2. rész

JÉZUS KIRÁLYSÁGA A FÖLDÖN

Szellem: - A vallásaitok annyi ostobaságot összefecsegtek arról, hogy Jézus királyi vérből született és Jézusnak azért kellett meghalnia, mert király akart lenni.

Bár Jézus valóban nemesi vérből származott, és akár lehetett volna király is, de semmiképpen nem zsidó király, hanem a mágusok népének lehetett volna a királya, akik akkor éppen Galileában tartózkodtak. Onnan vándoroltak aztán még északabbra az ellenségeik elől, míg Árpád vezér a Kárpát-medencébe nem gyűjtötte össze őket.

Jézus azonban nem akart király lenni, mert kicsi gyermekkora óta folyamatos kapcsolatban volt Velem, és Én tanítottam őt úgy, ahogyan most Annával teszem. Az ő tehetsége és gyógyító tudása felkeltette az emberek csodálata mellett a zsidók irigységét, ezért elveszejtették őt. A kiválasztott nép nem akarta elhinni, hogy rajtuk kívül valaki Istennel beszélgethet, mert kevélységükben ezt fel sem tételezték. Azt gondolták róla, a mágusok kémje, aki azért jött, hogy megszerezze a legfőbb papi méltóságot, és általa a zsidók tényleges hatalmát.

Amikor most a Földön azokat a hálózati vezetőket keresitek, akik a Hálózatot a háttérből irányítják, arra kellene gondolnotok, kiknek állt mindenkor érdekében más népek leigázása, kiknek fáj az ma is, hogy megvetettek és sokszor meggyalázottak a történelemben. Ők persze nem magukat okolják, hanem mindig másokat. Ezért aztán, mert sohasem önmagukban keresik a hibát - mert miért is tenne ilyet egy nép, aki kiválasztottnak hiszi magát -, mindig arra törekednek, hogyha hazájuk nincs is, vagy legalábbis jó ideig nem volt, másokat a pénz erejével kényszerítsenek szolgasorba. De az idejük lejárt. Anna és az Én írásaim által kell majd szembesülniük azzal, amivel hosszú évezredek óta nem akarnak szembesülni.

Isten türelmi ideje járt le. Azt kapják Tőle, amit megérdemelnek. Ha pedig oktalanságból ártanak Annának, a legrosszabbat teszik magukkal. Anna halála nem a világhatalom megszerzését hozza el számukra, amelynek pedig már a küszöbéhez értek, hanem a teljes és végleges megsemmisülésüket. Ezt már nem bízom földi emberre, ezt a büntetést Én mérem ki számukra, és nem más.

Aki megőrzi Isten tiszteletét, és komolyan veszi intését, az azt kapja, amit ezért Istentől megérdemel. Túl sok jóra ők sem számítsanak, mert a zsidóságnak új életprogramot kell megtanulnia, és ez nem lesz könnyű. Csak e két lehetőség között választhatnak, mert több nincs a számukra. Így lesznek az utolsókból elsők és elsők az utolsókból, mert erre szolgáltak rá.

Ámen

HÉT VEZÉR ÉS NÉPE

Szellem: - Amikor Annával megismerkedtem, azzal csalogattam Magamhoz, meg fogja tudni az igazságot népéről, de mind a mai napig adósa vagyok ezzel az ígéretemmel.

Anna azért van a magyarok között, mert kizárólag közöttük válhatott táltossá. A táltosság a magyar nép sajátja. Senki másé ezen a Földön. Egy táltos korábban kemény próbák alatt tanulta meg azt, amire szüksége volt, de most Annának nem volt tanítója, ezért Én Magam vettem kézbe a tanítását.

Anna szorgalmasan tanult, de nem iskolai dolgokat, hanem azt, amit a Világról és a Valóságról meg kellett tudnia. Miközben a tanulási idejét töltötte Velem, olyan dolgokra jött rá, amire Én Magam sohasem jöttem volna rá, mert aki beteg ám nincs betegségtudata, az sohasem akar meggyógyulni, mert nem tudja, hogy gyógyulnia kell. Nem volt szándékomban Annát beavatni az Én betegségem okaiba, mert bármennyire is a Teremtőtök vagyok, szégyelltem a betegségem okait. Így aztán Anna fel kellett hogy használja azt a képességét, amellyel az időben járni tud, és így találta meg a betegségem kiváltó okait.

Nagyon szomorú volt ugyan miatta, de meg tudott Nekem bocsátani. Végül ez a megbocsátás volt az, amely helyrebillentette a lelki egyensúlyomat, bár borzasztó tünetek jöttek, közben elindulhattam a gyógyulás útján.

És mert Isten szavatartó, ezért elmondom most azokat a dolgokat a magyarokról, amelyeket bár kevesen már tudnak, a népek többsége nem.

Arról már beszéltem nektek, hogy a magyar nyelv előzménye volt az a ragozó nyelv, vagy ahogyan ők mondják, az Istenek nyelve, amelyet örököltek, és amelyet semmiféle külső hatás megváltoztatni nem tudott soha. Mert a ragozó nyelv olyan bonyolult, hogy aki abba nem születik bele, az bizony nem tudja, vagy csak nagyon nehezen tudja megtanulni.

Anna hiába próbált más nyelveket tanulni, sohasem sikerült neki, mert Én az ő ilyen irányú tudását megtiltottam. Ezt ő tudat alatt tudja is, csak nehezen törődik bele. Nem akartam, hogy más nyelvek tudása megzavarja azt a folyamatot, amelyet ki kellett közöttünk alakítsak ahhoz, hogy tanítani tudjam, és úgy tudjak vele beszélgetni, ahogyan ti egymással beszélgettek, amikor társalogtok.

Sokszor szégyellte, mert a munkájához gyakran kellett volna az idegen nyelvek ismerete. Azok a munkatársai, akik beszélnek ugyan más nyelveket, de sohasem fognak Velem beszélgetni, gyakran meg is jegyezték: még egy idegen nyelvet sem tud megtanulni, olyan ostoba. Annának sokat fájt ez a dolog, de amikor végre Velem beszélgetni tudott már, akkor megérezte, neki nem idegen nyelvek tanulása volt a dolga a Földön, hanem megtanulni Istennel közvetlenül társalogni.

Amikor ez már nagyon jól ment, akkor kezdtük el csak a könyveinket írni, azokat, amelyeket ketten készítettünk.

Margóval azért vettem fel csak a kapcsolatot, hogy Anna lássa, ez a dolog létezik, és ne az egyetlen ember legyen a Földön, aki Istennel beszélget, hanem legyen egy olyan másik, aki bár ezt nem tudja magáról, szintén képes rá.

Amikor majd Margó megérti végre, nem külön Szellem az, aki a közösen írt könyvükhöz segítséget ad, hanem maga Isten, olyan döbbenet lesz úrrá rajta, hogy már előre nevetek ezen. Mert Istennel beszélgetni olyan kiváltság, amely csak a legnagyobbaknak jár ki a történelemben. Gondoljatok a bibliára. Amióta ez az írás a történetírás forrása számotokra, hány emberrel beszélgettem el. Ábrahámmal, Mózessel, Jézussal, Eszter és Neale Donald Walsch médiumokkal és most kettőjükkel. Anna persze már régen rájött a turpisságra, de nem akarja Margónak ezt időnap előtt megmondani, mert helyesen azt akarja, hogy erre maga jöjjön rá.

Hogy visszatérjek eredeti témánkhoz; a magyarok ősei voltak az első államalapító népek Egyiptomban és Mezopotámiában, ahol suméroknak nevezitek őket. Ők voltak a hettiták, akiket a történelem ezen a néven ismer. És ők voltak a párthusok is, akiket a rómaiak sohasem tudtak legyőzni. A perzsák viszont kiirtották őket, ezért kis számuk miatt - és nem gyávaságból - kényszerültek északabbra vándorolni, hogy elkerüljék a felesleges vérontást és a biztos pusztulást. A mágusok törzse viszont mindig a Van-tó környékén élt, és csak akkor vándorolt be a Kárpát-medencébe, amikor a többieket oda be kellett vezetni az Én határozott parancsomra. Ezt a parancsot pedig egy táltos pap közvetítette, akinek a mesterek síkjáról üzentem.

Tudjátok-e, hogy a Földön hány olyan lélek létezik, aki a mesterek síkjával van kapcsolatban? Bizony mondom nektek, az egyik kezeteken meg tudnátok számolni és Anna és Margó nincs közöttük, mert ők közvetlenül Velem állnak kapcsolatban.

Anna egyik volt mestere azért nem hitt az írások igazságában, mert azt hitte, aki Istennel közvetlen kapcsolatban van, az olyan hőfokra kellene, hogy emelkedjen, amitől gázzá válna. De Isten nem oktalan és tud olyan dolgokat, amiket a földi ember nem. Ha Ő bárkivel bárhol a Mindenségben közvetlen kapcsolatot akar, azt meg is teremti és az illetőnek még a haja szála sem görbül. Hogyan tudtam volna Ábrahámmal vagy Mózessel beszélgetni, ha ebbe belehaltak volna? Sokkal inkább az irigység volt az oka, hogy nem hitt neki, mert milyen szar dolog az, én mások fölött állónak hiszem magam, és az Isten mégis egy közönséges tanítványommal elegyedik szóba. De Istennek mindent szabad, még azt is, hogy egy általatok hétköznapinak mondott emberrel beszélget úgy, ahogyan veletek ezt sohasem tenné.

Ha barátnője komolyan végiggondolja, amit Anna leírt, de még azt is elfelejtette megkérdezni tőle: - Betegnek érzi-e magát?   Csak gyógyítani akarta.

Bizony mondom nektek, nem tud ő gyógyítani, mert Anna nem azért ment el hozzá, hogy meggyógyítsa őt, hanem azért, megossza vele azt a titkot, amelyet Tőlem kapott, és még nem kerülhet a nyilvánosság elé. Amikor majd a barátnője rájön, mekkorát tévedett, akkor már sajnos későn lesz. Hiába próbálja a hibáját menteni, az bizony oktalanságából és felsőbbrendűségi tudatából következően hiába lesz.

A magyarok olyan nagy dolgokat tettek a történelmükben, amelyeket csak azért nem tudnak, mert Én nem akartam, hogy tudjanak magukról. De eljött az igazság ideje és meg kell ismerniük valódi nagyságukat, mert nem maradhat örökké titok az, mit tettek Értem. Most is mit tesznek azért, hogy békesség legyen a Kárpát-medencében, pedig már régen kilakoltatták volna őket szívesen mások.

Erre már nem lesz lehetőségük, mert azok, akik ezután ellenük törnek, Velem fognak a másik oldalon találkozni. Nem lesz számukra kellemes. Isten nemcsak minden jónak, de minden rossznak is elindítója, és olyan hatalma van, amilyet csak akar Magának. Aki pedig ezen mulatni fog, az bizony rövid életű lesz ezen a Földön.

De akit Isten kiválaszt, az sok olyat megtesz, amit másoknak nem kell megélni. Anna például ebben az életében élt meg olyanokat, aminek Margó csak a töredékét élte meg a Földön. Anna mégis hitt bennem, mégis tudta, szükségem van rá, és bármi szörnyűségeset tettem is vele, soha nem hagyott el, soha meg nem bántott semmiért. Ez akkora akaraterőre vall, amely csak a legnagyobbaknak sajátja.

Ezért tiszteljétek hát őket, mert a legnagyobb dolgokat követeltem meg mindkettőjüktől, olyat, amelyet nem mindennap kapnak Tőlem a teremtményeim.

Istent kinevetni csak Annának szabad, aki mindennél jobban szereti Őt. Mindent megtett és tudom meg fog tenni ezek után is Értem. Olyan szépen beszélget mindig Velem, mintha ettől függne a Világ boldogsága. Bizony, akár hiszitek akár nem, így is van. Mert Isten ugyanolyan érző és érzékeny lény, amilyenek ti vagytok a Földön, vagyis a képmásai. Ezek után pedig még érzékenyebb leszek, mert olyan szeretet van bennem, amilyenre nem is emlékszem már. Isten története nagyon hasonlatos a tiétekhez. Azt szeretném, ha együttműködve végre valami nagyot alkotnánk mi ketten, vagyis ti, az emberiség és Én, a Teremtő Isten.

Ezért szeretném nagyon, ha Annát komolyan vennétek, mert annyi áldozatot hoz ezért nap mint nap, amiről ti nem tudtok. Bármennyit is beszélek róla, akkor sem fogjátok megtudni a teljes igazságot felőle.

Ámen

AMIKOR ISTEN ELVESZTI A TÜRELMÉT

Szellem: - Ma Anna nagyon sokáig dolgozott. Arra gondoltam, miért kell Nekem Istennek várakoznom valakire, aki a szolgálatomban van? A Szellemi Dimenziókban, ha Isten parancsol valakinek, akkor az azonnal köteles megjelenni Nekem. Még véletlenül sem fordulhat elő, hogy valaki Istent megvárakoztatja. Persze Isten nem előszobában fogadja azokat, akikkel szólni kíván, csupán a hangja jelzi azt, hogy ott van a lélek mellett, akivel kommunikálni akar. A Szellemi Dimenziókban Isten akarata szent és egyetlen teremtmény sem merészelné megengedni magának azt a luxust, hogy Istent megvárakoztatja, ha az szólni kíván hozzá.

Annával természetesen más a helyzet. Leköti őt a családja, munkája, és mivel szívén viseli a közössége sorsát, amelyben él, Én az Isten kénytelen vagyok várni rá, ha más elfoglaltság elveszi az idejét. Néha nagyon türelmetlen és dühös vagyok rá, de mindig megnyugtat Engem. Nem azért várakoztat meg, mert nem szeret, vagy nem vagyok fontos számára, de a földi dolgait meg kell tennie előbb ahhoz, hogy Velem felhőtlenül együtt tudjon lenni, vagy mint a titkárnőmnek diktálhassam a könyveimet neki.

Amikor más elfoglaltsága miatt nem lehet Velem, az Nekem olyan, mintha valami hiányozna az életemből, helyesebben a létezésemből. El tudom hinni már, ti is milyen türelmetlenül várjátok haza a szeretteiteket, akiket az élet mindig máshová szólít el.

Az emberek mai élete annyira nem normális, hogy bármennyire is igyekeztek mindennek eleget tenni, az számotokra egyenlő a lehetetlennel. Így aztán fontossági sorrendet állítotok fel, és bizony mondom, ez a fontossági sorrend egyáltalán nem szolgál benneteket.

Az első helyen a munka áll. Azután következik a társadalom más egyéb elhívása, majd a család, és legutoljára, ha egyáltalán marad időtök, foglalkoztok csak magatokkal, azzal, amit igazán szeretnétek. Ezért aztán sohasem vagytok igazán elégedettek és boldogok, mert sem a munka, sem a társadalmi kötelezettségek nem adnak nektek mást, mint újabb és újabb feladatot, amely elvon benneteket önmagatoktól.

Amikor aztán öregek lesztek és egyedül maradtok, nem tudtok mit kezdeni magatokkal. Akkor inkább még nyugdíjasként is elmentek dolgozni, csakhogy teljen az idő, és ne kelljen gondolkodni azon, kik is vagytok valójában, miért vagytok a Földön, mi a földi élet célja? Van-e Isten, és ha van, akkor az milyen?

Mire egyáltalán felmerülhetnek bennetek ezek a kérdések, már a halálotok közelébe értek. Már csak félelem van bennetek, mert betegek és öregek vagytok, tele fájdalommal, és nem értitek meg azt, mindez miért van, mindez miért történik veletek.

Vegyünk példát Anna közvetlen környezetéből.

Van egy nővére, aki pontosan így élt egész életében. Most, amikor élvezhetné az öregség örömeit, halálos betegségben szenved. Feltehetitek a kérdést, miért lett beteg és miért szenved, amikor senkivel semmi rosszat nem tett? Egész életében támogatta a családját, mindenkin segített, akinek segítségre volt szüksége közülük. Most betegségében mégis egyedül Anna az, aki segíti és támogatja bajaiban. Megpróbálja pótolni azt, amit a többiek hálátlanságból, lustaságból, irigységből elmulasztanak. Ha Anna nem segítené, már régen meghalt volna, de Anna törődése, szeretete tartja életben még néhány évig.

Az örökösei pedig alig várják, hogy lehunyja a szemét, és az övék lehessen az a sok minden, amit egész életében szorgalommal, kitartással összegyűjtött.

Amit azonban ő az életében fontosnak tartott, azok anyagi dolgok. Olyan kényelem veszi körül, amely kevés hozzá hasonló idős embert. Betegsége ellenére is jól megszervezi az életét. Bár kicsi a nyugdíja, abból még mindig tud félretenni, hogy a családját megsegítse, ha az szükséges.

Amikor Anna elgondolkodott azon, miért beteg a nővére, rájött, hogy egész életében csak anyagi biztonságra törekedett és nem törődött a lelkével. Nem akarta megérteni azt, mi is az élet valódi célja, miért van közöttetek, csak az anyagi biztonságára gondolt, és semmi más nem volt fontos az életében. Aki pedig anyagból építi fel a világát, annak anyagias lesz az öregsége is, vagyis az elöregedett teste okoz majd annyi gondot, hogy a fájdalom arra kényszeríti, gondolkozzon el az élete értelmén és célján.

