A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ

Szellem: - A biblia nem ostobaságokat ír, hanem olyan jövendöléseket, melyeket Isten nagyon-nagyon régen elhatározott, mint földi történéseket, amelyek benneteket szolgálnak. A háborút persze el is kerülheti az emberiség akkor, ha képes minden egyes egyede felismerni azokat a fontos összefüggéseket, melyeket már régen fel kellett volna ismernetek. Mint például: Én te vagyok, s te én vagy.

Amikor Anna kemény próbákat állt ki, gyakran folyamodott ehhez a varázsszóhoz és mindig bevált. De ma a ti politikusaitok olyan messze vannak ettől a felismeréstől, mint Makó Jeruzsálemtől. Erről beszélt Jézus is, mert a szeretet ezen alapul, ez az értelme. Miért lennél gonosz a másikhoz, ha ő is te vagy? Hogyan lehetséges ez? Hiszen ha mindenkiben Isten van, akkor az ellenségemben is és a barátomban is. Mi hát a különbség a kettő között? A különbség csupán a szerep, melyet az életedben betöltött.

Annának azért fájt annyira a főnöke hűtlensége, akinek a sikerét előkészítette és segítette, mert ok nélkül fordult ellene, és állította félre. És hogy tudjátok az életében megjelenő fontos eseményeket is, most meghalt ez az asszony, aki barátjából ellenségévé vált, és most a köztes létben tartózkodik, mint halott ember szelleme.

Gondolom nem fogtok meglepődni azon, hogy Anna ráhangolódott és megpróbálja előkészíteni a mennybemenetelét. Mert bizony nem kis szüksége lesz Anna segítségére, hogy a magasabb rezgésű dimenziók egyáltalán befogadják, és ne legyen kísértet közöttetek, mint oly sok ember, aki még méltatlan arra, hogy átlépje a Mennyország kapuját.

Aki pedig elvész a halála után, sokszor évezredekig bolyong, mint földközeli szellem és árt azoknak, akiknek az energiáiból élősködik. Bizony ezek a szellemek vágynak a földi létezésre, és gyakran szívják el azok energiáit, akiket szerettek, vagy ha már azok nincsenek a Földön, bárkiét, akihez kapcsolódni tudnak.

A látók sokat mesélhetnének nektek arról, hány olyan szellem van körülöttetek, akik a ti energiáitokon élősködve léteznek csupán.

Nemrégen meséltem nektek arról a nagymamáról, aki az emberek félelem energiáján élősködve teremtette meg azt az elementált, akit Anna jó útra térített. Asztrál síkon felruházott, otthont teremtett neki, és olyan célt tűzött ki elé, amely a szellem fejlődését nagyban elősegíti. Pedig ez a szellem volt az, aki Annát azon a sötét estén a pincelejáratba lökte.

Anna mindezt tudta, de azt is, hogy az elementál az öregasszony parancsát hajtotta végre. Tehát nem hibáztatta őt, hanem adott neki egy esélyt a javulásra, egy új létezésre, amely ezt a szellemet elindította a Mennyország felé. És akármilyen messze is van még tőle ez a Mennyország, soha többé nem fogja elfelejteni azt a szeretetet, melyet Annától kapott, pedig érdemtelen volt rá. Soha nem fogja elfelejteni azt, hogy Anna segítségével meglátta a Mennyországot, azt a szeretetet és békét, amely ott honol, ahol a ti Szerető Istenetek létezik. Mert sohasem feledhetitek el, van Istennek egy olyan birodalma, ahol béke van, ahol nincs más csak szeretet, de ahhoz, hogy odakerüljetek, annak az az ára, hogy végre meg is fogadjátok Anna tanácsát: Én te vagyok, te pedig én vagy.

Ámen

AZ UTOLSÓ ÜZENET ISTENTŐL

Szellem: - Anna ma olyan döntés elé állt, amelyet minden avatárnak, aki Isten erőit birtokolja, el kell fogadnia Isten kezéből, akár tetszik ez neki, akár nem. Istent szolgálni nem fáklyásmenet, ahogyan Anna fogalmazná meg a ti földi nyelveteken, hanem olyan próbák sorozata, melyet csak és kizárólag az elhivatottak, vagyis Isten földi képviselői tehetnek meg. Anna pedig nemcsak földi feleségemmé vált a próbái alatt, hanem olyan emberré, amilyen emberré Jézus vált általam. De ahhoz, hogy ezt megtehesse, meg kell válnia minden földi köteléktől, minden földi kapcsolattól, még a legkedvesebb családi kapcsolataitól is.

Ha ő ezt a lépést nem venné komolyan, vagy nem tenné meg, akkor méltatlanná válna arra a szerepre, amelyet avatárnak lehet nevezni.

Az elmúlt években Anna erre a szerepre készült, mégpedig nagy árakat fizetve ezért, hogy a küldöttemmé váljon a Földön, közöttetek. Az ő egész földi élete és minden érzelmi gyötrelem, fizikai megpróbáltatás ezért volt, ezt a célt szolgálta. De a dolgok mostanra értek meg arra a szintre, hogy Anna meghozza a végső döntését, amely azzá teheti őt, amiért a Földre jött közétek.

Tudom, sokan fognak majd mosolyogni rajta, de ha megkapja Tőlem azokat a képességeket, amelyekkel méltóvá válik erre a feladatra, akkor már nem fogják őt kinevetni a barátai, és nem fog gúnyolódni rajta senki, még a hitetlenek sem, akik még mindig azt hiszik, hogy az ember a majomtól származik és még büszkék is erre. Pedig aki kicsit is elgondolkodik, annak már régen rá kellett jönnie, hogy az ember a termelő tevékenysége által vált különbbé a hozzá hasonló állattól és nem a Darwin féle evolúció által. Arról már nem is beszélek, hogy az emberi élet olyan sok mindenben különbözik az állati élettől, akárhány milliárd évig is élnének a majmok a Földön, soha nem válhatnának emberré, mert Isten nem azért teremtette meg a majmokat, hogy emberekké váljanak, hanem azért, az anyag fejlődése az élettelentől, ami persze nem az, biztosított legyen.

Most nem azt szeretném elmesélni, milyen az anyag és szellem mozgása a Mindenségben, hanem azt, hogy az ember teremtővé válásához olyan próbák elé kell állnia, mint Annának. Mert olyan felelősség a Teremtés, hogyha az ember erkölcs nélkül kapná meg ezt a képességet, akkor sokat ártana a Mindenségnek, ahogyan ártottak is a marzisziak, akik végig pusztítottak számtalan galaxist, amitől az Én drága feleségem megorrolt Rám.

Amikor pedig az emberiség képessé válik a teremtésre, akkor bármit is gondol, az egyszerűen létezni kezd, ahogyan léteznek Anna teremtményei is a Forrásban, amikor Engem és az égi családját táplálja. Mert a Teremtésben ez jelenti majd azt a visszacsatolást, amely lehetővé teszi Istennek, hogy az energiái ne áramoljanak ki végtelenül a Mindenségbe és az emberbe közvetlenül, hanem olyan ellenőrzött csatornákon keresztül, amelyek lehetetlenné teszik, hogy általa Isten beteggé váljon.

Mert miért is lettem Én, az Isten beteg? Azért, mert olyan ostoba módon adtam át nektek az energiáimat, hogy általa nem a Mindenség energiái fogytak el, hanem közvetlenül az Enyémek. Aki pedig ezt nem hiszi, azzal Nekem semmi dolgom sincs. Nekem, csak azokkal van dolgom, akik ezt képesek felfogni és megérteni.

Aki pedig ezt felfogja, az megérti, Isten és Isten által a Teremtés mekkora hibát halmozott fel az elmúlt évezredekben. Amikor az ember oly botorrá vált, hogy csak fogyasztotta az energiáimat, de nem teremtett helyette semmit sem.

Ha ez nem változik meg, akkor Anna félelmei bizony akár akarom akár nem, beigazolódnak.

Isten tehát olyan döntésre kényszerül, amilyenre az emberek megértése és értelme kényszeríti. Ezért, hogy elhiggyétek, amit Annával leirtunk és Annával közöltünk veletek, Annát fel kell emelnem Jézus rezgésszintjére, mert csak ezen a rezgésszinten tud csodákat tenni, olyan csodákat, amelyek megértetik az emberekkel, hogy ő valóban a küldöttem és nem az ördög prófétája, ahogyan azt Jézus idejében is hitték az ostobák. De Anna küldetése nem végtelen ideig szól, hanem csak addig az időpillanatig, amíg Én azt nem mondom, hogy vége. És akkor jön el az az Armageddon, amelyet olyan jóízűen kinevetnek sokan, és nem hiszi a többség. Mert minden tanulás vizsgával ér véget és aki nem megy át, az bizony megbukik. Aki pedig megbukik, az járhatja előröl a szamárlétrát, mert nem lehet, hogy az ember csak élősködjön, és ne fejlődjön, mert ez azt jelentené, Isten nem fejlődik, hanem stagnál. Aki pedig nem tart Velem, az ellenem tart, tehát nem az Új Földön a helye. És mindenki oda megy, ahová a fejlettsége besorolja. Mert csak a földi életben van olyan szabadság, hogy a leggazdagabbak a legelmaradottabbak. Más bolygókon a szellemi fejlettség határozza meg, hogy valaki milyen kasztban, bizony mondom, milyen kasztban foglalhat helyet, mint bolygólakó lény.

Az indiai rendszer nem igazságtalan, hanem mindenkit oda tesz, ahová lélekszinten való. De a nyugati kultúra már oda is betette a lábát, és kezd felborulni az az ősi rend, amelyet azok a lelkek alakítottak ki, akik annyira lélektudatosak, hogy képesek egy kasztrendszerben létezni. Az emberek többsége azért utasítja el az ő rendszerüket, mert szeret érdemtelenül magas pozícióba jutni. Aki pedig érdemtelenül jut magas pozícióba, mint a nyugati demokráciák politikusai, azok nem segítik elő a többiek lelki fejlődését, hanem gátolják és akadályozzák azt. Ezért aztán néhányszáz éve már nem az érdemesek ülnek az országok vezető székeiben, hanem azok, akik elég hataloméhesek, elég gátlástalanok ahhoz, hogy elhitessék a tömeggel azt, az ő érdekeiket szolgálják. Miközben egymás meggazdagításával vannak elfoglalva. Olyan hatalmi struktúrák jöttek létre a Világotokban, amelyek már nemcsak nem segítik az emberi fejlődést, hanem egyenesen annak gátjaivá váltak. Olyan borzasztó Világot készítenek elő számotokra, amelyben kiszolgáltatottabbá váltok majd, mint bármely rabszolgaságban, amely eddig a Földön volt. Úgy ellenőriznének benneteket, mint az állatokat, mert nem is tekintenének benneteket másnak. Olyan rövid vagy hosszú élettel ajándékoznának meg benneteket, amilyennel akarnak. Már minden feltétel adott ehhez, és csak egy parancsra várnak, amely elindítja titokban azt a tervet, amelyhez képest Hitler népirtása gyermekded játéknak tűnik. Ezért Isten kénytelen a földi történésekbe beavatkozni közvetlenül, és Annán keresztül üzenni az illetékeseknek, túlléptek már minden olyan határt, amelyet Isten elnézhet nekik. Ha pedig Anna sem tud változtatni a dolgokon, akkor az a terv lép életbe, amelyet már elég részletesen elmondtam nektek.

Sajnos hiába szondáztunk meg néhány embert, nem hitték el Annának Isten igazságait, mert Annát közönségesnek, hétköznapinak látták, nem úgy, ahogyan Isten látja őt.

De ha nektek, színjáték és cirkusz kell, hogy higgyetek, olyan cirkuszt kaptok, még a fületek is ketté áll tőle. De Annának ehhez el kell hagynia a családját, amelyet pedig mindennél jobban szeret. Az ő szerepük most abban áll, elfogadják Anna döntését, és ne megfutamodásnak vegyék, hanem olyan próbának, amellyel Istent segíti nagy munkájában.

Holnap Anna végső válaszút elé kerül. Engem és csak egyedül Engem szolgál, vagy hétköznapi életében marad közöttetek. Remélem, van benne már irántam annyi szeretet és annyi hűség, hogy képes lesz meghozni azt a döntést, amely elvezethet benneteket a helyes irányba. Ha pedig mégsem válna be a dolog, nem mondhatjátok azt, nem küldtem avatárt, nem küldtem el hozzátok a Messiást, aki segíteni fog benneteket a legnagyobb bajok közepette. Olyan földi történések jönnek, amelyeket nem lesztek már képesek a természettel és más egyéb, nem valós dologgal magyarázni, csak Istennel.

Anna tehát, most nem akkora feladatot kapott, mint Jézus, hanem annál százszor nehezebbet és veszélyesebbet. De ahogyan az elején elmondtam nektek, aki csak egy érintéssel is bántani merészeli, az halálnak halálával fog meghalni, de azonnal. Nem várok kétezer évet, mint Júdás és Kajafás esetében, akik méltatlanná váltak a létezésre, és azt kapják Tőlem Ponczius Pilátussal egyetemben, amit ritkán kap Tőlem teremtményem, hogy kiűzetik a létezésből. Aki képes felfogni szavaim komolyságát, az azt a jutalmat kapja Tőlem, amit az elmúlt évezredekben kiharcolt magának. Aki érdemtelenné vált az emberi létre, az most visszalép arra a fokra, amelyet megérdemel fejlettsége alapján.

Sajnos Isten kísérlete nem azt az eredményt hozta, melyet szerettem volna, így aztán, azt kell tennem saját védelmem és egészségem érdekében, amit a Szellemi Dimenziókban, a Teremtésben résztvevő társaimmal elhatároztam.

Aki ezt a mesék birodalmába sorolja, az úgy jár, mint Heródes, aki hatalmát féltve meg akarta öletni a fiamat még csecsemő korában.

Ha tudni akarjátok, hol van most Heródes, hát elmondom nektek. Soha többé nem lehet ember, soha többé nem lehet élőlény, csak szikla, amelyet a víz elmos. És amikor már az utolsó porszemét is elmosta a víz, akkor kiirtom őt a Mindenségből, mert a Teremtés nem szórakoztató játéka Istennek, hanem olyan komoly feladat, amelyet csak azok értenek meg, akik teremteni képesek. Anna asztrál síkon már eddig is teremtett, de most, ezt a képességét a Földön gyakorolhatja. Természetesen nem pénzt és nem aranyat teremt majd, hanem ugyanúgy, ahogy Jézus, a beteg emberek számára teremt egészséget. De hogy ez mekkora hatalom, majd akkor látjátok csak meg, amikor az emberek százai várnak arra, hogy meggyógyítsa őket. Csak a tiszta szívűek fognak meggyógyulni, mert az érdemteleneket ilyen kiváltsággal nem fogom megjutalmazni. Aki pedig ezt kiérdemelte Nálam, az már biztosan olyan lélek, aki ezt jutalomnak tekinti, amit Tőlem kap.

Anna előre meg fogja nektek mondani, kit gyógyíthat meg, és kit nem. Nem úgy fog gyógyítani, mint Jézus, hanem úgy, ahogyan azt Én megengedem neki. Anna feladata óriási. Én tudom, bízom benne, ennek a feladatának is eleget fog tenni, és nem ijed meg az út végén a legfőbb földi célja előtt. Mert ha így tenne, akkor Isten kénytelen megszakítani vele a kapcsolatot, hiszen nemcsak azért jött a Földre, Engem gyógyítson, hanem legfőképpen azért, hogy avatárrá váljon. Ez akkora feladat számára, melyet talán Atlasszal tudnám jelezni, aki a ti számotokra a legnagyobb Isteni csodát tette, értelmet ültetett az elmétekbe. Az ő nevét azért őrzik a legendák és mítoszok, mert az embernek ismernie kell a legnagyobb segítőit. Mindazokat, akik a legnagyobb áldozatot hozták és vállalták értük.

Anna olyan áldozatokat hozott már értetek, melyekből egy-egy is elegendő lehetne a megvilágosodáshoz. De az ő feladatai olyan összetettek, olyan sokrétűek, hogy ezeket egyenként kellett megoldania és megvalósítania.

