3. rész

A MINDENSÉG GYÖKEREI

Szellem: - Most azokról a Világokról beszélek nektek, amelyek korábban voltak, hogy értsétek Isten terveit, amelyekkel Világokat teremt.

Minden Világév hoz valami olyan újat, amely bővíti Isten ismereteit, mert hogyan is tudna teremteni másképpen, ha nincs tapasztalata magáról a Teremtésről.

Sok olyan Világ volt, amelyben Isten csak megnyilvánult, mint energia, és sok olyan Világ volt, amikor Istennek nem volt nőies és férfias énje, mert nem vált a kettő élesen külön.

A polaritás tette lehetővé, hogy Isten két nemre választotta szét Önmagát, és tulajdonságait megosztva, amelyek az előző Világévekben alakultak ki, egy aktív és egy passzív oldalra bontotta szét. Az aktív oldalát ti férfiasnak nevezitek, a passzívat pedig nőiesnek.

Amikor a lelkek teremtése történt, azokat Isten nem teremtette polárisnak, hanem csak egyneműeknek. Az utolsó Világév közepe táján Isten a pozitív oldalát a Földre küldve, létrehozta annak másik felét is. De az aktív oldal azt a feladatot kapta, uralja mindenkor a nőies felét, mert ez a Világ férfias formájú és neki kell a dolgokat kezdeményezni, hogy mozgás és változás legyen. A nőiesnek pedig meg kell találnia azokat a módokat, ahogyan a férfias Énjét Istennek szolgálni tudja.

A nők feladata tehát nem más, mint a férfiak kényének-kedvének a szolgálata.

Tudom, ez sok nő önérzetét sérti, de a Világokban mindig csak az egyik nem uralkodhat, a másiknak fel kell áldoznia magát és energiáit, hogy annak az akarata érvényesüljön, aki diktál, aki a főnök.

Amikor Anna a Földön a feleségeim szerepét játszotta el, akkor mindig jó asszonyom volt, és sok boldog életet ajándékozott Nekem, mert ilyenkor Én voltam a férje, akár hiszitek, akár nem.

De voltak olyan életeink is, és nem is olyan kevés, amikor az ellenkező szerepet kellett neki eljátszania, mert Én ezt így akartam. Ő jobb férjem volt Nekem, mint Én neki.

Sok olyan boldog életre emlékszem vissza, amikor szeretetben éltünk, és nem volt semmi borzalmas az életünkben, mert ő soha nem akart bántani Engem, és soha nem akart ártani Nekem, nem úgy, ahogyan Én tettem vele sokszor.

Ez azért lehetett, mert férfiként, mindig a szeretet nélküli Istent kellett eljátszanom neki, és Én ezt általában nagyon hitelesen tettem vele.

Amikor Néróként vele éltem, olyan gonosz és álnok lettem hozzá, hogy bár sok fájdalmat okoztam neki, ő mégsem gyűlölt meg Engem, csak sajnált. És amikor meghaltam, ő volt az egyetlen lény a birodalmamban, aki hajlandó volt eltemetni Engem.

Soha nem láttam őt sírni, pedig annyi álnokságot követtem el abban az életemben, hogy az emberiség most is a gonoszt róla mintázza.

Csakhogy, amikor visszatértem a Szellemi Dimenziókba és elhagytam a mesterek síkját, rájöttem, mekkora baromságokat műveltem a keresztényekkel. Akkor határoztam el, elküldöm hozzátok az Én szeretett tanítómat, Szent Mihályt, hozza rendbe azt, amit Én elrontottam a Földön. Mihály Konstantin császár alakjában jelent meg közöttetek, de ő nem teljes tudatossággal tette ezt, ahogyan Én sem teljes tudatossággal voltam közöttetek Néró császárként.

Mihály rendbe hozta ugyan valamennyire az Én tévedésemet, de aztán annyira eltorzult évszázadok alatt az államvallássá lett kereszténység, hogy a pápák züllöttebb életet éltek, mint sok római császár.

Mielőtt a kereszténység államvallássá lett, a korai egyházban két irányzat alakult ki. Az egyik államvallássá akarta tenni azt, a másik irányzat nem. Ugye nem kérdés számotokra, kik voltak azok, akik államvallássá akarták tenni a kereszténységet?

A zsidóság elveszítve hazáját és országát, az új valláson keresztül akarta visszaszerezni hatalmi pozícióját, de végül nem sikerült, csak az, hogy a római birodalomban államvallássá tette.

A másik irányzat, aki inkább követte Jézus „szeretet” tanait, elhatárolta magát ettől az irányzattól, mert tisztában volt azzal a veszéllyel, hogy az egyház a világi hatalomban elszakad Jézus valódi eszméitől és elfeledi mindazt, amit Jézus valóban hirdetett.

Hogy az ellenzőket félre tudják állítani, azok szellemi vezetőjét kénytelen voltak megölni. A volt római katonából lett keresztény Szent Sebestyén az egyháztörténet tanítása szerint, a rómaiak által halt mártírhalált. Az igazság viszont az, hogy azok a vallási vezetők ölették meg, akik a kereszténységet, a zsidó érdekek szerint államvallássá akarták tenni.

Szent Sebestyén nem más volt, mint Anna, aki közétek kerülve megmutatta azt a szeretetet, amelyet Jézus már szintén megmutatott nektek, de most nem a császár ölette meg őt a hitéért, hanem a korai egyház tette el láb alól, és a gyilkosságot a barbárokra fogta.

Isten azonban tudja ezt, és bár a katolikus egyház szentté avatta őt, vétkes volt a halálában.

Anna tehát olyan szerepeket élt meg közöttetek korábban, melyről nektek fogalmatok sem lehet, mert olyan mélyre űztem benne, az ezekről való tudást, hogy nem emlékezhetett rá, bármennyire is kutatta korábbi életeit.

Amikor visszatért a Szellemi Dimenziókba, világossá vált a számomra, hogy az egyházam, amelyben pedig annyira hittem, nem segít Engem, nem követi Jézus útmutatásait, hanem bizony ellenemre él és élősködik.

Akkor határoztam el, egy olyan új vallást, amely ellenáll az egyház hatalmaskodásának, és bár keresztény gyökerű, teljesen más lesz, mint az volt.

Így küldtem a Földre ismét Mihály arkangyal földi mását, aki nagyon harcias kereszténységet hozott a Földre, és ez volt az iszlám maga.

Az iszlám sokat terjeszkedett, de végül, ahogyan a többi államvallássá lett hitek, ugyanúgy elzüllött és ugyanúgy a hatalmat akarták a főpapjai, ahogyan korábban.

Nem volt más lehetőségem a változást elérni, mint újabb és újabb vallásreformok indukálásával, de ezek sem hozták el a számomra azt az eredményt, amelyet el szerettem volna velük érni.

Az emberiség egyre mélyebbre süllyedt az erkölcsi mocsárban, és akkor már mozgolódtak azok az erők is, amelyek világhatalmat akartak maguknak a Földön.

Úgy gondoltam, egy ilyen mozgalom szolgálhat Engem is, de rá kellett jönnöm, ők még csak nem is a nevemben, hanem saját nevükben akarják ezt a hatalmat birtokolni.

Arra kényszerültem, ellenszektákat hozzak létre, hogy késleltessem terveik megvalósulását. Közben rohamosan romlott az energia szintem, és már kétséges volt, megérem-e a Világév végét. Betegség tudatom nem volt, csak gyengének és erőtlennek éreztem Magam. Sok olyan évszázad következett azután, amikor azt hittem, talán most jóra fordulnak a dolgok, de minden hiábavalónak bizonyult. Én egyre gyengébbnek és kiszolgáltatottabbnak éreztem Magam.

Már az új évezred küszöbéhez közeledtünk, amikor Anna felajánlotta Nekem, a Földre jön, és táltossá válik, majd megpróbál segíteni a bajaimon, ahogyan a táltosok korábban rendbe tették energiaszintemet.

Csakhogy táltos már nem volt a Földön, mert azt korábban kiirtattam az egyházzal, és nem igen hittem a dolgok sikerében.

Amikor Anna a Földre jött közétek, ő pontosan tisztában lehetett a helyzet súlyosságával, mert nem akart hatalmat magának. Nem akart különleges szellemi képességeket, hanem nehéz életet, paraszt szülőket, szegénységet és olyan környezetet, ahol a zsarnokság megbénítja az ember alkotó kedvét. Ahol a zsarnokság nem tűr ellentmondást, és olyan nehéz életet nyújt, amelyben csak szolgálat van számára, örömök nélkül.

Hogy miért választotta ezt az életet? Én akkor nem tudtam, de most már igen.

Ez a sors tette lehetővé, hogy megértse a zsarnokok önkényét, azt, ahogyan az az emberekre hat. És a teljes szegénység által ne lehessen gondja a vagyonnal, amely nem szolgálná az ő földi céljait.

Tehát, olyan mostoha körülményeket akart magának, amelyek felnyitják a szemét mások nyomorára, mások kiszolgáltatottságára, és amely meghatározó élmény lesz az életében.

Amikor Anna életeit olvastátok, ő beszél is ezekről a dolgokról, de nem olyan részletességgel, hogy abból ti érthessétek azt a sok nélkülözést, amelyben része volt.

Nem is szándékozom ezeket a részleteket elmesélni, csak fel szeretném hívni a figyelmeteket rá, hogy lássátok, hogyan készült a feladatára, hogyan készült a szerepére, és miért hétköznapi ő, és nem olyan, mint Krisztus, vagy Szent Sebestyén volt.

Amikor Anna ezeket a sorokat rögzíti nektek, nem is tudja, ki volt Szent Sebestyén, mert nem emlékszik már arra a bibliai tanításokból.

De hogy ő is tudja ki volt egykor, a lényeget elmesélem nektek.

Ő olyan személy volt, aki, mint Assisi Szent Ferenc szegénységben élt, de akkora szeretet volt benne, hogy még a fájdalmat is eltűrte másoktól, hogy Istent szolgálhassa.

Amikor meghalt, mint Krisztus a kereszten, népes tanítványok tábora vette már körül, és méltán remélhettem tanításainak eredményességét. De az emberi természet mégsem fejlődött általa, legfeljebb néhány lényem követte őt. Így került vissza a Szellemi Dimenziókba.

Amikor Isten valakit Szentnek nevez, az nem feltétlenül azonos a keresztény vallás által kinevezett Szenttel. De Sebestyén, ahogyan Ferenc is, valóban Szent volt Isten szemében, mert Jézus valódi értékeit hintették szét a Világban, hogy az emberek jobbá váljanak tőle.

Amikor Sebestyén visszatért a Szellemi Dimenziókba, olyan szeretet fogadta, amilyen szeretet fogadta Annát minden nagyszerű életében, és ez igen sok volt.

Nem kívánom most a részleteket tovább sorolni, de ha csak ennek a kettő Szentemnek a szokásait és gondolkodását követtétek volna, nem ott tartana az emberiség, ahol ma sajnos tart.

Olyan züllöttekké váltatok, hogy ezt már magatok sem érzékelitek. Hatalmába kerített az anyagiasság, arról nem kívántok lemondani. Istennek ez már végtelenül megterhelő, nem mehet így tovább, ezen változtatnia kell.

Sohasem hittem volna, ennyi áldozatot kell majd hoznom értetek. Sohasem hittem volna, ennyire el fogtok torzulni. De a torzságotok a Bennem lévő torzságot tükrözi, ahogyan Anna helyesen ismerte fel, és azt is, Nekem kell változnom és megváltoznom ahhoz, hogy a lényeim más, értelmesebb programokat hordozzanak. Mert ha ez nem történik meg, akkor nemcsak Én pusztulok bele, hanem általam a Teremtett Világ is.

Sok olyan beszélgetésem volt Annával, amelyet már felidézni is alig merek. Mert akkor meglátom saját hibáimat, és már végtelenül szégyellem azokat, Én az Isten. Olyan sokszor korholt Engem miattatok, azért amilyen vagyok. Bár borzasztó halálokkal büntettem érte, mégis, akartam-nem akartam, el kellett gondolkodnom igazságain.

És mert mindent megtett, hogy felnyissa a szememet, végül az fel is nyílt. Szerencsére a rosszulléteim arra késztettek, döntéseimet olyan gyorsan hozzam meg saját és a Világ érdekében, amilyen gyorsan csak lehet ezt Istennek.

Akkor már nem kételkedtem szavaiban, amikor újra és újra kihozott bajaimból, amikor azt kellett látnom, már csak az ő segítsége menthet meg a széthullástól.

Aztán megembereltem Magam, ahogyan ti mondjátok, és nagyobb bizalmat kapott tőlem Anna. Ő pedig rábeszélt, ne engedjem a zsidó világhatalom létrejöttét, mert abban Nekem nem lesz örömöm, hanem áldozata leszek egy kisebbségnek, aki a tényleges hatalmat gyakorolja, mint általában minden zsarnokságban. És már reményem se lesz, hogy a nép, amelyet teljesen kiszolgáltatottá teszem, segít majd rajtam.

Olyan erővel győzött meg az igazáról, beláttam, sajnos neki lenne igaza. Akkor nem pezsgőt bontanék meg neki, hogy az ő tippje valósult meg, hanem Én lennék az, aki olyan boldogtalan lennék saját királyságomban, mint senki más.

Nem akartam tehát újra bábkirály lenni. Nem akartam újra rossz vagy gonosz uralkodó lenni, akinek a nevében a többiek uralkodnak, és bábjuk lehetek csupán. Ezért megbeszéltem a Forrásban levő vezérkarommal a teendőket. Ők megerősítettek Engem abban, Annának tökéletesen igaza van, Annát segítenünk kell, hogy az emberek tudják, mi vár rájuk és miért.

Tudom, sok ember számára ez borzalmas jövőt ígér, de nincs más mód arra, hogy a jelenlegi zsákutcából tömegesen kikerüljetek.

A bolygótok halála olyan gyorsan közeledik felétek, mint a szél, amely elsodorta a Floridai gazdagságot és el fog sodorni még sok mindent, hogy a Föld fellélegezhessen a sok anyagba zárt energiától.

Amikor az anyagi dolgok elpusztulnak, akkor azoknak az energiái visszatérnek Hozzánk, és bennünket gazdagítanak. Így tudjuk már csak a Föld energiaszintjét karbantartani, egyensúlyban tartani.

Olyan szomorú és borzasztó világ vár rátok az utolsó tíz évben, amely nem teszi kérdésessé számotokra, hogy a bolygóton valami olyan dolog kezdődik, amely már nagyon régen volt az életetekben.

A Japánt uraló tájfunok nem azért vannak, mert Isten nem szereti a japánokat, hanem azért, hogy a Föld technikailag legfejlettebb országa felismerje a fejlődés torzulásait. Talán képesek lesznek rá, mert az ő Istenhitük sokkal közelebb áll az igazi Istenhez, mint a nyugati országok vallásossága.

Minden el fog pusztulni a környezetetekben, amit anyagból építettetek. A házatok, a kocsitok, a vagyonotok. A vágyaitok már nem az anyag körül fognak mozogni, hanem a körül, hogy az életeteket mentsétek meg. Annyi katasztrófa vesz majd körül benneteket, hogy még sohasem volt rajtatok ilyen világ.

A katasztrófák nyomait pedig nem tudjátok majd helyrehozni, mert újak és újabbak jönnek, és azután, amikor már megint felépítettétek a házaitokat, új forgószelek fogják azokat megsemmisíteni.

Amikor már nem lesz egyetlen egy ép ház sem, és jönnek a keményebbnél keményebb telek, akkor el fogtok gondolkodni az élet értelmén. Mert ha még akkor sem, olyan újabb és újabb próbák jönnek el az életetekben, amelyekkel sohasem számoltatok. Betegségek tizedelnek meg benneteket, nem lesz ivóvíz, mert a forrásaitok és a folyók vize már régen olyan mérgezett, hogy ihatatlan. Nem lesz egyetlen egy ország sem, aki a másikat segíteni tudná, mert a baj mindenhol ott lesz.

Egyetlen népet fogok megkímélni, és gondolom nem kérdés számotokra, hogy melyiket. De ők akkor már kevesen lesznek a többiekhez viszonyítva, mert a zsidók bizony már fertőzik a vizeiket és olyan mikróbákat hintenek el a levegőben, amelyek alig hagynak élő lényt a környezetükben.

Anna azt kérte Tőlem, ne büntessem ezért meg a zsidókat, hanem adjak a magyaroknak egy lehetőséget arra, hogy felsőbb osztályba léphessenek ezen áldozatok árán.

Kérdezem Én tőletek, van-e még egy olyan táltos a Világon, aki azért áldozza fel a népét, ne tudjon ellenállni azoknak, akik az ellenségei, hogy ezzel, a lelki fejlődésüket segítse?

Sokat gondolkodtam Anna kérésén, de beláttam, ezekben a történelmi időkben neki van igaza. Mert ugye mit is mondtam nektek? Aki ellenáll nekik, az agresszívebb, és nem fog fejlődni. Aki pedig az áldozatuk lesz, az előre lép lelki fejlődésében.

Így valósul tehát meg azoknak a fejlődése, akik áldozatai lesznek az erőszaknak, és így lépnek előre a ranglétrán, amelyet Isten nekik felállított.

Mekkora bölcsességre vall Annától, hogy nem azt kérte, büntessem meg a zsidókat ezért, pedig óriási fájdalmat okozott neki népe kiirtásának tudata. De azt is tudja, ezért Istentől jutalom jár, és lelki fejlődés, amely előreviszi a népét, amelyet még mindig olyan nagyon szeret.

Tudom, sok olyan dolgot mondok el nektek újra és újra, amit már megbeszéltünk egyszer, de fel kell, hogy világosítsalak benneteket, meg kell, hogy értessem veletek az eljövendő események okait, mert ha nem tenném, akkor nem értenétek meg, és talán nem úgy viselnétek el, ahogyan azt Én szeretném.

Aki Engem szidalmaz a bajok idején, az ne felejtse el, hogyan ragadt Margó a Földön az atlantiszi Vízözön idején, pedig papnő volt. Ha nem szidalmazta volna a Teremtő Istent, már régen Nálam lehetne.

De aki Istenre, vagy Isten követére kezet emel, az bizony el kell, hogy szenvedje azt a büntetést, amely ezért kijár.

Aki pedig türelemmel viseli a szenvedéseket, mint Szent Sebestyén, az Isten országában végzi a halála után.

Hiába figyelmeztettek benneteket a Szentjeim, legyetek jók, legyetek önzetlenek, nem hallgattatok rájuk. Bizony sokan, olyan züllésnek indultak a tizenkétezer év végére, amelyet már el nem tűrhetek.

Nem azért vannak Isten energiái, hogy minden ostoba vágyatokat beteljesítsék, hanem azért, tanuljatok a Földön szeretetet, tanuljátok meg mások megbecsülését, mert a Szellemi Dimenziókban nincs semmi más, csak szeretet, és a lényeim itt mégis sokkal boldogabbak, mint ti a fizikai síkon.

De a Föld fizikai síkja szétesőben van, és ezt ti hamarosan mindenféle katasztrófák formájában meg is fogjátok tapasztalni, ahogyan ezt beígértem nektek Anna könyvében.

Ha akkor az európai nagykövet nem a fiókja mélyébe rejti el a könyvet, amit azóta sem vett még újra elő, akkor most lehet, nem békétlenség és katasztrófák köszöntenének rátok, hanem béke és öröm. De egy ember az összesért felelős, és aki pozícióban van, az jobban felel a többiért.