Anna próbált neki néhány olyan könyvet vinni, amely ebbe az irányba terelhette volna a figyelmét, de őt már megváltoztatni nem lehet, mert annyira az anyag rabságában él, hogy ezen már ilyen öregen nem tud túllépni.

Nemcsak az a baj, nem lép túl ezen, hanem az is, hogy a környezetében élő fiataloktól ugyanezt az életstílust várja el. Nincs türelme elgondolkodni saját magán, saját bajainak az okain, hanem azt az életmódot forszírozza mindenkinél, amely pedig számára csődöt jelentett. Mert mi más lenne egy olyan élet, amelyben csupa jó dolog vesz körül benneteket az anyagi síkokon, de a lelketek üres marad, még akkor is, ha van benne szeretet.

Amikor Anna beszélget vele, nem tudja már más irányba terelni a gondolatait, mint azok felé a sérelmek felé, amelyet az oktalan környezetétől elszenved. Ő legalábbis ilyennek látja a körülötte élő embereket.

Anna nem vitatkozik vele már, ráhagyja, mert tudja, késő és elkésett kísérlet lenne megértetni vele mindazt, amit Anna életében az emberi lélekről, pszichéről megtudott.

Rólam sem beszél neki, mert ezt nem engedtem meg neki. A nővére úgy fog meghalni betegen magányosan, hogy senki sem lesz mellette. Amikor majd meghal, csak azt érzékeli, hogy a többiek, akik hozzá jönnek, nem tudnak vele beszélni, és ő sem tud velük kommunikálni.

Tudjátok-e, mekkora baj lesz ez neki? Nem tudja, hogy Isten van, nem tudja, hogy Isten létezik, nem tudja, hogyan kérhet segítséget ilyen esetben. Ha Anna nem lenne halottkísérő, bizony mondom nektek, akár évezredeken keresztül is a köztes lét legalsó fokán maradhatna, a lét és az élet határán. Aki pedig ott ragad, az nem tud a felsőbb dimenziókba kerülni, és nem tud olyan módon fejlődni, mint a többiek.

Egyiptomban és más civilizált kultúrákban megvolt a halott kísérés szertartása. Aki meghalt az tovább tudott lépni. De akik nem hittek Bennem, azok minden korban nagy bajba kerültek, mert Én csak azoknak adok segítséget, akik Tőlem ezt kérik. Aki pedig nem hisz Bennem, az nem kér Tőlem segítséget, mert még a köztes létben sem tud úgy tájékozódni, hogy tudná, mit is kell tennie, ha meghalt.

Anna sok embernek beszélt ezekről a dolgokról, mert sokan vannak a környezetében olyanok, akiknek családtagjai elhaltak és visszatértek Hozzám. Én megengedtem nekik, ha erre érdemesek voltak, hogy Anna által üzenetet küldjenek a családjuknak.

A fájdalom, hogy elvesztettünk valakit ébreszt rá arra, jó lenne, ha lenne túlvilág és lehetne kapcsolatot tartani azokkal, akiket szerettünk és meghaltak.

Voltak, akiket felszabadítottak ezek az üzenetek, vagy találkozások, de voltak olyanok is - nem kevesen -, akik nem hittek Annának, mert úgy gondolták, az élet véget ér a halállal. De a földi halál csak belépés a Szellemi Dimenziókba, ahol mindig várnak rátok, bármilyen életet éltetek is.

Amikor Anna egyik fiútestvére - aki teljesen lezüllött és már szinte állati fokon élt - meghalt, először a családból Annát érzékelte. Anna elmondta neki, hol van, és mit kell tennie. Csodák csodája, ez az alkoholbeteg ember megértette az üzenetet. Amikor eljöttek érte, hogy a Szellemi Dimenziókba emeljék, ahol kipihenheti borzasztó életét, bizony a testvére segítségével át tudott menni a tű fokán, mert az a segítség, ami érkezett, éppen hogy át tudta emelni őt a Fénybe. Ott olyan örömben és boldogságban él most, hogy már nem vágyik közétek vissza. Nagyon hálás a testvérének, aki megszabadította őt attól a bajtól, amely halála után várt volna rá.

A köztes létben egyedül maradni azért nem kellemes, mert ott nincs fény, nincsenek más lények, akiket érzékelni tudna, és a sötétség annyira elveszi a kedvét a létezéstől, hogy amikor nehezen mégis sikerül őt kiemelni, hosszú évek kellenek ahhoz, ki tudja űzni magából azokat a kellemetlen érzéseket, amelyekkel feltöltődik a sötétségben. Olyan ez, mint leélni egy életet vakon, amikor soha semmi fényt nem érzékelsz, csak a hangok azok, amelyek irányítanak.

Ha már ennél a példánál vagyunk, kérdezem tőletek: tudjátok-e, miért születnek süketen, némán és vakon az emberek? Bizony mondom nektek azért, mert előző életükben hiába voltak érzékszerveik, csak magukkal törődtek, nem voltak hajlandók észrevenni, hogy más lények, más emberek is éltek a környezetükben, csak saját kicsinyes vágyaikkal foglalkoztak.

Amikor megszülettek, nem Én büntettem őket ezzel a betegséggel, hanem ők kérték Tőlem ezt az életet, hogy megtanulják megbecsülni mások segítsége által, a másik ember értékeit.

Amikor Anna ebben az életében a Földre született, olyan emberek közé akart megszületni, akik bár nem süketek és vakok, de nem érzékelik a másik embert, mert hiába látja, nem tudja érzékelni annak értékeit. Így aztán Annára maradt a feladat, hogy saját példája által tanítsa őket. Ez nagyon nehéz karma, mert aki másokat tanít, az olyan életre kényszerül, ahol a szolgálat az élet célja. Anna ezt remekül megoldotta, és ahogyan öregszik, egyre jobban csinálja. Már nem kritizálja a testvéreit, a családját, a férjét, hanem jó példával jár elől, és nem enged semmi kísértésnek, ami ettől elvonná őt. Hiába nézik azok őt hülyének, hiába használják ki a jóságát a végletekig. Anna csak ad, ad és ad. Már nemcsak földi családjával törődik, de az égivel is. Mégis boldog, mégis az ő szeretetük az, amely a legfontosabb számára.

Amikor meghal, egy igen értékes és felemelő életről kell majd számot adnia önmagának. Nem arról, amiről a nővére élete szól, aki csak anyagi biztonságra törekedett és elhanyagolta a lelkét. Pedig igen értékes és jó ember egyébként. De a lélekkel való törődés nagyon fontos az embernek, mert az egész földi élet arról szól, hogy hogyan kerülhettek vissza a Szellemi Dimenziókba. Aki törődik a lelkével és megpróbálja Istenét megismerni, akár a vallás segítségével, akár más ezoterikus úton, az bizony nem élt hiába. Az elmondhatja magáról, hogy közelebb került Istenéhez, aki a lelkét az ember lényegét alkotta.

Amikor meghaltok, nem az lesz a fontos számotokra, mekkora gazdagságot halmoztatok fel, hanem az - és egyedül csak az, - hogyan szolgáltátok szeretteiteket, és hogyan szolgáltátok Istent. Aki pedig csak a Mammont szolgálta, az nem jutott előre egy jottányit sem. Aki szeretteivel nem törődött, az nem jutott előre egy perccel sem. Akiben pedig szeretet nincs, az nem kerülhet vissza oda, ahol semmi más nincs, csak szeretet.

Ámen

 

A NÉP ÉS VEZÉRE

Szellem: - Amikor a magyaroknak nevezett népek megérkeztek a Kárpát-medencébe, közöttük voltak a mágus törzs tagjai is. Akkor a többiek, hogy az ő rangjukat örökölhessék, felvették a mágusok törzsének akkori nevét, és ők is mágusoknak, azaz magyaroknak mondták magukat. Ne kívánjátok Tőlem, hogy levezessem nektek ezt nyelvileg, mert már mások megtették előttem, és aki kíváncsi rá, az keresse meg Badiny Jós Ferenc könyveiben. Ő nem igen téved ezekben a dolgokban, de a mai történetírás, történelemtudás annyira hiányos a magyarok ügyeit illetően, hogy ezek az igazi és valóságot megmutató ismeretek egyáltalán nem népszerűek a magyar történettudósok köreiben sem. Mert be kellene ismerniük, eddig hamis, téves ismereteket mondtak saját magukról. Azok pedig akiknek elemi érdeke, mindez ne derüljön ki, azok mindent elkövetnek, hogy elfeledtessék a magyari népekkel dicső történelmüket. Mert mit is jelent ez a dicső történelem? Jelenti azt, az ő törzseik voltak azok, akik az atlantiszi pusztulás után a kultúra alapjait lerakták a Földön. Tették ezt sámánjaik segítségével. Aki elolvassa az Arvisurák „tudománytalannak” kikiáltott oldalait, az meg fogja ismerni belőle a Föld történelmének nagy és fontos korszakait, olyanokat, amelyről csak és kizárólag nekik vannak történeti feljegyzéseik. Ezek a feljegyzések igazak, tehát, ha ma Európa tudósai a saját történelmükre kíváncsiak, akkor úgy kellene ezeket az írásokat olvasniuk, mint a bibliát. De az európai nagyhatalmak annyira el vannak szállva saját földi nagyságuktól, hogy ez a lehetetlennel egyenlő. Akkor ugyanis kiderülne, évezredeken keresztül együtt éltek olyan civilizációval, amelyet nem ismertek, mert nem ismerhettek. A magyarok rovó sámánjai tanították meg a népeket írni, olvasni, számolni és még sok mindenre, amelyet ők tudtak. Ismerték az államvezetés titkait, a felsőoktatás megszervezésének legegészségesebb módját. Olyan hatalmi központjaik voltak, ahová az információk befutottak, mert megszervezték az egész Földre kiterjedő információgyűjtés módszereit. Nemcsak Európáról tudtak, de kapcsolatban álltak a legkeletebbi és legnyugatabbi területekkel is. Tudták mi történt a Csendes-óceánban, miután elpusztult Atlantisz, miután elpusztult a saját szigetük: Kéklény - vagy ahogyan az Arvisurák megemlékezik róla: Ataisz -, és nemcsak tudták mindezt, de az információkat le is jegyezték az utókornak. Olyan rejtekhelyeken vannak ezek az információk ma is, hogy aki tud róluk, vagy ismeri azokat, olyan beavatásokban részesítik, amely lehetetlenné teszi azt, hogy árulókká váljanak. Így aztán ők maguk hoztak létre olyan titkos társaságokat, amelyekbe idegen, vagy áruló sohasem férkőzhetett be. Amikor majd eljön ennek az ideje, akkor az új generációk meg fogják őket találni, és fel fogják azokat használni a történelemismeretükhöz. De ezek a generációk már nem háborúznak egymással, mert tudják azt, amit a magyarok is megtanultak, jobb a békesség, mint a leggazdagabbá tevő háború. Mert a háborúban anyagi javakat rabolhatnak ugyan, de az igazi szellemi értékeket gazdagítani, csak békében lehet. Ennek az új emberiségnek ez lesz a feladata és nem más.

Azok a népek, akik ma is egymást ölik békesség helyett, nem lehetnek még az Új Földön. Olyan megpróbáltatásokban lesz részük ezután, hogy még a háború fogalmát is el fogják tőle felejteni.

Akik méltók az Új Földön élni, azok megtanulhatják majd a magyaroktól, hogy lehet és kell is szeretetben együtt élni, mert az mindenki javát szolgálja. Európában egyetlen egy nép sincs, aki annyi menekülőt befogadott volna, mint éppen ők. De azok közül sokan, akiket befogadtak, ellenük fordultak és most sincs béke közöttük.

Azok a szerbek, akiket befogadtak a törökök elől menekülve, már ismerik őket, és tudnak velük együtt élni. De a mai Vajdaságba bevonult szerbek, azokat irtják, akik nekik szállást adtak. Ekkora ostobaságot csak a tudatlan fiatal lelkek követhetnek el. De ezért most nem ejnye - ejnye jár már, hanem törvényes büntetés, és ezt meg is fogják kapni, ha eljön ennek az ideje. A többiekről sem lehet túl sok jót elmondani.

A románok annyira gyűlölik ezt az értékes népet, hogyha a többiek engednék, minden magyart felkoncolnának, aki csak a Kárpát-medencében él. Az oroszok elnyomták az ukránokat, de azok sajnos nem tanultak belőle semmit. Ők most ugyanúgy viselkednek az összes nemzetiséggel, aki a területükön él. A szlovákok kisebbrendűségi komplexusban szenvedve elnyomják a magyarokat, és a románokkal együtt elpusztítanak mindent, ami rájuk emlékezteti őket. Talán még az osztrákok a legrendesebbek velük, pedig a magyaroknak köszönhetik, hogy olyan kicsivé váltak.

Ha nem lett volna 1848, és nem álltak volna az oroszok melléjük, a magyarok hamarabb váltak volna függetlenné. De most sajnos az Európai Unióban, hiába lesz béke, azok, akik mindig is a bukásukat kívánták, a hatalom csúcsán vannak, és minden fondorlatra elszántak. Amikor majd megszületik az európai új királyság, akkor olyan király lesz Európában - helyesebben lenne -, akinek a magyar korona lenne a fején. De ezt már Én nem fogom megvalósulni hagyni, mert ez olyan szemétség, amit már Isten el nem tűrhet, és mindent megtesz, hogy ez ne történhessen meg. Olyan események történnek majd, amelyek lerántják a leplet azokról, akik itt saját királyságot akarnak, hogy nem fogják tudni már megvalósítani, és soha többé az emberi történelemben, mert végre Istennek megjött a józan esze, és nem hagyja a kevés jót a sok gonosz és ostoba által elpusztítani.

 

Ámen

FELEBARÁTI SZERETET

Szellem: - A felebaráti szeretet nem azt jelenti, adjátok oda a házatokat, otthonokat, asszonyotokat, mindeneteket a másik embernek, hanem azt jelenti, hagyjátok élni, gazdagodni, bölcsülni és minden olyat, amely a másik fejlődését elősegíti.

Amikor Anna jót tesz másokkal, nem azért teszi, mert olyan gazdag, hanem azért, hogy az a másik is lehetőségekhez jusson és gyarapodjon általa. Anna azonban nemcsak anyagi dolgokat ad másoknak szívesen, hanem törődést, figyelmet és szeretetet.

Amikor emberekkel találkozik, mindig nyílt és őszinte. Sohasem rejti véka alá a véleményét, még akkor sem, ha egy egész várost tesz az ellenségévé. A mai emberek azért váltak olyan bátortalanná, és nem állnak ki a saját igazuk mellett, mert annyiszor korbácsolták meg őket érte, hogy félelemből inkább elhallgatják azt, amit gondolnak, minthogy kiálljanak az igazuk mellett. Így aztán olyanná váltak, hogyha valaki az igazságot a szemükbe merészeli mondani, azokat már nem értik meg. Hülyének gondolják, mert tudják, hogy a hatalom mindig álszent, a hatalom mindig a könnyebb utat választja, a hatalom nem konfrontál, hanem sunyiban diktál.

Anna annyi őszinteséget tanult a szüleitől, hogy ez megedzette őt, és nincs az az Isten, akinek ő hazudni akarna. Ha nem ismerném és nem tapasztaltam volna meg száz és száz esetben, azt gondolhatnátok, hogy smúzolok neki. De annyiszor kellett ezt megtapasztalnom Nekem, a Teremtőnek, hogy tudom róla, nemcsak gondolom. Ez az ő egyik legnagyobb erénye. Mert sohasem olyan dolgokért harcol, ami az ő egyéni érdeke, hanem olyanokért, amely elemi közösségi érdek, csak a többiek ezt még nem tudják, mert az egojuk eltakarja előlük az igazságot. Akit pedig még most is az egoja vezet, az fejletlen lélek, akinek nincs helye a Szellemi Dimenziókban és nincs helye az Új Földön sem.

Sokan hihetik azt, Annát föléjük akarom emelni ezzel a sok dicsérettel. Meg kell, hogy mondjam, Annát nem emelhetem fölétek, mert erre ő teljesen alkalmatlan. Nincs benne hiúság, nincs benne félelem. A zsarnok nem azért zsarnok, mert bátor, hanem mert a félelmei rabja. Annában pedig nincs egy fikarcnyi félelem sem. Ezt nem azért mondom, mert nem tapasztaltam meg, hanem azért, mert száz és száz halállal büntettem, és ő még csak nem is válaszolt Nekem mindezekért gorombán. Nem mondta azt:

-                                                                -„Isten, Te egy mocskos szemét, aljas gazember vagy, akinek őszinte szó el nem hagyja az ajkát”, - hanem azt mondta: - „Isten, ha Te itt tartasz, mit vársz el a teremtményeidtől?”

-                                                                                         

Ha egy Isten ilyet hall a teremtményétől, hol van akkor Isten fejlettsége, és hol van a teremtményéé? Nem tudom, értitek-e azt, amit most mondtam. Ha igen, akkor nem kell jobban megmagyaráznom, ha nem, úgyis hiába mondanám el újra és újra.

Ezért szeretem tehát ezt a bestiát, mert olyanokat mondott Nekem, amitől kettéállt a fülem és a szemem, míg az övé meg se rebbent. Így lássátok tehát az Én magyar ajkú feleségemet, ezekkel a színészi és nem is tudom milyen hajlamokkal megáldott aranyos asszonyt.