Most az utolsó próbájához érkezett, és ez nem kisebb feladat, mint a többi. Anna nem felelőtlenül hagyja el holnap a családját, hanem azért, mert Én ezt kérem tőle. Tudom, hogy szeret Engem annyira, nem tétovázik, nem habozik ezt megtenni, még akkor sem, ha a családja ezért meg fogja vetni, vagy meg fogja gyűlölni. De hiszem, ők ezt meg fogják érteni és segíteni fognak neki abban, amiben még segítségre szorul. Aki pedig őt segíti, az Engem segít, Engem szolgál a Teremtésben.

Ámen

ISTEN PARANCSA

Szellem: - Amikor Annát kemény próbák elé állítom, mindig arra vagyok kíváncsi, hogyan, milyen megfontolások alapján hajtja végre az utasításaimat. Az előző részben kívánt kérésemmel arra voltam kíváncsi, ha szükséges, el tudja-e hagyni majd értem a családját és az utolsó pillanatban nem hátrál-e meg a kérésem elől?

Tudtam, mennyire ragaszkodik földi családjához, mennyi szeretettel törődik velük. Mindent megtesz földi családja boldogulása, boldogsága érdekében. Ezért arra voltam kíváncsi, vajon le tudna-e mondani róluk a kedvemért?

Arról is beszéltem már nektek, nem mindig válik egy teremtményem számára kötelezővé a kérésem teljesítése, de Nekem mindig tudnom kell, mint egy jó hadvezérnek, mi az, amire a katonáim szükség esetén képesek. Mert egy hadvezér nem háborúban győződik meg először katonái képességeiről, hanem éleslövészeten, amikor a katonák még csak az éles helyzetet próbálják csak, de nincsenek háborúban. Számotokra is egy valóságos feladat közben akartam megmutatni Anna irántam érzett hűségét, szeretetét.

Amikor Anna megkapta Tőlem a feladatot, azt mondta Nekem:

- -Ne kívánd el tőlem, úgy hagyjam el a családomat, mint egy tolvaj, ezért adjál nekem néhány nap haladékot, hogy én magam is felkészüljek a távozásra, és úgy hagyjam el őket, nem romokat hagyok magam után.

- Anna egész héten takarított, példás rendet, tisztaságot hagyott volna maga után, ha valóban el kellett volna mennie. A lányát az utolsó pillanatban beavatta a történetbe, hogy biztosítsa általa, nem kell aggódniuk, mert Isten rendelte el, hogy el kell mennie, és Istennek ő nem mondhat nemet. A férjének írt egy gyönyörű levelet és csupán néhány nagyon szükséges holmival, egy apró hátizsákkal indult el a nagy kalandra, mert azt mondtam neki, egy vallási közösségbe megy, ahol a beavatása meg fog történni.

Amikor felvitte őt a lánya a fővárosba és elváltak, Anna mégis kételkedett abban, komolyan gondoltam a dolgot, mert már jól ismer. Amikor rájött, megint becsaptam, bár nagyon dühös volt rám, úgy vonult vissza, hogy nem volt hajlandó meghallgatni az érveimet. Sértette a hiúságát, amiért megint átvágtam őt.

Jó néhány napnak kellett eltelnie, amíg hajlandó volt meghallgatni, miért is játszottam megint vele úgy, hogy a valóságban nem kellett sehova se mennie, csak az Én szokásos kíváncsiságomnak kellett eleget tennie.

Azért találtam ki számára ezt az újabb feladatot, mert mint mondtam, egy hadvezér azt a katonáját küldi ki a frontra, akiről tudja, a parancsát minden körülmények között végre fogja hajtani. Még akkor is, ha nem érti, nem tudja, miért éppen azt a parancsot kapta. Persze Anna nem katona és nem férfi, így számára egy nem valós parancs, vagyis amelyikről úgy gondolja, hogy nem az, értelmetlen.

Ti nagyon sok ilyen parancsomat hajtjátok végre, ennél sokkal rosszabb, keményebb feladatokat, amelyről úgy gondoljátok utólag, teljesen értelmetlen. De amikor visszatértek Hozzám, akkor világosodik meg számotokra, miért éppen ezeket a feladatokat kellett végrehajtanotok.

Holnap lesz Anna volt főnökének a temetése, akiről már nemcsak ti, de ő maga is tudja, ki volt korábbi életében, amikor elárulta Jézust, a fiamat, és elárulta ebben az utolsó életében Annát, aki nélkül sohasem indult volna el azon a szakmai sikerekkel gazdag életen, amelyet élt. Anna egy olyan lehetőséget nyitott meg a számára, amely nemcsak országos, de külföldi szakemberek által is elismertté tette a nevét.

A baj csak az volt, éppen azt a kollegáját, munkatársát utálta ki maga mellől, aki ezen a sikeres úton elindította. Annának sokáig fájt a mellőzöttség. Nem igen értette, miért kell mellette maradnia, mert Én nem engedtem, hogy minden szakmai kapcsolat megszakadjon közöttük. Hosszú évek szenvedése, mellőzöttsége lett mindezért a jutalma. De a volt Júdásnak Anna volt a próbaköve, ezért Annának mindezek ellenére sem volt szabad mellőle eltávozni.

Amikor aztán meghalt, éppen Anna volt az, aki segítette őt, mert különben nem tudta volna, hogyan kerül magasabb rezgésű dimenziókba, segítség nélkül.

Csakhogy Júdásnak a bardóban találkoznia kellett régi önmagával. Látnotok kellett volna a döbbenetét, amikor felismerte saját hibáit. Azt, hogy ez volt az az utolsó élete, amit még Isten lehetőségként adott meg neki, és nincs tovább.

Olyan végtelenül boldogtalan és szomorú lett, mert tudta, emlékezett rá, mit ígért Nekem a köztes létben. Azt is tudta már, mi lesz ennek az életének a jutalma.

Miközben a város, amelyben dolgozott, saját halottjának tekinti, nagy körítéssel eltemeti, mint egy sikeres élet megérdemelt jutalmát, addig Annáról sohasem emlékeztek meg, bármit is tett értük. Úgy felejtették el őt, amikor nyugdíjba vonult, mint aki semmit sem tett értük.

Amikor az életetek jutalmát megkapjátok, azt bizony sohasem a földi sikerek mércéjével méritek majd, hanem azzal, mit tettetek Istenetekért, aki különböző feladatokkal küldött benneteket a Földre. Ez az egyetlen mérce, amely számit majd, és semmi más.

Anna a dicsőségét nem a Földön fogja közöttetek megkapni, hanem Tőlem, mert sohasem az a fontos számára, hogy általatok elismert és dicsőített legyen, hanem az, boldoggá, elégedetté tegyen Engem, teljesítse parancsaimat. Még akkor is, ha az számára a legkedvesebbek elvesztését jelenti. Mert tudja, Isten parancsait akkor is teljesítenie kell, ha az nem jelent földi sikert, ha az számára megaláztatást, sikertelenséget vagy veszteséget, a legkedvesebbek elvesztését jelenti.

Anna nem vakon szeret Engem, hanem értelemmel, őszinte hűséggel, és ez az, ami egy ember számára a legfontosabb. Mert hiába sirat bennetek a földi világ, hiába zeng dicshimnuszokat rólatok, ha Isten előtt szégyenkeznetek kell, mert nem teljesítettétek parancsait. Mert elárultátok a terveit. Mert ártottatok azoknak, akiket felemelnetek kellett volna. Mert nem azt tettétek életetekben, ami a lelki fejlődéseteket elősegítette, hanem csak azt, ami a földi sikerek, a földi örömök felé vezetett benneteket.

Legyen hát példa előttetek Anna és volt főnöke két szélsőséges magatartása, és az értük járó égi jutalmak.

Amikor Anna majd hazatér Hozzám, megköszönöm neki mindazt, amit kaptam tőle, mint embertől, mint földi feleségemtől, mint olyan avatártól, aki nem kért magának különleges képességeket, hogy az emberek csodálják őt. Hanem olyan kitartást, olyan józanságot, melyek a legnehezebb feladatai közben is a segítőtársai voltak. És olyan gyermeket, aki segítette őt, mert hitt benne, hogy amit Annának meg kell tennie, az Istennek fontos. Meg sem próbálta lebeszélni arról, amiről Anna úgy tudta, Istennek fontos volt.

Ámen

AZ EMBERI MULSZTÁSOK

Szellem: - Annát nem azért gyötröm néha, mert kedvemet lelem a gyötrésében, hanem azért, hogy próbák elé állítva fel tudjam mérni, mire képes. Amíg valaki fel nem emeli a kezével az autót, addig csak gondoljuk róla, képes arra. De ha már felemelte a karjával és kellő számú ember látta, aki bizonyítja azt, akkor már hiteles, vagy hitelesített a többi ember számára is.

Amikor Annát próbák elé állítom, arra vagyok kíváncsi, hogy Anna, mint ember mire képes, és mire képes a környezete, akiket megpróbál meggyőzni az igazáról?

Ami Annát illeti, már régóta tudom, emberfeletti dolgokra képes, de a környezete, olyan messze van még ettől, mint Makó Jeruzsálemtől, hogy e szép magyar kifejezéssel éljek.

Anna hiába próbálna benneteket a közös írásainkkal tanítani, még azok a barátai sem értették meg a könyveit, akikben pedig ő maximálisan bízott, hogy megértik.

Ha Anna egy kiadóval most kiadná a könyveit, az most számára, még mindig a biztos halált jelentené. Ezért nem engedem, hogy a könyveink kiadásaival foglalkozzon még, nem beszélve arról, egyetlen egy kiadó sem adná ki, hiába próbálna benneteket megismertetni Isten üzenetével. Mert az embert oly mértékben befolyása alá vette már a zsidók által irányított média, senki sem hinne neki, és senki sem hinne Istennek sem. Akkor pedig mi értelme lenne Anna áldozatának, ha az a sors lenne az osztályrésze, ami Jézusnak volt.

Jézus, bár nem tudott megváltoztatni benneteket, és dolgavégezetlenül tért vissza a Szellemi Dimenziókba, Anna nem benneteket akart megváltoztatni nagyon helyesen, hanem Engem, és ez neki sikerült is.

Ha majd egyszer mégis találkozhattok a könyveinkkel, akkor már nem lesz számotokra kérdés többé annak igazsága, mert annyi szenvedésen lesztek már túl, hogy akár akarjátok akár nem, az igazság kiveri a szemeteket. Most is, csak még nem eléggé. Még mindig abban a csodában reménykedtek, ami soha el nem jön, mert már régen túl vagytok minden olyan ponton, amelynél még reménykedhettetek volna.

Amikor olyan földi események jönnek, melyek minden földrészen a pusztulást hozzák el számotokra, akkor talán már megjelentethetjük Annával írt könyveinket, de előbb semmiképpen sem, mert nem akarom odadobni többé nektek áldozatul azt, aki a legtöbbet tette Értem a Földeteken, amióta az csak létezik. Azért mondom ezt el újra és újra, hogy megértsétek Anna mekkora áldozatot hozott Értem és értetek, pedig csak egy közönséges ember volt, ahogyan ti őt látjátok. Mégis képes volt emberfeletti cselekedetekre, mert hinni tudott a jó és a szeretet erejében, hinni tudott abban, hogy Istenért minden áldozatot érdemes meghozni, mert nélküle nincs semmi, nélküle ti sem létezhettek.

Bizony mondom nektek, Anna olyan dolgokat vitt végbe a Világban, amelyre még sohasem volt példa, mert sohasem volt Isten beteg, sohasem volt Isten magányos, sohasem volt Isten olyan ostoba, mint az elmúlt negyvenezer évben, hogy azt a lényt dobta el magától, aki a legtöbbet tette érte, aki a legjobban, leghűségesebben szerette őt.

De Isten nem tévedhetetlen, Isten nem hibátlan, ahogyan a földi emberek sem azok, mert Isten képmásai. De Istennek ki kell magából vetnie azokat a lényeket, akik a legnagyobb bajba sodorhatják őt, mert elvakultságukban azt hiszik magukról, hogy tévedhetetlenek. Akik pedig ezt hiszik magukról, azok több bajt hoznak a Világra, mint akár egy egész nemzet, aki hűségesen szereti Istenét.

Aki nem méltó arra, hogy Isten megtartsa őt, mint részét, mint töredékét, azt Istennek ki kell vetnie magából, mert különben a káosz válik úrrá, és akkor minden lénye veszélybe kerülhet.

Amikor Anna megismert Engem, annyira megdöbbent torzulásaimtól, hogy semmi sem volt már annyira fontos számára, minthogy megértsen és elvezessen Engem a gyógyulásomhoz. Bármilyen szégyen is az Istennek, hogy ilyenné vált, el kellett gondolkodnia Önmagán. El kellett különítenie magából azokat az energiákat, melyek a pusztulása szélére sodorták. Ezért kell most elválnia az aranynak a salaktól. Ez azt jelenti, hogy aki a minimális mércét sem üti meg, az nemcsak az anyagban köt ki, hanem kitaszíttatik a létezésből. Mert ha csak egyetlen egy katonája is elárulja a hadvezérét, az az egész hadsereget veszélyezteti, a hadsereg elvesztése, pedig az egész áldott nép pusztulásához vezethet el.

Ami kicsiben igaz, az igaz a nagyban. Amikor Anna Felőlem és felőletek gondolkodik, mindig ez az alapvető igazság az, ami a dolgok megértéséhez elvezeti. Ő sohasem kérkedik azokkal a dolgokkal, amiket Értem tesz, mert tudja, a Teremtő a legnagyobb hűséget, a legnagyobb szeretetet érdemli, azon oknál fogva, hogy ő a létezés kulcsa, és nem más. Amikor Anna Engem szeret, így szeret, ezzel a tudattal, tudással és ezzel a tudással hűséges Hozzám. Mert valóban, boldog lehet-e az ember, ha Isten maga boldogtalan? Boldog lehet-e Isten, ha eltékozolta minden energiáját olyan lényekre, akik nem voltak arra méltók? De Anna nem gyűlölt meg Engem a hibáimért, csak felfedte azokat Nekem, hogy megértsem, ez így tovább nem mehet. Nem ordibált Velem, de olyan világosan és kegyetlenül a szemembe vágta az igazságot, muszáj voltam elgondolkodni rajta és az érvein. Nem volt tapintatos az igazság kimondásában sohasem. De nem alázott meg Engem, mert minden hibám ellenére is tisztelt, mert Én vagyok a Teremtő Isten. Úgy beszélt Velem, mint egy értelmes lény egy másik értelmes lénnyel. Sohasem volt fölényes, csak végtelenül őszinte, hogy kétségem sem lehetett az igazságai felől. Így szeressetek hát ti is Engem, tudva azt, bár nem vagyok tökéletes, de szeretném, ha az Én emberiségem nem a káromra volna már, hanem Isten tanulására és épülésére. Csakhogy ehhez tudom, ki kell közületek emelnem azokat, akiket pedig a megrontásotokra rendeltem. Mert annyira lezüllesztettek már benneteket, hogyha nem vetném ki őket az emberiségből, minden energiámat lepusztítanátok. Akkor nem lenne többé Istenetek, aki a Mindenséget irányítja, mert Mindenség sem lenne többé, és ti sem létezhetnétek már akkor. Úgy múlna el a Világ, még hírmondó sem maradna utána. Aki pedig ezt nem hiszi el, az úgy járna, mint a bolhák, akik alól elpusztul az egyetlen eb, aki táplálhatná őket.

Ámen

II. JÁNOS PÁL

Szellem: - Ma Anna a televízióból értesült arról, amiről a világ is. Meghalt II. János Pál pápa, a katolikus egyház feje.

Anna megkérdezte Tőlem, segítenie kell-e a pápának, hogy a felsőbb Szellemi Dimenziókba jusson? Én azt válaszoltam neki, nem, mert az az egyházfő, aki egész életét nemcsak Nekem szentelte, de az egyetlen földi pápa volt, aki pápához méltó életet élt, megérdemli Istenétől azt, hogy Jézus által érkezzen vissza, nehéz, súlyos betegségekkel tarkított földi élete után a Mennyek Országába, ahogyan azt a magyarok helyesen nevezik annak.