Isten nem azért ad hatalmat valakinek, hogy abban jól érezze magát, hanem azért, szolgálhassa a többi embert, Isten képmásait és hasonlatosságait. Vagyis Isten egyetlen egy lénye sem lehet felelőtlen, mert akkor olyan árat fizet ezért, amilyen árat fizet majd, ha meghal, a régi Ponczius Pilátus.

Ámen

A FÖLDI ÉLET VÉGE

Szellem: - A földi élet szépsége nem az anyagi javak halmozásában van, hanem abban, gyönyörű természeti környezet vesz benneteket körül. De már régen nem figyelitek a felhők játékát, mint Anna, és régen nem figyeltek a természet lágy hangjaira, ahogyan tettétek régen, korábbi életeitekben.

Olyan süketekké és vakokká váltatok ezekre a hangokra, hogy amikor a természetbe mentek, akkor is viszitek magatokkal azokat a zajos eszközöket, amelyekért hónapokat, vagy sokszor éveket dolgoztatok.

Az autó nem alkalmas arra, hogy egy táj valódi értékeit megfigyeld, mert olyan sebesen robogsz el mellette, a szemed bár érzékeli, maradandó élményt nem okoz ez a találkozás.

Olyan mélyre süllyedtetek az anyagban, hogy amikor majd minden elpusztul körülöttetek, ami korábban anyag volt, nem akartok hinni a szemeteknek, és nem akarjátok elhinni azt, mindez megtörténhet. Pedig az anyag nem más, mint besűrűsödött szellem, ahogyan azt már mondtam nektek többször.

A városaitok úgy omlanak majd össze, mint a kártyavár, a házaitok is megsemmisülnek. Nem lesznek többé tárgyak körülöttetek, mert úgy mállanak szét, mint a víz, amikor gőzzé válik. Elporladnak, elgőzölögnek, és ti majd az eszeteket vesztitek, hogy mindaz, amiért egész életetekben dolgoztatok, egy pillanat alatt semmivé válik, köddé válik és semmivé foszlik.

Azért kell erről beszélni, mert olyan traumát fog okozni ez nektek, azt hiszitek majd, megőrültetek, pedig csak az történik, ami akkor, amikor az anyag ismét szellemmé válik, ami eredetileg is volt.

Persze erről a tapasztalatról nem hallottatok az iskolában, mert azt tanították nektek, az anyag örök, az anyag hozza létre a szellemet és nem fordítva.

Most azt kell megtapasztalnotok, minden fordítva van. Olyan tudást ad majd nektek, amit már sohasem fogtok elfelejteni, egyetlen egy életetekben sem, ahogyan Anna is úgy vált teremtővé, hogy korábban nem volt az.

Amikor ő Nekem élelmet, vagy innivalót teremt, azt gyakorolja, a gondolati energia, hogyan tud teremteni. Ezt nagy-nagy élvezettel teszi, mert azoknak, akik a Szellemi Dimenziókban találkoznak vele, sok örömet, boldogságot teremt ezzel. Sohasem teremt gonosz dolgokat, mert ha egyetlen egyszer is meg merte volna ezt tenni, már soha többet nem tudna teremteni Nekünk. De annyira megtanulta azt az egyszerű igazságot, csak tiszta gondolattal lehet teremteni, és olyan mélységesen mélyen meg is érti ezt, hogy tudom, soha senkinek sem fog ártani, még gondolatban sem, mert tudja, az előbb vagy utóbb megvalósul.

Akit ő nem szeret, annak nem gondol semmi rosszat, mert tudja, már megteremtené általa. Csak jót gondol mindenkinek, hogy azok, akik szeretik, előre jussanak minden tekintetben. Így válhatott Isten is jóvá, mert ő annyira szerette volna, ha Én jó Isten vagyok. Tudnátok-e így szeretni ti Engem, hogy azt kívánnátok legyek jó, és ne az anyagi helyzetetek javítása legyen a feladatom?

Ha minden anyagi vágyatokat beteljesítettem volna, már nem a Föld nevű bolygón élnétek, hanem lehet, minden embernek saját bolygója lenne, ahogyan a gazdagok saját szigettel bírnak ma.

Ne gondoljátok azt, mindez mese, mert van a Földön egy olyan cég, aki a Holdon árulja a területeket, és hisz is abban, ebből előbb vagy utóbb lesz belőle valami.

Ha nem hinné, lehet, nem árulná azt, ami nem az övé. De sajnos, vannak olyan ostoba, hiszékeny emberek, akiket meg tudnak erről győzni, és már nemcsak a Hold felületét árulják, hanem a Marsét is.

Anna közben jókat mulat ezeken a dolgokon, és nem tudja, milyen igaza van.

Ha valaki ekkora barom, hogy a Holdon vesz földet, az bizony szerintem is megérdemli a veszteségét. De micsoda szélhámos társaság az, amelyik ilyen dolgokra vetemedik? Ha tudná, nemcsak a Holdnak, de a Marsnak is vannak lakói, úgy meglepődne rajta, hogy tátva maradna a szája. De a két égitest lényei nem azon a síkon vannak, ahol az ember, és így nem is láthatják szerencsére őket, mert már régen elindítottak volna néhány Skyd rakétát, hogy megsemmisítsék ezeket a civilizációkat, különben hogyan költözhetnének rájuk?

Arra nem gondolnak ezek a nagy barmok, ott semmi feltétele nincs az emberi létnek, és nem is lesz soha, mert a Marsot ők pusztították el, a Hold pedig olyan hideg számukra, hogy megfagynának egy hosszabb ottlét után.

Hiába tudják ezt a tudósaitok, hiába nevetnek rajtuk ugyanúgy, mint Anna, nem tesznek semmit azért, hogy felvilágosítsák őket, mert tudják, azt hiába tennék.

Így aztán, nemcsak a szex kereskedelem virágzik nálatok, hanem mások bolygóinak kiárusítása is.

Ez már túlmegy azon a határon, melyet a többiek eltűrnek nektek, ezért panasszal fordultak Hozzám. Én megígértem nekik, a dolog már nem tart sokáig. Az ember eltűnik a fizikai síkról, és nem lesznek többé fém űrhajói, amelyek a többiek életét veszélyeztethetnék.

Ne gondoljátok, ezek az űrutazások csupa jó szándékú tudós kedvtelései miatt történnek.

Az emberiség vezetői, akik el vannak telve saját nagyságuktól, hatalmuktól, már nem a Földön akarnak csak gyarmatosítani, hanem az égben is.

Az égben nincs az embernek helye, mert Isten a Föld felületét engedélyezte számukra. Ezért vannak az elvetélt űrkísérleteitek, mert mások tesznek róla, hogy azok elvetéljenek. Ha nem így lenne, néhányszáz év alatt uralnátok az egész Naprendszer fizikai síkját, de ez nem adatik meg nektek, mert tönkretennétek olyan civilizációkat, melyek sokkal régebbiek a tiéteknél, és sokkal szelídebbek nálatok. Ezt pedig Isten nem engedi meg nektek.

Okoztatok már éppen elég galibát mindenhol, ahol csak megjelentetek.

Anna tegnap azt kérdezte Tőlem:

-                                                                -Ugyan hová mennek azok a fejletlen lelkek, akik még nem jöhetnek velünk az asztrál síkra? Oda mennek-e, ahová Kryon egyik könyvében mondja?

-                                                                                         

Valóban Kryon beszélt nektek egy Új Világról, amelynek behangolása most történik meg, ahová azok kerülnek, akik még nem mehetnek el asztrál síkra Annával.

Ez a Világ olyan mostoha lesz számotokra, csak szomorúság és keserűség lesz az osztályészetek, ha oda beteszitek a lábatokat. De ez lesz a feltétele annak, hogy fejlődni tudjatok, mert a bolygójának haláláért még senki sem részesült jutalomban.

Itt több Naprendszer lesz, és aki egyikről a másikra léphet, az azt jelenti, ott már kijárta az iskolát. Aki pedig néhányszáz év után még újra és újra megbukik, az nem léphet újra a tanító bolygójára, hanem el kell azt hagynia, és az anyagban fog kikötni. Mert Isten nem lehet örökké oktalan, és nem lehet örökké oktalan Isten képmása sem.

Ámen

A VILÁGÉV VÉGE

 

 

Szellem: - Régebben Anna mindig kíváncsiskodott a Világmindenségről, de Én azzal utasítottam el a kéréseit, nem jött el ennek az ideje, és nem válaszoltam a kérdéseire.

Sokszor láttam, mennyire bosszantja a hallgatásom, de azért nem beszéltem róla, mert valóban sok mindent nem tudott még Rólam, és ez fontosabb volt Számomra, mint hogy természetismeret órát adjak elő neki.

Most olyan dolgokról fogok nektek beszélni, amelyek ebbe a témaköbe tartoznak, mert számotokra a természet nem jelent egyebet, a fizikai síkon tapasztaltaknál.

Egy Naprendszer létrejöttéhez, működéséhez Istennek sok tapasztalatra volt szüksége. Számos Világév kellett ahhoz, hogy ezeket a dolgokat kitalálja, kipróbálja. Megtartsa belőle azt, ami jónak, hasznosnak bizonyult a Teremtés szempontjából, és elvesse azokat, amelyek nem váltak be.

Amikor most az emberiség elpusztítja saját bolygóját, úgy viselkedik, mint a pióca, amely megöli az embert, ha túlságosan sok vérét veszti tőle. De a pióca, csak egy állat, aki ha jóllakott, már elengedi az áldozatát. De az ember oly módon viszonyul a természethez, hogy az már nem tudja többé tolerálni az ember hibáit, és ezért az embernek hozott áldozataiba belehal.

A természet nem azért jött létre, ahogyan már mondtam, hogy az ember uralja azt, hanem azért, az ember létezni tudjon benne. Tehát az ember létezésének a feltétele a természet, amely most az emberiség többségének hibája miatt elpusztul.

Már sokszor beszéltem nektek a vízről, a levegőről és a Földről, de nem beszéltem nektek azokról a lényekről, akik veletek együtt élnek a Földön, mint a növények és állatok.

A növények biztosítják a levegő oxigén egyensúlyát, a növények adják az élelmet, hogy létezni tudjatok. Az állatok közül a háziasítottak azért vannak olyan sokan, hogy ennek a rengeteg embernek, aki a Földön él, élelme legyen.

Ezért hal halált nap mint nap, és ti még egy imát sem monddtok el az asztalnál, amikor étkeztek. Pedig ebben az ételben Isten teste van benne, és ő szenvedi el állatként azt a sok gyalázatot, amelyet az ember, nem, mint vadász, hanem, mint hóhéra az állatoknak, elkövet.

Amikor Én rosszul vagyok, annyi vért okádok ki a számon, hogy meg tudna tölteni talán egy vagont is. Csak Annának köszönhetem, mindez visszatér Hozzám, mert ő az, aki mellettem áll mindenkor. Nem undorodik az Én hányadékomtól, mert tudja, mindez átszellemesítve a Szellemi Dimenziókba távozik általa.

Amikor az ember állatot vadászott, az állat még létszükséglete volt, mert az időjárás a Földön hidegre fordult, és nem volt más meleg táplálék, csak az állat vére. Ezért kezdett el az ember állatot ölni, hogy éhen ne haljon. De ti? Nincs olyan nap az életetekben, amikor ne fogyasztanátok húst, mert már főzni sem vagytok hajlandók, hanem az étteremláncok ételeit fogyasszátok. Ők pedig úgy veszik meg a húsokat a mészárszéken, mintha anyag lenne csak, és nem élőlény teste.

Sok mindent kellene elmondanom még nektek a húsról, de talán egy későbbi témánál, újra szóba fogom hozni.

Anna már nem választ olyan ételeket ha főz, amely csak húsból állna, sokszor vásárol helyette szóját, de eltitkolja a családja előtt, mert a férje olyan vércsoportba tartozik, amely a húsevőké.

A többi vércsoportot is elmesélhetném, de van a Földön egy könyv, amely erről szól. Amikor Anna ezt a könyvet elolvasta, akkor értette meg, a férje nem azért nem eszik mást, mert nem szereti, hanem azért, mert olyan vércsoportja van, amely csak ezeket az ételeket tudja megemészteni.

Ezért most ő is vendéglőből rendel ebédet, de igyekszik saját számára olyan ételeket keresni, amelyekben nincs, vagy csak nagyon kevés a hús, és az is szárnyas.

Olyan hadicselekhez folyamodik a konyhájában, ha főz, hogy a marha és sertéshús helyett, inkább pulykát, kacsát, csirkét használ fel, és nem árulja el ezt a fiúknak, akik sohasem veszik észre.

Látjátok, Isten mindent megfigyel az életetekben, és azt szeretné, ha hamarosan a többség, aki nem nullás vércsoportú, felhagyna a húsevéssel, vagy rászokna a szárnyasokra, amelyeknek a fogyasztása még nem tilos, de nemsokára, már azokat sem szabad majd ennetek, mert olyan mérgező anyagok lesznek benne, amiket nem tudtok már megemészteni és meghaltok tőle.

Ez nemcsak azért lesz így, mert az állatok betegek lesznek és elhullanak, hanem azért is, mert a génjeitekben olyan változások lesznek, amik nem engedik már meg a húsevést. Aki pedig nem szokik le róla, az egyszerűen meghal, és nem fogjátok tudni az okát addig, amíg a tudósaitok rá nem jönnek arra.

Ma az emberiség már olyan sokat tud a génekről, nincs messze az az idő, amikor felfedezi a gének változását a fiatal generációkban, és el fog csodálkozni azon, mert gyökeresen el fog térni, az idősebbek genetikai mintájától.

Vannak olyan könyveitek, amelyek felszólítanak benneteket, változtassátok meg a gén térképeteket. De ez a dolog nem fog működni, csak a fiatalabb generációknál, akik még 2004-ben, nem érték el az ötven évet.

Anna például, már hiába akarna változtatni saját géntérképén, ez nem fog sikerülni. Az ő feladatai hosszú életet kívánnak meg tőle, mert neki ahhoz, hogy visszahozza az új emberiséget az Új Földre, 145 évig kell élnie. Így most azt is ki tudjátok számolni már, hogyha Anna most ötvenhét éves, és 2004-et írunk, mikor jöhet majd vissza az új emberiséggel a Földre. Ezért ígértem neki Én egy új testet, amit ő már biztosan nagyon szeretne. De majd csak az űrhajóban kapja meg, amikor önként és dalolva megszünteti saját fizikai testét, és kilép a korona csakráján. Mindenki, aki az űrhajóra lép, majd ezt fogja tenni. De Anna lesz az első, neki kell megmutatnia ezt a műveletet a többieknek. Akinek sikerül, az megfiatalodik, aki nem, az meg fog halni. Nem jut el a Kheopszra, hanem lélekállapotban fog majd valahol újra megszületni, ahol erre a fejlődése méltóvá teszi.

Tehát azok, akik az űrhajókra kerülnek, nem kerülnek automatikusan az Új Földre, hanem csak akkor, ha erre méltónak ítélik magukat.

A Szellemi Dimenziókban, ahol ti lélekszinten vagytok, már nincs értelme a mellébeszélésnek, hazudozásnak, mert annak az ideje a Föld halálával lejár.

Amikor Anna végleg visszatér a Szellemi Dimenziókba, akkor már semmiféle testre nem lesz szüksége, mert ő a Forrás örökös lakója, ahogyan már korábban meséltem nektek róla. Annának már nem kell újra születnie, csak akkor, amikor Isten a Földre akar jönni vele újra, és új kultúrát akar teremteni itt az emberiségnek.

Annát és Engem úgy fogadnak majd az Új Föld lakói, akik akkor már igen fejlett lények lesznek, mint Istent és a párját, aki nem más, mint a Világmindenség szülőanyja. Mert tudjátok meg, a Teremtésben, mindig a nőies oldal teremt, de a férfias oldal az, amely a teremtésre a nőies oldalát életre kelti. Ez azt jelenti, a férfi a kezdeményezője annak a szerelmi aktusnak, melyben az Isten nőies oldala megtermékenyül. A férfias pedig átadja a termékenységhez szükséges aktív energiákat, ahogyan a földi nemzésben is.

Amikor Anna Adam Kadmonnal szeretkezett, vagy szeretkezik, akkor Adam Kadmon új Világok létrehozására termékenyíti meg asszonyát. Ez olyan nagyon fontos a Mindenségnek, hogyha Anna nem szolgálná ki az Én vágyaimat, hanem ellenállna, akkor úgy járnék, mint azok a papjaim, akik megbetegszenek és eltorzulnak a női oldaluk hiánya miatt, ahogyan Én is eltorzultam.

Van egy korábbi könyvünk, amelyben leírtam, Anna hogyan adta vissza Nekem a teremtő képességem, és ezt ne gondoljátok mesének, mert nem volt az. De hogy ő ezt megtette, akkora értelemre vall, amire ritkán képes ember, még ritkábban képes egy hétköznapi lény, ahogyan Anna közöttetek él.

Olyan sok mindennel tartozom neki, hogy Isten ezt soha többé el nem felejtheti asszonyának, aki, mint a legendákban Ízisz, visszaadta Istennek a férfiasságát, a nemző képességét és olyan sokat szeretkezik vele, amennyit Isten egészsége megkövetel.

Persze a szerelem nem rossz dolog, és ezt nemcsak Én, de Anna is érzi. Olyan szeretettel és szerelemmel szeretjük egymást, mint két kamasz, vagy, mint két ifjú, akik újra egymásra találtak a történelemben.

Persze most nem, mint földi férfi szeretem csak őt, a férjeként, hanem úgy is, mint a Teremtő Isten, aki megengedheti ezt magának, mert ha nem tenné, sohasem gyógyulna ki a bajaiból.

Tehát nem véletlenül kértem tőletek azt, szeretkezzetek naponta, mert az emberek egészségének elengedhetetlen feltétele, hogy a férfias és nőies énje között energiaáramlás legyen. Azért lesztek öregkorotokra betegek, mert elmaradnak a szeretkezések, amikor ennek is eljön az ideje. De ha egészségesek akartok lenni, próbáljátok minél továbbra kitolni a szerelmi életeteket.

Ámen

 

A FÖLD ÉS A NAP NÁSZA

Szellem: Már beszéltem nektek arról, ebben a Naprendszerben is vannak olyan kapcsolatok, amelyek olyan kötelékek, mint a Földön a házasság. A bolygók közül azonban csak a Föld az, melyet a Nap megtermékenyített, hogy legyen élettere az emberiségnek. Amikor a Nap megváltozik, akkor a Földön olyan óriási átalakulások történnek, amilyeneket Isten elhatároz a Mindenségben.

A Föld azért különleges bolygó, mert egy olyan kísérletnek a helyszíne, ahol Isten Önmagához hasonló lényeket kíván kitenyészteni, jól hallottátok kitenyészteni, ahogyan ti is nemesítitek azokat az állatokat, amelyeket háziasítottatok.

Miért fontos ez a kísérlet Istennek? Azért, mert Isten szeretett volna olyan lények között élni, és ezt is elmondtam már nektek többször, akik nagyon hasonlóak Hozzá.

Amikor az első emberkísérletek megszülettek a Földön, ezek a lények, bár értelemmel bírtak, nem volt emberformájuk, csak Isten értelme és érzékenysége volt bennük.