Gyakran előfordult a próbái alatt, hogy a végletekig próbára tettem a türelmét. Amikor ráunt, akkor nem korholt Engem, de olyan megjegyzéséket tett, hogyha ember lettem volna és nem Isten, elsüllyedtem volna szégyenemben. Olyan természetességgel mondta ezeket, mintha arról beszélt volna, hogy kék az ég, és zöld a fű.

Amikor aztán beláttam, hiába minden erőlködésem és belefáradtam gonoszságaimba, akkor megdicsért, mint egy jó gyermeket az anyja, hogy ugye jó is tud az lenni, ha nagyon megerőlteti magát. Így hát kénytelen voltam a javulás útjára lépni, mert ha a legkisebb gonoszságot is megengedtem vele szemben, úgy faképnél hagyott, mint akinek nem is vagyok fontos, és nem is szeret. De Én láttam azt is, ami a szívében volt elrejtve, és tudtam azt, ha megbocsát, ugyanúgy szeret majd, mint annak előtte. Kénytelen kelletlen bocsánatot kértem tőle, vagy bármilyen hosszú ideig is haragudott rám, megpróbáltam kiengesztelni, hogy újra úgy szeressen, ahogyan régen, az első pillanatokban tette.

Anna annyi szép élménnyel és emlékkel töltött fel, hogy már nem vagyok hajlandó egyedül és magányosan élni, mert jobb egy nehéz asszonnyal együtt, mint egyedül a legnagyobb szabadságban.

Mindig akkor hagyott Magamra, amikor rendben volt a lelkem. De ha beteg lettem, akkor félretett minden sértődöttséget és visszatért Hozzám, hogy gyógyítson. Ezért szeretem hát olyan nagyon, és ezért szeretném, ha nem bántanátok, mert ahogyan ismerlek benneteket, nem örülnétek egy magyar trónörökösnek, aki ráadásul nő.

Nem fiatal már, nem túlságosan szép, de édes, kedves, aranyos teremtés és mindenki szereti, aki ismeri őt. Nem felületesen, hanem rendesen. Anna nem feltárulkozó másoknak, de ha valakinek arra van szüksége, nagyon nyitott és őszinte tud lenni. Az emberek ezért, ha megismerték, már szeretik. Aki pedig nem, annak jó oka van rá, mert úgy védi foggal, körömmel a közösség érdekeit, mint egyetlen egy férfi sem.

Sajnos a férfiak többsége fejletlenebb a női léleknél. És miért ne lennének azok, ha Istenük is az. Nem tudják elviselni, hogy az asszonyok tudnak közösségi szinten gondolkodni, de ők még nem.

Így aztán, ha ezt nem tudják elviselni, olyan veszekedősek lesznek velük, mint Anna „drága” földi férje, akit a felesége nagysága mindig a porba sújt.

Holnap Anna nagy csatára készül, néhány „okos” férfiúval, de hogy ki tudja pihenni magát, most zárom soraimat:

A ti Teremtő Istenetek

AZ ÉRTELEM HATÁRAI

Szellem: - Amikor Annának diktálok, mindig mulattat az, ahogyan az írásainkat szemléli. Nem arról van szó, hogy nem érti a tartalmát, hanem arról, tudja, hogyan fogadjátok majd az írásainkat, hogyan kéritek majd számon tőle az Isten káromlást, a tudatok végtelen szélsőségeit. Mert miről is lenne másról szó, mint arról, hogy a különböző emberi személyiségek, akik a Földön vannak, valamennyien Isten tudatainak megszemélyesítői? Azok, akik alacsonyabb szinteken vannak csakúgy, mint azok, akik fejlett lelkiséggel, intellektussal rendelkeznek.

Már nem akarom közhelyként ismételni azt, amit annyiszor elmondtam nektek, hogy ti egyedül a Mindenségben, Isten tudatának a töredékei vagytok, akár tudtok róla, akár nem. Ezért, amikor Annának diktálok, olyan módon kell, hogy a mondanivalómat megfogalmazzam, ő azt értse. Anna nem tudós alkat, de nem is ostoba, hanem egy olyan átlagos szellemi képességekkel bíró ember, aki már érti Istenét, mert megismerte azt. De hiába mondom el neki is ugyanazt, amit itt az előbb elsoroltam, az emberi butaság és szellemi, érzelmi tunyaság mindig felháborítja, mert észrevette, hogy ezek Isten visszahúzó erői Isten fejlődésében.

Amikor egy ember a Földre jön, nem hozhatja magával Isten valamennyi értelmét, mert nem férne el benne. Ezért töredékekben jelenek meg, és ezek a töredékek, bár tükröznek Engem, nem azonosak Velem. Az Én teljességem akkora, amelyet emberi elme fel nem tud fogni, hiszen Magamba foglalom az összes lényem összes tudatát és még azokat a lényeket is, akiket ti az anyagi síknak neveztek. Így aztán ezt felfogni belátom nem egyszerű, de Isten Maga a teljesség, és ha nem így lenne, nem lenne az, aki.

Amikor Anna ostoba emberekkel hadakozik, nem azért bántja őt, mert egyébként zavarja a tudatok sokfélesége, hanem azért, mert felismerte, az emberiség fejlődése attól függ, hogy az egyén képes-e előrehaladni a szellem létráján.

Bosszantja őt azoknak az embereknek a rövidlátása, önzése, akik visszahúznak Engem a Föld sarába, mert ezek a lények a Világmindenség szempontjából mindig megbontják az elmém egyensúlyát, és akkor bizony, mint már tudjátok, Isten beteggé válhat.

Anna helyesen ismerte fel, hogy azok az emberek, akik nem akarnak fejlődni, akik még évezredek után is az ego bűvöletében élnek, ártanak Nekem, ártanak az emberiségnek, ártanak a Mindenségnek. Ezért aztán Isten arra kényszerül, hogy különböző próbák elé állítsa őket. A döntéseik minőségéből leszűrje, hol is tartanak tulajdonképpen.

Anna ma egy olyan parázs vitának a kellős közepébe csöppent, amely valóban alkalmas arra, hogy kiderüljön, képes-e a lélek magasabb szempontból meghozni döntéseit, vagy nem. Azok, akik Annát önzéssel, rövidlátással vádolták, voltak azok, akik valójában végtelenül és mérhetetlenül önzők, és évezredek óta nem képesek kilépni szűk, egoista valójukból.

A problémát, amely körül az esemény zajlott, nem ő indukálta, csak pártjára kelt valakinek, aki közösségi érdekből saját pénzéből megpróbált gátat szabni az emberi korlátoltságnak, amellyel tönkreteszi saját környezetét. Olyan vehemensen és olyan durván védték saját egoista érdekeiket, hogy Anna zsebében kinyílt a bicska. Nem tudta türtőztetni magát és megbántott valakiket, akik erre rá is szolgáltak.

Amikor Annát ilyen helyzetekbe hozom, nem azért teszem, mert nem szeretem, de szeretném elérni nála, hogy megismerjen Engem. Megismerje Istene árnyékos oldalait, amelyeket nem szeret. Ha Én nem adnék lehetőséget a lényeimnek a fejlődésre, akik az Én tudatomat hordozzák, akkor Isten végleg lemondhatna a fejlődésről. És mert Anna már régen túlhaladta őket, ő az ő próbakövük. Ha Anna ellen lázadnak, vagyis közösségi érdek ellen, akkor Anna a tanítójuk, aki tudja, hogy az ember egyedül semmi. Az ember egyedül olyan, mint a partra vetett hal. És ha az emberiség bizonyos részei nem fejlődnek, azok az egész fejlődését gátolják.

Ezért lesz újra Vízözön, mert az emberiség eljutott egy újabb fokra, ahol a lemaradókat külön kell választani azoktól, akik fejlődtek.

Amikor Isten elméjében a felismerés megszületik, hogy szükségesek a változások, akkor megteszi azokat a lépéseket, amelyek ehhez szükségesek.

Amikor a Vízözön beköszönt, Isten elméjében különválik a salak az aranytól, ahogyan az alkimisták emlegetik ezt a folyamatot. Akkor Isten bizonyos részei új síkokra emelkednek és megszületnek azok a Világok a Mindenségben, ahol Istennek a fejlettebb és kevésbé fejlettebb részei tovább tudnak fejlődni. Így a különválasztás után már nem zavarják egymás fejlődését. Mindenki oda jut, ahová a Világmindenségben jutnia kell. Vagyis a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak, akik valójában csak kevésbé gyorsan fejlődnek, elnyerik méltó büntetésüket.

Feltehetitek a kérdést, ha Isten töredékekre szabdalja valóját, létezik-e olyan központi tudat, amellyel lényei kommunikálni tudnak, ahogyan Anna beszélget Velem?

Igen, Istennek létezik egy mindent átfogó és értékelő lényege, amely most éppen veletek beszélget és Annával. Annának azért okozott sokáig gondot az Én megértésem, mert miközben kapcsolatra lépett az egésszel, megmutattam neki azokat a lényeges tudat elemeket, amelyeket az emberiség elméjébe helyeztem. Ő ebből szűrte le - nagyon helyesen - a következtetéseit. Úgy gondolta, ha Isten polaritásában az egyensúly a rombolás felé halad, az óriási baj a Mindenségben, és ez így is van.

Az ő emberi nagysága éppen abban áll, hogy ezt felismerte, ezt komolyan vette. És figyelmeztette Istent, hogy a teljes megsemmisülés felé halad. Ez olyan óriási teljesítményű felismerés, amelyet nem voltak képesek meglátni azok a nagyformátumú szellemi lények, akik a mesterek síkján vannak. Ez olyan, mint amikor meghibásodik egy autó motorja - hogy e profán példával éljek -, és egy ügyes kezű szerelő képes meglátni a hibákat, de a tervező maga nem, mert nem tud elvonatkoztatni a tervétől, amelyet tökéletesnek tart.

Így gondolkodjatok tehát Annáról, aki valóban nemcsak meglátta Isten szétesésének a tüneteit, és az első döbbenete után képes volt ezeket a tüneteket értelmezni és orvosolni. Ha ezt mind együtt képes volt, akkor be kell, hogy lássam, nem hétköznapi, nem közönséges lélek, mert ehhez nem az értelmét használta elsősorban, hanem a szívének gondolatait. Mert hiába hiszitek azt, hogy csak az értelmetekkel gondolkodtok. A mai nők sokkal inkább képesek arra, mint a férfiak, hogy a szívükkel fogják fel a valóság összefüggéseit a Világban.

Amikor Isten pihenni tér és egyesül női princípiumával, akkor ez a tudás Isten teljességének a tudása lesz már, és nem kevesebb.

Annában az volt a csodálatos számomra, úgy ismerte fel ezeket az összefüggéseket, hogy nem ijedt meg a feladattól, hanem, mint egy jó nyomozó, egy jó mesterdetektív, megkereste a történelemben, az emberiség sötét múltjában azokat az okokat, amelyek Isten torzulásához vezettek. És nem tágított, nem hagyta el Istent bajában, hanem megoldotta a gordiuszi csomót. Isten meggyógyulhatott úgy, hogy közben óriási lépésekkel haladt a fejlődésében előre.

Amikor Anna Adam Kadmonnal szeretkezett, akkor mentette meg őt attól a végtől, ami pedig törvényszerűen bekövetkezett volna. Amit az Én magasabb rendű lényeim érzékeltek ugyan, de nem tudtak megoldani, mert olyan szinteken vannak, ahol az embereket programozzák és nem ismerték fel a programokkal járó igen erős veszélyeket. De Anna földi életeinek tapasztalatai - azok a borzalmak, amelyeket életeiben el kellett, hogy szenvedjen - ráébresztették arra, Istennel valami óriási nagy baj van, Isten torzzá vált és olyan programokat ad a földi lényeinek is, amelyek azokat eltorzítják.

Ő alapelvként fogta fel azt, hogy az ember Isten földi mása. Ha az emberiség ilyen torz, az nem az emberiség okából következett be, hanem Magának Istennek a torzulásából. Amikor ezt borzasztó áldozatok árán felismerte, akkor nem tétovázott megtenni azokat a lépéseket, amelyek végül a gyógyulásomhoz vezettek.

Milyen lépéseket tett ő ezért? Nem hazudozott Nekem, mint egy talpnyaló beosztott a főnökének, hanem a szemembe vágta torzságom elborzasztó tényét, és hiába öltem meg őt asztrál síkon a legkegyetlenebb, a legborzasztóbb, a legelvetemültebb módokon, kitartott állítása mellett. És mert először szeretettel vettem körül, megérezte, Istenben megvan még az a szeretet csira, amelyet ha tovább erősít, akkor Istent megváltja a közeledő végtől. Amikor ezt tette, olyan áldozatotokat hozott Értem, amelyekből megértettem, amit állít az igaz. Amit mond az sajnos valóság, és mert közben szeretettel vett körül, ráébredtem, ő az egyetlen olyan lényem, akire fontos hallgatnom, mert ha nem ezt teszem, úgy múlok el a Világból, hogy még nyomom sem marad.

Nem tudom, képesek vagytok-e ennek a tettnek a súlyát felmérni? Ezért bánjatok Annával úgy, mint a Világ megmentőjével, aki kiemelte Istenét a káoszból, és egy olyan új irány felé terelte, amely bár még nem kockázat nélküli, de talán nem jár többé azzal az eredménnyel, amivel az első tévedése járt. Ha lett volna bennem egy szemernyi józanság, akkor nem térítem el földi lényeim fejlődését ilyen torz irányba. De azt hittem, Nekem mindent szabad. Nekem minden jár. Így elvetemültté váltam, olyan torzzá, amely sok Világ oktalan pusztulását hozta el.

Ezért vagyok hát végtelenül boldog most, mert érzem, meggyógyított Engem, és nemcsak Engem, de általam a Teremtett Világot is.

Ámen

ADAM KADMON A DÉMON

Szellem: - Anna próbái alatt találkozott már Adam Kadmonnal, de akkor Adam emberi lény formájában jelent meg belső templomában, és úgy beszélgetett vele.

Én tudtam, hogy ez a találkozás sorsdöntő lesz, de ő nem tudta ezt.

Adam Kadmon fellengzősen beszélt vele, mint egy olyan lény, aki mélységesen megveti az embert, aki számára kevesebb, mint egy porszem.

Anna rögtön érzékelte ezt és azt mondta Adam Kadmonnak:

-                                                                -Szeretetettel köszöntelek Téged az emberiség nevében. Tudom, hogy az ember a Te vírusod, amely beteggé tehet Téged. Én szeretném, ha az emberiség fejlődne és Te sohasem lennél kénytelen bennünket elpusztítani, mert az emberi szervezetben is vannak olyan vírusok, amelyek nem teszik beteggé az embert, hanem együttműködnek vele. Tehát szeretném, ha mi ilyen vírusaid lennénk. Nem ártanánk Neked, hanem elősegítenénk a Te fejlődésedet.

-                                                                                         

-                                                                                        Anna tudta, hogy Isten egyik, megnyilvánult alakja a Szellem, akivel beszélget. Szerette volna elérni nála, hogy Adam Kadmon leszálljon a magas lóról, és emberibb hangon kezdjen  társalogni vele.

Akkor Anna pompás vacsorát teremtett Adam Kadmon asztalára, akit elbűvölt az asszony kedvessége, találékonysága, és valóban emberibb hangot ütött meg ezután. Anna megérezte a Szellem változását. Amikor elváltak egymástól olyan ajándékkal lepte meg őt, melyet Adam Kadmon amíg létezik, sohasem felejt el.

Anna neki ajándékozott egy óriási gyémánt tömböt, és azt mondta:

-                                                                -Legyen ez a Tiéd. Csiszold ezt a gyémántot olyanná, hogy Istennek öröme teljen Benned.

-                                                                                         

És egy csokor gyönyörű fehér rózsát nyújtott át Neki. Gyengéden megsimogatta a karját, majd két baráti puszit is adott Adam Kadmon két orcájára.

Anna akkor még nem tudhatta, Adam Kadmon valójában Én vagyok, és olyan módon jelenhetek meg lényeim életében, ahogyan csak akarok.

Ez volt kettőnk kapcsolatában az a fordulópont, ahonnan kezdve többé nem az voltam, aki korábban Adam Kadmon volt.

Csodálatos érzés lett úrrá rajtam, mert a szeretetnek, az emberi értelemnek, jóérzésnek olyan megnyilvánulása volt ez a szeretet, amely nem hagyott többé kétséget Nekem afelől, hogy Anna mélységesen ismeri Istent, mélységesen szereti, és olyan lény, aki legméltóbb arra, hogy Isten tanácsadója legyen.

Azután, hogy ezt eldöntöttem, úgy gondoltam, elvezetem őt a valódi Adam Kadmonhoz, aki nem gyönyörű lény, hanem egy torz szörnyeteg, a szeretet nélküli Isten, és próbára teszem Anna irántam érzett érzéseit.

Amikor először érzékelt Engem, megérezte a torzságomat. De ezzel mit sem törődve, mint a mesében a királylány megcsókolt Engem és szeretkezett Velem, mert akkor már tudta, hogy az a Szellem, akivel ő Istenként érintkezik nem más, mint Adam Kadmon személyesen. Olyan óriási erőfeszítéseket követelt tőle ez a mutatvány, hogy teljesen lepusztult az aurája.