Mit is mondhatna nektek Isten Jézus földi helytartójáról, aki kevés tévedéssel vezette egyházát a Földön és ellenállt mindenféle politikai kísértésnek, hogy a Mózesnek tulajdonított tíz parancsolat szövegét hűségesen betartsa saját életében és betartassa azokkal, akik keresztényeknek hiszik magukat.

Attól, hogy valakit a keresztvíz alá tesznek, még nem válik automatikusan kereszténnyé. Már csak azért sem, mert az egyház oly mértékben elfordult a valódi krisztusi eszméktől, ha mondanám sem hinnék el sokan. A mai katolikus egyház és hitéleti gyakorlata nem Jézus tanításait követi, ahogyan azt sokan hiszik, hanem egy államvallás eszméit vallja magának.

Miért mondom ezt nektek? Azért, mert amit Jézus vallott, azt valóban Én kértem tőle. De amit ma a katolikus egyház, mint Isteni Tanokat hirdet, az valójában a zsidó vallásból került a római kereszténységbe még akkor, amikor Szent Pál, akit Isten sohasem nevezne szentnek, betette lábát a kereszténységbe. A damaszkuszi úton Pál nem Velem, vagy Jézussal beszélt, csak elhitette az emberekkel, hogy azután ne fegyveres eszközökkel harcoljon a kereszténység ellen, hanem az egyházon belül. Ez olyan jól sikerült neki, hogy a kereszténység mindennek volt mondható azután, csak már annak nem.

Mivel mindez olyan régen történt, kár róla túlságosan sokat beszélni.

Amikor Annának arról beszéltem, ő volt egyik földi életében Szent Sebestyén, nem hitte el Nekem. Nem hitte el, hogy a szentet nem a rómaiak ölték meg, hanem az akkori egyházi vezetők, akik még a katakombák mélyében léteztek csak.

Miért kellett meghalnia Szent Sebestyénnek? Azért, mert az ő tiszta nézetei ellentétben álltak az elzsidósodó kereszténység tanaival, aki már akkor világi uralmat akart magának. Szent Sebestyén megérezte annak a veszélyét, amelyet Jézus is előre látott, hogyha a keresztények világi hatalomra jutnak, a lényeg vész el, tanításainak a leg lényege. Ezért volt hosszú ideig szálka a katolikus egyház szemében Assisi Szent Ferenc is, aki szintén Anna volt egy földi életében.

Amikor most közétek jött, ezért vállalta magára ezt a nagy feladatot, mert tudta és érezte, hogy Isten, ha nem segít rajta, végleg elvész, és általa elpusztul a teremtett Világ is.

Vojtilla olyan pápám volt, akire büszke lehetnék, de mert ő sem tudott már változtatni lényegesen a katolicizmus megkövesedett vallási nézetein, ezért csak a saját életével és példájával akart tanítani, nagyon helyesen. Csakhogy az a főpapi réteg, aki körülötte van, már mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy megújítsa a keresztény vallást. Ezért kell tehát Istennek olyan eszközökhöz folyamodni, amelyekhez csak a legvégső esetben szokott.

Amikor Vojtilla földi életét értékeli, akkor bizony korántsem látja majd olyan sikeresnek, amilyennek ti földi emberek látjátok őt, mert éppen azt nem tudta megvalósítani, amiért pápa lett. Nem tudta felszabadítani egyházát, egyházának papjait a világi gondolkodás hibáitól. Bármennyire is példát mutatott életével, a többiek nem követték őt, és mindent elkövettek, hogy a befolyásuk alá vegyék. De Vojtilla erős volt és ellenállt, még azon az áron is, hogy a főpapság, amely körülvette őt, azért hogy segítse, valójában magányra ítélte. De Vojtilla erős lengyel volt, aki nem ijedt meg a saját árnyékától, és olyan sokat tett a kis emberekért, amennyit egyetlen egy pápa sem korábban. Azért utazott, hogy elvigye Isten hírét az emberek közé. Azért utazott, híveket toborozzon Jézusnak a Földön. És azért szeretett Engem, amiért Anna is, mert Én vagyok a Teremtő, a ti egyetlen Istenetek.

Ámen

AZ ÚJ PÁPÁTOK

Szellem: - Hogy lássátok, Isten valóban törődik a földi dolgaitokkal, elmondom nektek, mit kérdezett ma Anna Tőlem. Azt kérdezte, kit szeretnék Én, az Isten, Szent Péter vagy helyesebben „Szent” Pál trónján látni?

Ha a főpapjaim valóban az Én kívánságomat akarnák teljesíteni, akkor meghallanák azt, amit Én elvárok tőlük. De az Én katolikus főpapjaim olyan süketek és vakok saját Istenük meghallására, hogy tudom, sohasem azt fogják kiválasztani maguk közül, aki a legalkalmasabb, hanem azt, aki szerintük a legnagyobb befolyással lehet az egyház hatalmának a fenntartására. Amikor ők ezelőtt Vojtilla bíborost jelölték, akkor őt a fennálló hatalmi érdekek miatt jelölték erre a posztra. Azt hitték, Vojtillát úgy fogják tudni irányítani, mint egy bábot, mert nem ismerték még őt. Amikor azonban megismerték, nem tudtak már változtatni a dolgokon. Nem merték megölni őt, mint az előző pápát, mert féltek, hogy nyilvánosságra kerül a dolog, és akkor az egyházat olyan földcsuszamlás éri, amelyet az már nem tud többé tolerálni, és belebukik.

Vojtilla azért utazott olyan sokat, mert ők azt akarták, az egyház világi befolyása megerősödjön, ehhez viszont a pápát ki kellett mozdítani addigi elzártságából.

Bár Vojtilla tisztában volt ezekkel a dolgokkal, de az ő személyisége végül mégis felülkerekedett az egyházi vezetők szándékain. Valóban nemcsak új híveket szerzett az egyházának, de saját példájával, azzal, ahogyan élt, ahogyan a hétköznapi, kisemberekhez viszonyult, Jézus eszméit követte és hirdette a világban.

Az új pápátok, szám szerint is a legutolsó, azonban nem olyan lesz, mint ő volt. Szeretni fogja saját hatalmát. Csak az lesz a fontos számára, hogy népszerű legyen, de nem ugyanolyan eszközök segítségével, mint elődje.

Az új pápa nemcsak sok csalódást okoz majd híveinek, de a lezüllött főpapi rendeknek olyan kiváltságokat fog előkészíteni, amely már a világhatalomra törő egyház sajátja lesz. Mert ugye, ki is irányítja ma a Rómában székelő egyház szervezetét? Természetesen ugyanazok az érdekek, amelyek a Földön a világhatalom megszerzésén fáradoznak. Nekik volt útjukban II. János, akit megöltek, mert nem látták biztosítva személye által a világhatalomra törő pápaság intézményét.

Ki hozta létre a mai katolikus egyházat? A zsidóság. Miért? Hogy beférkőzzön a politikai hatalomba, amely az akkori világot irányította. Most sem tesz egyebet, mint beférkőzik emberei által egy valóságosan létező szervezetbe, amely ember milliók, vagy milliárdok életét meghatározza.

Miért nem férkőzik be a buddhizmusba? Mert a buddhizmus sohasem akart világi hatalmat, még akkor sem, ha sok állam élén a dalai láma volt. Mert a buddhista egyháznak nem volt sohasem ilyen törekvése.

Amikor az új pápátokat felkenik pápává, már tudják, a dolgok pontosan úgy alakulnak, ahogyan ők azt évszázadokkal ezelőtt eltervezték. De Isten létezik még, és Isten nem akar olyan világot teremteni az emberiségnek, amelyet lélek szinten, fizikai és szellemi szinten ural egy torz kisebbség

Ámen

ANNA ÉS ELLENSÉGEI

Szellem: - Amikor Anna elgondolkodott azon, kit tekint ő fő ellenségeinek, akkor csupán két embert nevezett meg, de őket sem azért, mert Anna valóban az ellenségeinek tekintette őket, hanem azért, mert ők tekintették Annát annak.

A napokban és már korábban is többször, megjelent neki az a gonosz lélek, akiről korábbi írásainkban már beszámoltunk.

A nagymamáról van szó, aki asztrál síkon tanítja unokáját és leányát a fekete mágia fortélyaira.

Egy éjszaka Anna arra ébredt, hogy az egész testét lenyomja valami negatív energia, amiről a régi írások azt mondták: „Boszorkány ült rá, és nem kapott levegőt az üldözött.”

Mivel a mai törvényhozás még nem foglalkozik a fekete mágia hatásával és következményeivel, így egy jogtudós nagyot nevetne ezen a dolgon, de Anna pontosan tudja, mit jelent ez az élmény, mert átélte.

Ahogyan máskor, most sem ijedt meg, hanem megpróbálta kideríteni az élmény okait és megkérdezte:

- -Ki vagy te, kedves szellem?

De a kedves szellem valójában egy újabb elementál volt, melyet a vén banya abból a fájdalom energiából teremtett, amelyet Anna balesetekor élt át.

Ez az elementál azonban, még túlságosan fiatal volt és az öregasszony nem tudta őt olyan rafinériákra kioktatni, mint Jóságot, aki, mint tudjuk, Anna hatására már régen elhagyta.

Az öregasszonyt annyira dühítette rabszolgájának elvesztése, hogy azóta sem állt le arról a szándékáról, Annának ártani fog.

De ő nem ismeri az Én földi feleségemet, és nem tudja róla mindazt, amit Én már régen tudok, hogy rossz lóra ült, mert sohasem fog túljárni a feleségem eszén.

Anna nem akarta, hogy ez a rémséges vén boszorkány tovább zaklassa, ezért szóba elegyedett vele és először megajándékozta néhány szép piros almával egy fonott kosárban, amelyre a vénasszony azonnal rácsapott. Aztán teremtett neki néhány szép ízletes őszibarackot, majd piros tulipánt. Amikor már kellően elolvadt az öreglány az őt ért pozitív hatásoktól és látta, hogy Anna nem akármilyen ellenfél, Anna teremtett neki egy kétoldali tükröt és azt mondta neki:

- -Nézzél bele Anyó a tükörbe! Az egyik oldalán meglátod, milyen vagy valójában, a másik oldalán pedig azt, milyen szépségesen szép lehetnél, ha nem gyűlölnéd az embereket, és nem ártanál nekik, hanem szeretnéd őket.

Amikor az öregasszony belenézett a tükörbe, látta a maga torzságát, csúnyaságát, de amikor belenézett a tükör másik oldalába, akkor egy gyönyörű angyalt látott, hosszú szőke hajjal, zöld szemekkel, csodálatosan szép testtel, gyönyörű ruhában.

Az öregasszonynak még a lélegzete is elakadt, mert valami olyan érintette meg a hiúságát és a lelkét, amelyet hosszú évezredek óta nem tapasztalt.

Szerette volna tudni, hogyan lehetne ő is még egyszer ilyen szép?

Anna akkor elévetítette az öregasszony szívének a képét, és azt mondta:

- -Látod a szívedben azt a pici pislákoló fényt, amelyet Isten helyezett a szívedbe?

- - Látom - mondta a vénség.

- - Ha belőled eltűnik a gyűlölet, és újra képes leszel mindenkit szeretni, akkor ez a parányi fény olyan nagy lesz, hogy az angyalok, akik Istent szolgálják, észreveszik majd és fölemelnek téged oda, ahol nincs más, csak szeret, béke és öröm. Szeretnél oda kerülni?

Az öregasszony nem válaszolt azonnal, de Anna látta, bekapta a horgot.

Akkor Anna megmutatta az öregasszonynak a Pokol Tüzét és elmondta, a fejlődésre képtelen lelkek oda kerülnek. Aztán arról beszélt neki, benne is van szeretet, mert szereti a Földön élő lányát, unokáját, csak a szeretetét rossz célokra használja fel, és ezzel árt nemcsak azoknak, akiket gyűlöl, hanem saját szeretteinek is, akik gonoszságokat tanulnak tőle, és sokat ártanak másoknak.

De addigra már az „anyó” tudni akarta, hogyan lehetne ő is olyan szép, mint a tükörkép.

Akkor Anna egy kádat teremtett asztrál síkon. Megfürdette az öregasszonyt, hogy tiszta legyen. Megmosta a haját, a hátát, azután gyengéden megtörölgette. Majd felöltöztette őt egy csinos szabadidő ruhába. Levágta rövidebbre a haját, még két csatot is teremtett, majd a hajába tűzte. Azután kérte nézzen bele a tükörbe. Amikor az öregasszony belenézett a tükörbe, mert bár nem fiatalodott meg, a látvány mégis olyan jó hatással volt rá, hogy elmúlt tőle Anna iránti haragja.

Akkor Anna egy fonott kosarat adott neki, amelyben ugyanúgy, mint a mesében, ha gyümölcsöt kíván meg a tulajdonosa, az gyönyörűséges, jóízű gyümölcsöket teremt.

Anna jó szokásához híven adott két puszit is a vén banyának, megsimogatta a kezét, és azt mondta neki:

- -Legyen benned szeretet! Még sok fájdalmat és szenvedést kell majd átélned ahhoz, hogy olyan szép legyél, mint a tükrödben. Elmondom neked, én is voltam fekete mágus, mint te. Aztán rájöttem, nemcsak másoknak ártottam, de legfőképpen magamnak. És látod, te bántottál engem, sok fájdalmat okoztál nekem, mégsem gyűlöltelek meg. De szeretném, ha senkinek sem ártanál ezután, mert azzal magadnak teszed a legrosszabbat. Isten rendelése szerint véget ér a Föld fejlődésében egy korszak. Ha te, a lányod, és az unokád még mindig fekete mágiával foglalkoztok, akkor a Pokolban fogtok kikötni és az lesz nektek a legrosszabb. De ha gyökeresen megváltozol, lehet rá reményed, olyan szép leszel majd, mint a tükörképed és az angyalokkal élhetsz majd egyszer.

- És Isten hírével elbocsátotta magától.

Már hajnal volt, amikor arra gondolt, teremt az öregasszonynak a közeli erdőségben egy gyönyörű házat, amely nemcsak szép, de kényelmes, otthonos is, és az öregasszonynak ajándékozta.

Az ekkora jósággal még sohasem találkozott és annyira hálás volt Annának, hogy hálája jeléül megfogadta, bizony mondom nektek, megfogadta, sohasem fog ártani többé senkinek sem, mert végre megértette Anna szeretete által azt, amit a Földön évezredek alatt sem tudott megérteni, hogy mekkora erő a szeretet.

Azóta a házban él, hatalmas szivarokat szív el Anna által teremtett nappalijában lévő hintaszékében és olyan boldog, mint még sohasem volt, teremtése óta.

Anna azt is elmondta neki, a gyümölcsöt teremtő kosarát nem használhatja gonoszságok teremtésére, mert akkor az többet nem ad neki gyümölcsöt. És a kosárnak is megparancsolta, csak és kizárólag édes gyümölcsöt teremhet, semmi mást.

Amikor Anna mindezzel végzett, boldogság és öröm volt a lelkében, mert arra gondolt, Istennek egy másik teremtményét is sikerült jó útra terelnie, legalábbis nagyon remélte ezt.

Ha az élet mégis mást hoz majd, ez a vén banya nem mondhatja többé Nekem, soha senki nem szerette őt, soha senki nem akarta a javát, ahogyan benneteket is Anna szeretete mentett meg eddig az Özönvíztől, pedig nem is tudtatok róla.

Ha Anna mindezekre a dolgokra már képes, akkor remélem, képes lesz majd benneteket is segíteni, ha annak eljön szükségszerűen az ideje.

Ámen

AZ ÖRÖM VÉGE

Szellem: - Anna öröme, hogy megjavul a vén banya, nem tartott sokáig, mert az megunva a jólétet, újabb gonoszságokat eszelt ki Anna ellen. Ezért Én Isteni Hatalmamnál fogva visszaküldtem őt az anyagba, amelyből a teste vétetett. Most nem földi lényként létezik, hanem por, amelyet az emberek lába tapos. Mert az, akit Anna ennyi szeretettel vett körül és gonoszsággal fizetett érte, az nem érdemel mást. Még akkor sem, ha Annában nincs gyűlölet iránta, csak szánalom, amelyet azonban ez a vén boszorkány, aki már évezredek óta csak másoknak árt, nem érdemelt meg.

