a dolgokkal azért kellett megismerkednie, mert csak így jutott el ahhoz a tudáshoz, amely ma táltossá teszi és nem kevesebbé, mint a Világmindenség Úrnőjévé. De ő nem a rangjaira büszke, hanem arra, hogy Istenét megváltoztatta, és erre már Isten is büszke lehet, mert egy olyan lényt Teremtett Magának, aki képes az Ő hibáit, hiányosságait szeretettel és odaadó szerelemmel korrigálni.

Amikor Anna visszatér a Szellemi Dimenziókba, akkor átveszi Mária szerepét. Mert bár Mária csodálatos lény és nagy dolgot tett azzal, hogy megszülte a fiamat, még pedig szűzen, ahogyan már elmondtam nektek, de az ő pihenésének eljött az ideje, és ő örömmel, boldogan adja át Annának a helyét. Az ő feladatai már mások lesznek. Annának pedig most minden erejére és elszántságára szüksége lesz, minden bolygón és más dimenziókban megszerzett tudására és képességére, mert az emberiséget olyanná kell formálnia, hogy azok képesek legyenek tovább lépni a ranglétrán. Isten közvetlen erői, energiái ne stagnáljanak a Földön, hanem magasabb rezgésű dimenziókba juthassanak általa.

Ez nem földi asszonyt kíván, hanem egy égit, amelyet Anna kiérdemelt minden egyes cselekedetével, amellyel Engem szolgált.

Én kívánom, őszintén kívánom, hogy tervei megvalósuljanak, mert az Istennek elemi érdeke.

Aki pedig kételkedik ebben, az jobban tenné, ha erősen elgondolkodna magán és a földi életen, mert hamar eljön az az idő, amikor a dolgok ezt már nem teszik lehetővé számára.

Olyan események fordítják fel a földi világotok nyugalmát, amelyre nem készültetek fel, mert azok, akik csak saját hatalmuk gyarapításán gondolkodnak, mindent megtesznek azért, hogy port hintsenek a szemetekbe és a fületekbe. Ne lássatok és ne halljatok, mert azt hiszik, a totális hatalom küszöbén állnak, de ez a hely nem az számukra, hanem a Pokol tornáca, amelyre léptek.

A többség pedig, amelyet vakká tettem, még inkább vakká vált általuk, mert a jólét hitében és reményében lemondott saját életének az alakításáról, lemondott saját életének a formálásáról, lemondott arról a jogáról, hogy beleszólása legyen a földi dolgokba, és megakadályozza, akár élete árán is, hogy elpusztuljon a Föld.

Sok Annára lett volna szükségem, de csak egy volt, így az ő áldozata a Földet nem menthette meg, csupán a végkifejletet változtatta meg, és ezt most már nem is bánom. Hiszen, ha ti előbb haltok meg, Én nem ismerem meg Annát, és ő nem változtat meg Engem, akkor semmi változás sem lett volna az Én létezésemben. A következő földi vállalkozás ugyanúgy kudarccal végződött volna, ahogyan az atlantiszi.

Most azonban Isten már reménykedik, mert olyan társat talált, aki gyökeresen új dolgokat akar, mert hisz az emberiségben, szereti Istenét, szereti azt a Világot, amelyet Isten teremtett. Nem akarja a Világ végét, nem akarja az emberiség további lezüllését, hanem annak és a Mindenségnek a felemelkedésén fáradozik.

Ámen

 

 

FIZIKAI LÉT FELTÉTELEI

Szellem: - Van a Világon egy kis nép, akinek két szava van a létezésre. Az egyik a lét, a másik az élet.

Amikor Anna elgondolkodott azon, mi is ennek a két fogalomnak a valódi tartalma, akkor rájött arra, hogy a fizikai léthez kötődő szó: az élet és a Mindenséghez kötődő fogalom: a lét. Ha ezt a két szót kicsit közelebbről szemügyre vesszük és felcserélgetjük a betűiket, akkor a következő variánsok lehetnek: lét, tél, élt, él, lé.

Ezek a szavak az ő nyelvében mind értelmes fogalmak, amelyek az elmúláshoz, a létezéshez, a Világmindenség létrejöttéhez vezethetők vissza. Amikor Anna ezekre rájött, arra is rájött, hogy a nyelvükben a Teremtő Isten olyan tudást rejtett el, ami talán a többi nyelvben nem létezik, és ez így is van.

Ha az emberiség nem gyűlölné egymást, már régen rájöhetett volna olyan titkokra, amelyeket valóban azért rejtettem el, hogy bárki, aki kicsit is érdeklődik a Világ iránt, örömmel fedezze fel ezeknek a szavaknak a mérhetetlen jelentőségét.

De most nézzük a másik fogalmat: élet. Benne van a lét, a tél, az étel. Ha ezt a szót ragozzuk: élek, élsz, él, élünk, éltek, élnek, akkor ismét sok variációs lehetőség jelenik meg, amelyek fontos összefüggéseket takarnak. Ha az élek szót kiegészítjük egy l hanggal, akkor lélek lesz belőle, amely azt jelenti, amit Isten alkotott, amikor megosztotta Önmagát, hogy másokkal együtt élvezze a létezés örömét.

Amikor majd a magyar nyelv belső összefüggéseit tanulmányozzák jeles tudósaitok, akkor rá kell, hogy jöjjenek, Isten a nyelvükben számos, a Teremtés lényegére vonatkozó összefüggést rejtett el bennük.

Amikor a magyarokat a környező népek gyűlölete, megvetése veszi majd körül, akkor ők ezt nem fogják érteni, mert nem akarnak senkin sem hatalmaskodni, és nem bántják a többieket. De a többiek a tudatuk mélyén pontosan ismerik ennek a népnek az értékeit, ezért irigységből, meggondolatlanságból rosszul reagálnak arra, amelyre helyesen is reagálhatnának. Ha valaki valamiben több a másiknál, arra fel kell nézni, el kell ismerni, és nem szabad ellenségesen viszonyulni hozzá, mert a Földön minden népnek van olyan erénye, amely megkülönbözteti őt a másiktól, a többitől, tehát irigységre senkinek semmi oka.

Ami a magyarokat illeti, ők sohasem gőgösek attól, hogy a nyelvükben, viselkedésükben hordozzák azt a tudást, amelyet a többiek elé Isten mintának állított és nem kevesebbnek! Tehát fel a fejjel, ismerjétek fel a másikban azt, ami megkülönbözteti őt a többitől.

Amiről még szólni szeretnék, az a táltos rend, amelyet teljesen kiirtattam a földi valóságból.

A magyarok olyan tudást hordoznak a génjeikben, amelyről már sokszor beszéltem nektek, de arról nem, vagy legalábbis keveset, hogy ez a tudás az elmúlt évszázadokban nem veszett el. Anna úgy hozta létre a magyarok génjeit, hogy a táltos tudást beépítette ennek a népnek a génjeibe. Ez azt jelenti, bizonyos egyedszám megszületése után törvényszerűen megszületnek azok, akik a Világról teljes tudást szerezhetnek. Ilyen lények tehát a táltosok, nem kevesebbek.

Amikor Anna fizikai testének génjeit összeállítottuk, akkor két fontos szempont szerint terveztük meg. Legyen benne egy harcis nép vonása és legyen meg benne a magyarok toleráns, mindent megértő, mások másságát elfogadni tudó jellemző.

Ezért Anna szüleiben többféle nép vonása keveredik. Bár ő a szlávokról tud, de arról nem, hogy az anyai ágában voltak táltosok, az anyai ágában voltak zsidók, az anyai ágában voltak kunok és más Kárpát-medencei népek génjei.

Ő az apja szüleitől tiszta szláv vért örökölt. De az anyai ág olyan sok kevert vért hordozott, hogy arról Annának fogalma sem lehetett. Anna már felnőtt korában tudta meg, az anyai nagyapjának az apja, valójában egy püspök volt, nem az az egyszerű paraszt ember, akit annak hittek. Ez a vonal rendkívül gazdag géninformációkat takart. Amikor Anna megszületett, olyan szerencsésen keveredett személyiségében ez a gén anyag, hogy valóban táltossá tudott válni. A táltos nem attól az, hogy embereket gyógyít, hanem attól, kapcsolatba kerülhet a Szellemi Dimenziókkal és olyan lényekkel, akik az ő tudását gyarapítják a Világról. Anna beavatásairól már beszéltem, de arról nem, amikor táltossá vált, akkor arra is képessé tette magát, hogy érzékelje Adam Kadmont, akit még egyetlenegy földi embernek sem sikerült. Adam Kadmon, mint tudjátok, Isten anyagi síkon megjelent alakja.

Amikor Anna először érzékelte Adam Kadmont, azt mondta Nekem:

-                                                                -Olyan, mintha egy démont érzékelnék.

Aztán elkezdte elemezni Adam Kadmon nevét és a Kadmonban benne is találta a damon, vagy ahogyan a magyarok ma mondják a démon fogalmat.

A démon az emberek számára mindig valami nagyon félelmeteset jelent. A démon valami rossznak, valami gonosznak az elindítója. Hát így volt ez valójában. Amikor Isten, azaz a semlegesnemű és meg nem nyilvánult Isten Ádám Kadmonná vált, akkor a damon, azaz a démon szabadult a Teremtett Világra. És hogy a damon, azaz a démon miket művelt, azt ti már tudjátok az előző könyveinkből, de azt nem, hogy ezt a damont, ezt a démont Anna szelídítette meg.

Az ő népének meséiben létezik a hétfejű sárkány, aki mindig elrabol egy asszonyt, míg a végén az asszony okossága, leleményessége, szeretete, meg nem váltja a gonoszságtól, vagy nem jön egy királyfi, aki levágja a hétfejű sárkánynak mind a hét gonosz fejét, és meg nem szabadítja kedvesét és a Világot a gonoszságtól.