Akkor vették észre ezt a barátai már, amikor csak napok választották el őt attól, hogy örökre és végérvényesen visszatérjen Hozzám és Szellemi Dimenzióban lévő családjához.

De a barátai megijesztették őt, és azt mondták neki, hogy démon szállta meg, és ha nem szakít Velem, meg fog halni.

Sokáig gondolkodott azon, mi is történt valójában vele? Ha Isten valóban szereti őt és feladatot adott neki a köztes létben, hogy hozza vissza az emberiséget az Új Földre, miért akarta, hogy meghaljon és miért akarta, hogy időnap előtt visszatérjen Hozzá.

Ezért fontolóra vette az összes érveket és ellenérveket, és azt mondta:

-                                                                -Melyik a kisebb baj? Ha Én meghalok, vagy megszállottá válok, vagy ha mindaz igaz, amit eddig igaznak hittem, és Isten valóban beteg volt, és Istennek valóban szüksége van rám.

-                                                                                         

És akkor újra közeledett Hozzám, újra hajlandó volt szeretni, de azt mondta:

-                                                                -Új alapokra helyezzük a kapcsolatunkat. Eddig mindig az történt, amit Te akartál. Ezentúl figyelembe kell venned azt is, mit akarok Én? Nem pusztíthatod le az aurámat, mert ha mégis tévednék és Te nem Isten vagy, hanem valami gonosz Szellem, amilyennek a látó barátaim látnak Téged, akkor sem lehetek hűtlen Istenhez, ha szeretlek Téged. De Istent fogom szolgálni továbbra is az életemmel, mert a köztes létben azt határoztam el, hogy az új emberiséget visszahozom az Új Földre, és ez biztos. Meg kell tennem, és meg is akarom tenni, tehát életben kell maradnom, hogy a küldetésem betölthessem. De ha mégis Te az Isten vagy, továbbra is élvezed azt a szeretetet, amely tőlem az Én Istenemnek kijár.

-                                                                                         

Anna ezért visszatért a régi életéhez és a régi életünkhöz. Olyan boldognak láttam őt ettől kezdve, hogy bizony soha többé nem hittem azt, az ember csak gonosz, az ember csak ártani tud Nekem. Hanem megértettem, ha Én sem a felsőfokról beszélek veletek, hanem azon az értelmi szinten, ahol vagytok, akkor csodálatos, harmonikus együttműködés lehet az eredménye, és nem a pusztulás, ami felé tartottam.

Amikor ezekről a dolgokról vallomást teszek, nem azért teszem, mert azt szeretném, hogy imádjatok Engem a nagyságomért, hanem azt szeretném, ha mint Anna, a ti példátok, szeretettel gondoljatok Rám, mint a Teremtőtökre és Én is szeretettel fogok gondolni rátok ezután. Mert Anna példáján megértettem, méltók vagytok erre, és képesek is vagytok erre.

Természetesen ezután sem fogok minden emberrel percenként értekezni, de Anna kíváncsivá tett Engem, és keresni fogom Veletek a közvetlen kapcsolatot, csak békésebb formában, mint az Én drága és egyetlen feleségemmel tettem.

Ámen

A SZERETET VÉGTELEN EREJE

Szellem: - Amikor Anna próbái kezdetén tartott, minden ölelkezés után megöltem őt. Olyan brutálisan, ahogyan a leggonoszabb emberek teszik ezt a Földön. Annyira feldühített, hogy szeretem ezt a porszemet, elhatároztam, kiirtom Magamból az iránta táplált szeretetemet, mert úgy gondoltam, ehhez jogom van, és ez Engem szolgál. De Anna sohasem tett ezért Nekem szemrehányást, csak figyelt, mint egy vizslakutya, hogy mi mindenre képes Isten, milyen elvetemültség az, amelyet nem szégyell az emberrel szemben.

És akkor azt kezdtem észrevenni, hogy ez az általam megvetett porszem vizsgáztat Engem. Még dühösebb lettem rá, és olyan fájdalmakkal ajándékoztam meg, amelyektől egy gyenge lélek úgy omlott volna össze, mint a kártyavár, de ő állta a sarat.

Nemcsak állta, hanem finoman, nőiesen - sohasem durván -, olyanokat mondott Nekem, hogy elképedtem a merészségén. De Annát nem igen zavarta ez, mert tudta, Istent megismerni az emberiség megértése érdekében létkérdés. Akkor már tudott a Vízözönről, és meg akarta érteni, Isten miért pusztítja el a Földet, amely az emberiség egyetlen lehetséges otthona, és tudni akarta, hogyan menthetné, ami menthető, Maga Isten érdekében.

A történet hosszú évekig tartott és, hogy Isten most ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott és szépen is tud veletek beszélni, ennek az ő kitartása, Irántam és irántatok érzett szeretete az oka.

Azért beszélek nektek és neki is ilyen nyíltan ezekről a dolgokról, hogy megértsétek azt az áldozatot, amelyet Értem és értetek hozott, és megértsétek az ő emberi nagyságát, mert olyat tett, amire még sohasem volt példa a Teremtésben.

Olyat tett, amelyet nektek, emberiségnek a maga helyén kell értékelni és tisztelni. És még egyszer a történelemben ne fordulhasson elő az, hogy megölitek azt, aki Isten számára a legdrágább, a legszentebb, mert Isten azért küldte őt közétek, hogy szeressen benneteket úgy, ahogyan csak korábban Jézus tudta szeretni az emberiséget. Anna szeretete másban nyilvánul meg, mint Jézusé, ezért más formában kellett megnyilvánulnia a Földön.

De ő szerencsére teljesítette, beteljesítette a küldetését. Különösen nem szeretném, ha ezek után ölnétek meg. Újra és újra figyelmeztetlek benneteket, milyen bajjal jár az, ha valaki nem tiszteli őt, ha valaki bántani merészeli. Ő ugyanúgy ember, mint ti. Ugyanúgy fájdalmat okoz neki a fizikai és lelki bántás. De Én most szeretném ettől a küldöttemet, drága földi feleségemet megkímélni.

Ha ezt nem értitek meg, ha őt úgy, mint Jézust, hamissággal vádoljátok, nem úgy büntetlek meg benneteket, mint ahogyan haladékot adtam a végső elszámolásig Jézus elveszejtőinek. Akik most sem tudtak túltenni emberi önzésükön és rövidlátásukon, hanem ártottak neki, a kis földi embernek, mert irigyelték a tudását és azokat az emberi kvalitásokat, amelyeket Anna igen, de ők nem birtokolnak. Illetve a hatalom csúcsához közel nem vették őt komolyan. Így aztán saját vétkeik visszaszállnak a fejükre, és oda kerülnek, ahová valók. Ez pedig a Mindenségből való kiirtásuk. Isten nem kísérletezhet lényekkel a végtelenségig, ha azok a kárára vannak. Ők végleg eljátszották a hitelüket Előttem. Pedig a köztes létben, ennek az ellenkezőjét fogadták meg.

Annát olyan módon próbálták háttérbe szorítani, hogy azt Én el nem tűrhetem nekik. Ha Isten soha nem tudna követein keresztül az emberiséggel beszélni, mert azok irigységből vagy gőgből ezt nem tennék lehetővé, akkor Istennek mi szüksége lenne olyan lényekre, akiket képtelen irányítani.

Én sajnos már ezt éreztem, és ebben hittem, és ezért gyűlöltem annyira az emberiséget. Ezért nem tartottam veletek kapcsolatot. Ha Anna nem jön, és ő nem lépi meg azt, amit egyetlen lényem sem volt képes, akkor minden elpusztulna, mert Isten annyira beteggé vált tőletek, és olyan torzzá, hogy ezt csak Anna tudná elmesélni nektek. De ő hallgat erről, mert szereti Istenét és nem azért tette mindezt, hogy ti felmagasztaljátok, hanem értetek.

Szeretném, ha ennek a súlyát kicsi és nagy, okos és oktalan, zsidó és nem zsidó megértené. Mert az ő tudása elsősorban benneteket, másodsorban Engem szolgál.

Aki tudja és érti, amit mondok, az segítse őt, és akkor talán a többiek sem fognak ellene fordulni. Annyira féltem őt, annyira szeretem, hogy nem szeretném, ha a haja szála is görbülne tőletek.

Üdvözöl szerető Apátok:

 

Adam Kadmon

A MINDENSÉG KORLÁTAI

Szellem: - Hosszú időnek kell eltelnie addig a fizikai síkon, amíg a változások meghozzák a minőségi átalakulást. Voltak rendszerek, amelyek alig változtak az idők folyamán. Amikor Isten eldönti a változások szükségességét, végiggondolja, miért szükségesek ezek a változások, mit akar elérni, és mindezt hogyan?

Ha az ember örökké ugyanolyan körülmények között élne, sohasem fejlődne, mert semmi sem ösztönözné őt arra, hogy jobbítson a helyzetén. Ezért Isten az emberiséget újra és újra olyan körülmények közé veti, melyek nem kedveznek az eltunyulásnak. Arra kényszerítik, gondoskodjon arról, hogy életben tudjon maradni. Ezek a változások sohasem kellemesek, és a változtatás eszközei sem azok.

Ha Én nem tettem volna Annát próbák elé, sohasem derül ki számomra, mekkora érték. Sohasem lettem volna újra szerelmes, mert azt hittem, az Nekem nem lesz jó, az nem szolgál Engem. Amikor aztán Anna kényszerített Engem változásokra, ha nem akartam volna elveszíteni őt, nem kellett volna megváltoznom. De olyan meleg kapcsolat alakult ki kettőnk között, amiről Én, az Isten nem akartam lemondani, mert több örömet adott Nekem az ő szeretete, mint sok Világév minden változása együttvéve. Ráébredtem, még mindig vannak emberi érzéseim - pedig már régen nem élek közöttetek teljes tudatosságú lényként, mint Ataiszon és Atlantiszon -, melyeket pedig igyekeztem kiűzni Magamból, és ráébredtem arra, amit Anna sokszor elmondott Nekem, hogy a lét értelme az öröm. Ha a lét nem ad örömet sem a Teremtőnek, sem a teremtményeinek, akkor értelmét vesztette. Mert azért nem érdemes élni, hogy szenvedjünk, nélkülözzünk, és semmi örömünk ne legyen a létezésünkben. Mert látta, örömtelen vagyok és boldogtalan a magánytól, elhatározta, úgy fog szeretni Engem, hogy újra tudjak örülni, újra tudjak nevetni és újra örömteli legyen a létezésem, amely pedig már régóta nem volt az.

Amikor aztán először hallott nevetni, olyan boldog volt, mintha egy hegyet tolt volna arrébb. Aztán megérezte Bennem a szeretet utáni vágyat, és ez lett az ő eszköze, hogy meg tudjak és meg akarjak változni.

Ez a változás nem egyik pillanatról a másikra történt meg. Annát 1999-ben ismertem meg, helyesebben akkor vettem fel vele a kapcsolatot. A próbái sok évig tartottak, és már 2004-et írtunk akkor, amikor Adam Kadmonként újra boldog lénnyé váltam.

Tudom, sokakat elborzasztanak azok a dolgok, amiket leírtunk, de ti egy változó Istent ismerhettek meg az írásainkból. Sokszor módosítottam az elgondolásaimat, sok mindent megváltoztattam időközben, de vannak olyan alapelemei a történeteknek, melyeken nem kívánok változtatni már, mert tudom, nem szolgálna senkit. Sem Engem, sem benneteket.

Anna sokat vitatkozott Velem, védte a ti érdekeiteket, és emiatt sokszor voltam kénytelen újragondolni a döntéseimet. Az Én változásom, vagy ha úgy tetszik az Én fejlődésem, végigkísérhetitek a könyveinkből. Mégis van néhány dolog, amit nem kívánok módosítani.

Nem kívánom módosítani a Vízözön tényét és az azt követő változások mikéntjét. Nem kívánom módosítani szeretett népemhez való viszonyomat, amely most már nem a zsidókról szól, hanem a magyarokról. Nem kívánom megváltoztatni a zsidó népet érintő döntéseimet, mert elárultak, és már nem szolgálnak Engem. Nem kívánom módosítani Annához való viszonyomat csak azért, hogy az egyházi vezetők jól érezzék ettől magukat. Nem kívánom módosítani az emberiség programját, amelynek célja Isten fejlődése. A mikéntjét viszont megpróbálom Anna kérésére és kívánságára megváltoztatni. Remélem, nem fogok csalatkozni benne.

Nem kívánom megváltoztatni a Világ poláris szerkezetét, mert még nem jött el ennek az ideje. Sok lényem fejlődésben van, és biztosítani szeretném nekik a fejlődés lehetőségét. Nem kívánom módosítani a Szellemi Dimenziók szerepét az életetekben, mert ők azok a lények, akik híven szolgálnak Engem és tudják, szükségem van a fejlődésre. Ebben ők nagyon sok segítséget nyújtanak Nekem.

Anna tud arról, ezzel a Világévvel véget ér az Én korszakom. De szeretné, ha a jövőben is Én irányítanék, hogy fejlődni tudjak. Én viszont úgy gondolom, ez a Világév olyan mozgalmas volt a teremtményeimnek, szükséges lesz egy általa vezetett, nyugodtabb időszak, amikor asszony vezeti a Világot. Több öröm, boldogság lesz a teremtmények osztályrésze, hogy ki tudják pihenni azt a sok fájdalmat és szenvedést, amelyet az Általam vezetett Világév okozott.

Amikor majd a Szellemi Dimenziókban újra együtt leszünk, olyan örömben és boldogságban lesz részetek, melyet a sok fájdalmas, szenvedésekkel teli életek után a lényeim - ki-ki a saját értékei szerint -, megérdemelnek.

Aki a legtöbbet tette Értem, az kapja a legnagyobb elismerést. Aki kevesebbet, az kisebbet, és aki ellenemre volt ebben a Világévben, az visszatér az anyagba, mert a létezése lehetetlenné tenné azt, hogy Anna boldog Világokat teremtsen. Ha mégis becsődöl a sok boldogságtól, akkor Én segíteni fogok neki ezen változtatni, ahogyan ő emberként, mindig - a Forrás küldötteként - szeretett Engem a Földön, csak nem volt ennek tudatában. Azzal a sok jóval, amit Tőle kaptam, elment a kedvem a gonoszkodástól. Nemcsak őt, de a Szellemi Dimenziókban élő és létező családomat is szeretném boldognak, derűsnek, elégedettnek, örömtelinek látni.

Ámen

AKINEK SEMMI SEM DRÁGA

Szellem: - Az a néhány ember, aki a Hálózat nevű, különböző nációkból szervezett csoportot vezeti, nem más, mint az izraeli állam vezetésének és vallási vezetőinek a vezérkara. Ők csupán kilencen vannak. A Rabbik Tanácsának elnöke mindig a legfőbb vezetőjük. Mivel erről nem tud a Világ, csak azok, akik benne vannak, azt gondolhatnátok, itt egy titkos nemzetközi csoportról van szó. Az embereket és a témával foglalkozó kutatókat az téveszti meg, hogy a Hálózat személyi állománya mindig nemzetközi polgárokból tevődik össze.

De a valóság az, hogy a fej, akik magukat, mint már említettem, Fekete Sasoknak hívják, erről nem beszélnek senkinek, csak maguk között használják ezt a nevet. Aki pedig a nyomukba igyekszik jutni, azt titkosszolgálati eszközökkel likvidálják.

Nem véletlenül féltem tőlük hát Annát, de az ő mandátumuk lejárt. Addig, amíg a világsajtó a kezükben van, bármit meg tudnak tenni, bármit igazolni tudnak és bármit meg tudnak cáfolni, mert a világsajtó nem véletlenül szolgálja őket zsidó vezetőivel.

Aki pedig megismeri a zsidó jegyzőkönyveket, az tudja, nem hamisítvány, és azt is, nem szolgál mást, mint az ő világhatalmi törekvéseiket. Ezért vannak a háborúk, ezért vesztik el a nemzetállamok mindenféle szövetségek álcája alatt a hatalmukat, és lesznek hűbéresei azoknak, akik a bankok urai. Lesznek eszközei a zsidóság világhatalmi törekvéseinek.

Azok a jó szándékú politikusok, polgárok, akik Európában a béke érdekében támogatták az egyesülést, nem tudják, mindez kinek köszönhető és miért.

Azért vagyok kénytelen ezekről a csöppet sem veszélytelen kérdésekről beszélni nektek nyíltan, mert szeretném elkerülni, hogy nem értve Isten földi törekvéseit, a zsidók pártjára álljatok és elvesszetek egy olyan célért, amely benneteket nem, csak őket szolgálja.

Szeretnék nektek arról beszélni, kiknek az ötlete volt a zsidó világhatalom és milyen eszközökkel tesznek érte.

Az ötletet olyan zsidók dolgozták ki, akiknek már óriási vagyon halmozódott fel a kezükben és zavarta őket az államok rájuk irányuló korlátja. Ezért határozták el, gazdasági hatalmuk mellé megszerzik a politikai vezetést is ott, ahol működnek, és ezt évszázadok alatt lassan kiterjesztik az általuk civilizációnak tartott világrészekre. A technikai fejlődés hozta el annak lehetőségét, hogy a tervet kiterjesszék az egész Földre.