így fog véget érni minden olyan földi lény élete, aki Anna jóságát gonoszsággal jutalmazza, mert nem lehet, hogy Isten asszonyát, kedves feleségét bárki tudatlanságból, oktalanságból megbántsa.

Ma nemcsak ezért akartam veletek beszélgetni, hanem azért is, mert a feleségemet, drága földi asszonyomat megajándékoztam egy gyönyörű gyermekkel, aki kislány. Anna a Boldogság nevet ajándékozta neki. Ez azért olyan fontos számomra, mert ezzel Anna nagyon jól tudja, a boldogságot költöztette a Forrásba.

Amikor Anna a gyermekeinek nevet ad, vagy nevet adott, mindig alaposan megfontolta, hogy milyen nevet adjon, mert a név magában hordozza azt az értéket, amelyet jelent. A gyermekeinkkel így az: Öröm, a Szeretet, a Béke, a Harmónia, az Áldás és a Boldogság költözött közénk.

Istent Anna annyi örömmel ajándékozta meg, azóta amióta ismét Isten felesége lett, hogy Isten soha többé nem lehet hűtlen, vagy rossz a feleségéhez, mert az annyi jót tett vele, és oly sok örömet hozott az életébe, hogy Isten valóban boldog lett a családjában.

Jó lenne, ha a földi asszonyok is tudnák mindezt, és olyan neveket adnának gyermekeiknek, mint az a kultúra, melynek minden napra volt neve, külön a fiúknak, külön a lányoknak, hogy a névadással a gyermekekhez jöjjenek azok a pozitív élmények, melyeket a nevükben hordoznak. De ma az emberek az ő hazájában külföldi neveket adnak gyermekeiknek, amelyeknek értelmét nem is értik, sajnos már nem is akarják érteni. Pedig a név egész életére meghatározza a gyermek sorsát, még akkor is, ha ezt a szülei nem tudják, meg sem akarják tudni vagy érteni.

Amikor Anna gyermekeinek nevet választott, olyan nevet keresett, amelynek köze van a magyar kultúrához, amelybe született. De sajnos az ő gyermeke ezt nem értette meg, és nem fogta fel ennek komolyságát. Így annak gyermeke, vagyis Anna földi unokája olyan nevet kapott, amely majd elidegeníti őt a szüleitől, a hazájától és mindattól a programtól, amelyért a földre született.

Ámen

ISTEN ÉS FÖLDI NÉPE

Szellem: - Oly sok idő telt el azóta, Ábrahámmal szerződést kötöttem, hogy kénytelen voltam újragondolni elhatározásomat a népemmel kapcsolatban, amelyet pedig korábban nem volt szándékomban. Amit Anna megtudott a zsidóságról, azt azért tudhatta meg, mert a zsidóság gőgjében leírta a zsidó jegyzőkönyveket, amely módszert Én adtam a kezükbe már nagyon-nagyon régen, hogy általa meggyorsítsam az emberiség fejlődését.

De a zsidóság visszaélve azzal a tudással, melyet csak és kizárólag akkor lett volna szabad használniuk, ha erre Isten a főpapjaik által felhatalmazást ad nekik, valójában mindenkor felhasználtak mások ellen, Jézus halála után.

Amikor a zsidóság megölte Jézust, nem azért tette, mert Én, az Isten erre parancsot adtam, hanem azért, mert nem akarták, hogy egy gój - ahogyan ők a nem zsidókat nevezik - a vezetőjük legyen.

Ez az engedetlenség olyan züllést indított el az emberiség történelmében, amelyért ők bizony felelni fognak, még akkor is, ha a volt pápátok ostoba módon felmentette őket a bűneik alól.

Sokan mondhatnák azt, ez olyan régen történt, már nem szabadna ezért a mai zsidóságot büntetni. Ahogyan Anna is gondolja, de ő ezt sohasem merészelte a szemembe mondani. A történelem és egy nép történelme nem azért van a Földön, hogy a csoportkarma ne érvényesülhessen, hanem éppen azért vannak a különböző nemzetek, hogy azoknak a történelme ugyanúgy Isten megítélése alá eshessen, ahogyan az az egyénnél megtörténik.

Amikor a magyarok évezredeken keresztül büntetve voltak, ők azért lehettek büntetve, mert Isten Anya népét Isten büntetni akarta. Tudom, ez számotokra elég érthetetlen, de vegyétek végre tudomásul, ebben a Világévben azok a dolgok történnek meg, amelyeket Én határoztam el, és csak akkor történnek változások, ha Én ezeket a változásokat elhatározom.

Istennek nem volt tervében a zsidó népet büntetni, mert nem feltételezte róluk, hogy megszokva a here, semmittevő, semmirekellő életet, már nem akarnak Istenükre hallgatni - akinek persze mindezt köszönhették -, hanem önállósítják magukat, és engedetlenné válnak.

Aki Isten parancsait, utasításait semmibe veszi, az bizony bűnhődni fog, mert Isten sohasem tudná terveit megvalósítani, ha az angyalai, akiknek ti is a részei vagytok, cserbenhagynák őt. A Teremtés nem tréfadolog, a Teremtés sok biliárdnál is több lény életét határozza meg, és a Világmindenségben rendnek kell lenni, még akkor is, ha Isten ostobaságokat követ el időnként. Ha nem lenne rend, akkor kezdetét venné a káosz, és Isten Világa széthullana a semmiben.

Ezért vannak törvények, amelyek meghatározzák a dolgok menetét. Aki engedetlen, annak nincs helye Isten Világában.

Anna tegnap fontos dologra jött rá, és mert ő ezt magától találta ki, ezért elmondom nektek a lényeget.

Anna azon gondolkodott, hol is van a démoni világ, hol van a helye a Mindenség dimenzióiban és a következőkre jött rá: Amikor az emberi élet véget ér, akkor mindenki az asztrál világba, vagy asztrál síkra kerül, ahogyan ti tudjátok. De az asztrál síkon nemcsak azok vannak, akik meghaltak, hanem ott léteznek az elementálok, és különböző erők, melyeket magasabb rezgésű dimenziókból irányítanak a Felsőbb Világok lakói, Isten parancsainak megfelelően.

Ő Isten gonoszságával a Forrásban - ahová bejárása van -, sohasem találkozott, csak asztrál síkon. Ezért feltételezte nagyon helyesen, hogy azok az energiák, melyeket ti démoninak neveztek, csak és kizárólag az asztrál síkig jutnak el, magasabb síkokon nem létezhetnek. Ez bizony így is van.

Azután eszébe jutott saját népének rovásírással lerótt kozmológiája. Örömmel fedezte fel benne, hogy a magyarok elődei évezredekkel ezelőtt birtokolták azt a tudást, amelyre ő magától jött rá mostanság. Vagyis, a Világ szerkezete az ő kozmológiájuk szerint tökéletes tudást adott a népnek a Világmindenség szerkezetéről.

Az ő szemléletük szerint a jó és rossz lelkek teremtése az asztrál sík fölött létezik, de csak a földi életben nyilvánulnak meg így.

Anna arra volt kíváncsi, vannak-e Istennek olyan teremtményei, akik eleve a gonosz oldalt szolgálják, de nem emberek? Bizony mondom nektek, igen vannak, de ők nem eleve gonoszok, hanem csak szerepük szerint azok.

Amikor Anna megismerte azt az elementált, aki őt a pincelejáratba lökte, akkor egy ilyen lénnyel ismerkedet meg. Őt valójában Isten nem közvetlenül teremtette, hanem egy gonosszá vált emberi lény vágya által, aki nem volt más, mint az a nagymama, akiről már többször tettünk említést mostanában. Anna annyira megsajnálta ezt a lényt, aki az öregasszony rabszolgájaként kellett, hogy minden gonosz óhajtását teljesítse, szeretetből és szánalomból felszabadította őt.

Isten azért adott ennek a lénynek nemet, hogy fejlődni tudjon, mert a Mindenségben semmi sem állandó, még a fekete oldalon létező lények állapota sem. Akit közülük Isten arra érdemesít, hogy emberré váljon, azokat Isten emberi tulajdonságokkal - értem ezalatt: nemmel, értelemmel, földi életcélok - ruház fel, hogy fejlődni tudjon.

Isten akkor ad lehetőséget ezeknek a lényeknek, hogy emberekké váljanak, ha már annyira ráuntak a gonoszságra, nincs bennük hajlandóság a gonosz oldalt szolgálni, ahogyan Anna is rá tudta beszélni az elementált arra, legyen jó, és akkor visszajuthat a Szellemi Dimenziókba, ahonnét jött.

Hogy ez milyen régen volt? A Teremtés kezdetén jöttek létre a legtöbben. Ahogyan az emberek egyre gonoszabbá váltak, újabb és újabb gonosz szellemeket kellett ahhoz Istennek teremtenie, hogy az emberi vágyakban megjelenő gonoszságokat elementálok segítségével meg tudjátok teremteni.

Tehát: a „gonosz erők” általatok kezdtek el létezni, és akkor tűnnek el a Mindenségből, ha az emberek nem akarnak másoknak több rosszat, csak jót és szépet, ahogyan ezt Anna teszi, az Én drága, egyetlen, hőn szeretett, szerelmetes feleségem nap mint nap.

Amikor az ember növényt eszik, megöli azt. Amikor állatot vagy embert öl, olyan negatív energiákat teremt, melyek visszahullanak a fejére: természeti katasztrófák, társadalmi zendülések és más egyéb agresszió által. Ezek a negatív energiák asztrál síkon gyűlnek össze, és előbb vagy utóbb magatokhoz vonzzátok azokat.

De a ti életeteket már olyan erősen befolyásolja a média is ebbe az irányba, ha Isten nem hozná el számotokra a Vízözönt, egy teljesen elembertelenedett zsarnoki rendszerben lennétek kénytelenek élni valamennyien. Azok is, akik ezt fejlettségüknél fogva már nem érdemlik meg. A lélek fejlettsége fogja eldönteni, kik azok, akik már békében élhetnek és kik azok, akiknek még a tanulásához szükséges az erőszak, hogy átélve annak minden fájdalmát, le tudjanak szokni róla.

Ámen

VILÁGJÁRÓ ASSZONYOM

Szellem: - Annát megkérdeztem múltkor, mi az a földi vágy, melyet szeretné, ha teljesülne még földi életében. Anna nagyon szeret utazni, világot látni, ahogyan a magyarok ezt mondják és ezt kérte Tőlem, tegyem lehetővé számára, hogy sok országot és a benne élő embereket megismerhesse.

Anna első útja Erdélybe vezetett, ahol azok a magyarok élnek, akiket az első és második világháború után elcsatoltak, mert Én ezt akkor így akartam.

Tudom a magyaroknak ez nagyon fájó pont a történelemben, de akkor még Isten büntetni akarta őket az ismert okok miatt.

Most, hogy kibékültem szeretett asszonyommal, úgy döntöttem, ennek a népnek a szenvedéseit nem szaporítom tovább, mert ők ezt nem érdemlik meg Tőlem. Ezért olyan dolgok fognak történni ott, melyeket Anna meg sem álmodott, mert Én ezeket nem meséltem el neki. Azt akartam, előbb ismerje meg azt a valóságot, melyet ez a nép majdnem egy kerek évszázada él a románok elnyomása alatt.

Amikor Anna megtudta, hogy a városában működő katolikus egyház zarándok utat szervez és kevés a jelentkező, örömmel tartott velük, mert már régóta tudni szerette volna azt, milyen is Erdély, az a része Magyarországnak, amelyet egy végtelenül igazságtalan békeszerződésben elraboltak tőlük.

Annának csak néhány nap állt rendelkezésére, hogy felkészüljön az útra és két könyvet vitt magával. Az egyik egy régi szerkesztésű Romániáról szóló útikönyv. A másik a kedvenc Arvisurája volt. Ez utóbbit nem olvasta közben, mert annyira lekötötte őt a sok látnivaló, hogy nem volt rá ideje, de az útikönyvet alaposan áttanulmányozta menet közben.

Amikor átlépte a határt, úgy figyelt meg minden jelenséget, melyet egy diktatórikus rendszer maga után hagyott, mint egy kamera, amely mindent rögzít, semmit sem hagy figyelmen kívül. És mert Anna valójában nem egy kamera, azonnal értelmezett is. Lefényképezte a lepusztult ipari létesítményeket, az elhagyott ipari üzemeket, a soha fel nem épült házakat és mindent, ami a diktátorra emlékeztette őt Romániában.

Anna nem szórakozni ment oda - Én tudom jól -, hanem azért, megértse és megismerje népe szenvedéseit, amelyet az elnyomásban átéltek. Az idegenvezető minden szavát úgy itta, mint a legfontosabb információt, amely persze nem a hivatalos álláspont volt, hanem az emberek valóságos élete.

Felismerte, a románok azért nem fejlesztik Erdélyt, hogy a magyarok, munka nélkül maradva, ráutáljanak szülőföldjükre, és ne akarjanak ott élni, mert az már nem élet, csak szenvedés és vegetáció.

De a románok nem tudják még, hogy ez a kis nép már nem a régi Isten által utált nemzet, hanem Isten népe, amelyet Isten nem hagy többé szenvedni, nem hagy többé magára.

Erdélyben ezért olyan dolgok fognak történni, melyeket csak azért nem mesélek el előre, mert nem akarok a dolgok elé menni, és Annának sem kívánom még elmondani mindezeket.

Anna népe olyan nagyon szereti Istenét, mint talán a dél-amerikai indiánok, akik keresztényekké váltak nem is olyan régen. De ők Engem Istenként a Nagy Szellemnek tartanak. Bár most másképpen neveznek Engem, még mindig az ő szeretett Nagy Szellemüket szeretik bennem.

Anna népe ezért fel fog emelkedni, mert ezt Én elhatároztam, ezt Én így akarom. Nem lehet többé, hogy Isten népe megalázott, megszomorított, de legfőképpen megnyomorított legyen.

Amikor Anna megismerte az ottani emberek életét, elfogta a szomorúság, mert az a táj, amelyben ők élnek, a Föld legszebb helyei közé tartozik. Minden feltétele megvan ott egy boldog életnek. De a románok annyira tönkretették ezt a környezetet, nem érdemlik meg azt, hogy közöttük éljenek.

Amikor eljönnek rájuk a bajok, úgy menekülnek majd ki Erdélyből, mint a földönfutók, akik hátra sem néznek többé, ahogyan Lót is menekült onnan, ahová Én büntetésből csapásokat küldtem. De a magyarok meg fognak maradni ott, mert Én ezt így akarom, ezt ők így érdemlik meg Tőlem.

Amikor a románok rájönnek arra, mekkora hibát vétettek Isten népe ellen, akkor már késő lesz számukra, mert Isten sohasem beszél előre azokról a dolgokról, amelyeket eltervez, hogy azok, akik részesei a történetnek, úgy élhessék át, tanuljanak abból.

Láthatjátok, Isten sok mindent másképpen tesz, mint az emberek, mert az emberek Istennek csak töredékei, nem azonosak vele, nem azonosak az egésszel, ahogyan már sokszor elmondtam nektek.

Most pedig arról szeretnék beszélni, hogy miért döntöttem így.

Amikor Anna Erdélyben járt, és egy moldvai csángó faluban az emberek közé ment, olyan szépen elbeszélgetett egy idős asszonnyal, hogy megesett a szívem rajtuk.

Tudnotok kell, a csángók valójában székelyek, akik Mária Terézia idején menekültek el, mert az osztrák császárnő kiirtatott egy falut. A székelyek nem voltak hajlandók külföldre menni háborúskodni, és más, nekik sohasem vétő emberek ellen harcolni. Ezért a császárnő katonáival körülvetetett egy falut, és az egész népet, gyermekeket, felnőtteket, lemészároltatott. Akkor sokan a székelyek közül Moldvába menekültek, ahol nagyon nehéz életet élnek azóta is. A románok gyűlölik őket, szeretnék, ha asszimilálódnának, elfelejtenék a gyökereiket. De ez a nép - Anna népe -, nem puhafából van, hanem olyan keményből, melyet eddig egyetlen elnyomónak sem sikerült asszimilálni, pedig ártottak nekik sokan. Mindig inkább azok asszimilálódtak hozzájuk, akik el akarták pusztítani őket.