A magyar népmesék annyi fontos tudnivalót rejtenek magukban a Teremtett Világról, hogy bizony mondom nektek, aki a sorok között tud olvasni, az minden fontosat megtudhat Rólam és arról, amit egy földi életét élő lénynek, léleknek tudni kell.

Ámen

A SZERETET HATALMA

Szellem: - Az emberi élet annyi szomorúsággal telítődött már, hogy teljesen elfelejtettétek azt, milyen is boldognak lenni? Milyen is derűsnek lenni, milyen az, amikor az életben semmi sem hiányzik már? Nincsenek új vágyaitok, mert az élet megadta mindazt, amire vágytatok, amit szeretettek volna, ha megtörténik az életetekben.

A boldogság hona, mint már mondtam nektek, a Szellemi Dimenziókban van. A magyar nyelv azt mondja: a Mennyekben. Ha ezt a szót elemezzük, akkor ez nem jelent mást, minthogy: Mennyek be! Vagyis röviden, tömören kifejezi, hogy oda be kell mennem, felszólít erre a cselekvésre. Csak az a kérdés, hogyan tudok oda bemenni?

Amíg az ember a Földön keresi a boldogságot az olyan, mintha a lakásán kívül keresné az otthonát, a testén kívül keresné azt. A lélek persze nem a testben van, hanem olyan dimenzióban, amely nem földi, fizikai sík, hanem egy sokkal magasabb rezgésű létezés. A fizikai sík durva, lassú mozgású. A lélek világa pedig, meleg, azaz forró síkokon létező. Miért nem érzékeli mégis az ember külön a lelkét? Mert ha érzékelni tudná, akkor elolvadna, gázzá, gőzzé változna a hatására.

Amikor Anna Velem találkozik, ő ezt sohasem a fizikai testében teszi, hanem asztrális, vagyis az érzelem testében. De ő néha meglátogat bennünket a Forrásban. Akkor a legmagasabb rezgésű szellemtestében, vagy spirituális testében jelenik meg. Ez olyan gyönyörű és olyan szépséges, amelyet ember elképzelni sem tud, mert ilyen szépséget a földi életében sohasem láthatott.

Amikor egy ember fiatal és nagyon szép, az csak halovány mása annak a szépségnek, amely a legmagasabb rendű testetekre jellemző. Az angyalok valóban gyönyörűségesek, és az ördögök sem csúnyák, csak ti annak hiszitek őket. Az ördögök akkor jelennek meg az ember belső látásában patákkal, szőrös ronda testtel, amikor az embert ijesztgetni akarják, hogy a félelmük által megszerezzék a befolyást felettük.

Amikor Annához ilyen lényeket küldtem, ő belső látásával bár érzékelte rútságukat, de nem ijedt meg tőlük, hanem kijátszotta őket ellenem. Mert ugye, ahogyan már többször elmondtam nektek, a fekete oldalt sem irányítja más, mint Adam Kadmon, a démon, a Teremtő Isten fizikai alakja.

A biblia beszél nektek Jézus megkísértéséről. Azért beszél nektek róla, mert valóban Jézusnak, mint földi lénynek végig kellett mennie azon az úton, amelyen Annának is ebben az életében. És ahogyan Jézust sem tudta befolyása alá venni az ördög, úgy Anna sem ült fel a látszatnak, nem hitte el, hogy az ördög félelmetes és attól meg kell ijedni.

Amikor először bejelentkeztem hozzá jógi alakjában, azért nem félt Tőlem, mert egy meditációban Istent jógi alakban látta. Bizalommal volt ezért Hozzám, és mert tanulni akart, mindent megtett azért, hogy tanulhasson. Ez a tanulás azonban végtelen göröngyös útra vezette, és hogy ép emberi ésszel került ki belőle, ennek az ő kitartása, bátorsága, Isten iránti mélységes mély szeretete volt az oka.

Mindig megvárta a történetek végét, volt hozzá bátorsága, kitartása, nem rémült meg, bármilyen sokkoló eszközzel próbáltam is útjától eltéríteni. Ezért áldom őt, ezért nem bántom már soha többé, mert olyan élményekkel ajándékoztam meg asztrál síkon, melyeket inkább nem mesélek el a nektek. Mert sohasem a történés a fontos, hanem az, ahogyan ti a dolgokra reagáltok. A halálotok után, mindig kiderül az igazság, mert az igazság mindig odaát van, csak ti ezt nem hiszitek, nem értitek, és az igazságot mindig a földi életetekben keresitek, ahol az pedig soha nem volt, soha nem lesz.

Mérhetetlen sok időt töltöttetek már a Földön, mégis minden életetekben beleestek ugyanazokba a hibákba. A Földön keresitek a boldogságot, a Földön keresitek a jólétet, a Földön keresitek Istent, de Isten sem a Földön van, hanem ott, ahol azt ti nem keresitek, vagyis a Mennybe. A Mennyország szintén nem a Földön van, ahogyan azt a szép magyar nyelv kifejezi, hanem ott, ahol Isten elérhető számotokra.

Sokszor elgondoltam, ha az emberiség számára, csak egy pillanatra kinyitnám a Mennyország kapuját, olyan gyorsan lemondanátok a földi életről, hogy nektek arról fogalmatok sincsen. De a Földön újra és újra elfelejtitek ezt. Hiába mondják a vallások unos-untalan, nem hiszitek már el, és nem hisztek Bennem sem.

A földi élet tehát nem Mennyország, hanem az bizony a Pokol Tornáca, ahonnét fel is, le is vezet az út. Aki elmerül a gonoszságokban, és abban leli örömét, annak egy idő után az útja lefelé vezet. Aki viszont megunva a földi élet „örömeit” be akarja fejezni azt, annak lemondva gazdagságról, hatalomról, szerelemről, más egyéb földi hívságokról, az útja egyenesen Hozzám vezet. Ha ez nem így lenne, akkor azoknak, akik meghaltak és nem térnek többé vissza hozzátok, nem lenne helye a Mindenségben. Pedig ha nem is sokan, de azért néhány ezren évente, örökre visszatérnek az Én Szellemi Birodalmamba, olyan lelkek, akik valahonnan lejjebbről indulnak el az emberi lét vagy helyesebben élet felé. Megjelennek közöttetek, elkezdik tanulni azt, amit közületek már sokan, vagy nem kevesen, tudnak.

Mindig vannak közöttetek olyan fejlett lelkek, akik bár már régen kijárták a földi iskolákat, de rokonszenvezve veletek és szolgálva Engem, hajlandók a Földön élni, hogy benneteket jóra, vagy rosszra tanítsanak.

Az Istent szolgálók nemcsak papok lehetnek, de lehetnek sorozatgyilkosok, vagy más devianciával rendelkező, általatok szörnyetegnek kikiáltott lelkek, hogy a rossz példával elrettentsenek bennetek az ilyen magatartástól, és el tudjátok lélekben dönteni, akarjátok-e ezt a szörnyűséget magatoknak vagy másoknak?

Amikor egy-egy ilyen lélek, vagy lélektársak visszatérnek a fizikai síkról, olyan ünneplésben részesülnek, mint azok, akik egész életükben csak jók voltak, egész életükben csak a jót tették és semmi mást.

Amikor a halál után az életeteket értékelitek, akkor azt is tudjátok, miért voltatok gonoszak? Azért, mert ilyenné váltatok, vagy azért, mert ezt a szerepet akartátok az emberiségnek megmutatni.

Akkor most beszéljünk először nyíltan Néróról, aki számotokra most is a gonoszság megtestesítője.

Néró valójában egy mester szintű lélek volt, aki vállalta ezt a borzasztó szerepet, de a Földön elfelejtette, miért is érkezett oda, és nem a zsidóságot kezdte el kiirtani, hanem a keresztényeket. Ezért aztán, kénytelen voltam likvidáltatni őt, mert olyan torzulást okozott a történelemben, amit az azóta sem, tudott kiheverni. De ugyanígy járt az a mester szintű lélek is, akit Hitlerként ismert meg a Világ.

Ő nemcsak hogy elfelejtette azt, miért ment oda, hanem olyan népek estek áldozatául, akiket Istennek nem volt szándékában bántani. Ezért aztán, amikor Annát közétek küldtem, már tudtam, olyan nehéz feladatot bíztam rá, mint egyetlen egy mesternek sem a Szellemi Dimenziókban.

De ő ismert Engem. Lélekszinten felismert és bízott benne, valami olyan fontos dolog felé vezetem, ami elé neki mindenáron mennie kell, és nem tétovázott.

Most, amikor már túl van azon is, hogy a barátai nem hisznek neki, akkor sem érdekli már őt a dolog, mert tudja és Nekem sokszor elmondta:

-                                                                -A halálom után úgyis minden kiderül, tehát nincs miért aggódnom. De úgy teszem a dolgom a Földön, hogy Istennek ne okozzak csalódást semmivel, Istenhez soha ne legyek hűtlen.

-                                                                                         

-                                                                                         

Ez olyan végtelenül szép és nemes dolog, amit ha ti is megfogadnátok, Istenetek hamarabb visszanyerné az energiáit, amelyeket tékozló módon az emberiségre pazarolt. Ez nem azért baj, mert így lassabban értek vissza a Szellemi Dimenziókba, hanem azért, mert Isten belebetegedett energiáinak stagnálásába. Ha Anna nincs, akkor ez végzetessé válhatott volna. De Anna annyi szeretettel vett Engem körül, annyi bizalommal segített a bajokon változtatni, hogy már tudom, túl vagyok a legnehezebb időszakon, túl vagyok az életveszélyen, ahogyan ezt ti emberek megfogalmazzátok magatoknak.

Amikor Anna visszatér Hozzám, már ő is nemcsak hiszi mindezt, de tudja is.

Olyan szeretettel szeret Engem, ahogyan egyetlen ember sem, egyetlen lényem sem. Mert nem az a szeretet, amikor valakit szolgai módon kiszolgáltok, hanem az a szeretet, amikor megelőzitek számára a visszafordíthatatlan bajt. Anna pedig ezt tette Velem. Isten hálás ezért Annának, hálás szeretett asszonyának, szeretné, ha ezt a Földön minden ember tudná és elfogadná.