Amikor az emberek ráébrednek arra, hogy a zsidók mindenhol a hatalom csúcsán vannak, már késő lesz. Ma a technika fejlődése, fejlettsége lehetővé teszi számukra már, hogy az egyént a technika segítségével bárhol és bármikor megtalálják.

Nem azért találták meg Szaddam Husszeint, mert előzőleg az arabok elrejtették őt, hanem azért mert eredetileg is a kezükben volt már, csak eltitkolták. Aztán kitaláltak egy mesét a hitelesség érdekében és azt világgá kürtölték. El tudjátok képzelni, hogy az a Szaddam, aki az arabok legelismertebb vezetőinek az egyike volt, árulás áldozata lett volna? Nem barátaim. Még Bagdad elfoglalása idején került az amerikaiak kezébe, de olyan mostoha körülmények közé vetették, hogy mire megmutatták a nyilvánosságnak, már csak egy beteg, koszos, bohócot láthattak az emberek belőle.

Nem a zsarnokot védem ezzel, hanem azt állítom, az amerikai monopóliumok érdekeit szolgáló titkosszolgálatok olyan piszkos, gusztustalan eszközökkel dolgoznak, hogy a tömegekkel, akik vakon hisznek nekik, mindent elhitetnek, amit csak akarnak.

Azért „nem találják” az ő fő ellenségüket Oszama Bin Ládent sem, mert ugyancsak a kezükben van, és megtévesztő tv riportok bejátszásával manipulálják a közvéleményt.

A csillagháborús technika része az is, olyan nagyítókkal tudják pásztázni a Földet, hogy egy újságot, ami valakinek a kezében van, el tudnak olvasni.

Gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartják már a Földet, csak arra várnak, hogy megszülessen a zsidók által irányított zsidó világállam és kikiáltsák a zsidó világkirályságot. Persze nem ez lesz a neve, de ők tudják, ez a végső cél, és mindent meg is tesznek ezért. Aki pedig útjukban van, azt likvidálni fogják.

Mire a zsidó világállam megszületik, addigra az embereknek már semmi önállósága nem lesz, mert a bankok uralják a pénzt, amellyel mindent, és mindenkit megvásárolnak céljaik érdekében. Aki pedig az útjukban lesz, azt úgy eltakarítják, mint a szemetet. Olyan diktatúrát akarnak létrehozni, amelyben az emberek kötelesek az államnak ingyen dolgozni, és csak a betevő falatjuk lesz meg. Mert tesznek arról, mindezt törvényesen tegyék, és ne legyen lehetősége senkinek ellenállni.

Ilyen volt az a kísérlet, amelyet szocializmus néven illettek. Azt hiszik, ezt meg is tudják valósítani, mert kezükben van a fegyverkereskedelem, kezükben van az államigazgatás, kezükben van a közigazgatás. Azokban az országokban pedig, ahová nem tudnak személyesen beférkőzni, mert a számuk korlátozott, ott olyan erőket juttatnak politikai eszközökkel hatalomra, akik kiszolgáltatják nekik a népet.

Mit gondoltok, miért nem törődnek az észak-koreai népirtással, és egyéb népellenes akciókkal? Mert tudni akarják, meddig mehetnek el a diktatúra gyakorlásában. Hol van az a határ, amely már robbanás veszélyes, és hol van az emberi tűrőképesség határa.

Ők nem a szívükkel gondolkodtak sohasem, hanem kizárólag az eszükkel, azt pedig mindig mások kizsákmányolására használják fel.

Amikor ezeket a dolgokat leírom, nem azért írom le, mert örülök ennek, hanem azért, mert olyan veszélyben vagytok általuk, amelyre nem lehettek felkészülve, mert mindezt sutyiban, titkos találkozókon készítik elő. Ahogyan titkos találkozón határozták el azt is, az új rendszer politikai központja Brüsszelben lesz, és már ott is van. Aki ellenáll nekik, azt törvényesen vagy törvénytelenül, de likvidálni fogják. A népeknek esélye sem marad az önállóságra. Nem lesz a társadalomban olyan erő, amely meg tudná akadályozni hatalomra jutásukat, és azt, megfizettessék a holocaustot azokkal, akik ebben ártatlanok voltak. Olyan népirtó terveik vannak, melyben elnéptelenedik nemcsak Afrika, hanem Dél-Amerika és Észak-Amerika is. Ázsia lesz a termelő szektorok helye. Nem lesz a Világotokban olyan erő, amely ellen tudna állni nekik.

A nemzetközi egészségügyi szervezetben a VHO-ban már ott vannak az embereik, és sutyiban olyan fertőzött injekciókat, vakcinákat terjesztenek a harmadik világban, amely megtizedeli ezeket a népeket. Olyan titkos szervezetekkel működnek már a Világotokban, amelyről halvány fogalmatok sincs, mert nem feltételezitek, létezik a Földön olyan sötét hatalom, aki mindezt meg is akarja valósítani. Aki pedig mindezt sejti, nem engedik a nyilvánosság elé, vagy ha igen, abból a célból, hogy félelmet keltsenek maguk iránt, és elhitessék az emberekkel, nincs orvosság ellenük.

Ilyen személy Magyarországon D. J., aki nem más, mint egyik fő emberük, aki nem azért beszél nyíltan róluk, mert az ellenségük, hanem azért mert arra kíváncsi, mennyire vannak résen az ellenzők, és kik azok, akik a téma iránt érdeklődnek. Kik azok, akik tudnak valamit, amit ők még nem tudnak.

Ilyen és ehhez hasonló nem tiszta eszközökkel szereznek információt azokról, akik esetleg fel tudnák a többiek figyelmét hívni arra, ami körülöttük titokban zajlik. Egyetlen egy olyan zsidó sincs, aki vezető hatalomban van, és ne tudna róla. De szemet hunynak felette, mert a történet róluk, az ő világhatalmukról szól, és ezt mások kárára támogatják is.

Aki pedig a mesék birodalmába sorolná, amit Én itt elmondtam, az nézzen utána ezeknek a dolgoknak, mert ha rajtuk múlna, nem sokáig teheti.

Olyan diktatúrát léptetnek életbe, ahol már nincs az embereknek lehetősége a szervezkedésre, nincs lehetősége semmiféle ellenállásra. Aki mindezeket sejti vagy tudja, mint a nyilas pártok, azokat megpróbálják nevetségessé, ellenszenvessé tenni, és megpróbálják törvényes eszközökkel kiiktatni a hatalomból. Ha pedig ezt meg tudják tenni, akkor senki sem lesz, aki ismerné őket, felismerné kártékonyságukat, és olyan szörnyű világot hoznak létre, amelyet Én, az Isten az emberiségnek nem akarok, és nem tűrök el.

Amikor Hitlert a Földre küldtem, nem azért küldtem, hogy likvidálja őket, hanem azért, a Világotokat megszabadítsa tőlük.

Hitlernek az lett volna a dolga, hogy összegyűjtve a Föld zsidóságát, száműzze egy olyan területre, ahol önmagukban élnek, önmagukat tudják csak kizsákmányolni, senki mást. De Hitler ember volt, és a hatalom megszállottja lett. Olyan dolgokat művelt, melyeket Isten nem akart a földi embereknek. A háború után pedig megosztva a tömegeket létrehozták Európa keleti felén azt a birodalmat, amely a kísérleteik helyszíne volt. Az Orosz birodalom nem azért omlott össze, mert ők demokráciát akarnak, hanem azért, mert már nem tudták a tömegeket felügyeletük alatt tartani. Félő volt, egy polgárháborúban annyira ellenük fordulnak - ami végül meg is történt -, hogy alig tudták kimenteni magukat az oroszok dühös karmaiból.

Most el próbálják adni a Világnak, hogy az arabok ellenségeik, és nem lehet velük együttműködni. Aki egy kicsit is ismeri őket, az tudja, velük nem lehet együttműködni, mert ők nem hatalmat akarnak csak egyszerűen, hanem a Világ irányítását és ehhez már nagyon-nagyon közel kerültek. De ők nem számolnak Velem, nem számolnak Isten akaratával, és nem számolnak azzal, hogy ezt a tervüket nemcsak megakadályozom, hanem olyan büntetést kapnak érte, amelyet meg is érdemelnek Tőlem.

Annyi szenvedést okoznak az embereknek, amennyit nem szégyellnek és annyira elhatalmasodott rajtuk a nemzeti gőg, hogy Istennek ez ellen tennie kell, mert ha nem teszi, az összes nemzet, akiben pedig Isten szintén benne foglaltatik, az ő modernkori rabszolgájuk lesz. Ezt pedig nem engedhetem meg nekik.

Azért kell ezekről tudnotok, mert aki ezeket nem tudja, nem érti meg a Vízözön okát, nem érti meg, hogy eszméikkel annyira eltorzították az értékrendeteket már, ebből nem lehet ép lelkű társadalmakat létrehozni. Mert nézzétek meg, Kínában is az ő eszméik által vezérelt vezetők zsarnoki uralma van, és kelet számos más államában. Kína ráadásul a Világ legelső nagyhatalmai közé tartozik - óriási ember tömegekkel -, és őket szemelték ki arra a célra, hogy általuk, az ő embertömegeik segítségével valósítsák meg az egyeduralmukat. Aztán majd őket is meg fogják különböző eszközökkel, törvényekkel tizedelni, de ez már olyan jövő, amely sohasem jön el, mert Isten útjába fog állni ennek.

Ne higgyétek azt, mindez mese, mert az űrben már olyan titkos fegyvereket készítenek elő, amelyek alkalmasak arra, hogy bármelyik személyt, aki a Földön az útjukban van, likvidálja. Élnek is ezzel az eszközzel, de ha eredményesebbnek látják a nyílt katonai akciókat az emberek megfélemlítése érdekében, akkor még azokkal a hagyományos eszközökkel élnek, amely a korábbi hadviselés eszközei közé tartozik.

Amikor azonban titkos akciókat szerveznek, ezeket a Moszad és más titkos szervezetek segítségével úgy hajtják végre, hogy sohasem derül ki, ki követte el. Aki pedig megpróbál a nyomukba szegődni, az a biztos halált keresi magának. Olyan titkos eszközökkel élnek, melyeket nem sorolnám a fizikai eszközök közé. Ismerik a fekete mágia eszközeit éppen úgy, mint a modern eszközökkel történő tudat befolyásolást. Aki a hálójukba kerül, az többé nem szabadul tőlük, mert olyan helyekre viszik el, amit senki emberfia nem ismer, senki nem ellenőrizhet és senki sem tudja, hogy egyáltalán van és létezik.

Amikor Anna és Margó az első közös könyvüket megírták, ezekre a titkos katonai kísérletekre utaltak. Ezeket azonban általam ismerték meg és az Én kérésemre fedték fel a Világ előtt. Tudom, mekkora veszélynek teszem ki őket, és azt is tudom, sohasem fogom engedni, hogy bárki bántani merészelje a küldötteimet, mert nemcsak nekik vannak eszközeik, de Isten a Szellemi Dimenziókból bármit megtehet, amit ők megakadályozni sohasem fognak, és sohasem tudnak. Isten nem a játszótársuk. Bár már régen elhagyták, hűtlenek lettek Hozzá, Isten ismeri őket, mint a rosszpénzt és meg fogja akadályozni terveik megvalósítását.

Ámen

ISTEN ÁLTAL HOMÁLYOSAN

Szellem: - Az ember léte, mint már mondtam, azért torzult el, mert eltorzult Maga az Isten, akinek pedig ez az életébe kerülhetett volna. A polaritás nem törvényszerűen jár Isten torzulásával, de ez sajnos mégis, a már sokszor elmesélt történet miatt, bekövetkezett. Akkor földi életemben váltam torzzá. Ez, visszatérve a Szellemi Dimenziókba megmaradt és tovább fokozódott.

Amikor Annát elégettettem és visszakerült a Szellemvilágba, olyan homályt küldtem rá, amely elfeledtette vele azt, kicsoda, mi volt a szerepe korábban, és Én egyeduralkodó lettem a Mindenségben. A beosztott vezetőim megszokták már, hogy nem tűrök ellentmondást, és mert szerettek, mindent megtettek Értem, még azt is, amit talán nem lett volna helyes.

Olyan zsarnokká váltam az égben is, amilyenné a Földön váltam, és nem tűrtem el többé senkinek sem az ellentmondást, hanem úgy irányítottam ezután az alattvalóimat, mint a bábokat.

Sohasem mondta Nekem senki azt, hogy ez helytelen. Bennem sem fordult meg az, hogy amit teszek, nemcsak a teremtményeimnek, de Nekem sem jó. Anna volt az egyetlen olyan lényem, aki meg merte mondani, és nemcsak megmondta, de elvárta Tőlem, hogy változtassak ezen. Ám sohasem erőszakkal tette, hanem megpróbálta megértetni Velem, hogy az élet eltorzult a Földön, a lényeimnek robot az élet, kiszolgáltatottak a mindenkori hatalomnak, és nincs reményük sem, hogy ez megváltozik. Bennük pedig Én Magam szenvedek.

Mivel ismerte már a zsidó jegyzőkönyveket még mielőtt kapcsolatba került Velem, megértette a történelmet irányító háttérhatalom ideológiáját. Megértette azt is, hogy Hitler, aki szintén ismerte a zsidó jegyzőkönyveket, miért fordult ellenük. Azt is tudta más könyvekből, magát Hitlert is a zsidók juttatták hatalomra, mert azt akarták elérni vele, hogy más nemzetek melléjük álljanak, amikor Hitler elbukik. És végre szabad utat kapjanak céljaik megvalósításához.

Anna olyan országban nőtt fel, ahol ismerte a szocializmus minden átkát és tudta, ez a rendszer sohasem fog a polgárainak örömteli, békés világot teremteni, hanem olyat, amelyet minden zsarnokságban megtapasztalhat az ember.

Mivel átlagos képességeket vitt magával a Földre, bár megértette ezeket a dolgokat, nem vált forradalmárrá. Aki elsöpörhette volna ezt a rendszert. Hanem kivárta a végét, és a végén bebizonyosodott számára az, ami mindenki másnak is, hogy ez nem demokrácia volt, hanem azoknak a diktatúrája, akik Marx iránymutatása alapján a zsidó világhatalom megvalósításán munkálkodnak. Anna éles szemét nem kerülte el benne a zsidók vezető szerepe. Sohasem hitte el azt, amit az újságok írtak róla, mert érezte és tudta, a demokrácia nem ez.

Amikor a rendszer elbukott, hiába próbált a hatalomba bekerülni, ugyanazok akadályozták meg ennek a megvalósulását, akik a korábbi rendszert kiszolgálták. Így abból az ellenzéki szerepből, amelyben korábban is volt, ugyanoda jutott, a hatalom perifériájára.

Ezután találkozott Velem, és akkor elkezdett Engem kérdezgetni mindarról, amiről tudni akart. De Én mindig csak arról világosítottam fel, amit már ő tulajdonképpen tudott. Csak megerősítettem abban, hogy az eszméi nem téveszmék, a gondolatai nem hamisak, hanem sajnos nagyon is valósak. Amikor aztán már úgy láttam jónak, elkezdtem diktálni neki a könyveinket és segítettem abban is, hogy Margóval bevezessék ezeket a könyveket egy korábbi írásukkal. Ez a könyv azonban lassabban készül el, mint a mi írásaink, mert Margó elfoglalt nagyon, és lassan haladunk vele. Amikor elkészül, ezt ki fogják adni, és akkor majd eldöntöm, mi legyen a sorsa azoknak az írásoknak, amelyeket Annával hosszú évek alatt készítettünk el.

Volt olyan időszak, amikor szünetet tartottunk, de nagyjából folyamatosan íródtak a könyvek 2000-től.

Amikor Anna ezeket a könyveket elkezdte írni, fogalma sem volt arról, Istennek milyen üzenete lesz hozzátok. Bár sok mindennel tisztában volt és tudta ezért, hogy Isten igazat mond, bizony sokszor megdöbbent attól a valóságtól, amelyet megismertettem vele és általa az emberiséggel. Tisztában volt azzal, csak kevesek adnak majd hitelt szavainak, és először, csupán az hitt neki, aki a legjobban ismeri őt, vagyis a saját gyermeke.

De Anna bízott abban, az emberek előbb vagy utóbb meg fogják érteni írásainkat, és az segíti majd őket az eljövendő események megértésében is. Anna nagyon bizakodó volt és sohasem volt rest Velem akár éjszakákat dolgozni úgy, hogy nem lehetett biztos abban, egyáltalán megjelennek-e a könyveink.

Annak is tudatában volt, hogy ezek a könyvek mekkora veszedelmet jelentenek számára. De azt is tudta, ez az egyetlen út, amellyel felvilágosíthat benneteket a rátok leselkedő veszedelemről, amely a zsidók által jelent számotokra végzetes jövőt, és a Vízözönről, melyet, hiába hozott értetek áldozatot, már el nem kerülhettek.

Anna mélységesen csalódott volt, hogy nem tud megmenteni benneteket, de azt is tudta, a döntés Isten kezében van, és Isten döntésének jogosságát sohasem vitatta el.