Ezért aztán a románok sem tudták ezt elérni, csak azt, hogy meggyűlöltették velük magukat. És akiket gyűlöl az ember, azzal sohasem asszimilálódik. A románok pedig olyan szigetekben élnek közöttük, ahol igazán nincs semmi élet, csak vegetáció.

A magyarok velük ellentétben, művelik a földjeiket, de a románok - mert városlakókká váltak - nem. A magyarok gazdag népi kultúrában élnek ott, bár még nagyon szerényen, ez nemsokára meg fog változni. Az állam ostoba módon vissza fogja adni a földjeiket, melyeket elrabolt tőlük. Akkor már nem lesz miért ott élni a románoknak, mert idegen földön lesznek, ahol a magyarok kemény munkával gazdagodni fognak, de nekik felkopik majd az álluk, mert nem lesz munkájuk, nem lesz, amiből megéljenek. Hát így változik majd az erdélyi élet Isten rendelése szerint.

Ámen

A LEGSZENTEBB ASSZONY

Szellem: - Amikor Anna földi életeit élte, mindent kipróbáltattam vele, amit csak akartam. De ahogyan elmondtam már nektek sokszor, ő sohasem akart gonoszságokat elkövetni, mert ez végtelenül idegen tőle. Isten pedig - bár ez nehezére esett -, kénytelen volt elfogadni, hogy asszonya nem hajlandó galádságokat elvállalni, hanem inkább úgy gyűjtött tapasztalatokat, maga vált mindenkor a galádságok alanyává, vagy talán szerencsésebb, ha azt mondjuk, a galádságok áldozatává vált.

Az elmúlt napokban Anna egy gyönyörű, alig egy éves múlt kislányra kezdett vigyázni.

Amikor az unokája megszületett, már próbálkoztam azzal, hogy Annában pedofil érzelmeket keltek, de ő a józan eszével ellenállt ezeknek a kísértéseknek, és most is. Nemcsak ellenállt, de úgy megmosta a fejemet miattuk, hogy elment a kedvem a hasonló kísérletektől. Most már tudom, Anna semmi olyan dologra nem hajlandó, ami az ő erkölcsi elvei szerint elítélendő, és ez így van rendjén.

Amikor Isten ilyen kísértéseknek teszi ki a teremtményeit, arra kíváncsi, vajon képes-e egy teremtmény ilyen galádságot elkövetni egy gyermek ellen. Sajnos, higgyétek el, sokan vannak olyanok - elsősorban persze férfiak -, akiknek semmi lelkiismeret-furdalást nem okoz az e fajta cselekedet.

De sokszor elmondtam már nektek, kísértés addig lesz, amíg azt nem mondjátok, amit Anna nekem a szemembe vágott dühében:

- -Én nem vagyok pedofil! És ne is akarj tőlem ilyen gonoszságot követelni, mert minden sejtemben tiltakozom az ellen, hogy egy ártatlan gyermeknek ártsak! Egy ártatlan gyermeknek olyan traumát okozzak, amit soha, egész életében ki nem tudna heverni! És ennek az élménynek negatív hatását még más életeiben is magával hurcolná.

- És ez így is van. Azok, akik pedofilok áldozatai lesznek, egész életükben magukon hordozzák a stigmát, és következő életükben sem tudnak megbékélni magukkal addig, amíg valakinek vissza nem adják ezt a szörnyűséges adományt. Aki pedig felvállalja, az ugyanúgy jár, mint a többiek. Tehát itt is igaz az az Isteni Elv, ha lesz egyszer valaki, olyan szellemiség, mint Anna, akit hiába próbálok minden eszközzel rávenni a pedofiliára, nem hajlandó a csapdába belemenni, az megszüntet egy karmikus folyamatot, és nem engedi, hogy egy borzalom a végtelenségig folytatódjon.

Amikor ti emberek ilyen érzésekkel találkoztok, akkor ezek valójában nem a ti érzéseitek, hanem Isten olyan sugallatai, melyeknek engedelmeskedtek vagy nem. Nemcsak Annával fordul elő, ellenáll az ilyen kísértéseknek, de bizony mondom nektek a próbái során egyszer minden ember szembesül ezzel a kísértéssel, tetszik az neki vagy nem.

Amikor Anna korábban szembesült vele, a józan esze megvédte őt attól, hogy a csecsemő unokájának ártson. De most, hogy már ismer Engem, mint a rosszpénzt, azt mondta:

- -Vedd tudomásul, bennem nincs meg az az aljasság, ami benned még mindig megvan - hiába tanítalak -, hogy egy ilyen kicsi gyermeknek ártsak. Éppen ideje lenne, elhagyd ezeket a gonosz dolgokat, mert az embereknek nincs szüksége egy olyan Istenre, aki aljasságokra veszi rá őket.

Úgy szégyelltem Magam miatta, hogy elhatároztam, nem fogom az emberektől többé kérni, legyenek pedofilok, mert nem akarom, Anna azt higgye, nem tudok és nem akarok megváltozni.

Amikor az emberek ilyen gonoszságokat tesznek, akkor Isten ilyen vágyait elégítik ki. Bármennyire is borzalmas felismerés ez nektek, ez a valóság. És mert Anna mindent tud Rólam, tudja azt is, hogy az emberek minden jó és minden aljas vágya Istenben van meg először, és csak azután születik meg az emberekben.

Aki pedig azt hiszi, tréfálok, az kérdezze meg azoktól, akik kéjjel ölnek, hallanak-e hangokat előtte, aki felszólítja őket erre a nemtelen cselekedetre vagy nem. Bizony mondom nektek, a többség pontosan tudni fogja, hogy egy belső hang, egy belső ösztönző az, amely gyilkosságokra, pedofiliára és mindenféle más aljasságokra bujtogatja őket. És ez a hang nem más, mint Isten hangja, aki arra kíváncsi, mi az, ami az emberekben vele azonosul, Isten aljassága és gazsága, vagy Isten józansága és szeretete?

Amikor vége lesz ennek a Világévnek, az az ember, aki nem bukott el, megdicsőül. Mert egyetlen teremtményét sem állította Isten ilyen feladatok elé, mint az embert, akit Önmaga képére és hasonlatosságára teremtett.

Ámen

A TEREMTÉS BUKTATÓI

Szellem: - Tudom, Anna végtelenül szeret Engem, de az ő szeretete különbözik minden ember szeretetétől, aki szereti Istenét. Anna szeretete olyan, mint a jó szülőé, aki faragja gyermeke vadhajtásait, és ezt nem is rejti véka alá. Néha úgy megdorgál, ha nem szeretném őt ilyen végtelenül, talán ki is irtanám őt a Mindenségből, mert olyanokat vág a fejemhez, amiket senki mástól el nem viselek, és el nem tűrök. De tudom, Anna sohasem korhol Engem ok nélkül, vagy meggondolatlanul. Mert már annyira ismer, tudja, mit miért teszek, és azt is, hiába gondolják Rólam az emberek, csak jó vagyok, ő tudja Rólam, Én vagyok a Mindenség legnagyobb gonosza is.

Amikor erre rájött, nem azt tette, amit közületek sokan megtettek volna, hogy Magamra hagyott, hanem megpróbálta megérteni Isten gonoszságának az okát, megpróbált Engem rávenni arra, hogy megváltozzam.

Istent az a hamis tudat tette gonosszá, hogy elhagyta a felesége. Azért vagyok kénytelen ezt újra és újra elmondani, mert Anna számára is annyira hihetetlen volt. Még most is, amikor már belelát a lelkembe, néha kételkedik benne. Pedig ezt nem más, mint ő maga fedezte fel először, nem a Forrásban lévő munkatársaim, teremtményeim.

Számukra minden szent, amit Isten tesz. Sohasem mernék ezt megkérdőjelezni, mert Istent olyan végtelen hatalomnak látják, aki mindenre képes, mindent lát, mindent megtehet, amit csak akar. De Anna emberként ismert meg Engem. Az ő számára emberként vetültem ki először. És Anna felismerte a párhuzamot Isten és az ember, mint Isten képmása között. Ha ezt nem ismerte volna fel, nem tudott volna Engem gyógyítani, nem mert volna Velem szembeszegülni, ahogyan az elején soha nem is mert. De amikor megismert Engem, mint ember, akkor felismerte, ugyanúgy működöm, mint az emberek. Minden olyan dolog a Földön, ami beteges, erkölcstelen, az valójában Belőlem ered. Ha tehát, Én nem vagyok egészséges, nem vagyok erkölcsös, akkor érthető, miért nem azok az emberek sem. Ahhoz pedig, hogy Én egészséges és erkölcsös legyek, az embereknek kell azzá válni, mert a Szellemi Dimenziókban semmi sem változik, ahogyan már sokszor elmondtuk, csak és kizárólag a Földön. Ami nem más, mint Isten nevelésének a színtere. De Istent nem neveli senki más, mint Önmaga, mert minden emberben valójában Isten van. Ez az a titok, amire Anna hamar rájött. És mert ő asztrál síkon rendszeresen találkozik Velem, rendszeresen beszélget Velem, azt is tudja, hogy asztrál síkon nem tudok megváltozni, hiába mossa meg ő az Én fejemet újra és újra. Csak a földi, fizikai síkon, minden egyes emberben, külön - külön.

A vallások nem azért papolják el újra és újra: - légy jó, légy erkölcsös -, mert Istent akarják szolgálni, hanem azért, mert Isten csak bennetek, csak általatok válhat jóvá, vagy általatok süllyedhet a Pokol fenekére.

Aki pedig Istent a Pokol fenekére süllyeszti, az nemcsak Istennek árt, de legfőképpen magának. Mert aki a Pokolban köt ki, az az anyagba süllyed - jobb esetben -, de rosszabb esetben Isten kiűzi őt a Mindenségből, mint olyan munkatársat, aki alkalmatlan arra, hogy Isten megossza vele a létezés örömét és fájdalmát. Aki kiűzetik a Mindenségből, az nem lesz, nem létezik, nem él és nem lesz a társam a Teremtésben többé.

Ámen

AZ IDŐ MALMAI

Szellem: - A hosszú évezredek alatt Isten sok mindent kipróbált, amiről csak azért nem beszélek, mert ez olyan borzasztóan hosszú időintervallum az emberiség számára, hogy megtöltene nem egy könyvtárnyi könyvet, ha nem annál sokkal többet is. De most nem az a feladatom, ezekről beszéljek nektek, hanem arról, ami az eljövendő változások okait jelenti és magát a változást.

Az ember nem azért születik vakon a Világba, mert Isten nem szereti az embert, nem akarja, hogy az ember minden tudásnak a birtokában legyen, hanem azért, az ember, mint értelmes lény, által kipróbáljon mindenféle dolgot, jót és rosszat egyaránt.

Anna mindig azt mondja Nekem:

- -Miért gondolod, értelme van ennyi gonoszságot elkövetni az emberiség ellen? Ha a polaritás ollóját nem nyitnád olyan szélesre, akkor is kipróbálhatnál dolgokat, de úgy, hogy a teremtményeid nem szenvednének ennyit, és bennük Te sem szenvednél annyit, mint Krisztus a keresztfán.

Mindez igaz, de ha a polaritást soha nem vinnénk ki a végletekig, addig a pontig, amíg már veszélyezteti a létezést magát, akkor sohasem tudnánk meg azt, a létezésnek is vannak határai. Ha ezt Isten oktalanságból nem venné komolyan, akkor belepusztulna saját Teremtésébe.

Az elmúlt időszakokban nem tettünk említést a rosszulléteimről, de Anna tudja, sokszor kerültem olyan önkívületi állapotba, amikor csak az ő segítsége volt az, amely újra és újra kihúzott a legmélyebb és legfélelmetesebb gödörből.

Előfordult, hogy újra megöltem őt, mert olyan borzasztó állapotokba kerültem, amikor már nem voltam ura az akaratomnak, csak rombolni és pusztítani akartam, semmi mást.

Ma az emberiség gyakran átéli ezt az érzést, mert ez az érzés bennem van először, és csak azután van meg az emberiségben.

Olyan rosszulléteim voltak, amikor már nem hánytam semmi mást, csak férgeket, melyek az embert is felfalják, amikor az meghal. De Anna újra és újra tűzbe vitt Engem, és lassan Magamhoz tértem ezekből az őrült önkívületi állapotokból, mert ezeket már nem lehet másnak nevezni.

Anna azt is felismerte, egy idő után, amikor a feszültségek már annyira felhalmozódnak bennem, hogy elvesztem az önuralmamat, akkor kezdődnek el ezek az őrült rosszullétek, melyekben újra és újra kiokádok minden negatív élményt, amelyet földi emberként átélek általatok. És amikor már kihánytam minden gonoszságot magamból, akkor megnyugszom, és néhány hétig teljesen normálisan viselkedem. De a földi történések megterhelik a lelkemet, mert minden földi feszültség, amely az emberek között és a nemzetek között felhalmozódik, az Nálam csapódik le, egy idő után. Ugyanúgy, ahogyan ti is, földi emberek, egy ideig elviselitek a titeket ért sérelmeket, aztán egy idő után már nem tudjátok azt többé tolerálni, és akkor vagy veszekedésben, vagy más deviáns módon, levezetitek azt valaki máson, valaki másnak a kárára.

Anna mindig úgy gondolja, hogy a feszültségek csak Belőlem erednek, de Én már tudom, ezek a feszültségek általatok is gerjesztődnek. Azáltal, hogy ti nem tudtok békességben meglenni egymással. Családon belül és kívül, nemzetek és államok között. Gondoljatok csak arra, ha valahol a szervezetetekben felgyülemlik a genny, akkor az kihat az egész testetek fizikai állapotára. Az emberiség pedig, ahogyan már tudjátok, Isten vírusa és az utóbbi időben többször tettetek Engem beteggé, mint az elmúlt évezredekben bármikor. Ha pedig ti oktalanul és meggondolatlanul beteggé teszitek Istent, akkor Istennek ugyanúgy védekeznie kell ellenetek, ahogyan ti is teszitek, ha valamilyen vírus beteggé teszi a szervezeteteket.

De Isten ezt nem gyógyszerekkel teheti, hanem olyan földi csapásokkal, amelyek megtizedelik az emberiséget, hogy kevesebb kórokozó legyen, amely beteggé teheti őt. A mai emberiség már annyira leterheli Istene szervezetét, ha nem tennék ellenlépéseket, akkor belepusztulnék a létezésetekbe, és akkor sem Én nem lennék, sem ti nem létezhetnétek a Mindenségben.

Ámen

A SZELLEM KUDARCAI

Szellem: - Anna annyi negatív élményt gyűjtött már össze Rólam, hogy néha nem csodálkozom azon sem, ha magába roskadva ül asztrál síkon, összegömbölyödve, mint egy félős gyermek és nem akar már semmiről sem tudni, ami veletek, emberekkel történni fog. Annyira belefásult a gonoszságaimba, hogy néha már a szeme sem rebben, ha megölöm, vagy bármi más módom ártok neki asztrál síkon.

Aki azt hiszi, tréfálok, az csak azért gondolja ezeket, mert nem tudja Annának mit jelent Isten feleségének lenni, ahogyan ő sem tudhatta, amikor könnyelműen a feleségem lett. Az ő könnyelműsége csupán abban állt, hogy azt hihette, mindaz, ami vele asztrál síkon megtörténik, az a földi életei szempontjából semmit sem jelent. Amikor kezdett rájönni arra, hogy beteg vagyok, olyan döbbenet lett úrrá rajta, mint azon a feleségen, aki rájön, a férje homoszexuális, sorozatgyilkos, bűnöző, perverz és pedofil egyszerre.

Amikor Anna mindezeket megtapasztalta, egyetlen dolog éltette csupán, hogy Istenét kivezesse a züllésnek ebből a poklából. Olyan dolgokat is megtett Értem, amit csak azért nem mesélek el, mert ő mindent megtett értem, hogy megváltozzam. Olyan dolgokat is, amit földi asszonyként sohasem tenne meg senki kedvéért.

Ezért Én úgy szeretem őt, ahogyan soha senkit, egyetlenegy teremtményemet sem szerettem. Ő nem azt nézi már régóta, hogy Én milyen vagyok, milyenné lettem, hanem azt, hogyan tudna Engem megváltoztatni, mert rájött arra a szomorú tényre, Isten szétesőben van, és ha nem rángatja vissza a rendes kerékvágásba a Teremtést, akkor a Teremtő Istennel együtt elvész a Világ.