Mindig azt mondja Nekem:

-                                                                -Túlságosan sokat dicsérsz. Túlságosan sokat beszélsz írásaidban az embereknek rólam. Úgysem fogják elhinni.

-                                                                                         

De az embereknek tudniuk kell, hogy a Földön megszületett a Megváltó. Az embereknek tudniuk kell, a Megváltó betöltötte hivatását. Az embereknek tudniuk kell, Anna nem egy közönséges lény, hanem Isten Földön élő felesége, akit ő mindenkinél jobban szeret. Mert megbocsássatok, Isten megengedheti Magának, hogy jobban szeresse másoknál azt, aki a Világmindenségben a legtöbbet tette érte. És Anna a legtöbbet tette Értem. Olyat tett, amilyet még soha senki sem tett meg Istenéért. Azok az uralkodók, akiket azért küldött a Földre, hogy megjavítsák azt, a hatalom birtokában feledték Istennek tett ígéreteiket, feledték Istennek megígért szavukat. De Anna semmit sem felejtett el abból, amit Nekem megígért. Nemcsak nem felejtette el, hanem olyan szeretettel, olyan szerelemmel ajándékozott meg, amely megváltott Engem a gonoszságtól.

Adam Kadmon, a démon ezért nem létezik többé. Aki létezik, az egy boldog, derűs, vidám, jó

kedélyű Isten. Olyan, mint aki a magyarokat megteremtette.

A magyarok azt mondják, azt tudják magukról, Isten őket jókedvében teremtette. Ezt a magyarságot azonban, aki most a Földön van, egy szomorú és minden áldozatra elszánt Istenasszony teremtette, hogy helyrehozza azt a hibát, amelyet oktalan férje elkövetett.

Ezért volt szomorú a magyarok sorsa évezredeken keresztül, ezért kellett nekik minden fájdalmat elviselni, mert a Teremtő Istenasszonyuk nem volt velük.

De ezentúl már nem lesz így, mert ez a kis nép, amely annyi történelmi vihart élt meg, mint egyetlen nép sem a történelemben, megérdemli, hogy elnyerje Istene jutalmát. És Istene megköszönje azt a hűséget, amellyel azt a tudást, amelyet alkotójuk beléjük plántált, soha, semmilyen körülmények között el nem veszítették.

Nem veszítették el nyelvüket, nem tékozolták el lelkiségüket. Nem volt olyan hatalom, amely örökre a nyakukon maradhatott volna, mert hittek a jóban, hittek a szépben, hittek abban, hogy érdemes élni a Földön, Istenük dicsőségére.

Ámen

SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG

Szellem: - Amikor Anna gyermek volt és hittanra járt, azt tanulta a papjától, azért nincs egyenlőség a Földön, mert az emberek különböző képességekkel születnek meg. Az egyik okos, a másik kevésbé, és vannak oktalan lények is. Egy dologról nem beszélt csak a papja. Történetesen arról, hogy az embereknek különbözőségük ellenére is testvériségben kellene élniük. A katolikus egyház olyan hatalmat halmozott fel a Földön, hogy abból évekig jóllakathatna minden éhező embert, de a katolikus egyház csak papíron ismeri a testvériséget, a valóságban nem. Azért nem engedi papjait házasodni, hogy teljesen uralja a lelküket, és az egyháznak ne kelljen családokat eltartania, csak a papját, azt is igen szerény körülmények között. Így jöhetett létre, így halmozódhatott fel az a vagyon, amely, ha az egyház tőkévé tenné, bizony mondom nektek, sok anyagi problémáját megoldaná a földi embereknek. Ugyanez vonatkozik a többi vallások zömére. Miközben az egyház maga mérhetetlenül gazdag, papjainak gyakran sínylődnie kell, mert erre persze megtalálja a megfelelő ideológiát.

Ahogyan a bankárokat sem érdekli a nép élete, nyomorognak-e, van-e fedél a fejük felett? Beérik azzal, hogy ők a jólétnek olyan fokát élik meg, amely a többség számára kizárt.

Isten nem azért nem szünteti meg a földi gazdagságot, mert azt helyesnek tartja, csak arra kíváncsi, a lényei, akiket saját hasonlatosságára és képmására teremtett, hogyan viszonyulnak a többiekhez? Hánynak jut eszébe, hogy a temérdek pénzből másokat megsegítsen a Földön?

Aki pedig a bankok pénzein élősködik, azok szintúgy Isten számára a herék közé tartoznak. Tudom, szokatlan ez a gondolkodás sokak számára, de Isten nem lehet tekintettel semmi másra, mint arra, hogy az emberek megtanulják azt, amiért a Földre érkeztek. Aki előbb tanulja meg, az hamarabb lesz boldog. Aki lassabban tanul, az később részesül az égi boldogságból. Aki pedig, sohasem fejlődik, mert önzése nem engedi, hogy előre lépjen, az előbb vagy utóbb, de megismerkedik Istennek azzal az intézményével, amely személyiségének a szétesését okozza.

A lélek haldoklása nem fájdalommentes, mert ha az lenne, ugyan mi tartaná tőle távol a lényeit?

Az egyházak jól ismerik ezt az intézményt, de semmi másra nem használták fel, mint saját hatalmuk és vagyonuk gyarapítására.

Olyan végtelenül szomorú Vagyok amiatt, hogy a Föld - amelyet annyi gonddal Teremtettünk -, most a többség oktalansága és kevesek gazsága miatt elpusztul. De még most is, ezekben a történelmi időkben is, alig van ember, aki ki mer állni a Föld érdekei mellett, és azt tenné, amit ilyen esetben Isten elvárna tőle. Isten csupán azt várja el Tőletek, hogy ki merjétek mondani mások számára az igazságot, még akkor is, ha ezért máglyára küld benneteket a többség. Mert csak így tanul az emberiség, csak az áldozatok döbbentik rá arra, talán másképpen is lehetett volna. Így aztán egy idő után ezért mindenki áldozattá válik, akár akarja akár nem.

Tudom, Isten logikája a számotokra nem ismerős, de Isten nem adhat minden tudást a kezetekbe, mert abból tanultok a legtöbbet, ami veletek történik, abból értetek meg mindent, amit személyesen éltek át.

A zsidóság azonban szintén hiába élte át a holocaustot, nem tanult belőle. El akarja hinteni az emberek között, hogy háromszáz kiemelkedő személyiség felelős azért, amit néhány zsidó eszelt ki. A Háromszázak, akik a földi úgynevezett Hálózatot alkotják, valójában eszközök, mert a zsidók hamar rájöttek, szükségük van szövetségesekre a világhatalom megszerzéséhez. De ezek a kiváló koponyák nem tudják, nem a hatalom birtokosai ők, csak kegyencek, akik bármikor bárkire kicserélhetők, ha a kevesek, az igazi vezetők így akarják. Ahogyan Anna helyesen ismerte fel ezt az összefüggést, de nem mondta el Nekem, csak a gondolataiban láttam megfogalmazni.

Ne higgyétek, hogy semmit sem tehettek ellenük, mert nincs az a földi hatalom, amelyet a többség, ha összefog, el ne tudna söpörni. Amikor pedig eltűnnek a színpadról, mint az élet rossz és gonosz szereplői, már senki sem fél tőlük többé, ahogyan a diktátoroktól sem, amikor azt elsöpri a népharag, vagy egyszerűen kimúlnak a Világotokból, mint közülük sokan.

Annára azért hárul nagy feladat, mert az a dolga, hogy elmondja nektek azokat az igazságokat, amelyek bennetek mélyen érintenek. Ne csak elmondja, de megpróbáljon segíteni benneteket abban, hogy ezeket meg is értsétek. Ne csak megértsétek, de tegyetek ellenük. Oly kevés az időtök, oly hamar eljön a végetek, bár ezeken változtatni már nem lesz módotok, de legalább tudjátok meg időben, miért kell meghalnotok. Isten miért nem menti, nem mentheti meg azt a bolygót, amelyet annyi szeretettel teremtett egykor. Miért nem válthatja meg a Földeteket Anna, pedig még az életét is feláldozta volna miattatok és értetek.

Amikor a Földön megsokasodnak a bajok, akkor jelenhetnek csak meg Anna könyvei. Mert még mindig nem értenétek, még mindig félreértenétek, hiába igyekszik mindent megtenni, hogy megismerjétek az igazságot. Azt az igazságot, amely a létezéseteket alapvetően, mindennél jobban befolyásolja.

Isten akkor teremt kataklizmákat segítőivel, ha nincs kiút, ha a fejlődés torz irányba ment. Akkor pusztítja el egy bolygó életét, vagy a bolygó lényeit, ha azok torz fejlődési irányt vesznek. Isten sohasem teheti kockára az egész létezést, és ez még sohasem volt ennyire igaz, mint most. A kormányaitok nem szolgálnak benneteket, a kormányaitok éppen olyan züllöttek, mint a vallási vezetők voltak akkor, amikor az egyházak uralkodtak a népek felett, és a királyok csupán az egyházfők alattvalói voltak.

De az Isten azért teremtett embert, hogy az fejlődjön. Ha mégsem történik ez meg, akkor új utakat keresve, új módszereket keresve fogja keresni a fejlődés lehetőségeit.

Anna annyira a lelkemre hatott azzal, hogy szemrehányást tett Nekem: az ember élete csupa szenvedés, a többség élete méltatlan Isten képmásához. Megértve ezt és megfogadva tanácsát, valami okosabbat próbálok kitalálni. Ahogyan ti is mindig ezt teszitek minden életetekben, még akkor is, ha újra és újra zsákutcába juttok.