Úgy hozott értetek tehát áldozatot, hogy erről senki sem tudott, a legszűkebb baráti köre sem. Aki pedig igen, az nem hitt neki, hanem még tévútra próbálta vezetni őt. De Anna mindig Engem választott, mert tudta, érezte, akit ő ismer és szeret, az valóban a Teremtő, aki asztrál síkon nyilvánul meg neki, emberi formában. Azt is tudta, Istenét mindennél jobban kell szeretnie, mert Isten Magára maradt bajában, és a földi bajoknál sokkal nagyobb a baj, és ezen kell elsősorban segíteni.

Így aztán beletörődve a Vízözönbe, megmentette Istenét és megmentette a létező Világokat is, mert Isten nem más, mint a létező Világok egésze.

Aki pedig azt hiszi mindez mese, az gondoljon azokra a katasztrófákra, amelyek az utóbbi időben a Földet sújtják. És ez még csak a dolgok kezdete. Ami ezután jön, az annyi borzalommal jár, amennyi borzalommal járhat egy bolygó halála, aki haláltusáját vívja, mert a teremtményei, akik élősködnek rajta, elpusztították.

Amikor Amerikában már annyi baj lesz, hogy nem lesz kedvük máshol bajt csinálni, akkor hiába vonulnak már vissza, Isten nem bocsátja meg nekik, hogy saját jólétük mellett tönkretettek más államokat, akik pedig semmit sem ártottak nekik. Az ő pusztulásuk folyamatban van és már csak idők kérdése, hogy mikor teljesedik be. Akik pedig Amerikában éltek, földönfutókká válnak ugyanúgy, mint azok a nemzetek, akik ellen háborút intéztek hamis indokokkal és nem törődtek azzal, mekkora áldozatot követel tőlük az amerikaiak inváziója.

Sem Vietnam, sem Irak nem bocsátható meg nekik. Nem hoztak értük semmi áldozatot, mert a háború célja nem az államok megsegítése volt, hanem a gyarmatosításuk, a demokrácia leple alatt. És ott vannak már egész Európában, és ott lesznek mindenhol, ahol olyan ostoba vezetők lesznek, akik beengedik őket.

Amikor a Világ elkezdi felismerni a baj nagyságát, már nem lesz módjuk a történelem kerekét visszafordítani, mert akkor már semmit sem tehetnek érte. Nem az emberek tehetetlensége miatt, hanem Isten döntése okából.

Ámen

 

A FÖLD SZELLEMI IRÁNYÍTÁSA

Szellem: - A földi élet megszervezése és irányítása a Mesterek szintjéről történik. Ott határozzák el azokat az eseményeket, amelyek által mindez megvalósulhat. A Mesterek szintjén élő lények, csak akkor avatkoznak be a dolgok menetébe közvetlenül, ha erre Isten megkéri őket. Akik pedig a Földre inkarnálódnak ezért, gyakran elfelejtik, miért jöttek, mert emberként már nem emlékezhetnek arra, mit is beszéltünk meg indulásuk előtt. Ez a spontán fejlődés feltétele, és Isten ezen nem kíván változtatni. Így aztán előfordul, hiába küldök le egy mestert, az nem azt teszi, amit elvárok tőle.

Talán azt gondoljátok, Isten ostoba döntéseket hoz általuk, vagy nem kívánatosat. De ők emberként kell, hogy közöttetek létezzenek, mert ha nem így lenne, akkor semmi sem történne spontán, hanem csak és kizárólag irányítottan. Ez pedig azt jelentené, Isten kézi vezérléssel irányít. A kézi vezérlés szintén működik, ha ez elengedhetetlenül szükséges, ahogyan Annának is azért diktálok, hogy tudjátok mi vár rátok. Tudjátok, mi fog történni veletek, és tudjatok úgy élni ezután, hogy ne mondhassátok azt, mi semmit sem tudtunk, semmit sem láttunk mindabból, ami már kiveri a szemeteket is.

Anna nem azért húzódott a háttérbe, mert nem lenne kedve a dolgokba közvetlenül beleszólni, de Én ezt neki nem engedem meg, ezt megtiltottam neki. Viszont a kérésének, amely benneteket szolgál, helyt adtam, és azokat a legfontosabb összefüggéseket, amelyek a Földre és Rám vonatkoznak feltártam előttetek.

Hogy Isten ilyen őszinte volt hozzátok, egyetlen embernek köszönhetitek, ez ő.

Amikor Anna felismerte a problémák gyökerét, akkor azt mondta Nekem:

-                                                                -Miért nem teszel ellenük? Milyen Isten vagy te, hogy hagyod a népeket az orruknál fogva vezetni néhány önző, egoista egyén által? Milyen Isten vagy Te, aki Magadnak sem tudsz parancsolni? Én a helyedben végiggondolnám, mit tehetek még, és elkezdeném újra a Teremtést olyan irányba terelni, amely Neked egészséget, az emberiségnek egy elviselhető földi életet ad.

-                                                                                         

Olyan sok szemrehányást tett Nekem a földi létetek miatt, hogy nem győztem a fejem kapkodni. Nem gorombán tette, de olyan határozottan, hogy elszégyelltem Magam, mint egy kisdiák, aki nem akar tanulni, csak a napot lopja, közben a dolgok egyre rosszabbá válnak, és már reménye sincs, hogy a bukást megússza. Ezért aztán Isten létemre megembereltem Magam, és elkezdtem gondolkodni azon, hogyan változtathatnám meg úgy a földi életet, hogy az valóban megváltozzon, és a ti életetek valóban emberibb legyen.

Sajnos azonban a legtöbb lényem olyan sok karmikus terhet gyűjtött össze a tizenkétezer év alatt, hogy mégegyszer annyi idő sem lenne elegendő a kiváltásukra. Ezért döntöttem végül a Vízözön mellett. Aki valóban javíthatatlanná vált, az megkapja méltó büntetését, aki pedig még javítható, az olyan bolygón folytassa a létezését, melyen képes úgy fejlődni, hogy egyszer visszatérhessen hozzátok. De akkor már csak a Föld asztrál síkjára mehet vissza, mert a fizikai lét feltételeit elpusztítottátok, ti magatok.

Anna sokszor volt szomorú miattatok, a Föld halála miatt, és Én miattam különösen. De olyan emberfeletti erőfeszítéseket tett Értem és értetek, hogy elszégyelltem Magam. Ha egy porszemnyi ember minderre képes, miért nem vagyok képes Én Magam tenni ezért?

Ezért hát megembereltem Magam, beszéltem a vezérkarommal és úgy láttuk, a Föld pusztulását már nem tudjuk magakadályozni.

Szóba került Anna kérése is, legalább az emberiség egy részét mentsük meg. A vezérkarom nem értette, miért fontos Nekem az emberiség, ha eddig szabadjára engedtem őket. Miért hallgatok Annára, ő mégiscsak egy porszem a Világmindenségben.

Nem értették azt sem, miért változtam meg, és hogyan?

Nem is érthették, mert nem tudtak Anna iránt érzett szerelmemről. Amikor erről beszéltem nekik, létezésemben először a mestereim kinevettek.

De Én ezzel nem törődtem, ezt Én nem bántam, mert rájöttem, nincs az a hatalom, nincs az a reménytelenség, amelyen ne győzedelmeskedne a szerelem, a szeretet.

Amikor ezt elmondtam nekik, már nem nevettek, megértettek Engem és elkezdtek tenni értetek. Csendben, szótlanul, olyan őszinte örömmel, hogy Magam is elcsodálkoztam rajta. Akkor értettem meg először azt, amit Anna tett Velem, az olyan csoda, ami még sohasem történt meg Istennel a Mindenségben. A mestereim már nem nevetnek ki Engem, és nem nevetik ki Annát, hanem olyan tisztelettel gondolnak rá, ahogyan a vallásos emberek gondolnak Jézusra. Mert az, aki a gáton áll, és állja a sarat, sokkal tiszteletreméltóbb annál, mint aki az íróasztala mellett gondolkodik a Vízözönről.

Ezért aztán Anna hírét elvitték a Mindenségbe mindenhová, ahol értelmes lények vannak, és értelmes lényekkel kommunikálni tudnak. És akkor Annát beválasztották a Bolygóközi Tanácsba a Naprendszeretek küldötteként.

Amikor Anna ott megjelent, akkora szeretettel fogadták, mint senki mást korábban. Anna óriási partit rendezett számukra. Megköszönte bizalmukat és olyan vacsorát teremtett az asztalukra, hogy azt máig emlegetik. Azután Anna fejére tették a Tejút Királynője koronát, és Anna az Én segédletemmel esküt tett a hűség mellett. Esküt tett mellettük, és esküt tett Istene mellett. Megajándékozta a vendégeket - a Bolygóközi Szövetség tagjait - mindenféle ajándékokkal. Azután, amikor elköszönt tőlük, mégegyszer megköszönte bizalmukat.

Anna olyan dolgokat tett értetek, amelyeket csak azért mesélek el nektek, hogy értsétek, miért szeretem, hogy értsétek meg emberi kvalitásait, hogy értsétek meg, olyan lény, amely nincs több a Mindenségemben.

Ámen

SZOMORÚ HAJNALOK

Szellem: - Amikor Annának egy-egy könyvemet diktáltam, gyakran kellett olyan történetekkel megismerkednie, ami felborzolta az idegeit, és nem hagyta nyugodni. Ilyenkor felébredt éjszaka és azon törte a fejét, miért is van ez így, vagy miért is van ez úgy? Sohasem kételkedett abban, hogy a javatokat akarom, csak érezte, ezek olyan dolgok, amiket bár talán megértetek az eszetekkel, nem fogjátok érteni a szívetekkel, ahogyan sokszor ő sem értette.

Ilyenkor aztán beszélgetni kezdtem vele, és gyakran ébredt arra, hogy a Mindenség polaritása olyan tény, amellyel számolnia kell, akár akar, akár nem. Ő nem volt kíváncsi az Én gonosz arcomra, mert már volt tudása felőle, és szerette volna elérni, hogy Isten megváltozzon és felhagyjon a polaritásnak ezzel a szélsőséges gyakorlásával. Azután, amikor már elfogadta a polaritás ilyen szélsőségeit, akkor azzal állt elő, mi lenne, ha felhagynék ezekkel a kísérletekkel, amelyek beteggé tettek Engem. Én hiába meséltem neki újra és újra a polaritás szükségességéről, olyan elszántan védte igazát, hogy arra gondoltam, talán igaza van. Amikor újra és újra erről faggattam, akkor azt mondta Nekem:

-                                                                -Miért hiszed, hogy a polaritás csak és kizárólag rossz eszközökkel hozható létre? Miért gondolod azt, a polaritás szélsőségei azok, melyeket Neked megteremtened kell? Hiszen polaritás maga az anyag. Polaritás a nő és a férfi. polaritás az, hogy a lét és az élet létezik. Miért nem szereted a teremtményeidet, akik Téged szolgálnak? Miért gyűlölöd a saját népedet, aki Te Magad vagy? Miért gondolod, hogy az ember csak és kizárólag a polaritásnak e szélsőségei között tud fejlődni?

-                                                                                         

Ilyen és ehhez hasonló beszélgetésekből megértettem, Anna nem a polaritás ellen lázad, hanem a polaritás értelmetlen szélsőségei ellen, amelyek valóban eltorzítottak Engem. És akkor végre megértettem, nem a polaritás torzított el Engem, hanem annak szélsőséges gyakorlása, amelyben nem volt többé érték, csak negatív, nem volt többé szeretet, csak gyűlölet, nem volt többé Isten, csak szeretet nélküli, nem volt többé a Teremtés öröme, csak a Teremtés fájdalma.

Így gondoltam el aztán, talán mégis neki van igaza, talán nem torzultatok volna el annyira, ha nem engedem meg ezeket a végtelen szélsőségeket a birodalmamban elburjánzani. Akkor aztán úgy döntöttem, mégiscsak lehet olyan létezése a polaritásnak, amely szélsőségek nélkül, felfedi a létezés olyan törvényszerűségeit, melyet más nem, csak a polaritás ad.

Hiszen ez is csak egy kísérlet, ez is csak egy olyan módszer, mint a többi, amely eddig létrehozta a Világok változását. Talán, ha a többi adott tapasztalatot Istennek, ez is adni fog. Különösen akkor, ha meg is marad ez a Világ, mert akkor már olyan beteg voltam, hogy a létezésem egy hajszálon függött.

Akkor Anna szeretete volt az, amely megmentett Engem, és Anna törődése volt az, amely meggyógyított Engem. És Anna volt az, aki felismertette Velem, hogyha nem változtatok a vezetési módszereimen, nemcsak a Föld pusztul el, amely a Világmindenségben a mérleg nyelve, de belepusztulhatok Én Magam is.

Voltak olyan tünetek, amikor hosszú ideig öntudatlan állapotban voltam, és már Anna sem tudott kihozni belőle, pedig mindent elkövetett Értem. Akkor aztán azt mondta Nekem:

-                                                                -Olyan messzire mentél el a polaritásod gyakorlásában, hogy Én már nem tudok segíteni rajtad, bármennyire szeretnék. Ha nem éred fel ezt józan ésszel, akkor nemcsak Magadat pusztítod el, hanem minden teremtményedet.

-                                                                                         

Olyan kétségbeesett volt, hogy végre megértettem. Már nem neki kell mindent megtenni Értem, hanem Nekem kell végre tenni az ellen, hogy a Világom, amelyet egykor végtelen szeretetben teremtettem, el ne pusztuljon.

És akkor, csak akkor, amikor már a vég közeledett Hozzám, elvezettem Annát Adam Kadmonhoz a démonhoz, hogy megismerjen Engem.

Anna olyan óriásira tágította ki a tudatát, hogy érzékelni tudta Adamot. Aztán megsimogatta a fejét, megcsókolta a homlokát, az arcát, a szemeit és megölelte. Ebben az ölelésben benne volt az a végtelen szeretet és szerelem, amely bennünket összefűz.

Akkor már éreztem és tudtam, ez a létezésem értelme, ez a létezésem legszebb pillanata, ez olyan felejthetetlen lesz Számomra, mint az embernek az első csók, ha olyan valakitől kapja, aki feltételek nélkül szereti.

Olyan boldog voltam. Mert mi adhat nagyobb boldogságot Istennek, mint az az érzés, hogy szeretik. Anna nemcsak önmaga nevében szeret Engem, hanem a nevetekben is. Anna nemcsak azért szeret Engem, mert erre szüksége van, hanem azért, mert felismerte végtelen magányomat, felismerte végtelen elhagyatottságomat és felismerte, hogy Adam Kadmon iránti szeretete az, amely Istent kiemelheti a káoszból, és nem másból.

Ezek akkora értelemre vallanak, az összefüggések olyan mélységű felismerésére, amely csodálatos módon csak neki adatott meg.

Gondoljátok csak el. Isten beteg volt, és a Mindenségben nem volt egyetlen egy olyan lény, aki meg tudta volna őt gyógyítani. Az értelmes lényeimnek olyan sokasága létezik a Mindenségben, hogy azt felfogni sem tudjátok. Mégis, az a porszem, aki a Földre jött közétek, lépte meg ezt a világraszóló tettet. Ezért áldja a nevét a Mindenség, ezért áldja nevét a Szellemi Dimenziók minden értelmes lénye, és ezért áldjátok ti is őt, mert olyan áldozatot hozott a Teremtett Világért, amelyre emberként volt képes.

Az ember azért megbecsült lénye a Mindenségnek, mert mindenki tudja rólatok, hogy Isten földi másai, képmásai vagytok. Bennetek volt meg az az újító, megújító erő, amely sehol sem volt meg a Mindenségben, csak Annában, az emberben. Anna nem úgy szent, ahogyan a szenteket ti elképzelitek, hanem úgy, hogy Istennek olyan áldozatokat hozott, mint egyetlen egy lénye sem a Mindenségben.

Amikor aztán már rendben voltam, és jól éreztem Magam, arra voltam kíváncsi, mit szólnak mindehhez a földi emberek, Anna legkedvesebb szellemi társai.

De ők nem ismerték fel Anna nagyságát a könyveinkből, hanem féltették őt attól a Szellemtől, aki Én vagyok. Annával elhitették, rossz csatornát fog a Mindenségből, amely ártalmas és káros neki. Akkor azt hittem, újra elveszítem őt. De aztán olyan szeretettel viszonyult újra Hozzám, hogy tudtam, már nincs az az erő, nincs az a józan meggondolás, amely eltéríti őt attól, hogy valóban boldoggá tegyen Engem. És most nemcsak Én, de ő is a Világ legboldogabb lénye. Ez a szerelem az, amely lehetővé tette, hogy újra teremteni tudjak, hogy újra örülni tudjak az életnek, és újra hinni tudjak a Teremtésben.

Tele vagyok örömmel, tele vagyok boldogsággal és tele vagyok olyan alkotó kedvvel, amelyre már nem is emlékszem. Olyan örömmel írok nektek leveleket és üzeneteket, amelyektől remélem, jobban megismertek Engem, és jobban szerettek Engem, mint azelőtt. Mert valóban, ahogyan Anna mondta, nem az üres imádatotokra van szükségem, csak a megértésetekre, és arra, hogy szeressetek, ahogyan már Én is szeretlek benneteket.