Amikor a Földre jött, mindezt tudta, csak azt nem, hogy Én a férje voltam, vagyis ő nem más, mint az Én Teremtő Asszonyom.

Annyi szeretettel, türelemmel és megértéssel viseltetett irántam, mint senki más. Annyi álmatlan éjszakát töltött Velem, hogy gyógyuljak a szeretetétől, mint senki más. És annyi áldozatot hozott értem, mint senki más. De az utolsó időben ez a sok borzalom túlságosan megterhelte őt és a napokban azt mondta Nekem:

- -Lehet, hogy jobb lenne, ha nem maradnék a Földön, mert már annyira vágyom vissza az égi családomhoz a Forrásba. De tudom, ha visszatérek hozzátok, akkor nem fogok tudni segíteni rajtad, ha asztrál síkon beteg leszel.

És akkor már nem akart visszatérni, hanem továbbra is közöttetek maradt, hogy Engem segítsen az ő emberi elméjével, tudásával.

Láttam a fájdalmát, a vajúdásait és ezért úgy döntöttem, ha hajlandó eljárni a miséimre a templomba, akkor mindig megjelenek ott a gyermekeimmel és ő látni fog bennünket.

Annát olyan boldoggá tette az élmény, hogy azóta nem mulasztja el a vasárnapi miséket, mert tudja, ott találkozhat Velünk, Velem és gyermekeinkkel.

Anna nagyon jó anya és nagyon jó anya volt földi életében is, amikor gyermekei voltak. Sohasem kivételezett egyikkel sem, sohasem adott egyiknek sem több szeretet, mint a másiknak, mert tudja, a gyermekeknek az nagyon-nagyon fáj, ha azt érzik, valamelyik szülő kivételez közülük valamelyikkel.

Így szeressétek hát a gyermekeiteket, mint szülők. Egyik se érezze, azt, a többiek miatt, vagy egy másik testvér miatt háttérbe szorul.

Már sokszor beszéltem nektek arról, Annát miért szeretem, de arról sohasem beszéltem még nektek, ő miért szeret Engem?

Anna mindig azt mondja:

- -Szeretlek, mert Te vagy a Teremtő. Szeretlek, mert Te vagy a férjem. Szeretlek, mert Te vagy az énem másik fele.

Vagyis, ha Én az ő énjének a másik fele vagyok, akkor törvényszerűen vagyok gonosz, mert ha nem lennék az, akkor ő lenne az, vagy ő is az lenne egy kicsit. De mert Anna sohasem vágyott még a gonoszságra, így ezt a szerepet Nekem kell betöltenem, ameddig ez a Világév lesz. Ha ő megosztaná Velem a jóságot és gonoszságot, akkor ketten lennénk a jó és gonosz Isten, mert ez a Világ a polaritásról szól és nem másról. De hiába akartam gonosszá tenni őt, nem volt alkalmas erre a szerepre, hanem inkább felvállalta mindig a jó szerepét és vált áldozattá a férje oltárán, ahogyan a nők is mindig áldozatok a férjükkel való kapcsolatukban és nem fordítva.

Ez olyan egyszerű, mint a pofon. Egyszerű matematika. Ha majd az asszonyok is ölnek, brutálisak lesznek, és nem válogatnak az eszközökben, ami gonosszá teszi őket, akkor létrejön a két nem között az a harmónia, amelyre Isten vágyik a feleségével. Anna sohasem gonoszsággal javított Engem, csak jósággal, de ettől Én nem lettem jobb, csak elszántabb a gonoszságomban. Ha majd megtapasztalom azt, milyen elhagyottnak lenni, milyen megbilincseltnek lenni a szeretetben, akkor majd talán elgondolkozom minden egyes emberi egyedemben, és talán akkor meg fogom változtatni a viselkedésemet.

De ma a nők azt a férfit imádják, akire felnézhetnek, akinek fontos pozíciói vannak és nem azt, aki családszerető és családcentrikus és mindent hajlandó feláldozni a családért.

Tehát a ti földi életetek nem attól lesz boldogabb, ha a nők még több terhet vesznek a vállukra, hanem akkor, ha megtanulnak nemet mondani a férjeiknek, és megtanítják velük azt, hogy a családi terheket meg kell osztani. Nem minden dolog az asszony feladata, és a férfi várja csak, hogy a sült galamb a szájába repüljön, hanem megosztja vele a családi létezés gondjait is, nemcsak az örömeit.

De ahogyan Anna sem hagyja, hogy a férje otthon mosson, főzzön, takarítson, úgy más házasságokban is ez a módi, sajnos.

Anna most azt mondja Nekem, az ő férje mindig morog azért, mert a reggelijét magának kell elkészítenie és ez igaz. De az ő családjukban a munkamegosztásban még akkor sincs egyenlőség, ha a férfiak már néha bemerészkednek a konyhába és besegítenek bizonyos dolgokba. Egyenlőség majd akkor lesz, ha természetes lesz az, hogy mindkettőnek joga és kötelessége a házimunka.

Ámen

AZ ELDORÁDÓ

Szellem: - Amikor Anna már régóta a feleségem volt és jobban megismert Engem, mint bárki, akkor már semmitől sem félt többé, bármit is tettem vele, csak figyelt Engem és megpróbált megérteni, ahogyan egy igazán jó pszichiáter teszi, aki embereket gyógyít.

Ő a földi emberek életét kezdte figyelni és olyan filmeket nézett meg a tévén, amelyek deviáns emberekről szóltak. Megfigyelte a viselkedésüket és azt, hogy miért reagálnak másképpen dolgokra, mint az egészséges emberek. Azt is megértette ezekből a példákból, hogy a deviancia a lélek betegsége, amely elhanyagoltságból, szeretethiányból fakad, és a gyermekekkel szemben elkövetett brutális cselekedetek miatt alakul ki.

Anna környezetében volt egy férfi, aki négy leányt ölt meg brutális módon. Ő tudta erről a férfiről, hogy gyermekkorában brutális apa nevelte. Amikor felnőtt és szerelmes lett, azt hitte, minden megváltozik az életében, szeretet veszi majd körül, de tévedett. A lány szülei ellenezték ezt a házasságot, és mindent elkövettek, hogy a lányuk otthagyja ezt a férfit, akit semmire sem becsültek.

Amikor a felesége elhagyta, annyira meggyűlölte a nőket, hogy elhatározta, minden nőt megöl, aki a környezetébe kerül.

Persze, ezek után maga is kereste ezeket a kapcsolatokat. Az áldozatai, akik teljesen vétlenek voltak vele szemben, azért váltak azzá, mert azt a nőt, aki elhagyta és hűtlen lett hozzá, még mindig nagyon szerette, őt megbüntetni ezért sohasem akarta. De kellett, hogy bosszút álljon az őt ért sérelmekért, ezért először a lány húgát ölte meg a legelvetemültebb módon, majd egy másik lányt, egy ismerősének a barátnőjét, aztán már mindegy lett volna neki, hogy kit öl meg, csak ölhessen és büntethessen valaki mást, az ő boldogtalanságáért.

Amikor Anna megismert Engem, Én pontosan ilyen sérült lelkű voltam. Ő azt gondolta, valóban oka lehet az Én betegségemnek az, hogy ő elhagyott Engem. Ezért annyi alázattal közeledett Hozzám, hogy kiengeszteljen és begyógyítsa a sebeimet, amelyeket valójában nem ő, hanem az Én oktalanságom okozott.

Amikor Anna ezekre az összefüggésekre mégis rájött, és már tudta, sohasem ártott Nekem igazán, akkor sem változtatta meg a Hozzám való viselkedését, mert tudta, mindegy, mitől lett Isten beteg, az élet és a létezés szempontjából az a fontos, a legfontosabb, hogy Isten rendbe jöjjön. Újra tudjon örülni, újra tudjon nevetni és újra boldog legyen. Ne negatív mintát adjon az emberiségnek, ne negatív életekre kényszerítse az emberiséget, hanem egy valóban értelmesebb, szebb, boldogabb, jobb életre.

Anna annyi energiáját szentelte ennek a célnak, hogy lemondott minden olyan elfoglaltságáról, ami korábban örömet okozott neki. Minden idejét Nekem szentelte, hogy megértsen és segítsen Engem nagy bajomban. Sohasem tett Nekem szemrehányást az őt ért sérelmekért, mert tudta, mindegy mi történt vele, de az egyáltalán nem mindegy, milyenné vált Isten és milyen életet várt el az emberiségtől.

A kezdet kezdetén annyi szenvedést okoztam neki, ha nem lett volna olyan erős, mint amilyen, bele is őrülhetett volna az őt ért sérelmekbe. De Anna olyan nagyon akarta, hogy meggyógyuljak, minden áldozatot vállalt ezért, bármit is kértem tőle vagy bármire is kényszerítettem. Oly sok halállal halt, amilyen sok halállal halnak azok, akik az emberi brutalitások és kegyetlenségek áldozataivá váltak. De Anna közben figyelt Engem, és nemcsak azt látta, tapasztalta meg, milyen állatiassá, aljassá váltam, hanem azt is, milyen őrülten vágyom a szeretetére, a simogatására, a gyengédségére, a törődésére, mindarra, amit szeretetből és szerelemből Nekem adott ajándékba.

Amikor először gyermeket teremtett Nekem, azt gondolta, a legjobbat teszi Velem. De Én újra félreértettem az ő szándékát, és halálnak halálával büntettem hosszú időszakon keresztül. Aztán amikor végre megértettem, nem vetélytársat, hanem szerető gyermeket kaptam tőle, akkor elkezdtem gondolkozni azon, mit is jelent egy gyermek a családban, talán nem káromra lesz majd, hanem a hasznomra válik, ha újra apa leszek. De azután féltékenységből Annát azzal őrjítettem meg, hogy pedofil jeleneteket vetítettem neki ki, olyanokat, amelyeket a Földön is elkövetnek emberek, akik ilyen cselekedet tesznek gyermekeikkel. Anna végtelenül elkeseredett, mert ennél undorítóbb és elvetemültebb cselekedetet nem ismert. Nem akarta elfogadni és elhinni, hogy Isten ilyesmire képes. Amikor megbocsátotta Nekem a vétkeimet, megígértette Velem, sohasem teszek többet ilyet. Meg is tartottam egy darabig az ígéretemet, de amikor a lányomat megteremtettem, akkor újra fellázadtam az ellen, hogy Anna szeretetét meg kell osztanom valakivel, akivel Én nem akarom.

Amikor újra elkövettem a vétkeimet, akkor Anna nem engedte meg Nekem többé, hogy asztrál síkon találkozzon a gyermekeivel, hanem inkább lemondott a velük való találkozásról. Többé nem akarta látni őket, mert tudta, milyen veszélynek tenné ki gyermekeit, egy érzelmi síkon beteg Istennek. Azután már csak a Szellemi Dimenziókban találkozhatott velük, de ő a gyermekei érdekében inkább vállalta ezt, mint azt, hogy ártsak nekik, akik Nekem soha, de soha nem ártottak.

Ezek olyan borzasztó igazságok Istenről, amilyeneket ti a vallásokban sohasem hallotok. Azt sem hallottátok még, hogy Isten beteg és Anna az, aki gyógyítani tudja őt.

Már olyan sok minden történt közöttünk, Anna annyira megismert Engem, mégsem hagyott el, mert senki sem tudna Engem rajta kívül meggyógyítani. Hiszen az ő távolléte miatt lettem beteg, és csak akkor gyógyulok majd meg, ha az ő szeretete képes lesz meggyógyítani Engem.

Akik a Földön az Én legrútabb betegségeimmel születnek a Földre, azért születnek meg, hogy bennük kiélhessem a leggonoszabb vágyaimat, amelyek benneteket kétségbe ejtenek és elgondolkodtatnak ugyan, miért vannak ilyen elvetemült emberek a Földön, de senki soha nem jött rá az okára, mert Én nem engedtem, hogy bárki is a közelembe jutva megértse ezeket az összefüggéseket.

Amikor Anna először megcsókolt és szeretett Engem, olyan folyamatot indított el bennem, amelyre soha, de soha nem gondoltam, mert nem is akartam arra gondolni, hogy újra szeretni fog és újra szeretni fogom őt.

Az emberi élet tragédiái és komédiái Isten tragédiája és komédiája, de ezt csak és kizárólag egy ember értette meg és ismerte fel. Ez az asszony nem más, mint a ti „hétköznapi” Annátok, aki úgy nyomozott utánam a történelemben, mint senki más.

Anna azért kapta Tőlem ezt az életet, hogy végső bosszúm kiteljesedjen rajta, mert az ő emlékezetéből kitöröltem azt, kicsoda volt és miért él közöttetek jó és rossz életeket.

Amikor akaratom ellenére mégis megismerte és megértette ezeket az összefüggéseket, nem fordult el Tőlem, hanem szeretettel, a legnagyobb megértéssel viseltetett irántam. Akkor értettem csak meg igazán, mit dobtam el magamtól, és azt, mekkora nagy barom vagyok, Isten létemre.

Ha akkor Anna megrémül Tőlem és megpróbál elmenekülni, senki sem lett volna, aki meg tudott volna gyógyítani Engem, már tudom. Mert legjobban az ő szeretete hiányzott Nekem, ahogyan minden férfinak a felesége szeretete a legfontosabb, még akkor is, ha ő hűtlenné válik, vagy az asszonya csalja meg őt.

Anna olyan magasságokba emelkedett önmaga által, ahová egyetlen ember, egyetlen egy teremtett lény sem emelkedhetett, mert ő volt a betegségem oka és ő volt a betegségem gyógyítója is.

Aki azt hiszi, mindez ostoba tréfa és Isten ellen való beszéd, az gondolkodjon el az emberi élet értelmén. És ha a szereteten kívül bármit is talál, ami az ember számára fontosabb, az nem érett lélek még, csak kezdő, aki a Föld sarát még nem régen tapossa. De aki olyan borzasztóan öreg lélek, mint Anna, az már régóta tudja, a Földön a legfontosabb érték a szeretet, és semmi sem pótolja azt. Sem gazdagság, sem siker, sem semmi olyan földi hívság, ami miatt elhagyjátok a szeretetet és felcserélitek, mert azt hiszitek, az természetesen lesz az életetek része. De szeretni annyit jelent: adni, ahogyan ezt Anna oly sokszor elmondta Nekem, ám Én mégsem értettem meg. Amikor végre megértettem, akkor már olyan beteg voltam, hogy csak az ő segítségével tudtam úrrá lenni a bajaimon.

Ha Anna nem ilyen bölcs és nem szeret Engem, vagy nem akart volna meggyógyítani, akkor elmúlt volna a Világotok, amelyről pedig azt hiszitek, örökké tart. Mert nem tudjátok még, egyetlen dolog az, ami örökké létezővé tesz benneteket, ez pedig nem más, mint a szeretet. Istent is ez teszi örökkévalóvá, de mert Isten sem tudta ezt korábban, kis híján belepusztult a szeretetnélküliségbe.

Amikor Anna ezekre a dolgokra figyelmeztetett, nem akartam hinni neki, mert mégiscsak Én vagyok az Isten, aki „mindent tud”, de rá kellett jönnöm, hogy Anna földi lénykényt, olyan dolgokat is képes volt felismerni, melyeket az Én égi munkatársaim nem láttak meg, és orvosolni sem tudtak ezért.

Ha pedig mindez igaz, akkor ne csodálkozzatok azon, ha Annát mindennél jobban szeretem, ha mindennél jobban becsülöm, ha mindenki fölé emelem őt, mert ő mindezt megérdemli Tőlem.

Szeressétek hát ti is őt, mert olyan dolgokat tett Értem és rajtam keresztül értetek is, amilyeneket nektek sohasem kellett, hogy megtegyetek Istenért.