Én megköszönöm mindazoknak, akik ezt felfogják, akik ezt megértik, akik nem fognak Engem gyűlölni mindezért. Mert mint mondtam nektek, a Mindenségben egyetlen lény sincs, aki olyan lenne, mint ti, aki annyi szabadsággal bírna, mint ti. De ez kötelez bennetek. Arra kötelez, hogy segítsétek Istent, mert nem elég ehhez Isten akarata, ehhez a ti közreműködésetekre is szükség van.

Bármilyen furcsán hangzik ez a számotokra, ez bizony akkor is így van, ha erről az emberiségnek évezredekig fogalma sem volt. Mert Én nem akartam, hogy tudjon róla, nem akartam, hogy ez a tudat gőgössé és kevéllyé tegyen benneteket. Csupán azt akartam, ezek által fejlődjetek, gyarapodjatok, hogy Isten, a Teremtő, ne legyen egyedül többé a Mindenségben. Ne legyen magányos, ne legyen boldogtalan, ne legyen csupán a Szellemi Dimenziók lakója, hanem veletek együtt és közöttetek élhessen a Földön, ahogyan egykor közöttetek élt.

Sok mindent tehettek még önmagatokért, amíg eljön a Világvége számotokra, amely persze csak a fizikai halálotokat hozza el, egyenlőre. De lesznek olyanok, akiknek ez a vég, a földi életből és a Világból való kiűzetést jelenti. Bár ezek nincsenek sokan, de akik mégis erre a sorsra jutnak, azoknak úgy fog az fájni, ahogyan Nekem fájt a hűtlenségük, ahogyan Nekem fájt az, hogy elhagytak és becsaptak Engem.

Minden ember, amikor a Földre jön, fogadja, teljesíti a küldetését. Mégis igen kevesen vannak azok, akik nem felejtik el Istennek adott szavukat, Istennek tett ígéretüket, ahogyan Anna is tette. Ezért pedig Isten mindig hálás a teremtményeinek. Mert a Teremtő nem rossz pedagógus, csak túlságosan rossz szülő, aki el van kényeztetve a többi gyermeke által, akik vakon végrehajtják utasításait, mint a Szellemvilág minden lénye. Így aztán Isten nem örül az engedetlenségnek, annak különösen nem, ha a teremtményei átverik és becsapják Őt. Mert mint már mondtam, mindent lehet, csak nem biztos, hogy érdemes. Istenhez hűtlennek lenni akkora vétek, mint kiirtatni magatokat a Mindenségből.

 

Ámen

A HARANGOK RÓMÁBA MENTEK

 

Szellem: - Amikor Jézus, a fiam, meghalt, olyan szomorúság lett úrrá rajtam, hogy elgondolkoztam azon, vajon miért gondolom Én azt, Nekem szükségem van a Földön társakra, miért nem érem be a Teremtés többi szereplőivel? Aztán mégis újra és újra reménykedni kezdtem, hogy Isteni Bölcsességgel, el kell érnem, az ember ne csak értelemmel, de érzelemmel bíró lény legyen, mint Isten Maga.

Miért fontos Istennek, hogy az ember érzelemmel bírjon?

A Mindenség lényeit az értelem vezeti. Ez az értelem a vak engedelmességen alapul. Csakhogy ez azt is jelenti, az ilyen lények nem gondolkodnak, hanem azok a programok irányítják őket, amelyeket Isten beléjük helyezett.

Gondoljatok csak a földi állatokra és növényekre? Bár a gondolkodásnak a csírái megjelennek bennük, értelmüket azért elsősorban a beléjük helyezett program, vagy ahogyan ti nevezitek, az ösztönök irányítják.

Amikor az ember a háziállatokat létrehozta - megszelídítette a vadakat -, akkor fantasztikusan nagy dolgot vitt véghez, mert egy másik lénynek beleszólt a programjába. Ez persze számotokra már természetes, de a Mindenségben ez fontos tett volt. A többi bolygókon ugyanis háziállatok nem léteznek, mert emberek sincsenek, csak határozott programokkal bíró teremtmények.

Akiket ti humanoidoknak neveztek, azok bár gondolkodni tudnak, de nincsenek érzelmeik, mert az érzelmek befolyásolnák őket a cselekedeteikben, és akkor nem a program irányítaná őket, hanem az érzelmek, ahogyan benneteket is. Az emberek között sok olyan van, akit csak a józan esze irányít, méghozzá erőteljesen, és nem enged az érzelmeknek utat. Aki viszont már az érzelmeivel gondolkodik, mint Anna, annak olyan képességei lehetnek, hogy képessé válik a teremtésre. Azok a lények, akik az eszükkel gondolkodnak, sokkal fejletlenebbek, mint azok, akiket a szívük hangja irányít. A földi emberek között a nők azok, akiket már inkább az érzelmeik vezetnek - persze nem mindig jó irányba -, de az érzelmek azok, amelyek az értelemmel párosulva létrehoznak egy magasabb rendű lényt, akit Én nem embernek neveznék már. Anna néha már képes csak a szívével gondolkodni, de neki sem sikerül mindig, mert azt hiszi, hogy a szíve becsaphatja. De tudjátok meg Tőlem, a szívetek sohasem fog becsapni benneteket, csak az értelem. Mert az emberiség számára a fejlődés iránya mindig is a szív lesz, az értelem pedig mindig tévútra vezeti.

Miért van ez így? Mert amikor Isten az eszére hallgatott, akkor hibázott. Ha a szívére hallgatott volna, akkor mindaz, ami a pusztulásához vezetett, nem történik meg. Ezért hát Istennek is a szívére kell hallgatnia a jövőben, hogy elkerülje azokat a csapdákat, amelyeket az értelem helyez az útjába. Mert mi tartja össze a Mindenséget? A szeretet. Ha nincs Istenben szeretet, akkor a Mindenség úgy omlik össze, mint a kártyavár. Ti pedig emberek, akkor váltok Istenhez hasonlatossá, ha megtanultok szeretni. Megtanultok feltételek nélkül szeretni. Mert addig, amíg erre nem vagytok képesek, csupán Isten kópiái vagytok, de nem hasonmásai. Ezt az egyszerű és megdönthetetlen igazságot Anna ismerte fel. Ha ő ezt nem ismeri fel, akkor bizony Isten nem a létet választotta volna, hanem elindult volna a megsemmisülés felé. Úgy esett volna szét a Világ, hogy nem maradt volna semmi belőle, mert a szeretet a Világmindenség és maga Isten lényege.

A szeretet nélküli Isten olyan kísérlet, mint az emberiség számára az atombomba, amelyeken ül, csak nem tudja, milyen veszélyben van általuk. Anna tehát kioldotta Isten feneke alól azt az atombombát, amire az oktalanságból ráült. De ki fogja az emberiség feneke alól kivenni az atombombákat, ha a többségnek nincs hatalma felettük, csak olyanoknak, akiket az eszük irányít, és oda, ahová a Mindenségben nem érdemes menni, vagyis a teljes megsemmisülés felé.

Ámen

 

IN NOMINE PÁTRI

Szellem: - Anna és barátnője Margó a könyveinkről beszélgetett. Abban állapodtak meg vagy inkább úgy gondolták, hogy a könyveik atombombaként hatnak majd rátok.

Bizony mondom nektek ez így lesz valóban, de ha az emberiség sohasem tudná meg és nem értené, miért jön el a Vízözön, az ugyanolyan kockázatos lenne, mintha a gyereket a szülő nem figyelmeztetné arra, ne játsszon a síneken, mert jöhet a vonat és elgázolhatja.

Amikor a Földön megszaporodnak a bajok, akár akarjátok akár nem, el kell gondolkodnotok azon, mindez miért történt? Egy bolygó halála ugyanis nem szép csendben történik meg, hanem olyan csatazajjal, amire ti már nem emlékeztek, mert az atlantiszi Vízözön igencsak régen volt. De a félelem, amelyet belétek ültetett, az bizony ott van a sejtemlékezetetekben és amikor a jelek közelednek, akkor emlékezni fognak már sokan rá, mert a tudatalattijukból előhívják azt, ahogyan Margónak is előjött az emlék onnan.

A Vízözönnel Isten nem bünteti az emberiséget, hanem véget vet egy olyan kísérletnek, amely nem zárult pozitív eredménnyel, mert a lényei tizenkétezer év alatt sem tanultak meg feltételek nélkül szeretni.

A feltétel nélküli szeretet tehát a legfontosabb cél, amelyet minden egyes embernek külön- külön, és az emberiségnek egyetemlegesen is meg kell tanulnia.

Ne ítélj, hogy ne ítéltess, mondja a vallási szöveg. Mit is jelent ez? Nem jelent mást, mint a feltétel nélküli szeretetet. Ha az állatok nem így szeretnének benneteket, akkor a csirke, a birka és minden olyan állat, akiket nap mint nap megöltök, fellázadna ellenetek. Hogy mégis miért nem teszik? Mert a tudatalattijukban benne van a tudás, hogy feltétel nélkül kell szeretniük benneteket. De nem minden állat szeret benneteket így. Amelyeket nem domesztikáltatok, azok nem szeretnek benneteket így, mert azok tudják, az ember milyen ártalmas, és ők még nem hajlandók magukat alávetni az embernek. Nem hajlandók engedni, hogy az ember uralkodjon rajtuk. Amelyek pedig igen, azok sokszor válnak áldozatául az emberiségnek, mert az ember önző, az ember mindent birtokolni akar, még azon az áron is, hogy elpusztítja a másik lényt. Pedig az ember ha teremtővé válik, többé nem pusztít el semmit, amit Isten azért alkotott, hogy létezzen.

Az ember bár már erősen megközelítette ezt a küszöböt, még alig van néhány olyan közöttetek, aki képes erre. A saulin papok nem azért nem fogyasztanak el semmi élőt, mert ostobák, vagy nem szeretnek enni, hanem azért mert megértették a teremtés lényegét. Megértették azt, amit a többség még mindig nem tud, vagy nem akar tudni.

Olyan sok fájdalmat okoztok Istennek és a Földnek csak a táplálkozásotokkal, hogy arról nektek fogalmatok sincs. Ezért aztán meg kell tanulnotok teremtőkké válni: vagyis megteremteni a szükségleteiteket, mert Isten energiái is végesek, és ha oktalanul rátok pazarolja, ebbe bele fog ismét betegedni, és ti nemcsak hogy nem váltok teremtőkké, de Isten áldozatotok lesz, ami egyet jelent Isten halálával.

A Teremtésben Isten mindig kockáztat, de a végtelenségig nem kockáztathat, mert úgy jár, mint az a játékszenvedélyes beteg, aki egy lapra teszi fel mindenét, aztán elveszíti azt.

Tehát az lehet a jövőben csak emberi lény, aki meg akarja tanulni ezt a csöppet sem könnyű dolgot. Mert mit is jelent létezni? Létezni annyit jelent, hogy elfogyasztjátok Isten energiáit valamilyen formában. De ne higgyétek, ez csak fizikai formában lehetséges. Persze amíg eljuttok idáig, sok mindent meg kell értenetek és sok mindent meg kell tanulnotok. De aki a Földön keresi, földi eszközökkel a létezés kulcsát, az a szobaajtó bejáratának kulcsát a pincében keresi, ahol az nincs. Meg kell hát ismernetek azokat az ajtókat, azokat a forrásokat, amelyek összekötnek benneteket a Mindenséggel. Akkor ezek a dolgok olyan természetesek lesznek számotokra, mint az, hogy levegőt vesztek magatokhoz, amivel pedig senkit sem öltök meg, csak Engem használtok fel hozzá. De asztrál síkon már nem lesz levegő és nem lesz víz és nem lesz a Földnek fizikai teste, és Engem sem fogyasztotok el, mint állatot, hanem úgy lélegeztek majd be, mint a Földön a levegőt. Azzal tudtok csak létezni általam, hogy a prána energiát, amelyet másképpen kozmikus energiának, vagy nullpont energiának neveztek, beszívjátok.

Az emberiség bár ismeri ezt az energiát, még csak gyógyításra használja, és nem jön rá, hogy ez az éltető energia tulajdonképpen biztosítja a létezését, még akkor is, ha nem táplálkozik. Csakhogy nem mindegy, hogy ebből az energiából mennyit szív be. Mert ha az ember naponta csak tíz percig lélegezne, akkor utána azonnal meg is halna. A prána energiát belélegezni pedig csak úgy lehet, hogy olyan tiszta a lelketek, mint az angyaloké, akiket szintén ez az energia éltet.

Akit a Földön az anyagiasság tart bűvöletében, az sohasem fogja tudni hasznosítani a prána energiát, mert ez lehetetlen neki. Aki valamely szenvedélynek rabja: evés, ivás, az sohasem tudja ezt az energiát hasznosítani, mert unos-untalan megszegné azokat a szabályokat, melyeket ennek az energiának a belégzése megkövetel tőle.

Aki tehát még nem tud lemondani az evésről és nem tud lemondani az ivásról, az bizony, sohasem lesz pránával élő lény, csupán olyan földi, akit az anyag fogságában tart.

Tudom nem könnyű lemondani minderről, de aki a Szellemi Dimenziókban akar létezni, annak ezekről le kell mondania. Mert miről is szól a földi lecke? Lemondani mindenről, ami a Földön van. Ételről, italról, ruháról, ékszerről, házról, vagyonról, családról, rokonokról és mindenről, ami a Földhöz köt benneteket. Tudom mindez nem könnyű, de aki meg akar szabadulni az anyag fogságából, annak le kell mondani magáról az anyagi világról.

Ámen

KERESZTTŰZBEN

Szellem: - Amikor Annát rávettem arra, hogy szerelemmel szeressen Engem, nem azért tettem, mert Én nem tudom nélkülözni a földi szerelmet, hanem azért tettem, mert boldogtalannak találtam őt. Olyan férfi után vágyódott, akivel beszélgetni tud, akivel testi, lelki és szellemi kapcsolatban és ezáltal harmóniában van..

Amikor először szeretkeztünk, olyan volt ez az élmény számomra, hogy Magam is meglepődtem. Eszembe idézte azokat a gyönyörű földi életeket, amikor a férjeként vagy a feleségeként vele éltem, és végtelen boldogságban léteztünk általa. Ez a szerelem nem azért volt nekem fontos, mert nem tudnék nélküle létezni, de Annához fűződő kapcsolatomnak egy olyan minőséget adott, amelyről már nem is kívánok lemondani.

Mint két kamasz, úgy szeretjük egymást. Annyi gyengédség, annyi kedvesség és figyelem van minden mozdulatában, ahogyan Hozzám közelít, ahogyan megszólít, hogy csak ámulok és bámulok, mert még mindig tud Nekem ezzel újat mondani. Amikor szeret sohasem teszi ezt durván, vadul. A szerelme lágy testiség, olyan, mint amikor egy virág ér Hozzám. Sohasem goromba, sohasem figyelmetlen, minden mozdulatával érezteti azt, mennyire fontos vagyok neki.

Amikor majd visszatér a Szellemi Dimenziókba, ott nem létezik már az a földi szerelem, amelyet most megélhet Velem. De az a létezés sokkal bensőségesebb, sokkal mélyebb és sokkal fényesebb, mint a földi. Amikor majd újra Velem lesz, Én mégis lehetőséget adok neki arra, hogyha úgy kívánja, visszatérjen Velem az asztrál síkra, és újra úgy szeressen Engem, mint akkor, amikor a Földön Velem szeretkezett.

 

Miért beszélek nektek erről, miért beszélem ki a hálószoba titkainkat?

Amikor két ember a Földön szerelemmel szereti egymást, ugyanígy érez, ugyanígy tesz, ahogyan Anna szeret Engem, és ahogyan Én szeretem őt.

Amikor eltávoztok a Földről, mégis újra és újra visszavágyódtok ide, bizony mondom nektek, nem a szerelem az, ami idevonz benneteket, hanem mindaz a kaland, amit itt megélhettek. De nemcsak a szerelem kaland a földi életetekben, hanem minden olyan esemény, amely jelentős benne. Természetesen a kis események is fontosak, mert azok által is tanultok, azok által is gyarapodtok tudásban.

Milyen élet az, amely tudást ad? Nem az az élet ad tudást, amelyet egyetemi végzettségetek fémjelez, hanem az, ahol az élet sűrűjébe vetve magatokat, mindent kipróbáltok, amit csak az életkörülményetek lehetővé tesz.

Aki kurtizán lesz nem a pénzért teszi, még akkor sem, ha ez a látszat, hanem azért, hogy megtapasztalja a szerelmet sok sok férfi oldalán. Megtapasztalja a teljes kiszolgáltatottságot a másik nem által, ahogyan ezt a napokban Anna megfogalmazta.

Hogy mennyi tapasztalatot ad ez az élet, azt az jelzi, hiába minden erkölcsi prédikáció, hiába minden társadalmi megvetés, a lényeim mégis ki akarják próbálni. És ha nem ölitek meg őket ezért - mint ahogyan sokan meg is teszik velük -, akkor sok tudással gazdagodva térnek vissza a Szellemi Dimenziókba.

Azok a férfiak, akik egész életükben váltogatják a partnereiket, ugyancsak ezért a tapasztalatért teszik meg.

Vannak olyan kultúrák, ahol nem utcalány az, aki a szerelmet pénzért árulja, hanem a legmegbecsültebb tagja a társadalomnak, mint a japánoknál. A gésa ott nem megvetendő, a társadalom szemétje, hanem kiemelt társadalmi rang.

A keleti népek éppen ezért többet tudnak, többet tapasztalnak a szerelemről, mint a nyugatiak, mert ott nincs megbecsülése ezeknek a dolgoknak. Ott az egyház bűnnek tartja a testi szerelmet. Ezáltal emberi méltóságától meg is fosztja azokat, akik ezt a tapasztalatot akarják megszerezni közöttük.

Persze tudnék azért olyan dolgokról is beszélni, amiket a nyugati egyházak megvetendőnek hisznek, mégis művelik. Ilyen például a kitartás. A papjaik - nyílt titok - gyakran tartanak ki nőket, hogy azok illegalitásban maradva kiszolgálják testi vágyaikat. Amiket aztán meg is gyónnak azoknak, akik szintén illegalitásban elégítik ki nemi vágyaikat.

Ha tudnák, mennyire álszentek és mennyire nem igazságosak sem önmagukhoz, sem másokhoz, talán nem tennék. De ők félreértelmezték az Én egyik fontos tiltásomat, ez pedig nem más: Ne kívánd meg a szomszédod feleségét!

Miért ne kívánd meg? Azért, hogy ne tedd tönkre a másik család harmóniáját. Mert a házasságtöréssel boldogtalanságot teremtesz magad körül. De az a pap, akinek nincs felesége, hogyan tudna boldogtalanságot teremteni saját családjában? Természetesen sehogyan sem. De az a pap, aki mások családjában okoz galibát, bizony, megszegi a törvényt, és nemcsak Én nem tartom ezt helyesnek, hanem azok a családok sem, ahol a  papok problémát okoztak.

Nincs szinte olyan pap a Földön, aki szüzességi fogadalmat ne tett volna, és ne élne nemi életet. Hogy nemi életet élnek, az helyes. Az lenne helytelen, ha nem így lenne. De az mégis nagyon helytelen, hogy nem élnek házasságban, mert az egyházaik tiltják ezt.

Arról beszéltem már, miért tiltják az egyházak papjaik és szerzetesnőik házasságát. De arról nem beszéltem, hogy a ki nem élt nemi vágyak mennyi devianciát okoznak.

Sok pap lett ezért homoszexuális. Sok pap lett ezért paranoiás. Sok pap lett ezért hermafrodita. Kifejlődtek náluk mindkét nemnek a jegyei. Sok pap ront meg nap mint nap gyermekeket és eltitkolják a közvélemény előtt.

Ideje lenne, hogy a papjaim végre megházasodjanak és boldog házasságban élve törődni tudnának igazán azzal, ami a dolguk lenne, hogy méltó példát mutassanak fel az életükkel az embereknek. Mert ennél többet nem adhatnának nekik. Semmi olyat nem adnak most, ami igazán fontos lenne. Az egyházak szertartásai megmerevedtek, időnként bohózatra emlékeztetnek Engem. Anna azért nem jár misére, pedig szeretne templomba járni, mert csak csalódásokat él meg azokon. De ha ő nem is jár templomba, Velem törődik. Úgy törődik Velem, ahogyan egyetlen papomnak sem áll módjában. Isten nem homoszexuális. De Isten megérti azokat a férfiakat, akik kiábrándulva a női nemből, egymást szeretik. Talán sohasem volt körülöttük olyan asszony, akire igazán felnézhettek volna. Talán anyjuk zsarnoksága tette őket ilyenné. Egy biztos, nem annak születtek, még ha ezt is hiszik magukról.

A társadalom pedig ahelyett, hogy gyűlölettel és megvetéssel venné körül őket, toleranciával a másságuk elfogadásával nem tenné őket szerencsétlenné és boldogtalanná.

Minden lénynek szíve joga a szerelem. Ha a társadalom nem megvetéssel gondolkodik a testiségről, akkor majd rendeződnek a nemek közötti viszonyok is és nem lesz boldogtalan a házasságában egyetlenegy férfi és egyetlenegy nő sem.

Ámen

A SZEXULÁLIS ZAKLATÁSRÓL

Szellem: - Ez a téma még mindig tabu az emberek között, de Isten számára nincsenek tabuk, ezért most nyíltan fogok beszélni róla.

Amikor Annát megismertem, nem ritkán ijesztettem meg őt olyan élménnyel, amit ebbe a témakörbe sorolhatunk. Arra voltam kíváncsi, mennyire tolerálja Istennek ilyen irányú kíváncsiságát. Annyi szenvedést okoztam neki, amennyit nem szégyelltem. És lássatok csodát, megbocsátott Nekem, de megígértette Velem, hogy leszokom ezekről a kalandokról, mert annyira utálatosnak és undorítónak tartotta, ahogyan ti is földi emberek.

És valóban az is. Egy gyermeket megerőszakolni nem olyan, mint egy bimbót, vagy éretlen gyümölcsöt leszakítani. Az ember bonyolultabb lény, mint a virág vagy a gyümölcs, de mégis hasonlatnak jó. Aki az éretlen gyümölcsöt leszakítja, az halálra ítéli azt.

Akinek ilyen karmája van, az azért lehet, mert volt olyan élete, amikor ezt tette másokkal. És aki ezt másokkal megteszi, annak valahol valamikor valamelyik életében ezt el kell szenvednie.

Mikor szakad tehát vége ezeknek a dolgoknak. Akkor, ha meg tudjátok bocsátani és nem kényszerül többé egyetlen egy lélek sem arra, hogy ezt megtegye vagy ezt átélje.

Olyan sok karmikus adósságotok van, hogyha időnként Isten nem törölné el, akkor sohasem lenne vége a tartozásaitoknak. Ahogyan a bankárok is elengedhetnék az államok adósságait, mert azok nem az államok pénzügyminisztereinek az oktalansága miatt halmozódnak fel, hanem a kamatteher tulajdonsága miatt. A kamat ha kamatos kamattal számolják fel - vagyis uzsorakamattal -, az meghatványozódik. Egy három százalékos kamatból harminchárom százalék lesz néhány évtized alatt. De a mai bankárok ennél általában magasabb kamatot számolnak fel nektek.

De hogy visszatérjünk a karmáitokra, bizony előfordul, hogy egyetlen életetekben annyi karmikus adósságot gyűjtötök be, hogyha nem lennének kisegítő életek, akkor bizony örökké a Földön maradnátok. Ezek az úgynevezett kisegítő életek alkalmasak arra, hogy több élet vagy súlyos karmák adósságait törlesszétek velük. Ilyen életek azok, amikor teljes kiszolgáltatottságot éltek meg, és áldozatává váltok valamilyen durva lelkű léleknek.

Ezek a durva lelkek még most kezdik csak az életpályájukat, és tervezhetnek maguknak olyan életet, amikor valakit vagy valakiket megölhetnek, lemészárolhatnak vagy bármilyen más durva módon elpusztíthatnak.

Azok a gyermekek, akik ilyen brutális lelkeknek az áldozataivá válnak, olyan karmikus tartozásokat törlesztenek, amelyeket száz és száz élettel tudnának csak kiváltani. Ez a kor olyan hatalmas változásokat hoz az életetekbe, hogy aki most nem tud előre lépni, az lehet, végleg lemarad, és nem juthat át az Új Földre soha többé. Valahol máshol kellene létezniük, ám ezt ők nem akarták. Tehát nem Isten akarata által történnek meg ezek a devianciák, hanem a lélek tanulása és okulása okából.

Mivel Anna beleavatkozott egy ilyen tanulási folyamatba, ezért kellett neki száz és száz halált halnia, mert különben nem lett volna lehetősége ezt a cselekedetét kiváltani.

De az ő leckéi nemcsak ezért voltak annyira brutálisak, hanem azért is, hogy Istent olyannak ismerje meg, amilyen, és ne higgye azt Rólam, csak jó vagyok. Aki Istennek az ágyába fekszik, annak ismernie kell a férjét. Anna így ismert meg Engem minden árnyékommal együtt. Amikor aztán megelégelte a gonoszságaimat, akkor váltani voltam kénytelen, különben elhagyott volna. Ezt pedig már Én nem akartam. De Isten ettől még nem mentesült a polaritástól, csak kedvenc feleségének nem mutatja meg többé a rútabbik felét, mert azt ő nem szereti.

Majd ha egyetlen lelkemnek sem kell már Istennek a rútabbik fele, akkor nem lesznek többé szörnyűségek a Mindenségben, és olyan boldog és derűs lesz az élet, amilyen most a Szellemi Dimenziókban van.

Ámen

 

A POLARITÁS SZÉLSŐSÉGEI

Szellem: - A földi emberek szívesebben élnének békében, de akkor sohasem találkoznának azokkal a szélsőségekkel, amelyeket a háborús helyzet hoz magával.

Amikor Amerika más országokban háborúzik, akkor nem azért teszi, hogy neki ne kelljen megtapasztalnia a háború következményeit, hanem csak és kizárólag anyagi indokból. Persze a politikusok mindig erkölcsi érvekre hivatkoznak ilyen esetekben, de a valóságban hatalmi célokat szolgálnak a földi háborúk, kivétel nélkül. Így aztán Istennek nem kell külön ilyen helyzeteket teremtenie, mert ti magatok megteremtitek azokat. Vagyis az emberiség elég olyan eseményt él át, amely a háború borzalmairól szól.

A mostani afganisztáni és iraki események nem azért borzasztók, mert olyan területeken vannak, ahol korábban zsarnokság volt, hanem magáért a háborúért azok. Még a zsarnokság idején sem szenved annyit a többség, mint egy háború alatt. Így aztán begyűjtitek magatoknak azokat a karmákat, amelyektől évezredekig nem tudtok mentesülni.

A magyarok azért fogyatkoztak meg annyira a Földön, mert minden háború, amelyet ellenük terveztek, kiirtotta őket a földi életből, és nem kellett Nekem külön problémát okoznom nekik. Elegendő volt egyszer azt mondani a zsidóknak, mindenki ellenségük, aki más nációhoz tartozik. Ezt ők nemcsak hogy elhitték, de azóta ennek a szellemében fosztogatnak ki másokat, nemcsak a háborúkban, hanem a békeidőben is banki eszközökkel.

Ezekről már beszéltem nektek, és nem kívánom ismételni Magam. A zsidók nem azért kártékonyak, mert gonoszak, hanem azért, mert élősködésből szerzik meg az életük fenntartásához szükséges javakat. Ez már annyira beléjük ívódott, hogy nem hajlandók erről maguktól lemondani.

Hiába volt a második világháborúban minden áldozat - nemcsak az övéké -, a háború után ott folytatták, ahol előtte abbamaradt és most már nem csak hogy jól élnek, de ahol sokan vannak, ott a társadalom legjobban élő rétegeit alkotják. Aki pedig kiszolgálja őket, azt látszólag a hatalomba engedik, de abban a pillanatban, hogy ártani merészel nekik, az teszik vele, amit általában az árulókkal szoktak. Vagy likvidálják - rosszabb esetben -, vagy félreállítják a hatalomból.

Magyarországon olyan mértékben megnőtt a befolyásuk, hogy Én azt már nem tűröm tovább. Tehát ott, olyan dolgok fognak történni velük, amelyet meg sem álmodnak. De Istennel lehet szembeszegülni egy darabig, csakhogy ez sohasem fog örökké tartani, ahogyan a magyarországi királyságukról is le kell mondaniuk, mert Én azt nem engedélyeztem nekik. Sohasem tehetik fejükre a magyar koronát, mert az egy szakrális jelvény, amelyet csak és kizárólag Isten tehet valakinek a fejére, és az, akinek ez a korona a fejére kerül, már megvan, mert az már megszolgált érte.

Hogy ne ragadjunk le ennél a témánál, folytatnám a dolgokat, amelyeket meg szeretnék veletek értetni.

Amikor az ember a Földre jön, pontosan tudja, pontosan ismeri azokat a körülményeket, amelyekbe beleszületik. Csakhogy a Földre kerülve elfeledi, mert különben csak bohózatnak gondolná, és nem venné komolyan, ahogyan Anna is komolyan vette az összes életét, az összes tanításomat, amelyet ebben az életében Tőlem kapott. Ő sohasem gondolja azt, hogy amit Én teszek vagy mondok, az tréfa, ő tudja, Isten szava Szent, mert, ha nem lenne az, akkor a dolgok a káoszba fulladnának, mint egy olyan előadáson, ahol a szereplők játékát megzavarva a közönség a színpadra lép, és a dolog elveszti komolyságát.