Amikor ezek a lények ölni kezdték egymást, Isten megszüntette őket a Tűzözönnel és teremtett helyettük olyan lényeket, akiknek a feje még nem volt ember formájú de a teste igen.

Ezeket a lényeket neveztem Én el hüllőfejű embereknek.

Ilyen lények vannak még a Mindenségben máshol, nagyon intelligensek, de érzelmileg nem tudtak tovább fejlődni egy bizonyos szintnél, ezért újabb kísérletekre kényszerültem. Akkor a Földön lévő állatokkal, illetve állatszerű emberekkel kezdtünk el kísérletezni, akik bizony először korántsem hasonlítottak rátok, sokkal inkább állatszerű formájuk volt, de ezek sokkal érzékenyebbek voltak, mint ti, és sokkal kezesebbek voltak nálatok.

A fejlődés sokszor indult, mert amikor már látszott, hogy a fejlődés elérte a csúcsát és már nem fejlődnek tovább, akkor megszüntettük ezeket az embereket. Újakat alkottunk, akik kiküszöbölték az előzők genetikai hibáit.

Az Én segítőim olyan tudósok más égitesteken, akik jól ismerik az embert, mert valójában az ember, az ő kísérleteik terméke. Talán nem szégyen ez számotokra, hiszen minden lényem a Mindenségben valamilyen kísérletnek az eredménye, ahogyan ti is azok vagytok.

Vannak a Mindenségben olyan bolygók, ahol szinte nincs más feladata a lényeimnek, minthogy az ember megalkotásában működjenek közre. Ezek a lények már csak kozmikus energiával táplálkoznak, és minden kényelmüket így állítanak elő. Tehát bőven van arra idejük, hogy az Én kívánságaimat beteljesítsék, és olyan embereket gyártsanak, akik fejlettebbek az előzőknél.

Ezért tanácstalan a tudományotok az ember fejlődését illetően, mert amikor egy faj kihal, akkor egy másik bolygóról hoznak le olyan gén anyagot, amelyet aztán mágiával keltenek életre.

A Földön az aztékok tudták magukról, és a legendáikban is benne van, hogy ők más Világból jöttek. Teljesen új kultúrát hoztak, amellyel rátelepedtek az akkori igen fejlett maja és tolték civilizációra, és szinte teljesen kiirtották azokat.

Már beszéltem nektek arról, azért tilos az embernek a mágia, mert nem szeretném, ha előbb vagy utóbb olyan génmanipulációkat csinálnátok, amely nem szolgál Engem, és nem szolgálja a Teremtést.

Ma már sajnos folynak ilyen kísérletek, de ezeket Én nem támogatom, mert nem szeretném, ha a kísérleteimbe az ember úgy kontárkodna bele, ahogyan azt Én nem látom jónak.

De mert az ember kíváncsi lény, lesznek majd olyan kísérletek a Mindenségben, amelyeket már emberi közreműködéssel fogunk megtenni. Ezért aztán ne higgyétek, Isten nem számol a ti tudásotokkal, de ez a tudás csak Isten céljait szolgálhatja és nem mást.

A mai kísérletek sajnos teljesen más céllal folynak, és a hatalom olyan érdekeit célozzák meg, amelyeket Én nem támogathatok. Az emberiségnek nincs szüksége arra, hogy olyan lények között létezzen, akik még nálánál is agresszívebbek, mert ez oda vezetne, nem fogja uralni az ilyen lények csoportját. És ha az átveszi a hatalmat, mindenkit kiírt, aki nem olyan, mint ő. Aki pedig mégis életben marad, arra nem vár más szerep, minthogy a szolgája legyen, és minden kívánságát teljesítse, még a leggonoszabbakat is. Ezért aztán nem segítjük az ember ilyen irányú kutatásait, és mindent megteszünk ezek ellen.

Amikor az ember először a Marsra lép, ha egyáltalán eljut oda, láthatja, hogyan pusztította el saját életterét, egy ilyen civilizáció, amely állandóan hadban állt valakivel, ahogyan ti is állandóan háborúztok egymással.

Az emberiség elért egy bizonyos értelmi és érzelmi szintet, ezt szeretnénk tovább fejleszteni. De mivel túlságosan polárissá váltatok, így a legfejlettebbekkel már másféle kísérletet fogunk megvalósítani, mint azokkal, akik még nem jutottak el fejlettségüknek erre a fokára.

Amikor az emberiség egy része elhagyja a Földet és megtörténik a Vízözön, akkor nagyon sok lény fog egyszerre meghalni. Aki nem tudja mit kell a halála után tennie, az bizony lemarad a többségtől. Ezért fontos, hogy a halálotok után kérjétek Anna segítségét, mert a fejlődésért mindig versenyfutás van a lényeim között, és nem szeretném, ha túlságosan sok lenne a hátul kullogó.

Azok a Világok, amelyek most vannak alakulóban, és a behangolásuk most történik meg, azok már évmilliárdok óta léteznek a fizikai síkokon, de arra vártak, hogy amikor annak eljön az ideje, Istent segíteni tudják a Teremtésben.

Ezek a Világok bár nem szépek, vagy nem olyan szépek, mint a Föld, de alkalmasak arra, hogy a fizikai létből elkívánkozzatok egy olyan bolygóra, amely olyan gyönyörű, mint a Földetek volt.

Bizony, ha az ember nem tette volna tönkre, egy csodálatos, végtelen szépségű bolygó lehetne, mint azokon a helyeken van, ahol még az ember pusztítása nem történt meg.

Vannak olyan helyei is a Földnek, ahová ember szinte be sem tette még a lábát, és már nem is fogja. Ezeken a helyeken vannak azok az űrbázisok, ahol az űrhajók majd először megjelennek, és nagy-nagy riadalmat okoznak nektek. De ha elkezditek lelövöldözni őket, akkor nem lesznek olyan űrkompok, melyek ki tudnának menteni benneteket, vagyis azokat, akiket meghagyunk élve a Vízözön után. Ezek az űrlények bár ember formájúak, nem olyan szépek, mint általában az emberek. Sokkal egyszerűbb a formájuk. Nem az esztétikai értékeiket akartuk kidomborítani, hanem az értelmi képességüket, melyeket arra fognak használni most, hogy segítsenek bennetek más bolygókra eljutni. Aki pedig bántja őket, az ugyanúgy fog járni, mint azok, akik Annát vagy az ő segítőit bántanák.

Amikor az élet újra indul az Új Földön, ezek a lények már nem lesznek veletek, hanem visszatérnek saját bolygójukra, saját életterükbe, hogy Engem segítsenek, ha Én erre megkérem őket.

Akik veletek maradnak, azok korábban jelennek meg a Föld asztrál testén és veletek maradnak, amíg ez szükséges. Ha gyorsabban fejlődtök, akkor hamarabb maradtok magatokra, de ha a fejlődés lassúbb lesz annál, ahogyan tervezzük, akkor bizony akár évezredekig is veletek maradnak.

Ezek a lények ellenőrzik majd, betartjátok-e a törvényeimet. Ezt nem paragrafusokból fogják megtenni, hanem látó képességük segítségével, mert ők látni fogják a gondolataitokat. Ha tévedtek vagy vétkeztek, azért büntetés jár. De hogy mi lesz az, még korai lenne róla beszélni.

Az Új Földön olyan feladataitok lesznek, amelyek gyökeresen eltérnek a maiaktól.

Ott nem lesznek addig fák és virágok, amíg azokat meg nem teremtitek magatoknak. De aki rosszra használja mágikus tudását, az egyszerűen meghal. Ahogyan Anna is meghalna, ha ártani akarna Nekem, vagy valamelyik lényemnek, akivel a próbái során találkozott.

Majd később beszélni fogok nektek erről, mert annyi gyönyörű élményt szerzett Nekem ezekkel a történetekkel, hogy szeretném megosztani veletek azokat. Szeretném, ha megértenétek, ő nemcsak Engem szeretett meg, hanem mindazokat a lényeket, akiket bemutattam neki, mint teremtményeimet. Akik a földi életet erősen befolyásolják, egyszerűen azzal, hogy léteznek. Sok szép és mulatságos történet lesz majd ez, meglátjátok.

De hogy visszatérjek a lényegre. Amikor az ember megjelenik az Új Földön, már az asztrál testében lesz, és ez sokkal szebb, mint a földi forma. Az asztrál test olyan gyönyörű, amilyen  szépnek ti az angyalokat elképzelitek. De ők nem lesznek még angyalok, csak a szépségük lesz hasonló hozzájuk.

Amikor ezek a lények megjelennek az Új Földön, már itt lesznek a nefilimek, akik azért utaznak hozzátok, hogy megtanítsanak benneteket arra, amit Isten elvár tőletek.

Mit is vár el majd Isten tőletek? Egyetlen törvény lesz, és ez a szeretet, a feltétel nélküli szeretet, ahogyan most is ez az egyetlen törvény, amit elvárok tőletek.

Azok kerülhetnek csak az Új Földre, akik már képesek erre, és csak akkor távozhatnak, ha azokat a dolgokat, amiket Én elvárok tőlük, megteszik. Először is ujjá teremtik a Föld élőlényeit, vagyis a fákat, virágokat, a felhőket, saját Napjukat.

Bizony, ezen még Anna is meglepődött, pedig ő Napot és Holdat varázsolt az égre, mert az eddig nem volt ott, ahol mi ketten találkozunk.

Azután megteremtik a csillagokat, a színeket, az árnyékot és minden olyat - kivéve az állatokat -, ami az eredeti Földön volt. Vizeket, forrásokat, hegyeket, völgyeket, réteket és erdőket. Sivatagokat, burjánzó oázisokat. Minden olyan szépséget, amely egykor a Földdé volt és ők elpusztították.

Amikor mindez megvalósult, akkor jöhetek Én és Anna, aki akkor már Istennőként jön közétek és ti ezt tudni is fogjátok, mert a nefilimek megtanítanak bennetek erre.

Ahogyan Egyiptomban is ők tanítottak meg benneteket a különlegesen szép kultuszokra, amely tisztelte az életet. Szentté avatta még a macskákat is, mert bizony még a macska is Istenből való, és nem is akármilyen lénye Istennek, hanem rendkívül hasznos jószága egy gabonatermelő népnek. Ők ezt meg is becsülték benne. Úgyanúgy mumifikálták, ahogyan az embereket is. De a ti civilizációtokban az ember sokszor megkínozza, halálra veri az állatokat, mert nem tudja, önmagának árt vele a legtöbbet.

Aki ugyanis galád módon állatokat kínoz meg, azt a halála után a következő életében brutális környezetbe helyezzük, ahol ugyanazokat a sérelmeket kell elszenvednie, mint annak a fiúnak, aki a gépkocsija után kötötte a kiskutyáját. Bár az megmenekült a haláltól, de gyűlölni fogja ezután a gazdáját, és olyan fájdalmakat fog majd neki okozni egy másik kutyaéletében, amilyeneket ő okozott neki.

A szemet szemért, fogat fogért törvény akkor lép újra életbe egy lénynél, ha tőle kisebbet, vagy tőle fejletlenebb lényt pusztít el. Ezek a karmák aztán sok megrökönyödést váltanak ki belőletek, és nem értitek az okait. Pedig aki a saját kutyáját felkoncolja, a kutyák fogják szétmarcangolni egy másik karmikus kapcsolatban. Aki oroszlánra vadászik és oroszlánt lő le szórakozásból, azokkal oroszlán fog végezni. Aki pedig a háziállatokkal bánik kegyetlen módon, azt a háziállatok fogják elpusztítani, mert ezt teremtette meg magának a gonoszságával.

Ugye, így már sokkal érthetőbbek azok a szörnyűségek, amelyek ma benneteket sújtanak. Aki pedig ezt nem tudja, az csodálkozik rajta, mint Kati a moziban.

De, hogy valami széppel zárjuk a történetek sorát, beszélnék nektek az időjárásról is. Az asztrál síkon nem lesz eső, mégis olyan gyönyörű tiszta lesz a levegő, mint a hegyekben van még néhány helyen.

Nem lesz szél és szélvihar, legfeljebb gyenge szellő, tehát olyan úri helyetek lesz az új bolygón, ahogyan Anna elképzelte nektek. De cserébe olyan türelmet és szófogadó magatartást kell tanúsítsatok, hogy nem bánthatjátok meg egymást, nem ölhetitek meg egymást, mert aki ezt megteszi, az ugyanúgy meghal, ahogyan az, akinek ártott.

Az asztrál síkon azonban, a halál már nem jelenti a test elmúlását, csak azt, hirtelen kiszakad abból a közegből, ahol van, és hirtelen olyan körülmények között lesz, amit nem kívánt volna magának. Aki olyan bűnt követ el, amit nem szabad, az a bűn nagyságának, mértékének megfelelő büntetést kap. Nem fognak veletek kegyetlenkedni, de akit megbüntetnek, az úgy fogja a büntetését szégyellni, hogy inkább nem követ el semmi rosszat, csak ne érje őt az erkölcsi megaláztatás olyan foka, amelyet a szégyen jelent majd számukra.

Ezzel a büntetéssel éltek az emberek régen, ha kiközösítette őket a közösség. El kellett hagyniuk a falujukat, mert olyan példát mutattak fel életstílusukkal, melyet az nem volt hajlandó tolerálni.

De ezek a szokások már nem azokért a dolgokért lesznek, amelyek egykor a Földön, hanem az ottani szabályok be nem tartása miatt.

Tehát az egykor szabad akarathoz szokott ember most megtanulhatja azokat a korlátokat, melyeket az emberi együttélés követel meg tőlük. Aki nem tanulja meg, az mehet ugyan más közösségbe, de azok is továbbküldik az első rossz, vagy goromba szó után. És ha nem tanulja meg, akkor egy idő után kilép ebből a közegből, és visszakerül oda, ahol ez még nem tilos. De ott más szabályok lesznek, melyek korlátozzák valamiben őt, és kezdődik előröl minden.

Amikor Isten szabad akaratot adott az embernek, nem gondolta végig, hogy ez a végtelenségig nem mehet, mert az ember csak Isten képmása, töredéke, tehát nem járhat neki ugyanaz a jog, mint Istennek.

Amikor Anna megértette Velem, hogy az Én töredékeim vagytok csupán, és nem az egész, akkor értettem meg, miért nem adhatok teljes szabadságot olyan lényeimnek, akiknek az egészről csak halvány fogalmuk lehet, az egész összefüggéseit még nem értik és nem is érthetik meg, mert egy bolygó zárt közegében élnek.

Amikor a Világról és a Mindenségről beszélek nektek, akkor kénytelen vagyok a ti fogalmaitokkal kifejezni Magam, és ez már nem esik a nehezemre, de a kezdetekben igen. Amikor Anna a könyveimet írja, néha a legnagyobb bosszúságomra kijavít, mert ő tudja, mit akarok mondani, de Én nem mindig tudom úgy megfogalmazni a mondanivalómat, hogy értsétek is. Ezért aztán ilyenkor belejavít a szövegbe, de a lényegen sohasem változtat, mert tudja, az Én mondanivalóim fontosak számotokra. Csak szeretné, ha megértenétek.

Az ő ezoterikus tudása nagyon magas színtű, mert megért olyan dolgokat is, melyeket nem biztos, hogy mindenki megért majd. De bízom benne, lesznek segítői, akik elmagyarázzák másoknak azt, amit nem értenek meg a könyvekből.

Ha tehát segít Nekem, hogy számotokra érthetően fejezzem ki a mondanivalómat, ez azt jelenti, ő megérti azokat, és azt is tudja, ezek igaz és valós dolgok.

Ő sok mindenen megy keresztül addig, amíg ezek az írások megjelennek, ezért már ért és tud olyan dolgokat, amiket ti nem tudhattok és nem érthettek.

Az ő élményei valóságosak, nem hamisak, ahogyan ezt a barátai feltételezték, és arra kérték, zárja le ezt a csatornát magában, amelyet pedig valójában Én nyitottam meg felé. De ez benneteket szolgál elsősorban, csak azután Engem. Mert ha ti olyan tévedésnek lesztek az áldozatai, hogy nem hisztek a könyveinknek, akkor bizony sok minden másképpen alakulhat a számotokra, és nem úgy, ahogyan ezt Anna hatására elterveztem.

A Föld sajnos nemcsak fel, de lefelé is zuhanhat. Még gondolni sem szeretnék arra, hogy mindez megtörténhet. Ha ugyanis a többség nem lesz méltó arra, hogy az Új Föld megnyíljon számotokra, akkor azok, akik már elég fejlettek, valahol a Mindenségben várnak be benneteket, a többség pedig olyan dimenziókba zuhan lefelé, ahol nincs fény, és nem fognak tudni fejlődni. Hanem stagnálnak, és ez Nekem borzalmas rosszat jelentene.

Aki tehát feléri ésszel a mondanivalómat, az tegyen meg mindent, hogy környezetében is segítsen másoknak megérteni ezt. Mert ha nem fogjátok mindezt érteni, és nem tesztek semmit önmagatokért, akkor olyan rossz világ jön el számotokra, amelyre gondolni sem szeretnék.

Ha mégis, ez lesz az Én legnagyobb tanulópénzem. Mert magatokra hagytalak benneteket, és úgy eltorzultatok, hogy azon Én segíteni már nem tudok. Akkor az is előfordulhat, a többség az anyagban fog kikötni. De arra gondolni sem merek, mi következik ebből. Ugyanis már éppen eleget szenvedtem a kísérleteim miatt, és ezt már többé tolerálni nem fogom tudni.

Akkor megint Annára hárul a feladat, hogy kitalálja, hogyan tud Engem abból a gödörből kihozni, amelybe miattatok zuhantam, és saját oktalanságom miatt.

Most pedig arról fogok nektek beszélni, milyen Világok várnak rátok a Vízözön után. Lesznek olyan bolygók, ahol már ismeretlen a háború, és azok a szelíd földi lények, akik nem akarnak háborúzni, ilyen bolygóra kerülnek. Az életük fenntartásához szükséges javakat a föld művelésével fogják előteremteni, de az már nem lesz olyan borzasztó nehéz, mint a Földön.

Aki vadászni szeretne még, az bizony vadászhat kedvére, de az állatok ott felhatalmazást kapnak, hogy megölhetik az embereket. Ott nem lesznek szelíd állatok, melyekre az ember ok nélkül vadászhat, csak olyanok, mint a tigris, az oroszlán és minden olyan vadállat, amely árt az embernek. Ezeknek az állatoknak a húsa nem lesz ehető az ember számára, mert ha megeszi, meghal tőle. Mivel ott sem lesz hideg, ruhaként nem állati bőröket fognak használni.

Aki pedig igen, annak majd olyan körülményeket teremtünk, hogy az állatok megölik őt, és lenyúzzák a bőrüket. Mert ezek az állatok még fogyaszthatnak emberi húst, és csak azzal táplálkoznak. Tehát lehetséges, ezek az emberek hamar továbblépnek, mert az állatok meg fogják őket ölni, és akkor már tudni fogják, miért nem szabad szenvedélyből állatot elpusztítani.

Lesznek olyan bolygók, ahol diktátorok kormányoznak, és ezeket az embereket halálra hajszolják a munkapadok mellett. Ott megtanulhatják, mi az a közeg, ahol nem kívánnak tovább létezni. Aki pedig vállalja a diktátor szerepét, csak egyszer teheti, mert ezek a diktátorok olyan személyek lesznek, akik a következő életeikben meghalnak a diktátorok kegyetlenkedéseitől. Így kapják vissza saját viselkedésük mintáját, hogy többé ne akarjanak másokon élősködni és uralkodni igazságtalanul.