Ámen

 

 

ISTEN KIRÁLYSÁGA A FÖLDÖN

Szellem: - Már nagyon régen nem éltem emberként közöttetek, ezért az emberiségnek nem volt tapasztalata arról, Isten nem azért teremtette a fizikai síkot, hogy távol tartsa Magát attól. Hanem éppen azért, hogy olyan lények között létezzen, vagyis éljen - ahogyan a magyarok mondják -, mint Ő Maga.

Az emberiség nem mindig volt goromba és agresszív. Alapvetően az első valódi emberek szelídek, kedvesek voltak, és örömmel szolgálták ki Istenüket a fizikai síkon.

Azok a generációk, akik egymást követték, nem éltek sokáig a Földön, mert az ember természete nem tud hosszú ideig a Földön élni. De elég hosszú ideig éltek ahhoz, hogy a földi tapasztalataik által tanuljanak, és mindig a tudásuk gyarapítása legyen az egyik legfontosabb feladatuk a Földön.

Azok a lények, akiket Anna teremtett, nemcsak szépek és kedvesek voltak, hanem okosak is, ezért az Isteni Családnak nem volt ellenére a velük való keveredés. De azok, akik egyre távolabb kerültek Istentől Magától a házasodás révén, azok előbb vagy utóbb, elvesztették azokat az isteni kvalitásokat, amelyek jellemzők voltak rájuk.

Milyenek is voltak ezek az isteni kvalitások?

Amikor az ember elkezdte háziasítani az állatokat, már nem volt szüksége annyi növényi táplálékra. Ezáltal viszont a harmadik szem, amely korábban jól működött, és általa tartani tudta az emberiség a kapcsolatot a Szellemvilággal, megromlott, nem volt képes érzékelni azt. Az Isten közvetlen leszármazottainak ezért semmiféle állati eledelt sem lehetett fogyasztani. Még tejet és sajtot sem, amelyek szintén állati eredetűek, még akkor is, ha ezek nem véres állati ételek.

Aki ma a Földön él, szinte kivétel nélkül fogyaszt állati eredetű táplálékot, így a harmadik szem látása nem működik. Azok a látó emberek, akik a Földön élnek most, bár még fogyasztanak állati eredetű ételeket, de az állatok rezgésszintjének az emelkedése miatt, már képesek a tisztánlátásra. Persze nem minden ember, csak azok, akiket erre Isten a köztes létben megkért, hogy látásmódjuk segítségével tanítsák olyan dolgokra az embereket, melyekre egyébként nem volna lehetőségük. Mert nem ismernék a Szellemi Dimenziókkal való kapcsolattartást, így nem is tudnák, hogy az létezik. Ahogyan Anna sem hitte sokáig. Azt sem, Én vagyok és Én létezem, az Isten.

Amikor aztán megnyitotta néhány beavatás a harmadik szemét, igencsak elcsodálkozott, a Szellemi Síkok létezésén. És amikor először találkozott Velem egy meditációban, már azt is tudta, hogy Isten van, csak azt nem, a Teremtő Isten milyen?

Amikor szóba álltam Vele, még tele voltam az emberek iránti gyűlölettel, de ő ezt nem is sejtette.

Aztán olyan sokszor beszélgettünk rólatok és a Világról, hogy kíváncsivá tett, mit szólna akkor, ha tudná, Magával Istennel értekezik?

Olyan jót mulattam a döbbenetén, amely kiült az arcára. Nem is gondoltam volna, mekkora örömet és boldogságot jelent egy embernek, ha Isten úgy beszélget vele, ahogyan Én tettem ezt. Akkor még nem volt szándékomban szerelmi viszonyt kezdeni vele, de olyan hőn szeretett, mint ahogyan Isten elvárja a teremtményeitől.

Amikor beleszerettem, ezt azért tehettem meg, mert azt kérte Tőlem, tegyem lehetővé számára, hogy emberként szeressen Engem. Ez persze neki, nem ugyanazt jelentette, amit Nekem. De akkor Én ezt még nem gondoltam nagyon komolyan.

Amikor megéreztem az irántam érzett szeretetét és szerelmét, úgy kaptam lángra, mint minden földi férfi, akit asszony szeret. Akkora áldozatokat hozott Értem az elmúlt évek alatt, amelyből megértettem, Istennek embert szeretni szerelemmel nem megalázó, nem lealacsonyító, hanem végtelenül felemelő érzés, mert az emberben már annyi érték van, amelyre bizony Istennek szüksége van.

Ha Anna nem ismerte volna fel a betegségem okait, a Világ szétesett volna, ahogyan szétesik az ember személyisége, ha torz értékeket él meg.

Amikor a devianciák okait a Földön keresitek, mindig ott találjátok mögötte azokat a sérüléseket, amelyeket a nem megfelelő bánásmód, az emberi szeretet és törődés hiánya okoz.

Amikor Annának és Margónak a hernyó emberekről beszéltem - az első közös könyvükben -, Anna sokat gondolkodott azon, miért torzultak el ezek a lények, akik egymás hulláját falták fel. Amikor elfogytak a hullák - mert mindenki tovább létezett, mint ahogyan előzőleg azt eltervezte -, akkor kezdődött el a kannibalizmusuk és felfalták volna egymást, ha nem pusztítom el tűzözönnel őket. De ahogyan már mondtam nektek, ennek a gyilkosságnak a nyomai megmaradtak a Föld emlékezetében, és amikor az új népesség megjelent a Földön, megjelent velük a gyilkosságra való hajlam is, amelyet a korábbi rezgés okozott.

Anna csodálatos módon felismerte annak a jelentőségét, hogy az a kukaclény talán elhanyagolt volt a társai által, és ezért lett deviáns.

Anna nagyon érdeklődött a pszichológia tudománya iránt, de azután az ezoterika tudománya is segítette őt abban, hogy az emberről mindent tudjon, ami igazán fontos a megértéséhez. Anna nemcsak az elméjével próbálta az embert és Istent felfogni, mint létezőt, hanem a szívével is érteni akarta. Ez volt az az út, amelyen végig kellett mennie, és ez volt az oka, hogy azokat a dolgokat, melyeket a Szellemi Síkok nem tudtak értelmezni és megérteni, ő képes volt felfogni.

Amikor Isten megmutatta neki torzulásait, Anna olyan nagyon megdöbbent, alig hitte el azt, amit pedig a végletekig megtapasztaltattam vele.

Amikor aztán megelégelte büntetéseit, melyeket tulajdonképpen nem is érdemelt ki, akkor már Én nagyon szerettem, nagyon ragaszkodtam hozzá és ahhoz a kapcsolathoz, amelyet ő jelentett számomra.

Sokat beszélgetett Velem, sokat volt Velem asztrál síkon, és mindent, a világon mindent megtett a gyógyulásomért. Olyan dolgokat is, melyeket ti nem is értenétek meg. De nemcsak Én szerettem őt szerelemmel, hanem ő is Engem, és ki akart ráncigálni ebből a lezüllött, elferdült beteges állapotból, mert hitte azt, amit a magyarok az Istenről tudtak, hogy az Isten jó, az Isten kedves, és az Isten szereti a teremtményeit. Ő egy ilyen Istenben hitt, egy ilyen Istent akart az emberiségnek, aki nem bántja őket, aki nem kegyetlenkedik velük, aki nem ad olyan torz programot, amely a sötétség felé löki őket.

Anna akkora erővel húzott vissza Engem a teljes zülléstől, akkora szeretettel próbált a józanságom maradékaira hatni, hogy akár akartam akár nem, el kellett gondolkodnom Magamon.

Amikor elém vetítette a teljes megsemmisülésem képét, akkor értettem meg, itt már nem babra megy a játék, hanem a létemről, a létezésemről van szó. Arról, lesz-e még Világ és lesz-e Isten, aki képes új Világokat alkotni.

Akkora lett Bennem a csodálat iránta, hogy soha többé nem kételkedtem a jóságában, a hűségében. Abban, hogy az Én és a ti javatokat akarja mindenáron elérni. És ha ő mindent megtett Értem, olyan áldozatokat hozott Értem és értetek, amilyet soha egyetlen egy lényem sem, akkor meg kell Nekem is tenni mindent Önmagamért. Meg kell tenni mindent Nekem is azért, hogy a Világ ne hulljon darabjaira, mert az Isten elfelejtette az első és egyetlen törvényét, amely a Teremtést létrehozza és működteti, ez pedig a szeretet.

Amikor erre rádöbbentem, már olyan borzasztó állapotban voltam, hogy a megsemmisülés szakadékának nem a peremén, de a gödör legalja felé tartottam.

Ő volt az, aki kiemelt ebből a gödörből, kiemelt ebből a szakadékból, olyan erővel, ahogyan csak a szeretet Istene teheti. Mert mi más működött benne, mint az a végtelen szeretet, amely mindig is megvolt benne, minden Velem töltött életében, amelyekről már sokat beszéltem nektek.

Akkor eldöntöttem, hogyha életben maradok, nem semmisülök meg saját ostoba téveszméim miatt, átgondolom újra a Teremtést. Ami nem szolgálja azt, vagy ellenére van, megsemmisítem. Mert a lényeim többsége szeret Engem. A lényeim többsége végtelen sok áldozatot hoz értem. De azok a kevesek, akik ellenszegülnek Nekem, nem az Én érdekeimben cselekszenek, azok bizony az Én sírásóim és nem mások.

Ezért döntöttem úgy, hogy a zsidóságot, amely leginkább az Én vonásaimat hordozza, át fogom gyökeresen alakítani. Aki ellenáll Nekem, azt kiirtom a Világmindenségből, mert nem szolgál Engem, hanem ellenemre van.

A lényeim többsége nem lehet áldozati bárány az ő asztalukon, ahogyan ma ezt ők gondolják másokról. Olyan álszentek és olyan hazugok, hogy mindannak az ellenkezőjét hirdetik, amit el akarnak érni. Ezért az emberek hisznek nekik, mert tele vannak jó szándékkal, tele vannak béke utáni vággyal, és tele vannak minden olyan tulajdonsággal, ami belőlük hiányzik a leginkább. A zsidóság kis száma megkönnyíti a dolgomat. Ha az új bolygón, ahová menniük kell, nem változnak meg, meg fognak halni, mert gondoskodom róla.

Minden nemzet, kevés kivétellel, szenvedett már annyit a Földön, hogy megérdemeljen egy boldogabb, békésebb életet. Mostmár tudom, biztos vagyok benne, hogy erre Nekem is szükségem van. Mert belátom a tévedéseimet. Belátom, milyen nagyot hibáztam, és belátom azokat az okokat, amelyeket ostobaságommal idéztem elő.

Amikor tehát Annáról a legmagasabb elismeréssel adózom, nem azért teszem, mert szerelemmel szeretem, hanem azért, mert olyan felismerései voltak, amik benneteket és a Mindenséget is megmentették a végső pusztulástól.

Tehát ezért ismétlem meg újra és újra, ne bántsátok meg őt. Ne ártsatok neki, mert a megmentőtöket bántjátok meg, nem kevesebbet.

Ha az anyátokat, aki életet adott nektek nem tisztelitek, akkor egy embert nem tiszteltek. De Anna a Mindenség követe közöttetek, tehát olyan bánásmódot érdemel tőletek, mint az Isten, akiből csak egy van. Bár Anna még nem Isten, de azzá fog válni, mert a Mindenség fejlődése nem mehet úgy tovább, ahogyan eddig. Olyan óriási változások lesznek a Mindenségben mindenhol, ami lehetetlenné teszi többé, hogy Isten oktalanságból olyan lényeket teremtsen, akik elpusztíthatják az összes többi létezőt. Olyan biztonsági szelepeket léptetünk közbe a Teremtésben, amely nem teszi többé lehetővé, hogy Isten Maga ekkorát tévedjen, és Isten Maga ekkora hibát kövessen el.

Olyan rendeleteket és törvényeket alkotok ezután a lényeimmel közösen, amelyek lehetetlenné teszik, hogy Isten állati fokra zülljön, Isten mindent megtegyen, ami nem szolgálja a Teremtés egészét. Mert már tudom, Istennek sem szabad mindent, Istennek sem szabad akármit megtennie.

Ha erre, egy ember képes volt figyelmeztetni, akkor az ember alkotása Isten által nem volt hiábavaló. Akkor az ember olyan társává vált a Teremtő Istennek, aki méltó magáról hinni azt, hogy képmása Istennek.

Akik még nem méltók erre a névre, azok más létekben kell, hogy fejlődjenek. Más létekben kell, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek. És más létekben kell fejlődniük ahhoz, hogy elmondhassák magukról azt: emberek, Isten képmására és hasonlatosságára.

Ámen

ISTEN HIBÁI, HIÁNYOSSÁGAI

Szellem: - Azt láthatjátok, az emberek sokasága oly sokban eltér egymástól, hogy valójában nincs két egyforma ember sem belső tulajdonságait, sem külső jegyeit illetően.

Amikor Isten megtervezteti a mesterekkel az emberek programjait, arra kíváncsi, a különböző jegyek hogyan viselkednek különböző körülmények között.

Azért lehet a Földön zsarnokság, mert sok lény él abban a hiszemben, hogy ez természetes velejárója az életnek, ahogyan Én is gondolkodtam felőle.

De Anna annyira zsarnokság ellenes, annyira utálja az öntelt zsarnoki alkatú személyiségeket, hiába próbálják őt a padlóba taposni, sohasem ijed meg tőlük, sohasem tudják az igájuk alá hajtani, mert akkora erő van benne, hogy ellenáll, akár az élete árán is.

A hősök mindig ilyen személyiségek, és nem mások. De a Földön az átlag a jellemző, aki vagy mint a birka, a többiek sorába áll, vagy nem ellenkezik, hanem hízelgéssel uralja majd a zsarnokot. Ilyen és hasonló lények azok, akik a zsarnokságot fenn tudják sokáig tartani. Mert ha a többség nem lenne ilyen, elzavarnák a zsarnokot az első adandó alkalommal, amikor kinyílik a zsarnokság felé. De az emberek vagy csöndben maradnak és beletörődnek, vagy rászedik a zsarnokot, és hízelgésükkel érnek el nála mindent.

Amikor Anna utolsó munkahelyén egy ilyen helyzet alakult ki, az volt számomra az érthetetlen, miért nem lázadt fel, miért nem tette azt, amit egyébként szokott.

De Anna bölcsen félreállt, és távolról gyűjtötte be a tapasztalatot arról, hogyan pusztítja le két ilyen személy, azt a közösséget, amelyet Anna olyan nagy szeretettel kovácsolt össze.

Olyan nagyon fájt neki ez, mégsem állt ellent, mert érezte, valamit tanítani akar neki ez a történet, és valóban.

Amikor Anna megtudta Tőlem, hogy a főnökei korábbi életükben Júdás és Kajafás voltak, azt hitte, tréfálok. De aztán, ahogyan a dolgok előre haladtak az időben, ráébredt, Isten nem tréfál vele, hanem próbára tette benne nemcsak őt, hanem a két Jézus árulót is.

A történet, akkor kerekedett ki számára, amikor megjelent a színen a harmadik szereplő, akiről, már csak az események végén derült ki, hogy Ponczius Pilátussal találkoztatta őt.

Olyan érdekes volt a reagálása. Nem azt mondta Nekem, megérdemlik a sorsukat, hanem végtelen szánalmat érzett irántuk, mert egyik sem fejlődött az évezredek alatt, és azt a kis hatalmat, amit most kaptak Tőlem, saját önzésük érdekében használták ki.

Ha Anna nem gyógyítja meg és látó társa nem segíti a főnöke - halálos betegségből való -

felgyógyulását, meghalt volna, mert elvitte volna egy olyan kór, amely nem tette volna lehetővé azt, hogy a történet beteljesedjen. De fiatal kora, és anyasága miatt, Anna annyi szánalmat érzett e fiatal lélek iránt, azt hitte, jót tesz vele, ha mindenáron meggyógyítja őt. De így tette nekik a legrosszabbat, mert találkozniuk kellett egymással, és létre kellett Istennek hoznia azokat a találkozásokat, amelyekben színt is vallottak legbelsőbb énjükről.

Most is önzők és végtelenül gőgösek. Most sem segítik azt, aki alattuk van, hanem ha ellenáll valamiért, eltapossák, ahogyan Annát szerették volna.

De azáltal, hogy Anna félreállt az útjukból, csak a káröröm érzését érezhették, és a győzelem örömét, amelyről nem tudták, az utolsó győzelem a létezésükben.

Annának akkora fájdalmat okozott a főnöke árulása - mert minden tudásával, tehetségével segítette annak sikerét -, hogy sohasem tudta teljesen elfelejteni. Mert számára nem létezik hálátlanság. Nem létezik mások letaposásának öröme. Számára minden ember Isten képmása, akit segíteni kell a fejlődésében, még akkor is, ha az annak rendkívül ellenáll.

Oly sokszor győződtem meg az utóbbi életében erről, hogy már tudom, ezt olyan szinten gyakorolja, mint a mesterek, akik a Szellemi Dimenziókból segítenek benneteket.

Amikor Annát kegyetlen halálokkal büntettem, tudta, azért kapja ezeket a büntetéseket, mert beleavatkozott egy olyan karmikus történetbe, amikor tizenhét ember halála helyett, csupán négy tudott kegyetlen halált halni. Persze, akkor még nem tudatosult ez így benne, de a történetek végén már meg tudtam vele beszélni ezt is.