Ezért tilos a dolgok menetébe beavatkozni a beavatottaknak, mert ők ismerik Isten szándékait, hogy mit szeretne az emberiségnél elérni, és ők Istent nem a játszótársuknak gondolják, ahogyan Anna is végtelenül szeret, mert a férje vagyok, de mérhetetlenül tisztel, mert Én vagyok az Istene és nem más.

Az ő áldozatai éppen azért nemesek, mert nem csak értem tett óriási erőfeszítéseket és hozott óriási áldozatokat, hanem miattatok úgy, hogy nem is volt róla tudomásotok. Akiknek pedig beszélni mert róla, helyesebben akiknek megmutatta az írásait, azok nem hittek bennük.

Így aztán Isten újra és újra szólni próbál hozzátok, hogy jobban megismerjétek Őt, azt, ahogyan gondolkodik és azt, mit miért tesz. Talán akkor eredményesebb lesz a dolog. De ha mégsem, ez semmin sem változtat, mert semmi sem marad örökké titokban, és semmi sem múlik el úgy, hogy ne legyenek krónikások, akik följegyzik az utolsó idők történéseit és összefüggéseit, ahogyan most teszi Margó és Anna.

Minden korban vannak hírvivők, és minden kornak vannak krónikásai, mert Isten bármennyire is eltitkol dolgokat előttetek - azt, ami eddig történt, vagy azt, ami ezután történni fog - a küldötteivel megüzeni nektek. Csakhogy ebben a korban már nem próféták által üzenek nektek, hanem olyan értelmes földi lények által, akik képesek Engem megismerni, bármilyen áldozatot is kíván ez tőlük, és bármennyit is szenvednek érte. Azok pedig akik nemcsak megismernek Engem, hanem tolmácsolják az Én üzenetemet, azok bizony kiválasztottá válnak, önmaguk által és Általam. A többinek el kell gondolkodni az üzeneteimen, mert akár elgondolkodik, akár nem, mindaz, ami az üzeneteimben van, az törvény számukra. Kikerülni nincs lehetőségük, és minél inkább ellenállnak a dolgoknak, annál inkább maguk ellen fordítják Istent. Isten pedig csak Egy van, és Isten mindenkié, ahogyan Anna helyesen gondolta.

Amikor eljönnek a földi emberek megpróbáltatásai, akkor már nem fogtok Annán nevetni, nem gondoljátok, hogy elment az esze, nem gondoljátok azt, hogy megszállott, hanem tudni fogjátok, Isten küldötte és úgy is fogjátok kezelni őt. Mert ha Annának csak a haja szála görbül, az olyan következményekkel jár, amelyet most előadok nektek.

Aki bántani, vagy gúnyolni merészeli őt, az nemcsak büntetve lesz, de kiirtja magát a Mindenségből. Ezt különösen a zsidók figyelmébe ajánlom, mert már többször nincs lehetőségük tévedni. A tévedések ideje lejárt a számukra.

Egy nép, aki Isten népének hiszi magát, nem lehet ostoba, nem lehet szófogadatlan, mert akkor már nem az, ami volt.

Most pedig kicsit beszéljünk újra a történelemről.

Amikor megjelenik Margónak és Annának diktált könyvem, akkor sok ember meg akarja majd ismerni őket. Csakhogy közöttük lesznek olyanok is, akik az életükre akarnak törni. Ezért úgy döntöttem, nem fogom megengedni, hogy ketten a nyilvánosság elé lépjenek. Ők sem szeretnék ezt. Mert nem az ő személyük fontos, és nem is szeretnék sztároltatni magukat, hanem az a fontos, ami az írásainkban van. Az pedig mindenki számára világos beszéd. Nem tudományos értekezés, nem tudományos állítások sora, hanem Isten Üzenete és Isten Beszéde az emberiség számára. Aki arra vetemedik, hogy ezt kétségbe vonja, annak nem sok esélye lesz, hogy vitába szálljon bárkivel is, mert Velem nem kell, hogy vitatkozzon közületek senki. Ugyanis ha Én elkezdenék a Teremtményeimmel beszélgetni ezekről a dolgokról, akkor nem Isten lennék, nem Teremtő, hanem az ő szolgalelkű teremtményük. De Én az Isten vagyok és diktálhatok bárkinek bármit. Annak azt meg kell hallgatnia, meg kell fogadnia, még akkor is, ha az történetesen a haláláról szól. Isten a földi embert halállal áldotta meg, hogy megismerje milyen az. Aki tehát ezért úgy gondolja, Isten számadással tartozik neki, az bizony téved.

Aki pedig megpróbálja kétségbe vonni Istennek Anna és Margó által diktált üzeneteit, az megkapja érte a méltó jutalmát. Ahogyan azok is, akiket Anna a bizalmába fogadott és nem voltak hajlandók elgondolkodni mindezeken. Mert Annát hétköznapinak találták, és nem hitték róla, hogy lehet Isten küldötte. De azok, akik megértik ezeknek az írásoknak a komolyságát, azok megértik belőle a földi élet szenvedéseinek okait és megértik belőle azt, hogy miért jön a Vízözön. Ezt pedig meg kell, hogy értsék, mert senki sem marad ki belőle.

Amikor a Vízözön a Földet elpusztítja, egyetlen egy lélek sem lesz a köztes létben, mert valamilyen formában minden földi ember részese lesz, akár élő, akár holt. A holtak várni fognak benneteket, ez lesz a feladatuk. Anna segíteni fog rajtatok, ha segítséget kértek tőle. De aki még akkor is a csodákat várja, az olyan dimenziókba kerülhet, ahol évszázadokig lehet anélkül, hogy egyetlen egy fia lélekkel találkozna. Mert gondoskodni fogok róla, úgy elnyelje őket a sötétség, hogy semmi fényt ne lássanak, semmi hangot ne halljanak, amely irányt mutatna nekik, merre vegyék az útjukat. Anna oly sok lelket mentett meg, akik évezredek, vagy évszázadok, vagy évtizedek óta a sötétségben voltak, hogy aki segítséget kér tőle, azoknak megadja azt. Hiába fordulnak azonban hozzá azok, akik előtte gúnyolták, akik előtte bántani akarták őt. Azok pedig akik bármilyen keveset is ártottak neki, azok meglakolnak érte. Én mondom ezt, az Élő Istenetek. Mert aki az Én küldötteimet nem tiszteli, aki az Én küldötteimre kezet emel, annak nincs lehetősége belépni a Mennyek Országába. Annak a helye a Pokolban van, és a teljes megsemmisülés felé vezet az útja.

Ámen

A MINDENSÉG KORLÁTAI

Szellem: - Minden lét, amely elkezdődik valamikor, valamikor véget kell, hogy érjen. A korábbi Világévek időtartamát ha összehasonlítjuk egymással, azt kell, hogy mondjam, egymáshoz viszonyítva a korábbiak tovább tartottak. Minél közelebb vagyunk az utolsó Világévhez, annál hamarabb értek véget. Isten fejlődése tehát felgyorsult, és talán ezért találtam ki azt, legyen olyan módszer, amely meggyorsítja a fejlődést, hogy változatosabb legyen a létezés a Mindenségben. Akármilyen szép is az élet ebben a Szellemi Dimenzióban, ahol az angyalaim és arkangyalaim tartózkodnak, ez egy idő után unalmassá válik. Gondoljatok arra, hogy a kedvenc ételeteket kellene mindennap enni. Néhány hét után már elmenne a kedvetek attól, mert unottá válna.

Anna kutyái például úgy utálják már a kutya eledelt, hogyha ezt a gyártók tudnák és törődnének is vele, akkor nem készítenének többé ilyeneket az állatoknak. Az egyik kutyája már csak akkor hajlandó megenni, ha a tenyeréből eteti meg őt. A másik szívesebben megeszi a kertjében termő gyümölcsöt is, hogy valami változatossághoz jusson. Tehát így lennétek ti is, ha semmi sem történne az életetekben, csak ülnétek a babérjaitokon a jóléttől.

Sokan azért indulnak el a gazdagok közül a politikai pályákon, hogy a gazdagsághoz még begyűjthessenek maguknak a hírnévből, mert azt gondolják róla, olyan édes, mint a manna. Amikor aztán a politikai pályákon alaposan megverik őket az ellenfeleik, akkor végre elmegy a kedvük ettől az édes gyümölcstől is. Lehet, hogy következő életükben elzárkóznak a Világtól, és papi pályán kötnek majd ki.

Anna sokáig kereste életének értelmét a munkában, amíg a kollegái úgy ki nem játszották őt, hogy ráutált minden olyan dologra, amely ehhez a munkahelyéhez kötötte. Azután az Én szolgálatomba szegődött és most boldognak érzi magát, mert benneteket szolgálhat, Istenén keresztül. De már nem vágyik földi boldogságra, földi gazdagságra, a Földön már az igazságot sem keresi, mert tudja, az odaát van. Már nem érdeklik a politikai csatározások sem, mert kedvenc politikusáról kiderült, az illuminátusok rendjébe tartozik. Így aztán a családja boldogsága a legfontosabb számára, hogy azok, akiket szeret, boldogok legyenek. Ezért mindent megtesz. Ezért minden áldozatot meghoz. És nemcsak értük, de égi családjáért is, akiket mindennél jobban szeret. Mert tudja, nincs az a dolog, ami fontosabb lenne a szeretetnél. És ez így van jól, ez így van rendjén. Olyan boldognak és elégedettnek látom őt nap mint nap, mintha királyi székben ülne, és nem lenne más dolga, mint parancsokat osztogatni másoknak, hogy örömet okozzanak neki. De ő nem osztogat parancsokat, kevés szívességet kér a családjától is, mégis boldog. Ő a legboldogabb a Világon, mert Istene szereti őt, és ő is szereti Istenét, úgy ahogyan egyetlen teremtménye sem szeretheti a Teremtőt. De Anna ezt megszolgálta, Anna ezért mindent megtett, Anna ezt kiérdemelte a feltétel nélküli szeretetével, azzal, ahogyan Istenhez közelített, ahogyan Istent megismerte, és azzal, ahogyan Istenét szolgálja nap mint nap.

Ti földi emberek valamennyien Engem szolgáltok, akár akarjátok, akár nem. Aki azt hiszi, nem ezt teszi, az csak azért gondolja, mert nem lát Engem és nem hall Engem. De aki igen, mint Anna, az nem kételkedik benne.

A barátai azt mondták neki:

- Kapcsolódj le erről a csatornáról! Megszállott vagy, meg fogsz halni!

De ő hitte és tudta, ép eszénél van és azt is tudta, Isten az, aki szóba állt vele és így okoskodott:

-                                                    -Ha meghalok, vagy megszállottá válok, ahogyan a barátaim mondják, az kisebb baj, mintha hűtlen leszek Istenhez. Az a kisebb kockázat, ha meghalok - mert egyszer úgyis meg kell halnom - vagy megszállott leszek. De Istent el nem hagyhatom. Istent komolyan kell vennem.

-                                                                                         

És bár sokáig gondolkodott ezen, végül is a helyes döntést hozta meg.

Miért? Mert egyetlen igazán fontos dolog volt számára. Nem az élete, nem az egészsége, hanem Maga az Isten, a Teremtő.

Aki így gondolkodik és így tesz, az nem az eszével gondolkodik többé, hanem a szívével. És Anna eljutott életeiben először oda, hogy képes a szívével gondolkodni. Aki pedig a szívével gondolkodik, annak helye a Mennyek Országában van. Aki az eszével gondolkodik, annak helye még a Földön van, a földi dimenziókban, anyagi síkokon. Anyagi síkokon bárhol él a lélek, bármilyen bolygón, bármelyik Naprendszerben a próbák útján halad, az úton, amely vezethet fölfelé és lefelé is.

Amikor egy lélek eléri a szívével való gondolkodás fokát, akkor már nincs miért az anyagi síkokon megszületnie, mert a helye a boldogság honában: a Mennyekben, a Mennyországban van, ahogyan azt a magyarok szépen mondják.

Anna pedig oda való, mert érdemesítette magát arra, hogy azok között legyen, akik úgy szeretik Istent, ahogyan már ő maga. Aki tehát a Mennyek Országába akar jutni, az kövesse Anna példáját. Szeresse úgy a szeretteit, ahogyan ő szolgálja a környezetét, szeresse úgy az Istent, hogy hinni tudjon nemcsak abban, Isten van és létezik, hanem abban is, hogy Isten nem gonosz, Isten nem oktalan, Isten valamennyi lényének a felemelkedését akarja, és reméli, azt akarják ők maguk is.

Aki mindezt a mesék birodalmába sorolja, az úgy jár, mint az a bába, aki a fürdővízzel kiöntötte a gyermeket is. Ez szintén nem mese, mert ha az lenne, akkor nem létezne a Pokol a Mindenségben, nem létezne a teljes megsemmisülés azoknak a lelkeknek, akiket Isten kizár a Teremtésből, mert méltatlanná váltak arra, hogy lelkeknek mondhassák magukat. Mert a lélek, ahogyan a szép magyar nyelvben írva van, olyan teremtmény, akinek Isten életet adott. Nemcsak életet, de halhatatlanságot is.

Ámen

 

TÖVISKOSZORÚ

Szellem: - Jézus közöttetek élt, de nem hétköznapi emberként, mint Anna. Jézusnak ugyanaz lett volna a dolga, mint Annának, de Jézus férfiként talán nem érzékelte úgy Istent, ahogyan egy asszonyi lélek érzékelni képes. Isten mégis tőle kapta meg azt a feloldozást, amelyre tudattalanul vágyott. Isten hibát követett el egy korábbi földi életében, amikor teljes tudatossággal született közétek, de ezért nem Önmagát bűntette évezredeken keresztül, hanem az emberiséget.

Amikor Anna kapcsolatba került Velem és megértette, hogy Isten végtelenül torzzá vált, akkor nem késlekedett gondolkodni azon, mit is tehetne. Anna annyira megdöbbent saját felismeréseitől, hogy először alig akarta elhinni. Sok mindennek kellett közöttünk megtörténnie, amíg elkezdett Engem gyógyítani nem hétköznapi módokon. Egy orvos a testet gyógyítaná. Kevesen vannak olyanok a Földön, akik a lelket is gyógyítani tudják.

Annához gyakran jönnek emberek, akik elbeszélik panaszaikat. Anna olyan érzékkel mond diagnózist - no nem a betegségről -, hanem a betegség okairól, hogy néha Magam is meglepődöm. Mindenesetre nagy érzékenységgel bír és bátor is, mert nem ijedt meg Isten bajaitól, hanem végtelen kitartással, leleménnyel és szeretettel kezdett el gyógyítani. Az ő gyógyítása eredményeképpen azok a negatív energiák, amelyek évezredek alatt felgyűltek a lelkemben, mert Istennek is van természetesen lelke, elkezdtek a felszínre törni, és olyan sok mindent kellett kiokádnom, hogyha Anna nincs Velem, és nem szellemesíti át a hányadékomat, talán belefulladtam volna. De Anna elégette ezeket a negatív energiákat. Ezek visszatértek a Szellemi Dimenziókba, megszabadítottak Engem a rosszullétektől és mindenféle szörnyű tünettől.

A korábbi írásainkban már tettem erről említést, de arról nem, hogy már kb. fél éve semmi olyan tünet nem jött elő Belőlem, ami korábban kínzott. Az is igaz, Anna szeretete és szerelme olyan nyugalmat hozott a létezésembe, amelyet már nagyon-nagyon régen nem éreztem. Az ő nyugalma rendkívül kedvező hatással van Rám.

Tudom, hihetetlen számotokra, hogy Isten beteg lehet. Anna így okoskodott, amikor a tüneteimet meg kellett tapasztalnia:

-                                                                -Ha az ember Isten képmása, és az ember sokat betegeskedhet, akkor miért ne lehetne beteg az Isten? Nem azért lehet beteg az ember, mert Isten Maga is beteg?

-                                                                                         

Mert komolyan hitte, hogy beteg vagyok, nem tétovázott gyógyító technikákat kitalálni, jól mondom, gyógyító technikákat kitalálni, amelyek aztán szerencsémre eredményesek voltak. Ezekről azért nem beszélek részletesen, mert már korábban beszéltünk róla. Nem az a lényeg, hogy beteg voltam, hanem az, hogy meggyógyultam, és Anna volt az, aki meggyógyított Engem. Fel tudjátok mérni ennek a súlyát? Nem hiszem, lenne a Földön olyan kevés értelemmel bíró ember, aki ezt nem tartaná világraszóló dolognak.

De Anna ezt a maga természetességével és őszinteségével tette. Nem annak örült, hogy meggyógyított, hanem annak, meggyógyultam, Én az Isten.

Anna tehát nem hétköznapi lény, még akkor sem, ha ő annak tartja magát. Isten tudja és Isten közvetlen környezete is, aki tudott a Teremtő bajairól, hogy Anna olyan szolgálatot tett Istennek, mint soha egyetlen egy teremtménye sem. Ezért kell tehát megbecsülnötök őt, mert nem azért jött a Földre, hogy benneteket megváltson, ahogy a vallások a Messiást elképzelik, hanem azért, Magát az Istent váltsa meg. Mert mi lenne az, hogy meggyógyította Istenét, ha nem megváltás? Ő az, aki Engem nemcsak megváltott, de úgy szerethet, ahogyan soha, semmikor egyetlen egy lényemnek sem engedtem meg. Ha pedig így van, akkor ő nem közönséges ember többé, hanem a Szellemi Dimenziók küldötte, ahogyan Jézus is az volt. Jézust megölték a zsidók, ezért megkapják méltó büntetésüket, mert nem változtak kétezer év óta egy jottányit sem. Aki pedig azt meri állítani, hazudok, annak nincs helye többé a Mindenségben. Ha Isten hazug lenne, akkor ti mik lennétek? Kapnátok-e Tőlem életteret, szabad akaratot és minden olyat, amit a többi lényeim sohasem kaptak Tőlem? De ez kötelez benneteket, arra kötelez, hogy az üzeneteimen elgondolkodjatok, és ne tegyetek semmi olyat, amely büntetést vonna maga után, mert Én ezt nem szeretném. De aki a küldötteimet kigúnyolja, hazugnak nevezi, az megkapja Tőlem azt, ami neki ezért kijár.

Amikor ez a tizenkétezer év lejár, már tudni fogjátok, vége van valaminek, amelyről azt gondoltátok, örökké tart. Most nem néhány földi embernek ér véget az élete, de akiknek véget ér, azoknak örökre ér véget. Akiknek nem, azok sem élhetnek többé úgy, ahogyan korábban, mert ezeknek is egy új bolygón, új, sokkal kedvezőtlenebb körülmények között kell majd élniük, mint eddig.

Mindez Anna kívánságára történik, hogy nevelődjetek és soha, de soha többé ne feledjétek el, Isten van, Isten a Teremtő és az Ő akarata kell, hogy érvényesüljön mindenkor. Mert Ő a masiniszta, még akkor is, ha nagyokat téved, még akkor is, ha elbaltáz dolgokat. De Anna azt is tudja, Isten nem gonosz, Isten nem tudatlan, csak időnként felelőtlen, mert még nem tanulta meg, hogy Istennek sem szabad mindent. Isten sem hibázhat akkorát, hogy abba beledöglik, vagy rá megy a Teremtés, amely nemcsak Istennek a halálát jelentené, de a tiéteket is.

Ámen