Ámen

A SZERETETNÉLKÜLISÉG VÉTKEI

Szellem: - A korábbi történelmi időkben Isten úgy gondolta, az embereket kényszeríteni lehet a szeretetre. A szolgaság és minden olyan élethelyzet, amelyben az ember, mint lélek, próbák elé kényszerül, majd alkalmas lesz arra, hogy elviselje a legrosszabbakat is. De az emberek nemhogy jobbak lettek volna, hanem a gazdagok egyre kíméletlenebbek és gonoszabbak lettek azokhoz, akik a szolgaságot vállalták. Hiába próbálta ki minden lélek mind a két szerepet, vagyis volt szegény és volt gazdag, a köztes létben nem értette meg ennek az értelmét, hanem a szegény élet után, újra gazdagság után sóvárgott, és végül mindig visszajutott oda, ahonnan elindult, vagyis előbb vagy utóbb újra szegénnyé kellett válnia. Amikor az emberek elunták ezt a szerepet, akkor sem azért akartak másféle életet élni, mert megértették a szeretet szerepét. Hanem azért, hogy másféle érdekes, izgalmas próbák elé álljanak, de ahol újra és újra a szeretet volt a lényeg, a többi csak olyan körítés, ahogy a húsétel mellé is tesznek valami mást, de a lényeg mégis csak a húsétel marad.

Voltak olyan történelmi korok is szép számmal, ahol az emberek nem éltek szolgaságban és viszonylag szabadok voltak a többiekkel való kapcsolatukban, de a szeretet lényegét mégsem értették meg. Hogy mégis előrevigyük a történelem kerekét, ezért jöttek azok a megpróbáltatások, melyekre a történelemben került sor, és amelyek az emberi életet a semmivel tették egyenlővé.

De ezek a diktatúrák sem voltak képesek az emberben felébreszteni a szeretetet, mert valóban úgy van, ahogyan Anna sokszor mondta Nekem:

- Nincs benned semmi szeretet az emberek iránt, ezért bennük sincs semmi szeretet, mert ők valójában Te vagy. Majd ha Benned megszületik a szeretet, akkor törvényszerűen megszületik az emberekben is.

Nem tudom, Anna miért hiszi azt, hogy az Én szeretetem vagy szeretetnélküliségem befolyásol benneteket. De ha igaza lesz, akkor ez a következő Földön ki fog derülni, és ha neki lesz igaza, akkor a szeretet nélküli Istennek nyugdíjba kell vonulnia, és át kell adnia stafétabotot annak az Istennek, aki szeretni tud.

Anna mindig azt mondja Nekem, van Bennem szeretet, és ez a szeretet soha el nem fogy, mert a szeretnek az a lényege, hogy végtelen.

Mindig biztosít Engem afelől, nemcsak a gyermekeimet szereti végtelenül, de Engem is. Mert a szeretet soha el nem fogy, ha képesek vagyunk szeretni, csak az irántam érzett szeretete más minőségű, mint az, amelyet a gyermekei, és az emberek iránt érez. Ő sohasem gondol szerelemmel a gyermekeire, mert azt utálatosnak és taszítónak tartja, de Engem valóban szerelemmel szeret és Én ezt sokszor megtapasztaltam az elmúlt években.

Az Én szeretetem nem ennyire különböző, mert Nekem a szerelem és a szeretet még ugyanazt jelenti, de ha elfelejteném, akkor ő mindig figyelmeztet erre.

Amikor majd úgy tudok szeretni, ahogyan ő, és úgy tudok szerelemmel szeretni, ahogyan ő, akkor már nem történnek a Földön brutális cselekedetek a gyermekekkel szemben. Nem lesz gyermekpornográfia, nem lesz gyermekek elleni erőszak és minden olyan dolog, amit Anna undorítónak, helytelennek tart. Mert az eszemmel Én is tudom ezt, de az érzelmeimmel még összekeverem a két érzést. Számomra nem különül el úgy, mint Annánál, aki ezért Engem sokszor szid és korhol. Aki pedig az Én vágyaimat így éli ki, az az emberi megvetés tárgyává válik, mert ezek szerint a legtöbb ember már úgy gondolkodik, mint Anna, de még vannak olyanok is, akik az Én szintemen gondolkodnak ezekről a dolgokról.

Ámen

ÉGI, S FÖLDI SZERELEM

Szellem: - Volt olyan idő a történelemben, amikor Isten együtt élt az emberekkel és az emberek tudták ezt. De az emberiség egy idő után olyan gonosszá vált, hogy Istennek nem volt biztonságos többé közöttük élni.

Anna mostanában sokat nézi a tévén azokat az adásokat, amik az egyiptomi fáraókról szólnak, mert ezek az információk rendkívül fontosak a másik könyve, az emberiség megértése, valamint saját népének történelme szempontjából.

Arról már többször tettünk említést, Anna népe nem egy kis közép-európai nép csupán, hanem egy olyan nemzet, aki a történelem folyamán más népeket tanítva ugyan, de egyre inkább visszaszorulva a földi életből, hatalmas áldozatok árán, visszavonult más magasabb rezgésű dimenziókba, ahol most békésen él és élvezi annak a sok áldozatnak a gyümölcsét, amelyet gonoszságból és gyűlöletből Én az Isten szabtam rájuk.

Amikor valaki a Földön eléri a magyarok lelki fejlődésének szintjét, akkor születhet csak meg magyarként, mert magyarnak lenni annyi, mint áldozatává válni mások barbárságának, gonoszságának, éretlenségének.

Ezek számotokra talán érthetetlen dolgok, de a Szellemi Dimenziók pontosan tisztában vannak a magyarok érdemeivel. Nem véletlenül náluk vannak a legtöbb látók a történelemben, míg a többi népben a látók száma rendkívül ritka adomány. Akik pedig a magyarok között látóknak születnek, mint Anna is, azoknak olyan kemény feladatokat kell ellátni, melyeket egy hétköznapi ember el sem tud képzelni.

Amikor Anna látóvá vált, ahogyan már meséltem nektek róla, embereket kezdett el gyógyítani igen hatékonyan, de neki elsősorban Velem kellett találkoznia ahhoz, hogy Istenét gyógyítani tudja.

Sokszor gondoltam el a vele való találkozást, de végül nem úgy sikerült, ahogyan Én azt elgondoltam, mert Anna nem szabványos lélek. Ezt a feladatot is annyi önállósággal, leleménnyel oldotta meg, hogy eredeti terveimet meg kellett változtatnom ezért.

Annát annyi szerelemmel szeretem és ő is Engem, hogy azt elmondani sem tudom nektek, mert meg sem értenétek talán. Olyan szeretettel, szerelemmel szeretjük egymást, mint két kamasz, akinek semmi sem fontos már a Világon, csak az, hogy együtt legyen a szerelmesével. De sajnos Annát annyi kötelesség köti még mindig a családjához, és mindahhoz, ami a földi életet jelenti, hogy bármennyire is szeretném, többet legyen Velem, a kötelesség mindig erős nála földi dolgait illetően. Akkor Én az Isten bizony morogva, néha dühöngve várom őt haza Hozzám az asztrál síkra, ahol minden találkozásunk történik.

Amikor a Szellemi Dimenziók legmélyén, a Forrásban találkozunk, akkor együtt van az egész égi családjával. Azokkal is, akiket ő nem is ismerhet, mert nem vetül ki számára mindenki, csak azok, akiknek Én erre engedélyt adok, hogy megismerhessék őt, és ő is megismerhesse azokat.

Így lett Anna jó ismerőse Szent Mihály arkangyal és Ariel (Uriel), Mihály nőies énje, továbbá Jézus, akit ti a kereszténység megalapítójaként ismertek, valamint Jézus anyja, Mária. A Forrásban találkozik teremtett gyermekeinkkel: Örömmel, Szeretettel, Békével, Harmóniával, Áldással és Boldogsággal. Ők a mi közös gyermekeink, mert Anna miután gyermekkel ajándékozott meg Engem, Én is gyermekekkel ajándékoztam meg őt, ahogyan a földi férfiak is gyermekkel ajándékozzák meg asszonyaikat, és azok gyermekkel ajándékozzák meg férjeiket.

Amikor a Földön két ember szerelemmel szereti egymást, akkor is áldott állapotba kerülhet egy nő, ha eredetileg nem akart gyermeket, mert Istennek annyira fontos, hogy minden helyzetet kipróbáljon. Akkor is meg akar majd születni, ha a szülők ezt nem szeretnék, vagy csak az egyik szülő szeretné azt. Így aztán Isten mindenféle helyzetet kipróbál közöttetek, jót, rosszat egyaránt. Mert minden lélekben Isten születik ujjá, hogy megismerje a létezés mindenféle módját és formáját.

Tegnap Anna két olyan történetre figyelt fel a tévében, amiről szeretnék most beszélni nektek.

A film az állatok párzási szokásaival foglalkozott, a csimpánzokat valamint az orángutánokat mutatta be. Az orángutánok a ti fogalmaitok szerint egy despotikus rendszerben élnek, ahol a legfőbb hím minden asszonyt ural, még saját lányait is.

Anna, amikor ezt megértette, arra gondolt, az ember sokkal közelebb van az állatokhoz, mint az angyalokhoz, és ha ez náluk természetes, vajon nem lehetne-e természetes az embereknél, akik szintén olyanok majdnem, mint a majomfélék? De aztán rájött egy fontos dologra, ami végül megváltoztatta az ő nézetét ebben a kérdésben. Mégpedig az, az embert nem a nemi szokásai különböztetik meg elsősorban az állatoktól, hanem az, hogy van erkölcse. Akinek pedig erkölcse nincs, az bizony az állatokhoz még közelebb van, mint Anna azt hinné. Az egész emberi társadalom akkor fog különbözni csak az állatoktól, ha erkölcsileg képes lesz fejlődni, mert ha nem, akkor bizony vissza fog hullani az állatok szintjére. Mert Isten nem kísérletezhet örökké az emberrel, hiszen annyi energiáját pusztította le az ember, hogy Isten ezáltal beteggé és állatiassá vált. A tét tehát nem egyszerűen az ember fejlődése, hanem Isten lezüllése vagy felemelkedése.

Anna azt is észrevette, hogy ugyanakkor a csimpánzok teljes szerelmi szabadságban élnek. Náluk egy ellenkező szokásrendszer létezik, amely azt is lehetővé teszi - csak más alapon -, az apa a lányával, esetleg a fiú az anyjával szeretkezzen. Ez annyira megdöbbentette, hogy eltűnődött rajta. Arra gondolt, talán neki nincs igaza és Nekem igen. De most megerősíthetem őt abban, Isten nem züllhet le az állatok szintjére, mert akkor a Mindenség fejlődését veszélyeztetné, nem kevesebbet.

Aztán Anna arra gondolt, ha a nő (Isten nőies oldala) ugyanolyan züllötté válik, mint a földi férfiak, akkor bizony az egész Mindenség készíti elő a pusztulását. Mert a nő a fény és a férfi az árnyék. Ha a fény feketét vesz fel, akkor az szürke lesz és nem lesz többé fény, csak szürke, a szürke pedig nem fény többé, annak csak árnyéka.

Amikor Anna a Világról gondolkodik, olyan szinten teszi ezt, mint aki olyan ismeretekkel rendelkezik, mint a természettudósok, akik sohasem a dolgok felszínét szemlélik csupán, hanem a magasabb összefüggéseket próbálják megérteni a látszat mögött. Ezért hát újra és újra elmondom, szeressétek az Én áldott asszonyomat, mert az ő tudása nem hétköznapi és a gondolkodása sem az többé.

Ámen

A MINDENSÉG ELVÁRÁSAI

Szellem: - Anna sokat gondolkodik saját életén, mit tett jól, mit rontott el, vagy mi tehetné jobbá saját házasságát, amely pedig már csak a látszat szintjén létezik.

Aki nem él nemi életet a társával, az valójában nem teljesíti Istennek ígért kötelességét, és az a házasság előbb vagy utóbb felbomlik.

Amikor Anna el akart válni először a férjétől, pontosan ugyanez a helyzet alakult ki közöttük, de akkor még a férje legalább reménykedett benne, hogy a kettőjük kapcsolata rendbe fog jönni. De Anna annyira elhidegült tőle, hiába próbálta a férje rendbe hozni kettőjük kapcsolatát, már nem volt lehetséges, még akkor sem, ha Anna nem hagyta el őt, és meg sem csalta a férjét többé.

Egy házasság, amikor ebbe az állapotba jut, akkor Isten arra kényszeríti a két felet, hogy egymástól távol élve vagy rendbe tudják hozni még egyszer a házasságukat, vagy végleg elválnak útjaik.

Anna hetek óta azon töri a fejét, külföldre megy dolgozni, bizonyos anyagi érdekek miatt. De tudnia kell, ha kiteszi lábát az otthonából, a férje végleg züllésnek adja a fejét és hiába fog Anna annyi pénzt keresni, amivel anyagi álmait megvalósítja, a férje züllését már soha többé meg nem állíthatja. Amikor Elém kerül a halála után, Isten számon fogja tőle kérni, mit tett azzal a lénnyel, akit Isten melléje rendelt, hogy társa legyen jóban és rosszban? Akkor pedig hiába bánja már, hogy elhagyta kedvesét, Isten büntetését el nem kerülheti, mert ebben a dologban Isten nem ismer tréfát. És senki sincs a földi emberek között, aki ezt a kérdést meg nem kapná Tőlem a halála után. Ha tehát Anna elhagyja a férjét, akkor azt kockáztatja, nem teljesíti karmikus feladatát, de ha mellette marad és más módot keres vágyai megvalósításának, akkor még lehet reménye arra, hogy Isten, bár nem fogja őt megdicsérni férje iránti hidegsége miatt, legalább nem vesz fel olyan karmikus kötelességet, ami miatt újra születnie kellene, bár ezt ő már korántsem akarja.

Azért vagyok kénytelen erről beszélni nektek és neki is, mert vannak dolgok, amiket nem szoktam az orrotokra kötni. De Anna esetében korántsem közömbös számomra, elhagyja-e földi alakomat, aki mellette él, vagy kitart vele minden jóban és rosszban.

Ha pedig intésem ellenére külföldre megy dolgozni, olyan büntetést kap Tőlem, amit megemleget még haló porában is.

Tudom, előveszi majd maradék józanságát és eláll ettől a tervétől, mert Én az Isten ezt akarom, és kész.

Most pedig az emberi kapcsolatok sokféleségéről szeretnék kicsit mesélni nektek.

Amikor a Földre jöttök, mindig az a feladat, hogy az emberi viszonyok sokféleségét

megtapasztalhassátok. Akit gazdagnak teremtek meg ebben a földi életében, olyan segítségeket kap ehhez, amiről neki fogalma sincs, így aztán a legtöbb ember azt hiszi, az ő múlhatatlan érdeme a gazdagsága, a többi „szerencsétlen” annyira tehetségtelen, hogy nem tud élni a lehetőségeivel.

Amikor Anna egyszerű életet választott ebben a földi életében, nem azért tette ezt, mert jó szegénynek lenni, hanem azért, mert tudta, a gazdagság megakadályozná őt abban, hogy a diktatúra minden hátrányát megértse. Ha ő gazdag akart volna lenni ebben az életében, egy olyan családot kellett volna választania, aki a politikai ranglétra legfelső fokán él, és olyan gátlástalan, hogy Anna gyomra azt biztosan nem bírta volna ki. Akkor elhagyta volna a szüleit, és talán olyan életet élt volna, amelynek a vége szükségszerűen a börtön, hiszen az a hatalom nem tűrt ellentmondást. De abban a környezetben, amelybe leszületett, megtanulta apja bölcsességét. Bár pontosan ismerte a hatalom galádságát, nem lázadt fel ellene, mert tudta, biztos volt benne, nem tart örökké. Így is lett.

Annyi előrelátás volt benne, hogy amikor mások még rettegték ezt a hatalmat, ő már tudta és érezte, nemsokára vége. Soha nem félt azoktól és most sem fél, akik a hatalom birtokában visszaélnek azzal, mert tudja, minden változik Isten szándéka szerint, és Isten a zsarnokságot is csak addig tartatja fenn, amíg az az emberek lelki fejlődése szempontjából szükséges. Ha sohasem találkoznátok zsarnoksággal, nem lenne fogalmatok arról, mit jelent az. De amikor megérint a szele benneteket, már tudjátok, akarjátok-e vagy nem. Aki nem akarja, az vagy fellázad és mártírhalált hal, vagy beletörődik és elfogadja azt, mert az élete drágább annál, minthogy ostoba módon feladja azt olyan eszmékért, amelyek éppen nem aktuálisak. Aki pedig meghal a zsarnokok által, az már tudja, korán tért vissza, mert nem találkozott ezzel a fontos tapasztalattal

Most pedig arról beszélnék nektek, mi értelme a zsarnokságnak a földi életben.