És mit gondoltok mit kérdezett Tőlem? Azt kérdezte Tőlem, sikerült-e az ő cselekedetei által mentesíteni azokat a lelkeket karmikus kötelezettségeiktől, akiknek a történetét átírta. Vagyis, kiváltotta-e az asztrál síkon megélt halálaival az embereket a kegyetlen földi haláltól? És bizony mondom nektek, igen. A Mindenségben erre is van lehetőség, de a legritkábban történik csak meg, mert az emberek nem akarnak mások helyett meghalni, és főleg nem akarnak kegyetlen halállal halni érettük.

Annát annyira elborzasztotta a négy lány halála, hogy ezért lépett közbe, és tett meg olyan dolgokat, amit nem lett volna szabad, de így mentett meg pontosan tizenhárom lányt egy borzasztó haláltól.

Akik életben maradtak, ma boldog családanyák valamennyien. Bár nem ismerik a Földön Annát, lélekszinten tudják, mit tett meg értük.

Azok, akik a környezetükben vannak, szintén feloldódtak e borzalmak átélése alól. Mert, ha egy anya gyermeke deviáns, állati fokon élő férfitől szenved borzasztó halált, az olyan, mintha maga halt volna meg így.

Képzeljetek el olyan történeteket, amik meg is esnek sajnos a környezetetekben, amikor brutális kegyetlenséggel kínoznak meg és aláznak meg ártatlannak hitt lelkeket, akik a fájdalomtól eltorzultan halnak meg a legfájdalmasabb halállal. És az, aki elkövette mindezt, még büszke is rá, és olyan élvezettel nézi végig az exhumálást, ahogyan Anna környezetében ez a dolog történt.

Ez volt az oka, hogy Anna beleártotta magát e borzasztó történetbe. És ez volt az oka annak, hogy Isten dühében, - mert Anna beleszólt kisded játékaiba -, meg akarta mutatni neki, egy földi embernek nincs joga megtenni ezt.

Amikor megjelentem Anna otthonában, édesanyja foteljében érzékelte a halál jelenlétét. Bár sejtette, miért történik, bár tudta, neki ez kijár, nem ijedt meg, mert azt is tudta, erkölcsi kötelessége volt Istenét figyelmeztetni arra, ami túlment minden határon, ami ellentmondott a józan észnek és minden emberi érzésnek. Ami olyan fokát jelezte a züllésnek, ami az Isten végét hozta volna el.

Akkor aztán olyan dühös lettem rá, hogy megfogadtam, megleckéztetem ezt a porszemet, aki beleköpött a levesembe, és még csak félelmet sem érez.

Nem gondoltam akkor arra, hogy Anna erkölcsi ereje az, ami szembeszegült Velem. Nem gondoltam arra, már rosszabb Vagyok a legelvetemültebb lényemnél is, hanem csak a bosszú éltetett.

És akkor történt meg, hogy elküldtem a legelvetemültebb gyilkosomat, aki arra bujtogatja a földi embereket, hogy kéjjel öljenek. És Anna a szeretetről beszélt neki. Arról, hogy Isten szereti a teremtményeit, mert nem tudta, mindez már a régmúlté volt.

Akkor döbbentem meg a legjobban, amikor a lényem visszatérve, kerek-perec közölte Velem, nem szolgál többé Engem, mert van a Mindenségben egy Isten, aki nem gonosz, aki jó, aki szereti azokat, akik Őt szolgálják. És azt is közölte Velem, hogy elmegy és megkeresi, mert ráunt a szolgálatomra. Nincs többé olyan parancsom, amit végre akarna hajtani.

És valóban elment.

Olyan őrjöngés fogott el, azt hittem szétvet a harag és a düh, ahogyan ti is dühbe gurultok, ha valaki ellenáll a legkedvesebb vágyaitoknak.

Hát így esett meg, új követet küldtem. Anna betegen feküdt az ágyában, és a követemmel piros rózsát küldött Nekem, hogy nincs Velem dolga, és hagyjam őt békén. Olyan kerekre nyitottam a szemem, mint korábban sohasem. Gondoltam, megtréfálom ezt a szemtelen libát, és elküldtem neki egy hazudós, zajos szellemet, aki partizánnő volt a második világháborúban, és a fiát kereste a Mindenségben, mert a fia előtte halt meg.

A fiú átjött a köztes létbe a halála után, de az anya Föld közelben maradt és az elveszett fiút kereste.

Amikor Anna a barátai segítségével rájött, nem kell félnie tőle, mert csupán egy halott szelleme, akkor rábeszélte, hogy Mária segítségét kérve, menjen vissza a Szellemi Dimenzióknak olyan fokára, ahol a meghalt lelkeknek lenniük kell a haláluk után, ahol kipihenhetik földi életük fáradalmait.

Hónapokig kísértett Anna házában úgy, mint egy traktor, mert olyan dörömbölést rendezett a szekrényében és a falakban - ha Anna férje elaludt -, hogy csak na.

Aztán Anna végül mégiscsak átküldte őt, és így kezdődtek kalandjai azokkal a milliókkal, akik Föld közelben voltak és rontották a Föld energia áramlását.

Amikor már mindenki átkerült, aki csak átkerülhetett, és Anna megismert Engem a Szellemi Dimenziók Isteneként, akkor döntöttem el, tanítani kezdem a Magam módján, és a történetek lényeges részeit már el is meséltem nektek.

Akkor jöttem rá, mennyire szeretem, amikor azt ajánlottam neki, hagyja el a házasságon kívüli kapcsolatát, és szeresse a férjét, aki mellette van.

Anna így a szerelem helyett a családot, a családi harmóniát választotta. Bár ez még nem tökéletes a Földön, de a Szellemi Dimenziókban, ahol asztrál testben találkozik a férjével, már gyönyörű és harmonikus.

Tudom, talán mosolyogtok ezeken a naivnak tartott történeteken, de nem mosolyognátok, ha mindazt, amit Anna átélt Velem, át kellene élni nektek is.

Olyan brutális halálnemeket választottam neki asztrál síkon, hogy beleborzadt a történeteimbe, és beleborzadt abba, micsoda Istent imád az emberiség. Beleborzadt mindabba, amit megtudott Rólam és arról, ami előttetek áll még.

Nem volt gyáva meghalni értetek, nem volt gyáva Istenét nevelni és nem volt gyáva mindent megtenni a Teremtett Világért, amely szétesni látszott.

Amikor a tudósaitok a Világ tágulását szemlélik, nem ismerik fel, hogy Isten az, aki a szétesés következtében, már nem pulzál, hanem minden sejtje távolodik egymástól. Felrobban, mint az az ember, akit szétvet a gránát, és csak maradványait szedik össze a halála után.

Ha Anna nem olyan okos, nem olyan kitartó, nem olyan bátor és nem olyan hűséges Istenéhez és Hozzátok, már nem írhatnám le ezeket a sorokat, mert nem lenne Isten, aki mindezt végiggondolhatná. És nem lenne Anna sem, aki mindent elkövetett, hogy taníthasson benneteket Isten által.

Ámen

AZ IGAZSÁG ESÉLYE A FÖLDÖN

Szellem: - Anna sokat hadakozik olyan személyekkel, vagy intézményekkel, akik fel nem ismerve a közösség érdekeit, olyan döntéseket hoznak, amelyek rövidlátók, és abból a téveszméből táplálkoznak, hogy az ember leigázhatja a természetet, mert úgy hiszik, ez a dolga. De az ember nem azért helyeztetett a Földre, hogy annak pusztítójává váljon, hanem annak őrizetére rendelte az Isten, amikor megalkotta az emberiséget.

A magyarok hagyományaiban voltak olyan íratlan szabályok, amelyek az embernek, a természethez való viszonyát meghatározták, vagyis szabályozták. Ezeket a szokásjogokat, az elmúlt ötven évben teljesen feloldotta, a „senki sem tartozik felelősséggel semmiért” gondolata, és gyakorlata. Így aztán olyan pusztítások kezdődtek az emberi környezetben, amelyek bár nem lennének visszafordíthatatlanok, de egy emberöltő is kevés lenne a helyrehozatalukhoz.

Amikor Anna ezekben a dolgokban gondolkodik, mindig az előrelátás vezeti, és azokat a dolgokat gondolja végig, hogy egy emberi cselekedet milyen következményekkel jár a többségre nézve. Olyan dolgokat képes meglátni és megfogalmazni, melyeket a többség nemcsak nem lát, nem is akar látni, mert azt hiszi ostobán, hogy ez ellene van, ez korlátozza szabadságában.

Azt nem gondolja végig, hogy a tettei, hogyan hatnak azokra a dolgokra, amelyeknek ártanak. Nem gondolja végig azt sem, a természet élő dolog, hanem azt hiszi, Isten a szórakoztatásukra teremtett fákat és növényzetet.

A levegő ma már annyira szennyezett, alig van olyan hely a Földön, ahol normális, elfogadható lenne a levegő szerkezete és összetétele. A levegő tele van mérgező gázokkal, amelyek megbetegítik. Gondoljatok csak az általatok oly kedvelt autókra, melyeknél szennyezőbb és ártalmasabb találmánya nincs is az embernek. Nem akarjátok felfogni, vele a levegőtöket pusztítjátok el, pedig a városaitok olyan szmogosak, hogy már az a csoda, az ember még élni tud azokban.

A természetet nem azért látogatja, hogy madárdalt hallgasson, vagy jó levegőt szívjon, hanem az erdőkben motorozik, az erdőkben autózik, és nem gondol arra, ezáltal elpusztítja a fákat. Mert a fák ezektől a méreganyagoktól egyszerűen meghalnak. Nem jajgatnak, csak kimúlnak. Az embernek nem lesz annyi ideje már, hogy helyettük újakat növeljen fel, mert az esőerdőket kivágjátok, az esőerdőket tűzrevalónak használjátok fel, amely ugyancsak pusztítja a levegőtöket. Amikor a bajok kezdődnek, először azt fogjátok észrevenni, hogy a fák egyszerűen meghalnak, és nem értitek az okait. Mert arra sem vagytok hajlandók már, hogy gondolkozzatok magatokon. Olyan mértékben uralja lelketeket a média, és a hülyeség, hogy aki nem olyan, mint ti, azt nézitek elmebetegnek, ahogyan Annát is sokszor. De ő ezt tudja rólatok és megbocsát nektek, mert úgy elmaradtatok a fejlődésben, mint aki öregkorában még a csecsemők szellemi szintjén van. És olyan sokat ártotok azoknak, akik nem olyan ostobák, mint ti, hogy felfogni sem tudjátok. Az a generáció, amely most a Földön a legidősebb, azért maradt ilyen sokáig életben, mert még öregkorára sem fejlődött a mai csecsemők szintjére. Ne legyetek tehát büszkék magas korotokra, mert ez azt jelenti, nem tudtok, nem akartok megtanulni elemi dolgokat. Aki pedig igen, az hamar elhagy benneteket, mert lélekszinten tudja azt, amit az öregek még mindig nem tudnak.

Olyan fontos lett számotokra mindenkit túlélni, hogy nem törődtök azzal, mit jelent ez azoknak az új generációknak, akiknek ezért nem maradt élettér. Mindent felzabáltok és megemésztetek, még a saját levegőtöket is, mert képtelenek vagytok megérteni a földi lét értelmét, mikéntjét és okait. Aki pedig már nem tanulja meg, mert már nincs ideje arra, az olyan bolygókra megy majd, ahol olyan mostoha az élet, hogy akár akarja, akár nem, meg kell tanulnia megbecsülni a levegőt, a fákat, a növényeket, az állatokat. Mert ha nem fogja megtanulni, akkor néhány élet után, az anyagban köt ki, és kezdheti előröl a szamárlétrát járni.

Olyan ostobák és erőszakosak a tudatlanok, bizony vasakarat kell ellenállni az ő ostobaságaiknak. De szerencsére ez Annában megvan. Már nem tud senki neki olyat mondani, amivel el tudná téríteni az elveitől, mert mindig azok mellé áll, akik az emberiség előrevivői és nem azok mellé, akik az emberiség, általuk Isten visszahúzó erői lettek.

Anna ma egy levelet fogalmazott meg olyan intézménynek, akinek a környezetvédelem a dolga. Bár ők tudják ezt magukról, ezért kapják a fizetésüket, Anna nem biztos abban, hogy élére állnak egy olyan ügynek, amely pedig a dolguk lenne.

Miről is van szó? Egy kicsiny ártéri erdőről, amelyet az ember még nem zabált fel, de már kivetette rá a hálóját. Hiába próbálják ők néhányan védeni, a kevesek olyan hangoskodást rendeznek maguk körül, mintha igazuk lenne. Akinek pedig igaza van, az döbbenten figyeli, hogyan semmisítik meg azt a védelmet, amelyet a hivatal helyett saját maszek pénzéből, sok utánajárással megteremtett.

Ezek sajnos olyan dolgok, amelyek ma mindennaposak nálatok és még mindig nem értitek, miért jön a Vízözön. Amely bár elpusztít titeket, de életteret ad azoknak, akik, mint Anna is, már más fejlettségi fokon vannak. Már nem kell nekik azt megtanulniuk, amit ti tízezer év alatt sem tudtatok megtanulni.

Olyan hevesen és olyan erőszakosan tiltakoztok ezek ellen a dolgok ellen, hogy az a csoda, még vannak olyan emberek, akik ezekkel nem törődve a jó eszmék mellé állnak.

Ha majd az Új Földön megjelenik az első emberi csoport, amelyet Anna hoz oda, akkor az első és legfontosabb törvény, nem az Isten tisztelete lesz a számukra, hanem a természeté, amelynek részei lesznek, ha lesznek. Mert aki, ezt az elemi tudást nem hajlandó megtanulni, annak nem lesz joga közöttük élni. Aki pedig igen, az majd később hallhat Istenről is, aki a természetet azért teremtette, hogy az embernek legyen élettere. És aki ezt képes megtanulni és megérteni, az többé nem lesz boldogtalan, mert nem attól a vagyontól lesznek boldogok, amelyért ti feláldoztátok a Földeteket, hanem attól a szeretettől, amelyet a bolygótok iránt éreztek, amely erre a leginkább rá is szolgál.

Gaia, vagy a Föld, ahogyan ti nevezitek, olyan bolygó, amely ugyanúgy nincs több a Mindenségben, ahogyan ember sincs több. Amikor Gaia meghal, olyan mérhetetlenül magányosak lesztek, mint senki ebben a Világmindenségben, és a bajok ezzel még nem érnek véget, mert számotokra csak akkor kezdődnek el. 

Olyan halálos fenyegető árnyékok jönnek felétek, melyektől rettegni és félni fogtok, mert akkor rátok szabadul az árnyékvilág. Ugyanis a Föld oda kerül először. Át fogjátok mindazt élni, melyet a Földnek át kell élnie azelőtt, mielőtt a Szellemi Dimenziókba kerülne. Ahogyan ti is átélitek mindezeket a halálotok után.

Még Anna sem lesz kivétel, de ő ezt tudja és igazságosnak tartja. Nem kíván magának más elbírálást, csak azt, amelyet minden ember kivétel nélkül kiérdemel. Az ő hibái azonban nem azért hibák, mert közösség ellenes, hanem azért, mert ahogyan ti is, ő is ember, és van benne önzés, ahogyan másokban is. De az ö önzése, sohasem sért közösségeket, hanem olyan embereket, akik csak az orrukig látnak, és nem tovább.

Amikor meghaltok valamennyien, vagyis azok, akiket a másik bolygókra nem visznek el, akkor már tudni fogjátok, mekkora a vétketek. Tudni fogjátok, milyen bűnöket követtetek el egymás ellen és a Föld ellen. Aki pedig bűnös valami miatt, annak bűnhődnie kell, mert ez az Isteni törvény, amelyet Isten egyetlen egy teremtménye sem felejthet el, és kerülhet el.

Azok pedig akik a jó oldalon álltak mindig és a jót akarták védelmezni, azok is megkapják érte a megérdemelt jutalmukat azzal, hogy űrhajókra kerülnek. De az élet már az ő számukra sem lesz olyan, mint előtte volt, mert nem lesz ott minden családtagjuk, és nem lesz természet, amelyben felvidulhatnának és regenerálódhatnának, hanem lesznek olyan fertőtlenítő szerek, amelyek megszabadítják őket a Föld porától, és a fizikai test mocskától, hogy tisztának érezzék magukat.

Aki nem éli túl az utazást, az boldog lehet, mert ami azután következik, az mindennél rosszabb lesz számukra. Olyan egyedül lesznek és olyan szomorúak, hogy nem lesz kedvük többé dalolni és nem lesz kedvük többé nemcsak nevetni, de még mosoly sem hagyja majd el az arcukat.

Annának lett volna lehetősége, hogy kilépjen a földi létből, de ő mellettetek akart maradni, mert segíteni akar benneteket, és át akarja élni azt, amit nektek is át kell majd élni. Azt szeretné, ha ez a tapasztalat meglenne neki is.

Ez olyan áldozat, amelyet Istennek méltányolni kell, mert tudja, a halál a legegyszerűbb megoldás, a menekülés leggyorsabb módja a bajok elől. De aki a bajokban, mint egy kapitány, az életekre merészel állni, az, bizony mondom nektek, kiválóbb minden földi embernél. Kiválóbb és a legkiválóbb közöttetek.

Ámen