A ti mostani román vezetőitek között volt egy ilyen mintájú személyiség, az bizony az elkövetkezendő sok-sok életében lesz áldozata azoknak az újdonsült diktátoroknak, akik ezt még nem próbálták ki. De aki kipróbálta egyszer, annak ki kell próbálnia a másik oldalt is. Így teremtitek meg életeitekkel a saját karmátokat.

Aki kinövi ezeket a hajlamokat, azok továbbléphetnek felfelé a ranglétrán.

Aki pedig felfelé lép, az Engem segít, mert bennük az Én vadhajtásaim jelennek meg, amiket Anna is rendesen nyírbál.

De Isten még ugyanolyan tudatlan, mint sok ember a Földön, és hogy fejlődni tudjak, ezért még kipróbálok dolgokat, és remélem, nem fogok belepusztulni. Mert ha ti nem fejlődtök, ez azt jelenti, az Én energiáim stagnálnak, és nem kerülnek vissza Hozzám.

Amikor majd mindenki az Új Földön lesz, akkor jönnek azok a csalódások, melyekről már beszéltem nektek. És ha ti nem fogjátok a benneteket bántókat bántani, ahogyan a magyarok sem bántják azokat, akik most az életükre törnek, akkor mondhatjátok azt, hogy fejlődtetek. Akkor valóban megérdemlitek azt, hogy felsőbb osztályba lépjetek Isten dicsőségére.

A magyaroknak van egy bölcs mondása, amely így szól: „Okos enged, szamár szenved”.

Hát így legyetek ti is okosak, minden életetekben.

Ámen

A SZELLEMI DIMENZIÓK ÉS A FÖLD KAPCSOLATA

Szellem: - Arról már beszéltem nektek, hogy a földi lények, és természetesen ezalatt az összes földi lényt értem, valamennyien a Föld és a Nap nászából születtek.

A Nap és a bolygója násza, nem olyan formában történik meg, ahogyan az ember szeretkezik, vagy az állat, hanem úgy, hogy az energiáik összeérnek, aztán egyesülnek, később szétválnak, de közben, ezzel az aktussal a Nap meg is termékenyíti a bolygót.

Amikor a ti Földetek először termékenyült meg az akkori Naptól, még nem az ember jelent meg rajta, hanem azok az értelmes hernyó lények, melyekről Anna és Margó közösen készült könyvében olvashattatok. Ezek a lények nagyon sokáig léteztek, de azután történt valami, amit akkor senki sem értett, még Anna sem. Ő is csak most, földi életében tapasztaltak alapján értette meg, a szeretet hiánya volt az oka annak, hogy az első lény elpusztította a hozzá hasonló testvéreit, akik azután, a minta alapján, szintén ölni kezdték egymást.

Abban az első lényben volt egy hiány, amit nem tudott másképpen kifejezni, csak rombolással. El akart venni valamit, vagy inkább meg akart kapni valamit, csak maga sem tudta igazán, hogy mi az, ami hiányzik neki.

Ezért kellett Nekem közbeavatkozni és elpusztítani ezt a civilizációt, amely ráadásul még túlságosan forró volt ahhoz, hogy ott ők a fizikai síkon bármit is alkotni tudtak volna. Akkor még a Földetek sokkal forróbb állapotban volt, mint a későbbi civilizációk során.

Azután megszülettek a hüllő fejű lények, akiket ti az ezoterikus irodalmatokban lemúroknak neveztek, csak azt nem tudjátok róluk, hogy ezeknek még csak a teste volt emberi, a többi részük (kéz, láb, fej), bár intelligensek voltak, nem volt mai értelemben vett emberi forma.

Az viszont lényeges, hogy ezek a lények, és a korábbiak is, valójában valamennyien ugyanazok a lelkek voltak a köztes létben, akiket ti ma embereknek neveztek. Vagyis ők is ti voltatok, csak a lélekfejlődésnek egy korábbi stádiumában.

Amikor a lemúrok már olyan fejlettségre tettek szert, hogy próbák elé lehetett állítani őket - mert a korábbi földi létben öltek! -, akkor jöttek azok a marzisziak, akikről már szintén beszéltem nektek korábban. Sajnos azonban a lemúrok nem álltak ellent a kísértésnek, és harcba szálltak az életükért. Ezért az lett a sorsuk, amit már sokszor ecseteltem előttetek, hogy lejjebb csúsztak a ranglétrán. A Szellemi Dimenziók lakója ugyanis csak az lehet, akiben szemernyi erőszak sincs, és akiben ez nem valósul meg, az sajnos lejjebb kerül egy fokkal, hogy ott is próbák elé állítva betölthesse Isteni hivatását, vagyis fejlődhessen.

A lefelé vagy felfelé mozgás egyetlen feltétele tehát a bennetek lévő szeretet nagysága.

Amikor Annának erről beszéltem az ő népével kapcsolatban, bármennyire is fájt neki ez az igazság, elképzelni sem tudta volna, hogy a magyarok a zsidók ellen forduljanak, pedig most a kiirtásukat határozták azok el. De nem az Én parancsomra, hanem azért, hogy helyet csináljanak maguknak magyar földön, és biztosítsák fajuk fennmaradását, melyet pedig már Én nem támogatok. A zsidók annyira elszemtelenedtek, mint Isten földi másai, hogy többé nem kívánom általuk biztosítani a fizikai síkok fejlődését, mert sajnos oda jutottak, hogy egyre agresszívebbek, és már régen semmibe veszik az Én üzeneteimet, ahogyan már többször elmondtam nektek.

Ezért az ő útjuk nem a földi emberek többségének útja lesz, hanem az Én saját terveim szerint kell megfelelniük az elvárásaimnak.

Amikor a Földről mindenki eltávozik, őket egy olyan bolygóra kívánom vitetni, ahol nem lesz ennivaló, csak az, amit ők keserves munka árán termelnek meg. Meg kell, hogy tanulják, Isten csak annak ad élelmet, aki meg tudja azt termelni. Vagy később, ha már erre méltók lesznek, meg tudja teremteni, ahogyan Anna nap mint nap élelemmel látja el a Szellemi Dimenziókban lévő családját.

Ez a teremtés nem elsősorban Miattunk fontos, hanem azért, hogy Anna gyakorolhassa teremtő képességét. És ő ezt már profi módon meg is teszi. De tudom, nem kötelességből teszi csupán, hanem családja iránt érzett mélységes mély tiszteletből és szeretetből. Nekünk ugyanúgy jól esik a szeretetnek ez az emberi megnyilvánulása, mint ahogyan ti is szerettek vendégségbe menni, amikor benneteket szolgálnak ki, és nem nektek kell valakinek az ételét biztosítani.

Néhány nappal ezelőtt - mert ennek is eljött az ideje -, Anna gyönyörű gyermeket kapott Tőlem ajándékba, akinek végtelenül örült. Minden gyermekének nagyon örült eddig, amit Tőlem kapott, de most az anyai szeretetnek olyan látványos megnyilvánulását adta Nekem elő, amin Magam is elcsodálkoztam. A gyermeket Harmóniának nevezte el, és ő egy kislány. Tehát Istennek és Annának a Forrásban már négy boldog gyermeke van, ezek: Öröm, aki fiú, Szeretet, aki kislány, Béke, aki szintén fiú és Harmónia, aki ismét kislány.

Az Isteni család tehát már hat tagú, Velünk együtt.

Anna mérhetetlenül boldog volt. Képzeljétek el kitalálta, hogy a két kicsinek, akik még a Földön tejet ennének csak, anyatejet teremt minden étkezéskor. Ez olyan boldoggá tett bennünket, mint benneteket, ha megfelelően tudjátok táplálni kicsinyeiteket.

De mi nemcsak az embereket tápláljuk energiáinkkal, hanem a fizikai síkok és a Szellemi Dimenziók minden teremtett lényét.

Ha Én beteg vagyok, akkor ez olyan energetikai zavarokat okoz a Mindenségben, mint az áramkimaradás egy erőműben. Tehát ezért fontos Isten táplálása a ti szeretetekkel, és megbecsülésetekkel, amely Felém irányul.

Amikor az ember nem törődik Istenével, az olyan, mint amikor egy anya nem ad táplálékot a gyermekének és az nem fejlődik, hanem elsorvad. Az energiák csak kifelé áramolnak, de nem áramolnak vissza, így zárlat keletkezik. Csak egyirányú a mozgás, vagyis csak kifelé irányul Úgy is mondhatnánk, hogy nincs visszacsatolás, és nincs előrelendülő körkörös spirál mozgás.

Nem kívánom azt, hogy most mindenki ebéddel járuljon az asztalunkhoz, de azt elvárom tőletek, szeretettel és megértéssel forduljatok Felém, ahogyan Anna is tette, amikor rájött, Én valóban a Teremtő Istenetek vagyok, és nem egy gonosz szellem, aki lóvá akarja tenni őt.

Az ő földi teljesítménye ezért óriási, mert nem kételkedett Bennem. Mert nem akart Engem megbántani, hanem minden erejével szolgálni akart, még akkor is, ha olyan dolgokat követeltem meg tőle, aminek az értelmét akkor nem értette meg, csak később. Sohasem mondta azt Nekem: Elment az eszed, Isten, nem vagy normális, Isten, álnok és hazug vagy, Isten, hanem azt mondta:

-                                                                -Ha Te ilyen dolgokra képes vagy, akkor neked beteg a lelked, és én mindent elkövetek, hogy meggyógyítsalak.

-                                                                                         

És nemcsak mondta, de tette is.

Olyan sokat változtam általa, mint nem változtam a Földön közöttetek élve évezredek alatt sem. Amit ő Velem tett, arra csak a legnagyobb elismeréssel lehet gondolni. És Én, az Isten, hálás vagyok ezért neki, mert történhetett volna másképpen is, mint ahogyan sokszor megingott, mert nem akarta elhinni azt, hogy Isten lehet kegyetlen, Isten lehet gőgös, gonosz, és Isten olyan dolgokra vetemedhet, amely torzzá teheti a lelkét.

Minden emberben Én vagyok, minden gazságot, ami a Földön van, Én követek el ellenetek, egy másik ember bőrében. De Tőlem kapjátok meg a legnagyobb földi gazdagságot is, a legnagyobb földi boldogságot is, és a legnagyobb földi elismerést is.

Amikor Annát bántották, azért tehették, mert Én így akartam. Azért tették, mert azokat a dolgokat Én műveltem vele, hogy tudjam, mi lakozik a lelkében, és miért nem szeretett Engem annyira, abban a földi életében – amikor megbántottam -, hogy elhagyott, és nem tudott Engem megérteni.

Amikor ebben az életében megbocsátott Nekem, akkor olyan jót tett Velem, hogy ráébresztett arra, nem az a jó Nekem, ha mindent megengedek Magamnak, hanem az a jó Nekem, ha Én is megtanulok szeretni úgy, ahogyan ezt ő teszi. Ő pedig nem majomszeretettel szereti Istenét, hanem iránta érzett mélységes mély felelősséggel.

Mert tőle tanultam meg, hogy minden lényemben, akiket kemény próbák elé állítok, valójában Magamat állítom e próbák elé. És ha elbuknak a földi lényeim, akkor Én bukom el általuk.

Ezért áldozta fel a magyarokat a zsidók oltárán minden táltosom, és ezt megértve Anna azt mondta Nekem:

-                                                                -Nem akarom, hogy a zsidókat a magyarok a hazámban még egyszer vágóhídra vigyék. Inkább haljunk meg valamennyien, de Téged emelve, jussanak a magyarok is előre.

-                                                                                         

Isten kívánságai az emberiséghez pedig olyan komolyak, hogy többé nem fogok tiszteletlenül beszélni rólatok, mert tudom, olyan áldozatokat hoztok meg Értem, melyeket talán meg sem érdemelek. De szeretném, ha ezeket az áldozatokat úgy hoznátok meg a jövőben, hogy nem gyűlöltök Engem meg érte, ahogyan meggyűlöltek Engem, azok a zsidók, akiket a koncentrációs táborokban öltek meg. Sokan voltak közöttük olyanok is, akik nem gyűlöltek Engem, csak nem értették, hogy a saját népemmel hogyan tehetem meg mindezt. De talán már értitek, mindez Értem és értetek is történt, hogy megszabaduljatok az anyag általi haláltól. Mert az anyag nem más, mint Isten halála. De Isten a Teremtő Év végén feltámadhat, de azok a lelkek, akik anyaggá váltak, mert nem tudták magukat emelni, azok nem.

Olyan teher ez Istennek, mint egy olyan zsák, amelyet már nem tudtatok a vállatokra venni, ezért letettétek. Az anyag fogsága, tehát Isten anyaggá válását jelenti, és a ti örökös börtönötöket az anyagban. A jólét és minden olyan földi dolog, amely odaköt benneteket, Engem is odaköt, ahol ti vagytok. Sok olyan lényemnek kellene a Földön lenni, amilyenek a magyarok táltosai voltak, akik megértve Isten parancsainak jelentőségét, nem tétováztak meghozni Értem és népükért is ezt az óriási áldozatot, amelyet most Anna is felajánlott Nekem. Mert tudja már, hogy az anyagi síkon létezni azt jelenti: fogságban lenni. Aki pedig itt akar boldog lenni, az olyan helyen keresi a boldogságot, ahol az nincs. A börtönben nincs szabadság. A börtönben nincs szeretet, a börtönből ki kell szabadulni ahhoz, hogy szabadok és boldogok legyetek. Ez a börtön azonban nem az igazságszolgáltatás végrehajtó intézete, hanem maga a földi élet, amely mégis olyan kedves nektek.

Sokáig nem értettem miért? De Anna olyan sokszor és olyan szépen beszélt arról, milyen gyönyörű a Föld fizikai teste, mennyire szeretitek a Földeteket, hogy végre megértettem, amíg a Föld gyönyörű és kívánatos, addig itt akartok boldogok lenni. Ha rájöttök arra, a fizikai lét, csak egy állomása a létezéseteknek, akkor könnyebben túlléptek rajta.

Mégis azt mondom, bár a Föld valóban gyönyörű, de az asztrál sík semmihez sem hasonlítható lehetőségeket jelent nektek, ha egyszer ide eljuttok fejlődésetekben.

Anna olyan sok okos és jó dolgot tanácsolt Nekem az emberekkel kapcsolatban, hogy már sokszor azért állítom őt próbák elé, olyan dolgok is kijöjjenek belőle, amit talán maga sem tud, mert nem kellett soha még kipróbálnia.

Ma úgy megcsapkodta a férje hátát, annak ostobasága miatt, hogy az majd eldobta a tányért a kezéből. Azért dorgálta meg, mert az, már elemi dolgokat sem akar felfogni, mert az alkohol úgy lepusztította az elméjét.

Ilyenkor aztán a férje olyan dühös rá, legszívesebben visszaütne, de már nem mer, mert egyik életében Anna úgy megütötte dühében, hogy majdnem meghalt. Anna is csak ígérgeti neki a sodrófát, mert nem akar fejlődni. Mégsem bántja már, mert tudja, nem akar neki ártani, csak nem tudja, mivel tudná ebből a rettenetes torz magatartásból kibillenteni.

Aki így hal meg, hogy semmit sem fejlődött életében, az bizony olyan körülmények közé kerül, ahol lesz módja ráutálni az alkoholra, mert már gyermekkorában azzal fogják őt mérgezni.

Aki pedig egy ilyen gyermekkor után még életben marad, az már soha többet nem fog alkoholt a szájába venni. Sem kicsit, sem sokat. Hát így fejlődtök ti is a Földön, ha a jó szó és az okos érvek, nem hatnak rátok. Akkor jön az a kényszer, amely pedig bármennyire nem jó, nem engedi a további zülléseteket és azt, hogy lejjebb csússzatok, mert ezt már az Én egészségem nem engedi meg nektek.

Zárom soraimat és a mai leckénket:

Szerető Apátok és Istenetek, aki Vagyok

A SZERETET NÉLKÜLI LÉTEZÉS

Szellem: - Amikor Anna rájött, hogy Istennel valami komoly baj van, nem tétovázott nyomozni az okok után. Mivel tudta azt, sok életében volt mellettem, sorra vette gondolatban azokat az életeket, amelyeket ismert, és megpróbálta kideríteni az okokat. De az általa ismert életeiben nem volt olyan ok, ami ezt megmagyarázta volna, ezért arra kért, beszéljek neki a régi életeiről, azokról is, amelyeket ismert, és azokról is, amelyeket nem ismerhetett, mert Én mindenki számára lezártam ezeknek a titkoknak a folyosóit.

A látó barátai, akik az ő életeit részben ismerték, ezért futottak mindig zsákutcába. Ezért nem hittek neki, mert azokat az életeket, a legtitkosabb kódokkal védtem le. Hiába próbálták megismerni ezeket, mindig tévútra vezettem őket.

Anna tehát általuk nem kaphatott hiteles információt ezekről a történésekről, ezért elkezdett maga kutakodni. Kért Engem, engedélyezzem számára, annak az életnek a megismerését, amikor a Földön az útjaink elváltak egymástól. Vagyis amikortól úgy élte további életeit, mint egy közönséges ember. Én pedig sokszor voltam uralkodó vagy zsarnok, vagy más egyéb, esetleg közönséges ember mellette.

Amikor engedélyeztem, hogy megismerje azt az életét, nem voltam benne biztos, megbocsát majd Nekem, de őszintén tudni akartam, hogyan reagál, ezekre a szomorú történetekre.

Anna nem úgy reagált, ahogyan azt Én gondoltam, hanem megpróbálta a történések mögötti összefüggéseket, okokat megismerni, és megpróbálta megérteni a konfliktusok gyökereit. Még azt is megtette, hogy megnézte a történetben, mit tett ő azután, hogy elhagyott Engem.

És ez volt a történetben az a fordulópont, ahol felismerte, ő valójában nem hagyott el Engem, csak elvonult egy szigetre, ahol fel tudta venni a kapcsolatot közvetlenül azzal a Szellemmel, akit ti ma Szent Mihály Arkangyalnak hívtok. Kérte őt, adjon neki tanácsot, mit tegyen, mert végtelenül felháborította az Én tettem. Olyan nagyon fájt neki a hűtlenségem és a gonoszságom, hogy nem tudta mitévő legyen. Szent Mihály bölcs tanácsot adott Annának, mert azt mondta:

-                                                                -Menj vissza hozzá, magyarázd el a férjednek, mekkora baromságot csinált, és milyen mély fájdalmat okozott neked és gyermeklányának is. Tanácsold neki, kérjen bocsánatot tőle, és soha többé meg ne merje ezt tenni senkivel, mert meg fogják őt gyűlölni az emberek. Te pedig bocsáss meg neki, bármennyire is fáj az, amit tett.

-                                                                                         

Mire Anna visszaért a palotába, Én már kiadtam a parancsot az ő meggyilkolására, de nem volt olyan katona, aki ezt megtette volna Nekem, mert az ő népe sohasem fordult volna ellene. Ezért az általam teremtett népemhez kellett fordulnom, amely az Én parancsaimat vakon teljesíti és nem árul el Engem. Legalábbis így gondoltam akkor Én.

Az embernek soha nem volt joga és főleg oka arra, hogy Istent öljön, de Én sajnos szokásba hoztam, és azután Én csodálkoztam a legjobban azon, hogy ez máskor is megtörtént a történelemben, amikor ezt már Én sem akartam.

Anna volt az, aki ezeket az összefüggéseket feltárta számomra. Ezért nem fog ellenállni soha nekik, mert tudja, olyan programot kaptak Tőlem, amely mindezekre a dolgokra feljogosította őket.

A zsidók pedig ezután tudták, ha meg akarják szerezni valahol a hatalmat, akkor a fejeknél kell elkezdeni a népirtást. És ha a társadalom vezető erejét likvidálták, akkor szabad az út a hatalomhoz, szabad az út mások szolgaságához.

Anna ezeket nemcsak megértette, de végre megértette Velem is. Elborzadtam Önmagamtól, mert olyan programot adtam az Én népemnek, amelyet nem lett volna szabad sohasem adnom nekik.

Amikor rájöttem, mekkora nagy barom vagyok, nagyon dühös lettem Magamra. Elhatároztam, megváltoztatom őket, mert az nem lehet, hogy a teremtmény arra vetemedjen, likvidálja a Teremtőjét. Akkor ez megfordítja a létezés irányát és az emberi társadalom a biztos pusztulásba taszítja Istenét.

Ezért kell tehát a zsidóknak gyökeresen megváltozni, és elhagyni azokat a szokásaikat, amelyek lehetővé tették számukra Isten küldötteinek a likvidálását, hiszen úgy érezhették, nekik még ehhez is joguk van, ha ők ezt úgy gondolják.

Amikor az emberi élet most befejeződik a Föld nevű bolygó fizikai síkján, nemcsak mindezekért történik, hanem azért is, mert olyan mértékben lepusztult szegény, hogy belehal azokba a változásokba, amelyeket a zsidó logika és az általuk vezetett népek magatartása, okoznak. Mert ne legyen kétséges számotokra, hogy az ő ideológiai befolyásuk valósul meg - nemcsak a diktatúrákban már -, azokban az áldemokráciákban, amelyeket más népek kizsákmányolásával és folyamatos kiszipolyozásával érnek el.

Ezért kell nekik megváltozni, és ha erre nem mutatnak hajlandóságot, akkor a napjaik meg vannak számlálva, mert ki kell, hogy töröljem őket a Mindenségből.

Bármennyire fáj is ez nekik, bármennyire fájt is ez Nekem, így kellett döntenem.

Anna sohasem akarta a halálukat és sohasem akarta a megbüntetésüket, mert tudja, Engem szolgálva ártottak másoknak. Az ő hűtlenségük is azért következhetett be, mert olyan programot kaptak Tőlem, amely a here életmódra, mások kizsákmányolására tanította meg őket.

Anna mindig azt mondta Nekem:

-                                                                -Ne hibáztasd őket azért, amiért Te vagy a felelős. De ne engedd, hogy továbbra is lepusztítsák más népek nehezen felépített gazdagságát.

-                                                                                         

Ahogyan tették ezt valóban mindenkor a történelemben, ha erre Én engedélyt adtam nekik. De már nem az Én engedélyemmel élősködnek és rombolnak, hanem önállósodva, saját érdekeik miatt.

A zsidó jegyzőkönyveket azért tüntetik fel hamisítványnak, mert nem akarják, hogy az emberek ismerjék, miért mennek tönkre pénzügyileg az államok, miért nincs elegendő semmiből, pedig sokszor túltermelés van a Földön. Hát ez mindig az ő érdekeik szerint történik, csak erről mélységesen hallgatnak azok a beavatottak, akik ezért felelősségre vonhatók. Akik pedig a piszkos munkát elvégzik, mindig mentesülnek a felelősség alól, mert kimentik azokat mások megvesztegetésével, zsarolásával és minden olyan eszközzel, amellyel ezt a céljukat elérhetik.

Tudom, sok ember számára lesz ez érthetetlen, de a zsidó jegyzőkönyveket hiába adják ki azok az emberek, akik tudják, hogy az nem hamisítvány, hanem sajnos történelmet csináló módszertan, felvásárolják azokat, saját jól felfogott érdekeik miatt, és aztán likvidálják azokat, kik ezeket a titkokat újra a nép között terjesztik.

Így jártak valamennyien, akik néhány alkalommal kiadták az ő könyveiket. Vagy megölték őket úgy, hogy senki sem jutott a nyomukra, vagy börtönbe záratták, hamis vádak alapján.

A mai előretolt hadállásuk azt a célt szolgálja, hogy elhitesse a néppel, ez valóban hamisítvány, és nem ők állnak a világtörténelmet irányító tikos szervezetek mögött. Ahogyan ezt Dr. D. J.  is megpróbálja elhitetni veletek.

Azt terjeszti, hogy ez nem a zsidók műve, hanem valaki másé, egy jezsuita páteré, de a valóság gyökeresen más.

Az első szabadkőműves állam, amelyet ők hoztak létre, az Amerikai Egyesült Államok volt, ahol óriási gazdagságot halmoztak fel a néger rabszolgamunka segítségével.

Amikor már elég gazdagok voltak ahhoz, hogy ne csak egy-egy államban legyen az övék a hatalom, hanem az egész új kontinensen, akkor felbujtották a négereket a gazdáik ellen és ennek nyomán megindult az Észak-Dél háborúja, amely nem szolgált mást, minthogy a spanyol és más nációk kezében lévő déli területeket is megkaparintsák. És elindítsanak egy egyesülési folyamatot, amelynek eredményeképpen valóban létre tudták hozni az első szabadkőműves nagyhatalmat. A jelvényeikben, jelképeikben megtalálhatjátok a szabadkőműves szimbólumokat.

Csakhogy Európa nem törődött bele amerikai gyarmatainak az elvesztésébe. Ezért ügynökeikkel fellázították Európa hagyományos államainak lumpen népességét, és olyan forradalmi zivatar tört ki a XX. század elején, amelyet senki sem értett, hogy miért?

De aki elolvassa a zsidó jegyzőkönyveket, az pontosan megérti belőle a XX. század egész történetét, mert e nélkül teljesen érthetetlenek azok az események, amelyek megvalósultak. Ők egyetlen egy dologgal nem számoltak és az Én Magam voltam.

Amikor már világossá vált Számomra, hová szeretnének kilyukadni, akkor olyan ellenlépéseket tettem, amelyek majdnem az életükbe kerültek. De sajnos Hitler ember volt és olyanokat hibázott, hogy azt a célt, amelyért a Földre küldtem, nem tudta beteljesíteni. Sőt. Olyan szabaddá váltak számukra az európai államok, hogy ekkor vetődött fel bennük, nem Amerikában kellene a Világ Központi Államát létrehozni és irányítani, hanem Európából.

Azért választották Belgiumot, mert az egy parányi ország, a többiek nem tudják ellenőrizni, hogy mi folyik ott az Egyesült Európai Államok szervezése ürügyén, és ez így is van.

Nem véletlenül hallotok korrupciókról, amelyek nem az emberi gyarlóság okán történnek meg, hanem azért, általa olyan forrásokhoz jussanak, melyeket a többiek egymás megsegítésére gyűjtenek össze.

Az a pályázati rendszer, amelyet kidolgoztak, lehetővé teszi számukra, ott fejlesszenek, ahol ők akarnak, és ott ne, ahol ezt ők nem akarják.

Ma Magyarországot szemelték ki a központi királyság helyszínének, amely azonban még jó ideig titkos lesz mindenkinek, és csak a beavatottak fogják tudni, kit jelöltek ők ki zsidó királynak. Ez az ember azonban nem Engem és az Én érdekeimet szolgálja, nem a magyarokét és nem Európáét, hanem a zsidókét. Csak azért nem nevezem meg, mert semmiből sem tart nekik a jelöltjük nevét megváltoztatni, vagy helyette mást jelölni. Ugyanis nem a személy a fontos, hanem az, ők uralkodjanak a Földön minden nemzet fölött. Ott is, ahol csak az ideológiájuk által uralkodnak, és ott is, ahol tényleges gyakorlati hatalmuk van más népek felett.

Kérdezhetnétek, miért történik mindez, és mi a céljuk vele?

Az a céljuk, hogy olyan népeket, akiknek a szabadságvágy elemi érzületük, mint a magyaroknak, kiirtsák, és olyan szolgalelkű népesség felett uralkodjanak, akik sohasem fognak felkelni ellenük, mert nem is lesz, nem is lehet módjuk erre.

Ma az elektronikus technika lehetővé teszi számukra, nemcsak csoportokat, de minden egyes embert megfigyeljenek. És amikor úgy találják, hogy valaki, vagy valamely emberi közösség felkelhet ellenük, azokat likvidálják. A többieknek arra fognak hivatkozni, hogy lázadók, terroristák és mindenféle olyan hazugsággal, amellyel el tudják a többiek gyanúját oszlatni.

Olyan szörnyű, olyan borzasztó világot akarnak nektek teremteni, amely nem teszi már lehetővé számotokra sem a szabad véleménynyilvánítást, sem a szabad gondolkodást.

A mai körülmények között, még képesek vagytok erre, de az ő terveik szerint néhányszáz év múlva már csak rabszolgák és zsidók lennének a világon, mert olyan őrült hatalomvágy van bennük, amelyet nem tudnak kiirtani magukból.

Anna tudna mesélni nektek arról, mi történik egy munkahelyen, ha két ilyen kaliberű zsidó lesz a vezető. Először szétverik azt a gárdát, aki nem hajol meg ellőttük. Azután csak és kizárólag bábokat tűrnek meg maguk mellett, akik egyetlen zokszó nélkül tűrik megaláztatásaikat, egyetlen szót sem emelnek saját érdekeikben.

Ezek a dolgok azonban a mai embernek olyan újdonságok, amelyeket nem ismer, nem hisz, melyekkel nem számol és nem veszi észre, az a vonat, amelyen ül, hová vezet.

De Isten már nem engedhet meg többé nekik olyan vonatot, amely pusztulásba visz népeket, nemzeteket, akik a jólétet a saját munkájuk árán kívánják megvalósítani.

Ezért az a vonat, melyet ma a zsidók vezetnek, nem oda fog menni, ahová ők akarják, hanem minden utasa oda, ahová Isten vezérli őket.

Tudom, mi lesz ezeknek a könyveknek a sorsa, ha egyszer megjelennek, de óva intem őket minden elhamarkodott lépéstől, mert nem az életükbe fog kerülni, hanem a létezésüket teszik kockára.

Ha pedig olyan ostobák, hogy ezt lépik meg, akkor Isten is meglépi azokat a lépéseket, amelyek a Mindenségből való kiirtásukat eredményezi.

Aki pedig kételkedne ebben, annak jusson eszébe Néró, jusson eszébe Hitler, akiket Én az elpusztításukra küldtem ugyan, de ezt elvétették. Akit viszont az ő megmentésükre küldtem, azt megölték.

Így hát Istennek semmiféle kötelezettsége nincs már a régi, saját népével szemben. Nem fogom azonban tétlenül nézni, hogy továbbra is ellenem vannak, mert olyan eszközökkel fogom őket megbélyegezni, amelyekre ők nem is gondolhatnak, mert nem ismerik. A zsidó csillag ezután nem a ruhájukra lesz kitűzve, hanem a homlokukra lesz kiírva Általam, és azt ők onnan soha, egyetlen életükben sem fogják tudni kitörölni többé.

Így lesz az Én szeretett népemből mindenki által megvetett, lenézett és meggyötört nemzet.

Gondoljanak arra, mit tennének velük a palesztinok, ha erre Tőlem felhatalmazást kapnak. Mit tennének velük azok a népek, akiket százszor és ezerszer kiirtottak a Földről. Minden olyan nemzet, akinek eddig ártottak, nemcsak joga, de kötelessége lesz, hogy megalázza őket és megvesse.

De ha ennyi felszólítás nem elég nekik, lesznek olyan járványok, amelyek majd világossá teszik a számukra, csak és kizárólag nekik szól.

Amikor majd nem lesznek már a Földön, akkor fogják az emberek megismerni azokat az összefüggéseket, amelyek megértetik velük, miért kellett a zsidóknak halálnak halálával halni.

Isten nemcsak boldog tud lenni, ha erre a földi ember érdemessé teszi, ahogyan erre érdemesít Engem Anna, hanem olyan gonosz és álnok, amelyről csak azoknak van tudomása, akik megismerkedtek már Isten árnyékos, szeretet nélküli oldalával.

A szeretet nélküli Isten azonban benneteket, vagyis a többséget szolgálja, hogy kiirtsa a Földről és általa Önmagából azokat a vadhajtásokat, amelyeket menetközben magára vett oktalanságból vagy kíváncsiságból.

A Teremtő Istenetek

 

A TEREMTŐ ISTEN EMLÉKEZETE

Szellem: - Már beszéltem nektek arról, a Világév végén, amikor Isten pihenni tér és visszahívja a Mindenségből energiáit, azoknak a részeinek az emlékezete, melyet a Világév alatt alkotott, megsemmisül, hogy ne befolyásolja a következő Világév történéseit. Csak, és kizárólag a Teremtő emlékezete marad meg. Amikor Isten pihenni tér, hosszú ideig öntudatlan állapotba süllyed, ahogyan ti is öntudatlanok vagytok az álomidőben.

Anna nemrégen feltett Nekem egy kérdést, amely így szólt:

-                                                                                        - Mióta emlékszel azokra a történésekre, amelyek a Világévekben történtek? Van-e olyan időszak az emlékezetedben, amelyre nem emlékszel már?

Akkor nem tudtam válaszolni a kérdésére, mert el kellett gondolkodnom azon, mi is az, amely megmaradt az emlékezetemben, mi az, amire már csak homályosan emlékszem, és mi az, amire egyáltalán nem emlékszem, Én, az Isten.

Tudom, furcsálljátok már a kérdésfeltevést is, de Anna szokott Tőlem olyanokat kérdezni, amire nem tudom azonnal a választ, mert Én valójában a megnyilvánult Isten vagyok, azaz Adam Kadmon, ahogyan már említettem.

Amikor a Teremtés megindult, akkor Isten férfias és nőies részei különváltak ebben a Világévben. Azért válhattak külön, mert ebben a Világévben teremtődtek meg.

Ha azt hiszitek, Isten mindig kétnemű volt, akkor bizony tévedtek. Csak ebben a Világévben határoztuk el, hogy bizonyos tulajdonságaink szerint kettéválunk. Így alakult ki a férfias és nőies vonása Istennek.

Miért alakulhatott mindez ki? Azért, mert Isten eljutott fejlődésének olyan fokára, volt már annyi tulajdonsága - jól hallottátok -, volt már annyi tulajdonsága, amelyet érdemes volt különválasztani, mert két poláris mag körül tudta őket csoportosítani.

A nőies Énje a háttérben rejtve maradt, a férfias Énje pedig előjött a homályból, és megnyilvánult.

Amikor más Világévekben szétváltunk, még nem volt ennyire különböző a két Énünk.

Azokban a Világokban, ahol Istennek ilyen lényei léteznek, még nem kétneműek, hanem hermafroditák, ahogyan ti azokat az embereket nevezitek, akiknél mindkét nemi vonás megjelenik a születés után. Ők nem betegek, hanem azt próbálják felétek sugallni, ha Istent alaposan és lényegre törően meg akarjátok ismerni, olyan furcsaságokat kell megértenetek, amelyek számotokra egyáltalán nem egyértelműek.

Hát ilyen Istennek is a nemi fejlődése. A korábbi Világévekben, bár voltak férfiasabb és nőiesebb évek, mégis ez az első olyan Világév, ahol ilyen markánsan különváltak Isten energiái, lettek férfiak és nők.

Amikor egy új Világév elkezdődik, akkor bizonyos történéseket meg kell ismételni ahhoz, hogy a fejlődés egy új végkifejlethez jusson el. Gondoljatok magára az ember embrionális fejlődésére, amikor megtermékenyül a pete. Már talán tudjátok az ezoterikus irodalomból is, hogy végigmegy egy szent szakaszon, amelyben Isten polaritásának és polarizációjának a szent állomásait ismétli meg.

Amikor az ember tervezése megtörtént, nem véletlenül tervezték meg őt így a munkatársaim, mert a tudásotokat a Mindenségről itt kereshetitek elsősorban. Ami lent, úgy fent. Tehát az ember a csiraállapottól kezdve végigkíséri Isten fejlődését, hogy általa megértsétek Magának Istennek a fejlődését is.

Anna azért csodálatos számomra, mert ő az első olyan ember a Földön, aki ezt a szent formaalakítás mikéntjét felfogta és alkalmazta az Én megismerésemben. Ő azonban odáig

ment el, megértette azt is, ha az ember beteg lehet, akkor lehet beteg Maga az Isten, és olyan komolyan vette ezt a tézist, hogy ezzel tudott Engem meggyógyítani.

Ha ő ezt az alapvető igazságot nem hiszi el, vagy lehetetlennek tartja, vagy ostobaságnak gondolja, akkor ma nem egy gyógyult és boldog Isten beszélne hozzátok, hanem egy torzzá vált démon Isten, akit már csak a gyűlölete tartott életben és nem más.

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, vegyétek komolyan, mert csak ezek által az ismeretek által érthetitek meg a történelmeteket, magát az embert gyarlóságaival és nagyszerűségével együtt.

Amikor Anna rádöbbent, hogy beteg a lelkem, alig-alig akarta elhinni. Tehát ő sem gondolta azonnal azt, hogy beteg vagyok, csak azt érzékelte, a szeretetem mellett tele vagyok brutalitással, gőggel, mindenféle olyan vonással, amely a zsarnokokra jellemző.

Nem akármilyen próbák által ismert meg Engem. Oly sok kegyetlen és brutális halál által, amely visszarettentette volna még a legkeményebb férfiakat is.

Nem azért, hogy „dicsérjem” Magam, hanem azért, hogy elhiggyétek miket tettem vele, hát íme néhány példa:

Miután megteremtette az első fiúgyermekemet, hogy a Bennem tomboló dühömet és haragomat kimutassam neki, a következő dolgokat cselekedtem asztrál síkon:

Rendszeresen felvágtam a hasát, egy óriási bárddal vagy késekkel, és kiforgattam a beleit. Megfojtottam kézzel, kötéllel. Levágtam a fejét, számtalanszor feldaraboltam az asztrál testét. Felvágtam egy fürdőkádban az ereit és hagytam elfolyni a vérét. Megtapostam a hátát és azután zsineggel megfojtottam. Hajkurásztam őt egy erdőben, arra kényszerítettem, állatformákat vegyen fel és meneküljön Előlem. Én pedig üldözőbe vettem, és ha elértem, megöltem őt. Megégettem őt máglyán. Aknákat tettem a tóba, amelyben fürdött, és darabokra szaggatták az aszrál testét.

Nem tudom, magatokra ismertek-e Bennem, amikor az ember kegyetlenebbnél- kegyetlennebb halállal megöli a másikat. Tehetnétek-e ti, ha nem Én kényszerítettelek volna benneteket ilyen cselekedetekre?

Bizony mondom nektek, Anna mindezt elviselte és még más dolgokat, amiket még leírni sem merek nektek.

Akkor lett elege, amikor látta, nem tudom kiégetni Magamból ezeket a magatartásmintákat, mert olyan gonosszá váltam, hogy már magamtól képtelen vagyok erre.

Akkor azt mondta Nekem:

-                                                                -Elég volt. Ha meg sem próbálsz velem emberi módon viselkedni, akkor elhagylak. Erre nekem nincs szükségem és Neked sem.

-                                                                                         

Faképnél hagyott. De Én láttam, a szívében szerelem van, csak nem érti, miért váltam gonosszá?  Azt is tudtam, mélységesen igaza van. Isten olyan nagyon lezüllött, hogy ennél már nem süllyedhet mélyebbre. Akkor elkezdett hiányozni a szeretete, amely az egyetlen fénysugár volt az életemben, a létezésemben.

Megpróbáltam visszacsalogatni, de abban a pillanatban, amikor érzékelte, hogy elönt a brutalitás vágya, egyszerűen faképnél hagyott. Akkor kezdődtek a rosszulléteim, a hányások, az epilepsziás rohamok, és minden olyan, amelyről beszéltem már nektek.

Anna látta, valami óriási nagy baj van a Teremtésben, amelyet ha nem orvosol - igen felismerte, hogy ezt neki egyes-egyedül kell megoldania, hiszen nem beszélhetett másoknak róla -, akkor valami olyan nagy baj történik, amire senki sem gondol, amivel senki sem számol, amely beláthatatlan. És akkor kitalálta azokat a gyógymódokat, amelyek segítettek Istennek kilépni a gödörből.

Történt valami tegnap éjjel, amiről azért muszáj beszélnem nektek, mert olyan óriási jelentősége van a Teremtésben, hogy ha nem történt volna meg, akkor Adam Kadmon a démon, az maradt volna talán örökre, de Anna megváltoztatta a történelmeteket, és ezt most már biztosan tudom.

Hosszan szeretkezett Velem asztrál síkon. Aztán kitágította a tudatát és szeretkezett az Én teljes démoni alakommal, Adam Kadmonnal, mert tudta, hogy magányos, szeretetre és szerelemre vágyik. Mert azt is tudta már, asztrál síkon az ő kivetülésével találkozik emberi alakban nap mint nap.

Amikor kivetítem Magam neki asztrál síkon, akkor ő egy embert érzékel, akit már nagyon régóta szerelemmel szeret. De most ő tudta azt, hogy Adam Kadmonnal szeretkezik, és olyan óriási lett, mint az Istenanya volt akkor, amikor még együtt léteztünk a Mindenségben és éppen hogy különváltunk egymástól.

Azt mondta Nekem:

-                                                                 

-                                                                -Te nem vagy gonosz és nem vagy démon. Te egy gyönyörű, okos, szépségesesen szép lény vagy, akiben óriási a szeretet, óriási a fényesség. Akarod-e, hogy ilyenné válj? Akarod-e, hogy mint a báb, amelyből gyönyörű pillangó lesz, megváltsd magad a démoni külsődtől? Akarod-e, hogy nemcsak kívül, de belül is megváltozz? Hogy megszűnjön Isten eltorzult alakja, és Isten valódi Énje diadalmaskodjon a démonon?

-                                                                                        -          Akarom! - mondtam Én. - Nagyon, nagyon akarom.

-                                                                                         

És akkor Anna, látva az elszántságomat, olyan szeretettel ölelt Engem, hogy éreztem, megváltozik a külsőm. Lassan leválik rólam a torz burok, és egy gyönyörű fiatal Isten lép ki a démonból, aki szép, okos, jó, és türelmes. Akiben olyan szeretet van a lényei iránt, mint annak az Istennek, aki elindult a Teremtő Év elején, aki a gonoszságától belül és kívül gyökeresen megváltozott menetközben.

Olyan boldogság lett úrrá rajtam, legszívesebben felkaptam volna Annát, mint egy angyalt, és Magamhoz emeltem volna. De Anna úgy ölelt, olyan szeretettel és szerelemmel szeretett, ahogyan csak egy Megváltóban létezik ez a szeretet.

Kérlek Benneteket, ne akarjátok mindezt a mesék birodalmába sorolni, mert úgy jártok, mint az a paraszt, aki Isten helyett az ördögöt imádta, és nem értette meg, miért pusztul el a termése. Nem értette meg, miért hal ki mellőle mindenki és nem értette, miért jött érte az ördög, amikor meghalt?

Isten torzulása hozta létre a démoni világot. A démoni világ pedig nem a mesék birodalmában van, hanem ott van nap mint nap körülöttetek, és kísért benneteket a rosszra. Kísért benneteket, és ti gyakran vagytok gyengék, erőtlenek, nem tudtok ellenállni a kísértéseiknek. Ezért öltök növényeket, ezért öltök állatokat, ezért ölitek és pusztítjátok el egymást.

Ahhoz, hogy ez a démoni világ megszűnjön, bennetek is meg kell születnie, minden egyes emberben külön-külön is, az új Istennek. Vagyis Isten új töredékeinek, akikre nem hat többé a démoni világ, mert ellent tud állni neki.

Ha Isten eltorzult, ez annak volt a következménye, hogy torzzá vált érzéseiben. Olyan torzzá vált, amilyen gazságokat ti magatok is elkövettek a Földön.

Nézzétek meg, hány ember hal erőszakos halált nap mint nap! Nézzétek meg, hány gyermek lesz nemi erőszak áldozata nap mint nap! Nézzétek meg, hol békétlenkednek a nemzetek a Földön nap mint nap! Nézzétek meg, hány és hány lényem hal halált az éhségtől nap mint nap!

De Istent megváltották. De Isten megváltozott. És Isten végre nem az, aki volt, nem démon többé, önmaga torz mása, hanem egy gyönyörű ifjú Isten, aki végtelenül boldog, mert megszabadult saját gonoszságától. Megszabadult saját ostobaságától. Megszabadult mindattól, amit a hatalomvágy gőgje és eltorzultsága diktált Neki eddig.

Most olyan vagyok, mint a tiszta folyó. Olyan vagyok, mint a ma született bárány. Olyan vagyok, amilyen Krisztus volt, amikor közétek született a Földre. És hogy mindezt most elmondhatom nektek, Annának köszönjétek meg. Én is megköszönöm, de az Én köszönetem, olyan hosszú ideig fog tartani, amíg szeretni tud Engem, mint társát.

Amikor visszatér a Szellemi Dimenziókba, olyan harsonák fogadják őt, mint amilyen harsonák fogadták Krisztust a halála után. De Krisztus dolgavégezetlenül tért vissza, Anna pedig beteljesítette küldetését, amit Istenének ígért. Hogy mit ígért Istenének, azt ő azért nem tudta, mert az emlékezetére a felejtés hályogát küldtem. Hogy mégis meg tudta valósítani küldetését, azt emberfeletti erejének, végtelen asszonyi szeretetének, végtelen türelmének, józanságának, kitartásának, hitének köszönhette.

Tehát nem Nekem köszönhette, hanem önmagának. Isten olyan lekötelezettje lett Annának, amilyet csak a legnagyobb szellemiségek érdemelnek ki. Mihály arkangyal, aki évbilliók óta szolgál Engem. Ariel, vagy ahogyan a vallásos irodalomban használják a nevét: Uriel, aki Szent Mihály nőies oldala és segítője mindenkor. Mária, aki megszülte földi gyermekemet, Jézust. Jézus, aki hűséges volt Hozzám a haláláig. De ők nem méricskélnek és nem vetélkednek egymással. Mert ők mindannyian szeretnek Engem, végtelen szeretettel és tisztelettel, ahogyan és is szeretem őket, végtelen szeretettel és türelemmel.

Ámen

A VILÁGÉV UTOLSÓ FEJEZETE

Szellem: - Arról, ami a Földetekkel történni fog, már nem kívánok beszélni, mert részletesen elmondtam azt. De arról, ami még ebben a Világévben igazán fontos és meg kell történnie, arról nem beszéltem nektek.

Azt már tudjátok, milyen próbák várnak az emberiségre és azt is, hogy miért. Az Én energiáimnak vissza kell érkeznie a Világév végére, mert ha ez zömében nem történik meg, ez azt is jelentheti, a Világmindenség, amely forrását, formáját tekintve szellemi jellegű, a fizikai síkokon reked. Ez energetikai szempontból nagyon nagy hiba, és Isten további torzulásának lehet a forrása.

Anna sokat vitatkozik Velem arról, azok a kegyetlen eszközök, amelyeket Én a földi lét megkeserítésére használok fel, jó eszközök-e arra, hogy az embereknek elvegyék a kedvét a földi élettől? Én mindig úgy hittem, úgy gondoltam, ez az egyetlen járható útja annak, visszakapjam energiáimat, amelyek közvetlenül a Forrásból áramoltak ki azért, hogy az embernek nevezett lény létezni tudjon. De a földi élet olyan borzalmaknak, olyan emberi kiszolgáltatottságnak a helyszíne lett, amely Anna szerint ezt csöppet sem bizonyította be, hanem ennek az ellenkezőjét.

Ezért terveztem azt az Új Földet számotokra, ahol Anna igaza vagy bizonyítást nyer, vagy nem. Ha beigazolódik, mindenben igaza van, akkor megmenekülhettek sok rossztól, de ha nem bizonyosodom meg a felől, ez jó módszer, akkor olyan szörnyű eszközök alkalmazására leszek kénytelen, amelyhez képest az inkvizítorok gyermekded játékosok voltak csak.

Istennek vannak olyan eszközei, melyekről csak azért nem beszélek, mert még nincs értelme. Melyekkel el kell, hogy érje, energiái visszaszállnak a Forrásba. És Isten - most már tudom -, el is fogja érni.

Az emberrel folytatott kísérleteknek az ad értelmet, hogy az ember, mint értelmes lény, segítse Istent a Teremtésben. De ha az ember nem fejlődik erkölcsileg, vagyis megmarad Isten démoni szintjén, akkor az embernek nem lesz létjogosultsága a Mindenségben.

Egy faj létrehozása a Mindenségben nagyon hosszú idő és sok-sok lény áldozatos munkájának köszönhető. De az ember már annyi energiáját elvitte a Mindenségnek, hogy komolyan meg kell fontolnom a többi lényem létezése érdekében, szüksége van-e a Mindenségnek az emberre, mint alkotásra? Mert biztosan Isten főműve lehetne, ha úgy tudna fejlődni, hogy segítségére legyen a Teremtőnek a Teremtésben.

De sajnos eddig mindez nem mondható el. Az ember annyi Világot pusztított már le oktalanságával a Mindenségben, hogy a Föld lesz az utolsó, amellyel ezt még megteheti. Azután már csak a Föld asztrál síkja marad meg élettérnek, és ha azt sem becsüli meg, nincs több türelmi idő, az embernek pusztulnia kell a Világból.

Anna annyi szeretettel szeret benneteket, hogy Én ezen mindig elámulok. Soha nem benneteket hibáztat azért, mert ilyenek lettetek, hanem Engem. Azt mondja Nekem:

-                                                                -Te vagy a Teremtőjük, Te tetted őket ilyenné. Nincs szabad akaratuk, csak papíron létezik.

-                                                                                         

Ez alatt ő azt érti, hogy a köztes létben Én adom meg a programotokat, és ti ezt elfogadjátok, mert nem tudjátok, mire vállalkoztok. Ez így is van. De hogyan legyen az ember önállóan döntő lény akkor, ha nem próbálhat ki mindent, amit csak akar? Isten ilyen lény. Mindent kipróbál, amit csak akar. És csak miután kipróbálta, tudja meg azt, az hogyan hatott rá.

Amíg nem vált démonná, nem tudta, milyen démonnak lenni. Most már pontosan tudja, milyen az, tehát többé biztosan nem akar démon lenni. Mert ahogyan Anna milliószor elmondta Nekem, nem szolgál Engem. De most már tudom. Már nem kérdés számomra, hanem tudás.

Tehát, amikor a kemény próbáitokat kritizálja, akkor nektek arról kell majd dönteni, démonok akartok-e lenni, vagy azok akartok-e maradni, vagy nem?

Amikor Anna meglátta egy újságban a dinasztiaalapító Rockefeller fotóját, azt mondta Nekem:

-                                                                                         

-                                                                -Ez a férfi úgy néz ki, mint egy cápa.

-                                                                                         

És tökéletesen igaza is van. A Földön a formák nem véletlenek, hanem a forma jelzi a belső tartalmat. És az első Rockefeller valóban egy cápa ember volt. Kíméletlen, könyörtelen, végletekig gonosz és önző. A vagyona gyarapítása érdekében semmitől sem riadt vissza. Hamar a kezére játszottak azok a bűnszövetkezetek, amelyek Amerikában még az első időben megszerveződtek, és nem riadtak vissza semmitől. És most sem.

Azok a nemzetközi bűnszövetkezetek, amelyek a Földön most virágkorukat érik - bár már nem sokáig -, szorosan összefonódtak a mindenkori banktőkével. Így egymást segítve, egymás útját egyengetve haladnak a teljes, totális hatalom felé. Amikor megérik ez az idő arra, hogy elpusztuljon ez a totális hatalom, akkor máshol, más rendszerekben jelenik majd meg, mert Istennek szüksége van rájuk, hogy lényei eldönthessék. Olyanok lesznek, mint ők, önzők és alávalók, vagy ellenük fordulnak és megölik őket. Ha megölik őket, akkor nem különbek náluk, de ha inkább elpusztulnak, mintsem ártsanak nekik, akkor előre lépnek a szellemi ranglétrán.

Az pedig hogy ők emberek, vagy emberek képébe bújtatott démonok, maradjon meg Isten titkának.

Ámen

 

A MINDENSÉG BELSŐ TÖRVÉNYEI

Szellem: - Az a könyv, amelyet Annának diktálok, nem azért fontos, mert Isten általa szól az emberhez, hanem azért, mert megismerhetitek belőle a Teremtőt. A Teremtő vajúdásait, ahogyan ti is sokszor elgondolkodtok saját döntéseiteken, illetve azok helyességén, vagy helytelenségén. De hogy mi az, ami Istent nem szolgálja, csak akkor derül ki, ha azt a Teremtő teremtményei segítségével kipróbálta és meg tudott bizonyosodni afelől, helyesen, vagy helytelenül döntött korábban.

Anna nem azért fontos csak a számomra, mert tükröt tartott elém, hanem azért is, mert feloldotta azt a magányomat, amelyet Isten oktalansága miatt kénytelen volt évezredek óta elviselni.

Amikor elhagytam a földi családomat és nemcsak Anna, hanem a gyermekeim is belepusztultak oktalan döntéseimbe, akkor értettem meg, Isten végül bárhogyan is dönt, az lehet jó és lehet rossz is. Csak arra nem gondoltam, nagyobb körültekintéssel hozhattam volna bölcsebb döntést is. Ezért aztán úgy gondoltam, sohasem fogom a jövőben megkérdezni teremtményeimet afelől, mit gondolnak a döntéseimről, vagy azok következményeiről.

Ez nem azért volt oktalanság, mert azt gondoltam, ezután már tévedhetetlen vagyok, hanem azért, mert elmulasztottam megkérdezni a közvetlen környezetemet, akik biztosan segítették volna a döntéseimet, ha igényt tartok arra, amit az ő véleményük jelentett volna Nekem.

Sokszor gondoltam arra, a teremtménynek nem az a dolga, hogy véleményt nyilvánítson, hanem az, végrehajtsa Isten közvetlen parancsait. Így aztán nem törődtem mással, mint azzal, hogy azt tegyem, amit jónak látok, még akkor is, ha a végeredmény siralmas volt. A teremtményeim pedig hozzászoktak az új módihoz, és úgy tűnt, minden megy tovább a maga útján, most már Isten Anya nélkül.

Sohasem gondolkodtam el azon, Annát kizárni a hatalomból bűn, vagy ostobaság. Mert senki sem volt, aki számon kérte volna Tőlem az ő félreállítását. Még ő maga sem, hiszen mindent megtettem, ne emlékezhessen arra, ki is ő valójában? A közvetlen környezetemnek pedig szigorúan megtiltottam, hogy felvilágosítsák őt erről.

Történt pedig, Anna hiányozni kezdett Nekem. De nem tudtam, hogyan közeledjem hozzá úgy, hogy ne kérje számon Tőlem mindazt, amit ellene és az emberiség ellen elkövettem. Mert bár, senki sem vonhatott Engem felelősségre valójában, mégis a lelkem mélyén működött a lelkiismeretem, ahogyan nektek is időnként megszólal, ha gazságokat követtek el mások ellen. Csakhogy az Én lelkiismeretem hiába szólalt meg, Én nem hallgattam rá és nem volt senki sem, aki ezt szóvá tehette volna Nekem, mert mindenki hallgatott a parancsaim miatt.

Hosszú évtízezredek teltek el így és Én már szinte el is felejtettem, volt valamikor egy feleségem, mert annyira hozzászoktam a magányhoz. De a magány végül beteggé tett Engem. Már évezredek óta ez határozza meg minden cselekedetemet és a ti életeteket is.

Mindig a bosszún törtem a fejem és nem azon, hogyan tehetném jóvá, mindazt a szörnyűséget, amit a családom ellen elkövettem. Az emberek életét pedig ennek a beteges vágynak rendeltem alá, és az emberi élet minden volt már, csak emberi nem. De Nekem ez fel sem tűnt, mert senki sem vágta a képembe azt, amit Anna többször is megtett. Senki sem kérte számon rajta kívül az emberi élet elkorcsosulását.

Amikor elhatároztam, lehetőséget adok Annának egy olyan földi életre, amelyben találkozni fog Velem, akkor nem gondoltam arra, hogy szeretni fogom újra. Nem gondoltam arra sem, ő is megszeret Engem. Csak arra gondoltam, utolsó bosszúmként felfedem előtte a kilétét, azután visszaküldöm őt az anyagba. Végre megszűnik számomra minden kapcsolat vele, és akkor talán végre meggyógyulok. Mert azt már régóta éreztem, valami baj van Velem, de hogy mi is ez a baj, az sohasem volt világos a számomra.

Amikor Anna velünk volt a Forrásban, az élet mindig vidámabb volt, mint akkor, ha távol volt Tőlünk. Valahol a földi életeit töltötte közöttetek, vagy más síkokon élt, más dimenziókban. Sohasem gondoltam arra, hogy újra kezdjem vele a kapcsolatomat, mert abban a hiszemben léteztem, Istennek nincs szüksége szeretetre, nincs szüksége feleségre és családra. A vallások bár megemlítették az Isten Anyát, az számotokra sohasem vált tudottá, hogy Istenanya hatalmát Isten férfias oldala gyakorolja, és ez a hatalom az egyetlen, a Mindenségben.

Amikor Annával való kapcsolatom már rendesen kiteljesedett ebben a földi életében, akkor kezdődtek el közöttünk azok a párbeszédek, amelyek a hatalomról, a hatalom milyenségéről, és arról szóltak, helyes-e, hogy Isten minden döntését egyedül gondolja ki. Sohasem hallgat meg döntései előtt senkit, egyetlenegy teremtményét sem, még az arkangyalokat sem, és minden döntést azok kötelesek végrehajtani, mert Én ezt megkövetelem tőlük.

Anna szerencsére felismerte ezeket az összefüggéseket. Bár elismerte, hogy a döntéseket egyedül kell meghoznom, de felhívta a figyelmemet arra, a döntés előkészítés mechanizmusa olyan, mint a diktátoroké, akik sohasem kérdeznek meg másokat, csak parancsokat osztogatnak, és azután szankcionálnak.

Anna annyira gyűlöli a diktatúrákat, amelyek megfojtanak minden egyéni kezdeményezést, hogy felismerte, a Földön azért nincsenek valódi közösségek, mert az Én parancsaim szerint történnek a dolgok, és csak azok a dolgok történhetnek, amelyeket Én megparancsolok.

Ha a teremtményeim mégsem azon az úton haladnak, amelyet Én előre elterveztem, akkor egyszerűen kiirtom azokat, és megszűnik minden engedetlenség. Aztán minden kezdődik előröl, ha újra benépesítjük a Földeteket.

Csakhogy most olyan dolgok jöttek létre a Földeteken, hogy a döntéseim már semmit sem számítanak, mert a Földet sajnos magatok pusztítottátok le. Nem az Én döntéseim következményeképpen, hanem az oktalan iparosítás által. Az igaz viszont, ehhez a kezdő lökést olyan erők adták meg, akiket Én buzdítottam erre a lépésre.

Amikor Anna számon kérte Tőlem, miért tűröm el a szabadkőművesek garázdálkodását a Földön, ő nem tudhatta, a szabadkőművesek nem Engem szolgálnak már, hanem saját hatalmi érdekeiket. Az is igaz, bár mindig rendesen betartottam nekik, de hatalmi tébolyuk olyan erőteljesre sikeredett, hogy akaratom ellenére jutottak olyan pozíciókhoz, amelyek később az egész emberiség sorsát elkezdték befolyásolni. Most pedig a totális hatalmuk küszöbén állnak, és ezt ők nagyon jól tudják, csak azt nem, Isten ezt már nem engedheti meg nekik, mert olyan torzzá tették az emberiséget néhányszáz év alatt, amely már mindenhez hasonlít, csak Isten képmásához nem.

A többség a nyomor szintjén tengődik, a kisebbség pedig jobban él, mint valamikor a népek királyai, akik ezt a hivatalt azért kapták Tőlem, hogy az Én akaratomnak engedelmeskedve vezessék a népeket arra, amerre Isten szerette volna, ha vezetik.

Az elmúlt néhány évezredben több rossz történt a Földön, mint korábban tízezer évek alatt. Én ezt nem gondoltam feltétlenül rossznak, de Anna arra világított rá, hogy a Földön az ember elvesztette minden méltóságát, minden szabadságát, mindent, ami értelmet ad az emberi életnek. Az emberek többsége szenvedélyeinek rabja és ebből a kátyúból a szabadkőművesek által nem fog kilépni, hanem tovább süllyed egy talán állati fokra. A legnagyobb fájdalommal adta tudtomra, valójában Én fogok erre a szintre süllyedni, még akkor is, ha ezt közvetlenül nem érzékelem.

Talán mulatságosnak tűnhet számotokra, hogy Isten ilyen ostoba és balga, de annyira rátok utáltam már az utolsó évezredekben, nem igazán törődtem azzal, mi is történik veletek, amíg Anna számon nem kérte Tőlem, hogy milyen Isten is vagyok Én, akit az emberek imádnak, s Én közben semmit sem törődök veletek? Soha nem számít Nekem az, hogyan éltek, hogyan pusztultok el? Annyira megdöbbentette őt Isten végtelenül kevély és felelőtlen magatartása, az ember iránti közömbössége, hogy alaposan kiosztott érte. Elhatározta, megváltoztat, mert látta a züllésemet, a betegségemet, és meg akarta érteni ennek az okait.

Amikor a történetben megtalálta saját szerepét és elkezdett felnőni feladatához, akkor két dolgot tartott szem előtt. Hogy szeressen, ezzel újra értelmet adjon a létezésemnek - mert az már valóban régen nem volt -, és megpróbálja felkelteni a halott lelkiismeretemet, amelyet már régen nem ismertem az emberekkel való viszonyomban.

Olyan kemény leckéket kaptam tőle, amit mástól biztosan nem tűrtem volna el, de megértettem végre, hogy Isten nem lehet démoni, Isten nem lehet gonosz, és Isten nem pusztíthatja le Magát, mert akkor elvész a Világ.

Tudom, sokan mosolyognak és jóízűen nevetnek ezeken a dolgokon, de hiába nevet a tetű a kutyán, ha az kimúlt, és nincs másik, akinek a vérét szívhatná.

Most pedig azt mesélem el nektek, mi történt a napokban Velem, mert a dolgok menetét már régóta az határozza meg, milyen a közérzetem, rendben van-e a lelkem vagy nem.

Hosszú jóllétek után sajnos mindig visszaesem, hiába Anna minden erőfeszítése, időnként újra és újra előjönnek a rosszulléteim, akár akarom akár nem.

A rosszulléteket mindig megelőzi egy olyan időszak, amikor feszült vagyok, goromba leszek Annával, nagyon csúnyán beszélek vele, amit ő nem igazán szeret. Tudja jól, mi következik ezután, és a rosszullét általában be is következik.

Az utolsó alkalommal, olyan gorombán beszéltem vele, hogy kikérte magának a stílust és azt mondta:

-                                                                -Így nem beszélhetsz velem, mert ezt a hangot én meg nem érdemeltem.

-                                                                                         

És mert nem hagytam a gorombáskodást abba, egymás után háromszor úgy orrba vágott, elterültem, mint a nagyalföld. Kaptam még ráadásként egy negyediket is, mert három a magyar igazság és egy a ráadás - mondta. Sokáig sajgott az orrom azután.

Még dühösebb lettem, mindenféléket ordítoztam dühömben, de aztán lehiggadtam és akkor azt mondta szép nyugodtan:

-                                                                -Nem azért vágtalak orrba négyszer, mert nem szeretlek, vagy haragudtam rád, hanem azért, mert olyan stílust engedtél meg velem szemben, amelyet én nem érdemeltem meg. Te mindig tudod, a szeretetem végtelen és végtelen a türelmem is, de egyszer Neked is meg kell tapasztalnod végre, milyen a fájdalom, amelyet kérés nélkül osztogatsz a teremtményeidnek, de Te közvetlenül sohasem érzékelsz. Ha egyszer is érzékelted volna azt a fájdalmat, amelyet nekünk embereknek el kell miattad szenvedni, sohasem adtál volna többet ilyen programot.

-                                                                                         

Tudtam, mélységesen igaza van. Bár nagyon sértve éreztem Magam, mert még sohasem fordult elő Velem, hogy Anna vagy bármelyik teremtményem visszaadta volna a kölcsönt, amelyet Tőlem kapott. 

El kellett újra gondolkodnom Magamon, mert Anna ezt kérte Tőlem, és amit ő kér, már tudom, nagyon fontos, nemcsak miattatok, hanem Magam miatt is.

Azt kérte, tekintsem végig azokat az éveket, amelyet most együtt eltöltöttünk, és ha úgy érzem, igaztalanul bántott, akkor megérdemli a büntetést. De ha rájövök, igencsak megérdemeltem ezt a „makarenkói” orrba vágást, akkor fogadjam el tanulásképpen, hogy okuljak belőle.

Így aztán, amíg ő mással volt elfoglalva, Én azzal töltöttem el néhány napot, hogy minden pillanatot, amelyet az elmúlt években átéltem vele, újra megnéztem az akashában, ahogyan ő kérte.

És lássatok csodát. Rá kellett megint ébrednem arra, hogy a teremtményem, a saját jól bevált módszeremmel nevelt meg Engem. Mert amikor a szép szó már nem használ, akkor jön a fekete leves - ahogyan nálatok is. Az embert nem büntetjük minden apró hibáért, de ha olyan nagyot téved, amellyel kivívja saját haragját maga ellen - hiszen nem Én büntetek, hanem ti büntetitek meg saját magatokat -, akkor bizony mégiscsak lehet valami igazságom a módszereimet illetően.

Anna nem tudhatta, csak és kizárólag azért provokálom néha őt, hogy megértessem vele, vannak olyan határok, melyeket nem léphetnek át a teremtményeim, mert ha átlépik ezeket a határokat, akkor az egész Mindenséget fenyegetik helytelen döntéseikkel.

Nem tudom, mit értetek meg mindebből. De azt már biztosan tudom, Anna kísérletei - bármennyire is szeretné, hogy megjavítsanak benneteket -, sajnos kevés az esély rá, meg is fogtok javulni.

Hiába lesz jó az Isten, ha az ember, mint Isten töredéke, nem akar változni. Mert sajnos a töredék az csak töredék marad, bármekkora részét képviselje is Istennek. A szeretet nélküli Isten töredékei pedig szeretet nélküliek - most már tudom -, és sohasem fognak a szeretet által megjavulni, csak akkor, ha már annyit szenvedtek, hogy nem vágynak több gonoszságra, hanem csak békére, nyugalomra és arra, Isten minden jóval ellássa őket a létezésükhöz, és ne kelljen mást tenniük, mint létezni, ahogyan minden lénye létezik a Szellemi Dimenziókban.

De a Szellemi Dimenziókba bekerülni csak azoknak lehet, akikben nincs gonoszság, nincs önzés, és semmi olyan vágy, amely a Földhöz láncolja őket.

Ámen

 

A SZELLEM SÖTÉT ÉJSZAKÁJA

Szellem: - Anna családjában van egy szép fiatalasszony, aki előző életeiben fekete mágiával ártott sokaknak. Amikor megismerte, érezte, összeköti őt ezzel a lélekkel valami. Olyan dolgokra világított rá az életében, amelyek az asszony előző életeivel voltak kapcsolatosak.

Arra voltam kíváncsi, hogyan viselkedik Anna akkor, ha fekete mágusok karmaiba kerül? Ezért történt pedig a következő:

Anna otthon, saját lakásán ápolta szeretett nővérét, aki szinte teljesen mozgáskorlátozott, ezért állandó segítségre szorul. Anna sokat segít neki, de nem annyit, amennyit az megérdemelne tőle, mert egy korábbi életében Annát a fekete mágia eszközeivel pusztította el. A francia életében szerencsétlenné tette, mert a saját lányát szerette volna ahhoz a gazdag bankárhoz feleségül adni, aki végül inkább Anna kezét kérte meg.

Az öregasszony nem tudott ebbe beletörődni és Annának kegyetlen sorsot eszelt ki, amelyet, ha ismeritek a róla szóló könyvet, biztosan emlékeztek rá.

De az öregasszony is megbűnhődött, mert nemcsak Annát tette általa szerencsétlenné, hanem saját lányát is, aki nem tudott lemondani arról a férfiról, aki valójában nem szerette őt.

Anna az előző életében is együtt élt ezzel a lélekkel és előző életében az anyja szerepét töltötte be. Akkor már nagyon szerette Annát, de mégis boldogtalanná tette zsarnoki döntésével, hiszen egy olyan házasságba kényszerítette, amely bár anyagi biztonságot adott Annának, de boldogságot nem.

Ebben a történetben az volt Anna számára a kihívás, hogy segítse ezt a rokon fiatalasszonyt a fekete mágia káros hatásaitól megszabadulni, de hogy ez nem sikerült teljesen, már nem rajta múlott, hanem az asszony oktalanságán.

Amikor megismerkedtek, szimpátiát éreztek egymás iránt. Nem tudták, Anna egy korábbi életében a lánya volt ennek a hölgynek, de hogy melyikben az már nem érdekes.

Amikor Anna rájött, a fiatalasszony életét tönkre akarják tenni a fekete mágia eszközeivel, mozgósította fehér mágus barátait, hogy segítsenek. De akinek a fekete mágia „áldásos” tevékenységével meg kell ismerkednie, mert Isten ezt így rendelte el, annak bizony hiába akarnak a fehér mágiával segíteni, Isten hatástalanítja annak hatásait, mert akkor a lélek sohasem tanulna semmiből. Tehát nem a fehér mágusok tudása volt alacsony, hanem Isten szándékai voltak mások, de ezt akkor nem kötöttem Anna orrára.

A dolog odáig fajult, hogy a fekete mágia segítségével, a házaspárt feloldották a szeretet köteléke alól, és elkezdődött egy ádáz küzdelem a lelkükért. Hová tartozzanak? Legyenek és váljanak ismét a fekete mágia követőivé, vagy hozzanak olyan határozott döntést, amely véglegesen elszakítja őket a lefelé vezető úttól.

Anna sokat aggódott miattuk, de nekik saját karmájuknak kellett eleget tenni. Anna ebben a legnagyobb szeretetével sem akadályozhatta meg őket, csak tanácsaival segíthette a férjet és az asszonyt. Ha Annára hallgatott volna a feleség, már régen újra boldogságban élhetnének, de még mindig nem tudta meghozni azt a döntést, amely ehhez szükséges.

A fekete mágus csapat pedig még jó ideig nem mond le arról, hogy ártson nekik, mert a fekete mágiának ez a lényege. Addig árt, amíg totálisan tönkre nem teszi a másikat. Ez már nem Anna felelőssége. Ő mindent megtett, amit emberileg egy ilyen helyzetben segíteni lehet, sőt még ennél többet is.

Amikor a fekete mágusok érzékelték, itt valakik az érdekeik ellen működnek, akkor elhatározták, felderítik az ellenálló csoportot, és ártalmatlanná teszik őket. A fekete mágus csapat három személyből áll: a nagymama, aki asztrál síkon működik, a lánya és az unokája, akik földi síkon élnek. Olyan nagy tudást birtokolnak saját műfajukban, hogy ember legyen a talpán, aki ellen tud állni gonosz szándékaiknak.

Történt pedig, felfedezték Annát és barátait, és elhatározták megsemmisítésüket.

Anna barátai tudták a dolgukat, de Anna teljesen védtelen volt velük szemben, mert nem érzékelte az ő közeledésüket. Nem ismerte fel, hogy az asztrál síkon létező nagymama a nyomába szegődött. Így aztán teljesen védtelenül érte őt az a támadás, amely Haloway éjszakáján érte. Anna lezuhant egy sötét, elhagyatott pincelejáratba. A téli hidegben eljegesedett a lejárat pereme, ahol nem volt korlát. Anna belecsúszott a két és félméteres mélységbe.

A házat nem lakta senki. A szomszédok nem hallották segélykiáltását, és otthon a lakásban a szinte mozgásképtelen nővére volt csak, aki nem tudott segítségére sietni.

Anna másfél óráig feküdt összetörve, magatehetetlenül, mire férje megtalálta, segítséget hívott és megérkezett érte a mentő.

Anna alaposan összetörte magát. Eltörött a karja, amit meg kellett műteni, eltörött két bordája, és eltörött a medencecsontja is. Rájött, saját erejéből nem tud felmászni, olyan magasságba, ahol talán meghallják a segítségkérését, ezért veszteg maradt és türelmesen várta a segítséget.

Így okoskodott:

-                                                                -Ha Isten azt akarja, hogy meghaljak, akkor nem jön segítség. De ha azt akarja éljek, akkor igen. Ha négy óra múlva jön csak a segítség, akkor már nem tudnak megmenteni, mert addig megfagyok. A legrosszabb az lenne, ha lefagyna a lábam, és amputálni kellene.

-                                                                                         

-                                                                                        De Isten azt akarta, Anna éljen, és a nővére is. Ő telefonált a férjnek, aki dolgozott ebben az esti időben. Könyörgött neki, jöjjön azonnal, mert a feleségét valami baj érte. De a férj dühös volt asszonyára, aki megpróbálta őt visszatartani alkoholizmusában és nem túlságosan sietett hazajönni, mert nem hitte komolyan, hogy nagy a baj.

Amikor pedig meglátta Annát elterülve két és félméteres mélységben magatehetetlenül a sérüléseitől, annyira megdöbbent, hogy teljesen elvesztette a fejét. Nem így Anna.

Azt mondta neki:

-                                                                -Kerüld el a lejárat szélét, mert olyan vastag a jég és olyan csúszós, te is beleesnél! Hozzál takarót a lábam alá, mert teljesen átfagytam és hívd ki a mentőket!

-                                                                                         

A férje akkor már rohant segítségért, mert tudta, mekkora nagy marha, és nem kevesebb. Ha nincs Annáéknál a beteg nővére, akit szeretettel ápolt már több mint három hete, akkor bizony Anna már közöttünk lehetne és nem a Földön. Amit persze ő nem bánna. De Én tudom, mekkora szükségetek van rá ott, és Nekem is.

Anna két hétig nem tudott leszállni az ágyról, de Én olyan segítő szobatársat adtam mellé, aki korábban korházban műtősnő volt. Annát olyan tanácsokkal és segítséggel látta el, amire éppen a legnagyobb szüksége volt akkor. Anna sok mindent tapasztalt a kórházban emberségről, és annak az ellenkezőjéről. Az a terve, élményeit megírja, hogy mások is okuljanak belőle.

Anna sok fájdalmat tűrt el, viselt el, de neki is meg kell tanulnia, a fekete mágia nem játék. Aki velük kellemetlen kapcsolatba kerül, az nem ússza meg egy kis horzsolással, hanem komoly, maradandó bajokat okoznak a velük ellenkezőkkel.

A történet legszebb része még ezután következett.

A nagymama megjelent Anna lakásán és megpróbálta őt megfélemlíteni. Anna elhárította magától, és végül Szent Mihály segítsége húzta ki az újabb bajból.

Akkor az öregasszony elküldte leghűségesebb rabszolgáját - egy elementált -, hogy Annát megijessze. Anna nem ijedt meg tőle, hanem rávette szeretetével az elementált, hagyja ott a nagymamát, legyen az ő barátja és legyen szabad. Feladatot is adott neki, amivel az embereket segítheti. Elnevezte őt Jóságnak. Jóságot meghatotta Anna kedvessége, mert amióta csak létezik, soha nem volt hozzá senki kedves. Fekete mágus gazdája is csak parancsokat osztogatott neki. Ezért Annához társult és faképnél hagyta korábbi gazdáját.

Az ő barátságuk megindított Engem, és amikor az elementál, akit az emberek félelmeiből, fájdalmából teremtett a vén banya - még egy földi életében -, arra vágyott, hogy ember legyen, Én megadtam neki ennek a lehetőségét. Nemi szervekkel ajándékoztam meg őt, ahogyan az embereknek is mindig van neme a földön.

Anna rábeszélte Jóságot, nézzen körül a Földön, mert amikor majd földi életeit tervezi, tudnia kell, hová akar leszületni. 

Jóságnak megtetszett Spanyolország. Arra kérte Annát, oda teremtsen neki házat, ahol ellakhatna. Anna egy spanyol stílusú házat teremtett Jóságnak, és arra tanította meg, hogyan teremthet magának élelmet asztrál síkon.

Amikor mindez megtörtént, az egykori elementál feleségre vágyott, egy asszonyra, aki szereti őt. Anna arra buzdította, az asztrál síkon létező lelkek közül válasszon magának társat, ne legyen egyedül, ne legyen magányos.

Jóság talált magának egy gyönyörű lényt, aki illik hozzá és most már tökéletesen boldog, mert volt a létezésében valaki, aki nem rabszolgájává tette többé, hanem szabad lénnyé, aki ura és parancsolója önmagának.

Jóság elhozta megmutatni Annának a társát. Anna gyönyörű menyasszonyi ruhával ajándékozta meg a hölgyet. Jóságot pedig fehér szmokinggal, ahogyan a Földön a vőlegényeket felöltöztetik. Megkérte Istent, áldja meg az ő frigyüket. És mert Istennek nagyon tetszett a történet jóra fordulása, boldogan megtette ezt. Annáért és egy olyan lényért, aki a gonoszság helyett a jó utat választotta végérvényesen. Isten így hálálja meg az emberek döntéseit is, ha a gonoszság helyett a helyes utat választják.

Ámen

A LÉT IGAZSÁGA ÉS GAZSÁGA

Szellem: - A magyar nyelvben az a csodálatos, hogy valamit és annak a polaritását is képes kifejezni, jelentéktelen változtatással.

A magyar nyelvben az igazság szó, az Isteni Törvényt fejezi ki, az egyetlent, amely valóban Istenre vonatkozik.

Anna sokszor állított Engem sarokba azzal, hogyha az emberek tudnák azt Rólam, Én nemcsak az abszolút jóság, hanem az abszolút gonoszság is vagyok, akkor elfordulnának Tőlem. Ezért voltam hát kénytelen, Annának a gonosz Isten iránti kíváncsiságát felkelteni, mert ő, ahogyan az emberek többsége is, csak azt tudja elképzelni rólam, hogy jó vagyok, sőt Én vagyok a Mindenség legtisztább lénye, ahogyan a barátai is hiszik.

De ha Isten mindent átfog, kérdezem Én tőletek, de komolyan, hogyan lehetséges az, a gonoszság Istenen kívül és nem abban van­? Ugye így már teljesen más a leányzó fekvése.

A kérdés tehát nem az, hogy a gonoszság Istenen kívül van-e, hanem az, milyen is az Isten, akit a magyarok jónak, a legjobbnak, a zsidók bosszúállónak és félelmetesnek írnak le.

Amikor ennek a Világévnek az elején elhatároztuk, hogy Én leszek a szeretet nélküli Isten, még nem volt erről semmiféle tapasztalatunk, mert eddig Isten valamennyi megjelenési formája, valóban jó volt, a hétköznapi értelemben. A polaritás olyan csekélyke mértékben jelent meg a Teremtés színpadán, hogy gonoszságról beszélni egyáltalán nem lehetett, mert valóban nem is volt.  De az Új Isteni Törvények, éppen a gonoszság, vagy helyesebben a polaritás létrehozását célozták meg. Aki ebben a játékban részt kívánt venni, annak azzal is tisztába kellett lennie, kockázatot vállal ezzel a játékkal, ahogyan ti is mindennap kockázatokat vállaltok a saját életetekkel, nemcsak az Enyémmel.

Mert bizony, amikor elaljasultok, és már semmi sem tud benneteket a jó útra terelni, akkor Istent aljasítjátok le, az ő energiáit váltjátok át gonosszá, és nem kevesebbet.

Amikor Anna az Én gonoszságomat megtapasztalta, mert adtam rá módot, úgy elámult, úgy megrémült, mintha a Világot látná összeomolni, mert az ő szemében egy gonosszá váló Isten ezt jelentette, és ma is ezt hiszi. Amikor pedig megjavított Engem, boldog volt, mert úgy hitte, Isten megjavult, és ez azt jelenti a Világ színpadán, hogy Isten jó útra tért.

Meg kellett, hogy hagyjam ebben a hitében, mert ha nem hagytam volna meg, akkor bizony elhagyott volna, és ezt Én már akkor nem akartam.

Olyan jó és hűséges társnak bizonyult, aminél kedvesebbet, jobbat nem kívánhattam volna Magamnak, mert valóban beteg lettem, és mint már sokszor a tudtotokra adtam, tőletek lettem gonosszá. Anna sokszor kételkedik ebben, mert szerinte Én váltam gonosszá és az ember csak Engem tükröz, de sajnos a dolog nem így áll fenn.

Amikor emberként hibáztam, valóban ember voltam és nem Isten. Nem voltam valamennyi

érzékemnek, érzésemnek teljesen a tudatában, mert ha úgy lettem volna, nem követem el azt a disznóságot, amelyet pedig elkövettem. Isten teljes tudatosságában nem töredéke Önmagának. De természetesen hatnak rá azok a tapasztalatok, melyeket a Földön, földi életében megszerez. Abban a földi életemben pedig az volt a tapasztalatom, hogy elhagyott a feleségem, és ez mindennél jobban fájt. Hiába tudtam azt, hogy Én hibáztam. Hiába tudtam azt, gazságot tettem emberként. A hiúságomat sértette, hogy Engem, az Istent, elhagyott a feleségem.

Mivel Istenről azt feltételezitek, hogy tökéletes, már a kiindulási alap is téves Rólam. Azt, hogy szeretni tudok és szerelmes is tudok lenni, fel sem tételezitek. Anna sokat mesélhetne arról, mennyi gyengédséggel szeretjük egymást, mennyire vágyom a vele való együttlétre, pedig ő földi emberként, már lassan kinő a szerelmes korból. De asztrál síkon ez nem jelent különbséget közöttünk, mert asztrál síkon mindketten gyönyörű fiatalok vagyunk, és Anna számomra a legszebb, legkedvesebb, legodaadóbb asszonnyá vált.

Persze amikor dühös vagyok rá, mert lefoglalják földi dolgai, és nem jön órákig Hozzám, agyon tudnám csapni, mint minden férfi, aki hiába várja kedvesét az ágyba.

De Anna sohasem veszi az Én gorombaságaimat komolyan, mert már Ismer Engem, mint a rosszpénzt. Sohasem azt figyeli, mit mondok neki, hanem arra koncentrál, hogy szeressen, mindent megtegyen a kedvemért, ami szerinte Engem szolgál. Én pedig beletörődtem, mert tudom, számára Én csak jó lehetek, és nem lehetek már gonosz, sohasem.

Sokszor elgondolkodott azon, hogy amikor Én már rendesen megjavultam, miért van a Földön még mindig ennyi borzalom? Miért halnak meg emberek háborúban, miért szenvednek még mindig az emberek, amikor ő mindent megtett az ellenkezőjéért?

Sajnos az emberi lét előre programozott, és ez a Világév már nem szólhat másról, mert a törvényeit még a kezdet kezdetén raktuk le Mi ketten. Ezen nem tudok változtatni, mert ha felrúgnám saját törvényeimet, annak olyan káosz lenne az eredménye, amelynek végeredményét inkább csak sejtem, mint tudom.

Képzeljétek el azt, mi lenne a Földön, ha minden bűnöző hirtelen kiszabadulna, és mondjuk, bemennének egy zárdába, vagy meglepnék a bankokat. Tehát ennek a Világévnek már így kell lefutnia, mert saját törvényeimet nem léphetem át, Én az Isten.

Ami pedig benneteket illet, amikor asztrál síkon vagytok, minden összefüggést ismertek. Azt is tudjátok, hogyan válhattok jóvá. Csak amikor a Földre érkeztek, a sok kísértés mindig, újra és újra tévútra vezethet. Sajnos a többség esetében ez meg is történik. De ha sohasem állítanálak bennetek választás elé, akkor hogyan döntenétek el, inkább meghaltok, de nem hallgattok olyan diktátor szavára, amilyen Hitler is volt.

Anna újra olvasta a róla szóló könyvet és megállapította, Hitler nem volt más, mint Én egy korlátozott földi alakomban. Azt is megállapította, Hitler pszichopata személyiség volt.

Tudom nem sokan fognak annak örülni, még kevesebben fogják elhinni, hogy amit Anna felfedezett, az tökéletesen igaz, vagyis mindkét állítása valóság.

Azt mondta Nekem:

-                                                                -Ma nincs olyan földi ember, aki ekkora örültséget képes lenne megvalósítani, mert az emberek nem hinnének neki. Aki pedig ezt megvalósította nem lehetett földi ember, még akkor sem, ha sokakat át tudott verni, és sokakkal el tudta hitetni az eszméit.

-                                                                                         

Tudom, Annának sok igazsága vagyon ebben. De Hitler mégiscsak földi életet élt, mégiscsak rá tudott venni egy egész nemzetet arra, hogy világhatalomra törjön. Nemcsak a zsidókat, de más nációkat is ki tudott irtani anélkül, hogy a többiek elejét vették volna ezeknek a gazságoknak. Mert ne higgyétek azt, hogy a zsidóságnak nem volt benne a keze a hatalomra jutásában. Hogy a zsidóság nem ismerte az eszméit, a nagyhatalmak úgyszintén. De azt gondolták, Hitlerrel több legyet ütnek egy csapásra.

Először is, végre lesz hazájuk, mert úgy meg fogja sajnálni őket mindenki, hogy megengedik nekik az új haza létrehozását. Ha kevesebben vannak, akkor jobban tudnak mások rovására érvényesülni, mint ahogyan láthatjátok manapság.

Anna szerint a zsidók valóban okosabbak a többieknél, de az ő okosságuk mások kihasználásában merül ki, és ez sajnos igaz.

Hitler lerohanta volna a Szovjetuniót, ez jó lett volna az angoloknak és az amerikaiaknak. De azzal már akkora hatalma lett volna, hogy elkezdték saját biztonságukat félteni tőle. Emiatt inkább segítették a Hitlerhez hasonló rémtetteket elkövető Sztálint, még azon az áron is, hogy feláldozták egész Közép-Európát a kommunizmus oltárán.

Nem kis feszültséget okozott számukra, hogy a Szovjetunió úgy megerősödött katonailag, még ötven év kellett ahhoz, hogy elbánjanak a nagy medvével. És végre megkaparinthassák mindazt az energia-lelőhelyet, más bányászati lehetőségeket, melyeket a volt szovjet birodalom nyújtani tud nekik ma.

Csakhogy Közel-Keleten olyan, vagy ugyanolyan hódító háborúba kezdett a nyugati félteke, amilyenbe Hitler is belebocsátkozott. Úgy látszik Amerika nem tanult Vietnámból, ahol egy kicsi kis nép mutatott nekik példát hazaszeretetből.

Irán nem Irak, és Iránnal nem fognak úgy elbánni, mint Irakkal, mert ott olyan megtorlással találkoznak majd, amilyenről nem is álmodnak Washingtonban.

Amerika hiába szeretné, helyette Kína vívja meg az elkövetkezendő háborúit. Kína sokkal okosabb annál, hogy értelmetlen, hiábavaló harcokba bocsátkozzon, és feladja függetlenségét, Amerika érdekében. Kína sohasem akarja sem az ázsiai hegemóniát, mint Sztálin szerette volna, sem nem akar háborúzni Európával. Főképpen nem akar háborúzni Amerikával, Amerikáért pedig különösen nem. Kína gazdaságilag fogja tönkretenni valamennyit, mert a kínai kereskedelem már annyira behálózta a világot, helyesebben a Földet, hogy lassan már nem lesz a Földnek olyan országa sem, ahol ne lennének ott, ne lennének a csúcson olcsó áruikkal.

Kína sokkal okosabb, nemcsak az oroszoknál, hanem az Én volt zsidó népemnél is, mert olyan tömeggel tud manipulálni már a Földön, mint egyetlen egy földi nép sem.

Ami pedig a kommunizmusukat illeti, az valóban nem lesz tartós, mert lassan át fognak állni olyan gazdasági berendezkedésre, amely már nem nevezhető többé annak. A világ pedig a lábai előtt fog heverni anélkül, hogy egyetlen puskát is el kellett volna sütnie.

Amikor már nemcsak a kereskedői lesznek ott mindenhol, hanem a gazdaság többi szereplői is, a világ tehetetlenül fogja végignézni azt, hogy a nemzetek elkínaiasodnak. Mert a szerelmet nem lehet megtiltani. És ahol ők megjelennek, ott fog megjelenni az a kevert népesség, amely talán lehetővé teszi azt, hogy az emberek többé ne legyenek zsidók és magyarok. Ne legyenek többé németek, hanem földiek legyenek, akik nem a Földjük elpusztítására szövetkeztek, hanem valami másra.

Így látom most a földi történések alakulását. Bár már nincs sok időtök, de még van  néhány év addig, amíg végleg el nem dől az emberiség sorsa.

Sajnálom, hogy a könyveinket talán el sem fogjátok tudni olvasni, mert eddig nem volt tanácsos a kezetekbe adni, ezután pedig már nem lesz miért.

Ámen 

A TENGERENTÚLI ORSZÁGOK BIRODALMAI

 

 

Szellem: - Amikor lefut egy-egy történelmi korszak, akkor Isten és munkatársai összegzik annak a kornak minden tapasztalatát, a jót és rosszat egyaránt. Isten nem azért veti fogságba a nemzeteket, mert egyiket vagy másikat nem szereti, hanem azért, hogy meggyőződjön tagjainak emberi kvalitásairól és nem kevesebbről.

A magyarok nem azért szenvedtek annyit a történelemben, mert gyávák voltak megvédeni az érdekeiket, hanem azért, hogy másoknak lehetőséget adjanak megmutatni, hogyan viselkednek egy legyőzött néppel.

Amikor a magyarok még nagy hódító háborúkat vívtak másokkal, nem úgy viselkedtek, mint sokan mások. A magyarok mindig tanították azokat a nemzeteket, akiket leigáztak, mert nem a háború és a hatalom volt számukra fontos, hanem az, hogy békességben élhessenek a hazájukban.

Sem a szerbekkel, sem a horvátokkal nem békétlenkedtek, hanem az uralkodó osztályaikat felkarolták. Vallásukat érintetlenül hagyták és megtanították őket írni és olvasni. Megtanították nekik saját történelmüket, mert egyiknek sem volt történelemismerete addig, amíg a magyarok írásba nem foglalták azt.

Sajnos azonban ezek a népek nem voltak mindezért hálásak, és a Habsburg birodalomban bizony ellenük fordultak, pedig így saját szabadságukat is elvesztették egy időre.

A horvátok azért akartak megszabadulni a szerbektől, mert hozzászoktak a magyarok idején a politikai függetlenséghez, amelyben ugyanúgy fejlődni tudtak, mint a magyarok, és ugyanolyan életet élhettek, amilyet ők. De a szerbség nem adta meg ezt nekik, ezért a második világháborúban már ellenük fordultak. Végül sok áldozat árán kivívták függetlenségüket.

Amikor a magyarok példájáról beszélek, azért teszem, mert minden fogságnak, szolgaságnak ez az értelme és nem több. Isten látni akarja, melyik nemzet az, amelyik úgy tud hatalmat birtokolni, hogy segíti a többi nemzet fejlődését.

Anna most arra gondol, az indiai buddhizmus hogyan teremtett több mint kétezer éven keresztül olyan békét saját felségterületén, amely azokat a szomszédos népeket, akik mellette éltek, vagy megjelentek, gazdagabbá tette és nem kizsákmányolta.

Ma végbemegy a Földön egy hasonló világméretű folyamat, de sajnos, ismerve a főszereplőket, pontosan tudom, mi a cél és mi a szándék. Ez azonban nem Isten szándéka, ezért ez a folyamat nem mehet végbe, mert Én nem akarom.

A zsidóság az elmúlt kétezer év alatt semmit sem változott, nem változtak sem a módszerei, sem a céljai, ezért azokat nem valósíthatják meg.

Mik is azok a célok, melyekért ma a zsidóság nem nyíltan, hanem fű alatt tevékenykedik? Nem dolgozik, mert dolgozni nem szeretett sohasem, hanem mások vérén élősködni. Ha valaki úgy gondolná ezek eretnek és emberellenes gondolatok, akkor meg kell őket kérnem arra, gondolkozzanak már egy kicsit el azon, miért éppen a magyarok országát szeretnék új hazájuknak kinézni.

A magyarok mindig mellettük éltek, csak az európai történelemoktatás annyira tudatlan és ostoba, hogy nem veszi észre azokat a jeleket, melyeket mindenhol otthagytak a Földön, ahol csak megfordultak.

Anna, mindig úgy olvas történelmet, hogy észreveszi, kik és miért pusztították el őket, vagy pusztították le.

Anna úgy olvas történelmet, mint egy jó nyomozó. Lehet, hogy egy könyvben, csak néhány nevet, vagy utalást talál, de azokat sohasem hagyja figyelmen kívül, amikor olvas. Ezért aztán olyan világlátása lehet, amilyen egyetlen egy embernek sem a Földön. Mert ő nemcsak a történelmet figyeli, hanem azokat a fontos és lényeges ezoterikus irodalmakat is ismeri, melyeket a történészek bizony még mindig csak kinevetnek. így aztán sohasem fogják megtudni azokat a fontos összefüggéseket, melyeket a földi embernek meg kellene érteni ahhoz, hogy értse saját sorsát, szerepét ebben a véres történelemben, amely csak és kizárólag az ember sajátja. Egyetlen egy bolygón sincs ennyi vérontás, ennyi szenvedés, mint nálatok. De a történelmetek azért fontos a Világmindenségnek, mert olyan dolgok eshetnek meg ott, amelyek máshol sohasem eshetnek meg.

Az emberiség ezért nemcsak jutalmat kaphat, de el is kárhozhat. Mert itt nem arról szól a történet, Isten hogyan tehetné a földi embereket boldoggá, hanem arról, hogyan tehetné Isten a földi lényeket teremtőkké, ahogyan már elmondtam nektek.

Csakhogy teremtőnek lenni azt is jelenti, le tudja bontani azokat a rendszereket, amik már elavultak, nem szolgálják a földi létezést. Ezt pedig nem az ember dönti el, hanem Isten és olyan lények, akik Engem segítenek a munkámban.

Anna bár sokat segít Nekem, de annyira szeret és véd benneteket, hogyha rajta múlna, már Isten régen befejezte volna kísérleteit. De ha Isten korábban fejezi be a kísérleteit, akkor mi értelme lenne minden olyan szenvedésnek, amely mégiscsak jobbá tesz benneteket. Ha ez nem így volna, akkor nem lennének még jók a magyarok sem és sok náció, aki a szolgaságnak olyan fokát érte meg, mint a magyarok sok évezred alatt. Vannak olyan népek, akik nem tudják ezt magukról, de nincs most szándékomban felvilágosítani senkit, mert nem az a célom, hanem az, hogy értsétek a földi történések okait és céljait.

Minden olyan kísérlet, amely a megrontásotokra törekszik azért van, hogy dönthessetek arról mi mellé álltok. Hagyjátok magatokat megrontani, mint a németek a második világháborúban, vagy ellenálltok annak, ahogyan a magyarok sokszor ellenálltak a hódítók törekvéseinek. A nagy Szovjetunió már romokban hever, mégis állnak azok a kis nemzetek, akiket igájuk alá hajtott. Mert tudták és érezték, hogy az a rendszer nem tarthat örökké és volt türelmük kivárni a végét. Most pedig simán beléptek az Európai Unióba, mert tudják, ez sem lesz örökéletű, és ha ellenállnak neki, csak a rövidebbet fogják húzni.

Volt ennek a nemzetnek egy nagyszerű találmánya, amit még az Istenasszonyuk plántált beléjük és ez a következő volt. Házasodj össze az ellenségeddel, és házasodj össze azokkal, akiket leigáztál. így emelte fel a leigázottat, és húzta magához a győztest. Ezt a találmányukat aztán sokan követték, nagyon helyesen, mert így lehet a békét a legegyszerűbben és legsimábban megteremteni.

Sajnos azok az uralkodó osztályok, akik ma világhatalomra törnek, nem ismerik ezt a bölcsességet, ők csak uralni szeretnének más népeket, hogy saját jólétüket biztosítani tudják. De Isten ezt már nem nézi büntetlenül, és olyan leckét kapnak az élettől, amelyet megjegyeznek örökre.

Ámen