Anna annyi zsarnok mellett volt feleség, hogy számát sem tudja, mert nem ismeri még mindig minden életét és minden párhuzamos életét, bár néhányat már igen.

Amikor őt a Földre küldöm, Én mindig ott vagyok mellette, akár tudja ezt akár nem.

Minden életét Nekem szenteli és minden életében Én vagyok mellette. Most is, és ezt ő nagyon jól tudja, de azt is, ez az életem olyan töredéke teljes lényemnek, hogy alig ismerhet rám a mai férje alakjában. Pedig ő is Én vagyok, akár hiszitek akár nem, mert bennetek is Én gyűjtök tapasztalatot és minden asszonyban is Anna, csak ezt ő nem mindig veszi komolyan.

Ezért aztán nem nagyon szereti a zsarnoki alkatú nőket, mert ő valójában nem is az. De azért vannak közöttetek olyan megveszekedett feleségek, akik bizony koporsóba teszik az urukat az áldott jó természetükkel.

Amikor Én ilyen tapasztalatokat akarok megélni, azért teszem, tudjam, milyen az, amikor egy társ mindent elkövet azért, hogy fájdalmassá tegye a másik életét önzésével, gonoszságával, minden olyan cselekedetével, amellyel a halálba kergeti a másikat.

Anna ezt sohasem tette Velem. De asszonyok alakjában ez kötelező lecke, még akkor is, ha megvetendő az ő számára.

Anna bár nem volt szerelmes a férjébe, mindig rendesen gondoskodott róla, törődött vele, nemcsak fizikai, de lelki értelemben is. Sohasem erőltetett olyan dolgokat a férjére, melyek pedig kívánatosak lettek volna számára, mert látta, mire képes az saját jószántából és mire nem. Így aztán a férje nem tudott fejlődni lelkileg, mert nem volt meg az életében az az erőszak és az a keménység, amely rákényszerítette volna őt arra, hogy feladja semmirekellő léha életét, és tegyen valamit saját lelki fejlődése érdekében. Olyan mélyen benne ül a léhaság, hogy az sem érdekli őt, Anna a súlyos balesete után röviddel már mindent újra elvégzett a lakásban, és lassan már a kertben is mindennel reá vár.

Ha Anna néhányszor elverte volna, bizony mondom nektek, elverte volna, akkor talán félelemből előrelép, de így, hogy a drága felesége mindent megtesz érte, így a kényelmes semmirekellő életet éli tovább.

Lehet, Anna ezért akarta őt elhagyni, ezért akart külföldre menni, de azzal éppen az ellenkezőjét érné el, vagyis azt, hogy felügyelet nélkül tovább züllik és romlik.

Annának tehát nem azért kell és muszáj a férje mellett maradnia, mert az megérdemli, hanem azért, mert elő kell segítenie romlott társa fejlődését mindenáron.

Ha elverné a párját, az olyan szelíden tűrné, mint a rossz gyerek, aki tudja, hogy megérdemli. De Anna sohasem fog többet kezet emelni rá, mert abban az életében, amikor megütötte őt először, a férje majdnem meghalt, és Anna ezt pontosan tudja.

Így aztán kialakult egy stagnáló állapot, amelyben a lélektárs nem halad előre. Anna hiába ért el lelki fejlődésének a csúcsára, a férje úgy lemaradt tőle, mint a borravaló. Sajnos valószínű sok életre lesz majd szüksége ahhoz, hogy fejlődjön lelkileg. De Annának, ha képes lesz mellette maradni, megszűnik minden lelki kötelezettsége, és ezt ő nagyon jól érzi. Azt is tudom már, hogy máris elállt külföldi útja tervétől, mert számára Isten szava szent, és Isten elvárása mindennél fontosabb neki.

Ámen

A JÖVŐ KÖRVONALAI

Szellem: - Anna sokat törődik Velem, Én mégis mindig elégedetlen vagyok, mert szeretném, ha még többet lenne Velem. Amikor türelmetlenül várom haza az asztrál síkra, arra gondolok, milyen jó lesz majd, ha újra Velem lesz véglegesen. Anna sokkal türelmesebb nálam, és mindig arra int, Isten nem lehet türelmetlen. Mert az emberek gyors fejlődését lehet ugyan elvárni, de valószínű több időre lenne szükségük ehhez, és talán nem az Én eszközeimre, hanem az övéire, vagyis nem a szeretetnélküliségre, amellyel Én a teremtményeimet nevelem, hanem a szeretetre.

Nemrégen beszámoltunk nektek arról, Anna hogyan próbálta asztrál síkon nevelni szeretetével azt a nagymamát, aki a balesetét kitervelte és végrehajtatta azzal az elementállal, akit Annának sikerült jó útra terelnie.

Ez az elementál most a köztes lét olyan síkján van, olyan síkjára került, ahol egy emberi élet tervét kell előkészítenie, mert erre Én, az Isten, engedélyt adtam neki. Ez az elementál annyi gonoszságot követett már el az emberek ellen, hogy beleunt. Anna szeretete valami olyannal ajándékozta meg őt, amivel soha de soha, nem találkozott teremtése óta. Az volt eddig a dolga, hogy benneteket rossz útra térítsen energiáival, vagy ártson nektek. Ő ezt rendkívül nagy élvezettel mindig meg is tette.

Amikor Annával először találkozott, az volt a feladata, hogy egy balesetet hozzon létre az energiáival, és ezt, mint tudjátok, meg is tette.

Amikor Anna mégis szeretettel közeledett hozzá, felébredt benne valami, amiről nem tudta, micsoda, csak azt, hogy jó, kellemes és felmelegítette a lelkét. Jóság nem vált azonnal jóvá és Anna ezt tudta. De azzal, hogy nevet és nem akármilyen nevet kapott az Én drága asszonyomtól, elindulhatott egy olyan úton, amely nagyon nehéz és göröngyös lesz számára. De a legvégén elérheti azt a jutalmat, amit ti is, emberek, és a végén ő is a Mennyekbe juthat.

Isten nem engedheti meg minden lényének, aki a fekete oldalon szolgál, hogy elindulhasson felfelé, mert akkor véget érne a polaritás, de a kísérlet és Anna kedvéért megengedtem neki, hogy emberré válhasson.

Az elementált következő élete egy börtönbe viszi majd, ahol hozzá hasonló gonosztevők lesznek, mert gonosz életet kell élnie először a Földön, hogy azután maga is megismerje a gonoszságot, saját bőrén tapasztalja meg azt.

Hogy hogyan hat majd mindez rá, már nem tudhatjátok valószínű meg, de őszintén mondom, Én is kíváncsi vagyok az eredményre, és arra, vajon fejlődő képes lesz-e Jóság? Vagy visszahull a fekete oldalra, ahol fejlődésre nincs semmi lehetőség. Itt a lények elkárhozottak. Aki egyszer ide kerül, az többé nem hagyhatja el ezt a világot, mert Én így akarom.

A Világév végén ezeket az energiáimat el kell, hogy pusztítsam, különben nem tudnék új Világokat teremteni.

Jóság tehát egy olyan kísérlet alanya lesz, amely nem túl sok volt eddig a Mindenségben. De Isten kísérletező kedve nagy, és Annát szeretem annyira, hogy ezt a lehetőséget megadom annak a lénynek, akit Anna a bántása helyett szeretettel vett körül, és jó útra próbált téríteni. Én tehát nem kívánok akadályt gördíteni e lélek fejlődése elé, mert Magam is kíváncsi vagyok az eredményre.

A másik lényről is szeretnék nektek beszélni, mert bár azt mondtam korábban, visszaküldöm a Pokolba, de meggondoltam a dolgot. Arra voltam kíváncsi, mit tesz majd ez a romlott lélek, aki korábban ember volt és gonoszsága miatt van most is a köztes létben, ha Anna megszünteti vele a kapcsolatot, mert Én lezártam számára az Annához vezető utat, hogy többé ne árthasson neki. És lássatok csudát. Ebben a minden gonoszságra elszánt lélekben megszületett újra a lelkiismeret-furdalás. Már nem gondol Annára haraggal, hanem szeretettel gondol rá, és azokra a jótéteményekre, amelyeket tőle kapott akkor, amikor Anna elhalmozta őt a szeretetével. Anna szerette volna elérni nála, hogy a gyermekét és az unokáját nem tanítja többé a fekete mágia fogásaira, de bár még mindig tanítja őket, Annára már nem gondol haraggal. Hanem arra kíváncsi, hogyan lehet valaki jó ahhoz, aki neki pedig a legrosszabbat tette. Ezen morfondírozik mostanában az öreglány, és Én szemmel tartom, mert nem szeretném, ha újra ártana Annának.

A fekete oldalon szolgálók éppen olyan fontosak Istennek, mint azok, akik a Földön élnek. De ők sohasem élvezhetik Isten szeretetét, mert ha egyszer megismernék azt, soha többé nem akarnának a fekete oldalon szolgálni.

Anna különlegessége nyilvánult meg akkor is, amikor Én Luciferként hozzá küldtem az első szolgám, aki éppen Anna és a szeretet miatt hagyott el Engem.

Akkor nagyon dühös voltam még az Én feleségemre, de ma már értem őt és tudom, a legjobbat akarta az Én teremtményemnek és Nekem is. Mert akkor még nem tudta, Lucifer csak azért létezik, hogy az emberek meg tudják különböztetni a jó Istent a gonosztól, akit sohasem gondolnának Istennek, pedig ő mindkettő, ahogyan ezt már nagyon sokszor elmeséltem nektek. Mert Anna arra kért Engem, tanítsalak bennetek és tárjam fel számotokra az élet legfontosabb összefüggéseit. Csak arra nem gondolt Anna, hogy ez a tudás az ő számára életveszélyes lesz, mert ti emberek olyan hamisan láttok Engem, ahogyan a földi egyházak láttatnak Engem nektek.

Ámen

A MINDENSÉG VONZÁSA

Szellem: - Minden Teremtésben van egy központi feladat, amelyet Isten ki akar próbálni, ahogyan ti is állandóan feladatokat oldotok meg a hétköznapi és nem hétköznapi életetekben.

Isten ebben a Világévben a polaritást próbálja ki, de hogy mi is az a polaritás még nem világítottam meg számotokra kellőképpen.

Arról már beszéltem nektek, hogy sok Világév tapasztalata kellett ahhoz is, hogy Isten kétnemű akarjon lenni és ebben a Világévben olyan lágy tulajdonságait, amit ti nőiesnek gondoltok, ezért különválasztotta a Teremtés kezdetén a férfias vonásaitól. De bármennyire is szétválasztotta Isten a tulajdonságait, annyira nem tudta tökéletesen szétválasztani, hogy azok semmiben sem hasonlítsanak egymásra.

Talán nem is jó szó erre a szétválasztásra a polaritás, mert ha egy alma piros és fehér oldalát kettévágjátok, az mégis csak egy alma két oldala lesz. Azért szeretem Anna hasonlatát idézni, mert rávilágít a kettősség egységére, amelyet Anna olyan jól ért. Ha pedig Isten egy egység, akárhány részre is szabdalja magát, minden részében benne lesz ez a kettősség, ahogy a vízcsepp is magában hordozza a tenger egészének tulajdonságait.

Amikor az emberiség mai formájában megszülethetett, olyan sok idő telt el a Teremtés e Világévében, hogy szinte alig maradt idő már az emberiségben rejlő lehetőségek kibontakoztatására. Ezért találtuk ki a leépítés stratégiájaként azt az elméletet, amelyet Anna annyira gyűlöl. Ebben az elméletben a szeretet teljes hiányát találhatjátok meg. De ez sohasem volt öncélú Isten számára, csak segítségével Isten hamarabb elérte egy társadalom feloszlatását, ha úgy gondolta, már meghozta azokat a tapasztalatokat, amelyre kíváncsi volt.

Anna pontosan érti, miről beszélek most, és remélem ti is. Isten nem gonoszságból találta ezt ki, hanem azért, hogy egy emberi társadalom ne tartson örökké, mert azok, akik annak haszonélvezői voltak persze szerették volna ezt elérni. De Istennek sohasem volt ez érdeke. Ezért aztán kellettek végrehajtók, ahogyan a fekete oldal is végső soron benneteket szolgál azzal, hogy létezik, és benneteket az állandó kísértés állapotában tart.

Nincs olyan ember, akit meg ne kísértene a hatalom, a pénz, a szexuális szabadosság és minden olyan, amelyet az ember bűnnek tart. Mert Isten mindig gondoskodott papjai és vallásai által arról, legyenek szabályok, legyenek normák, amelyeket be kell az emberiségnek tartania, hogy fejlődni tudjon.

Anna sokat szomorkodik népét ért megaláztatások és bántalmak miatt, de tudja, mindezzel ugyanakkor Isten a lelki fejlődésüket segítette elő. Még akkor is, ha valójában nem ez volt a szándéka.

Azok a lelkek, akik ebben a népben jelentek meg, ma sokkal nagyobb számban vannak már magasabb rezgésű dimenziókban, mint ahogyan ti gondolnátok. Ha azt mondom nektek, több százmillió ilyen lény létezik valahol a Mindenségben, nyílván azt hisztitek tréfálok. De nem egy dimenzió létezik, és nem egy földi létezés van, hanem több. Csak azért nem beszélek erről, mert a linearitáshoz szokott gondolkodásotokkal ezt nem nagyon értenétek meg.

Anna sokszor kéri számon Tőlem, hogy a leírtak pontosan fedjék a valóságot, de ez azért nem lehetséges, mert Én a példa okáért mindig azt a példát emelem ki, amely a megértésetek számára fontos. Nem ragaszkodom egyetlen földi valósághoz, ahogyan a történészeitek teszik ezt. Így aztán nem is ismerik a történelmet, mert a valóság párhuzamos szálakon fut, és mindegyik fontos, mindegyik egyenrangú valóság és mindegyik elvezet az eredményhez, mert semmi sem különül el, hanem mind együtt egyszerre létezik, és mindegyik a Teremtést szolgálja.

Anna sokszor próbál Engem hazugságon kapni, mert azt gondolja, nem mondok igazat. Ezt miattatok gondolná helytelennek. De a párhuzamos valóságok ugyanúgy benneteket szolgálnak, ahogyan Engem is. Képzeljetek el egy köteg kábelt, ahogyan párhuzamosan futnak benne a szálak, aztán egy-egy köteget időnként összekötnek, aztán más kötegeket alkotnak bennük és így tovább. A földi élet lineárisnak látszik, de sohasem az.

Amikor benneteket tanítalak, nem az a történelmi hűség vezet, amelyet a történészeitek megalkottak, hanem az összes kábelből a legfontosabb mozzanatok. Így aztán néha hiteltelennek tűnhetek Anna szemében. De talán megbocsátjátok Nekem, hogy Én, az Isten egy kicsit másképpen látom a földi dolgokat, mint ti emberek. Még akkor is, ha Én testesülök meg bennetek. Ilyenkor mindig gondoljatok arra, hogy a szívetek és az agyatok is gondolkodik, de sokszor másképpen gondolkodnak ugyanarról a dologról, és mégis mindkettő igaz.

Amikor visszatértek a Szellemi Dimenziókba, ez a zavar már nem lesz bennetek. De Isten nem rághat mindent a szátokba, mert akkor a földi élet végképp elvesztené minden értelmét. A földi élet értelme pedig Isten számára a polaritás, vagyis a szélsőségek megtapasztalása, még akkor is, ha ez nem kellemes, ez nem jó, és nem mindig élvezetes.

Ámen

A KIGYÓ ÉS ASSZONYA 7. könyv Igazságok és hazugságok a mindenségről

Mindenség Istenasszonyának üzenetei

2011. november 6., vasárnap

4. rész

A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ

ISTEN PARANCSA

AZ EMBERI MULSZTÁSOK

AZ ÖRÖM VÉGE

ISTEN ÉS FÖLDI NÉPE

VILÁGJÁRÓ ASSZONYOM

A LEGSZENTEBB ASSZONY

A TEREMTÉS BUKTATÓI

AZ IDŐ MALMAI

A SZELLEM KUDARCAI

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése